Viharsarok, 1956. április-június (12. évfolyam, 79-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

A társadalmi bíróságok jelentősége és működése ? MÚLT ÉV VÉGÉN hozott határozatában a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Veze­tősége megállapította, hogy szükséges a társadalmi tulaj­don megáárosítása elleni ak­tív védekezés körét — a bün­tető bíróságok ítélkezésén túl­­— szélesebb társadalmi ala­pokra kiterjeszteni. Ennek nyomán nagy jelentőségű ha­tározatot hozott a Miniszter­­tanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa a társa­dalmi bíróságok létrehozásá­ról és működéséről.­­ Az elmúlt évek tapasztala­tai is azt bizonyítják, hogy a büntető igazságszolgáltatás egymagában nem képes meg­oldani azokat a feladatokat, amelyek a társadalmi tulaj­don védelme, a szocialista együttélés szabályaira való nevelésben előttünk állnak. Szükséges, hogy esetenként maguk a dolgozók mondjanak ítéletet megtévedt társaik fe­lett. A társadalmi bíróságok tár­­­i­gyalásain maguk a becsü­letes dolgozók közvetlenül­­ neveljék a megtévedt em­bereket és így alakítsanak ki az üzemben olyan lég­kört, melyben szégyen lesz nem becsületes, rendes is embernek lenni; Olyat, mely segíti a munka­fegyelem megszilárdítását, a szocialista együttélés szabá­lyainak megtartását és a tár­sadalmi tulajdon fokozott védelmét. Az üzemi kollektí­va hatalmas nevelőerejét mozgósítja a társadalmi bí­ráskodás és ez a nagy erő nemcsak az eléjük állított dolgozóra lesz nevelő hatással, hanem mindazokra, akik mint a társadalmi bíróság tagjai, vagy a tárgyalás hall­gatói vannak jelen. A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA szerint tár­sadalmi bíróságot kell létre­hozni minden olyan vállalat­nál, ahol az egy városban foglalkoztatott állandó dolgo­zók száma a 300 főt eléri, vagy meghaladja. Miniszteri engedéllyel azonban kisebb vállalatoknál is megvan erre a lehetőség. 1 A társadalmi bíróságok meg­­­­szervezése, irányítása és el­lenőrzése a szakszervezetek­­ feladata. A társadalmi bíróságok tag­jait a dolgozók munkásgyűlé­seken választják meg. Egy­­egy üzemnél 10—25 tagú tár­sadalmi bíróságot választhat­nak. Ahhoz, hogy a társadalmi bíróság az előtte álló fontos nevelési feladatokat meg tudja valósítani, szükséges, hogy a dolgozók olyan társa­dalmi bírákat válasszanak meg, akik a munkáiban élen járnak, munkatársaik köré­ben becsületességükről, igaz­ságosságukról, példamutatá­sukról, elvhűségüről és rész­­rehajthatatlanságuk­ról köz­ismertek. Szükséges, hogy a gyakorlati tapasztalattal ren­delkező, tárgyalások leveze­tésére alkalmas népi ülnökö­ket is beválasszák. A szak­szervezetek megtisztelő fel­adata, mint a társadalmi bí­ráskodás gazdáinak, hogy ügyeljenek arra, hogy a választásokon, majd pedig­­ a társadalmi bíróságok mű­­­­ködése során maradéktala­­­­nul érvényesüljön a szocia­­­­lista demokratizmus és a társadalmi bíróságok mind összetételükben, mind gyakorlati működésükben^ az üzem valamennyi dolgozójá­nak véleményét, meggyőződé­sét tükrözzék.. TÁRSADALMI BÍRÓSÁG elé kerülhetnek azok a dol­gozók, akik megsértik a mun­kafegyelmet, megkárosítják kisebb mértékben a társadal­mi tulajdont, üzemen belül megsértik a szocialista együttélés szabályait, vagy az üzemben munkatársaik személyi tulajdona ellen kö­vetnek el jogellenes cselek­ményeket. Olyan ügyeket kell a társadalmi bíróságok­hoz utalni, amelyek a válla­latnál gyakrabban fordulnak elő és amelyeknél a tárgya­lás, az érintett személyen túl az egész üzem kollektívájára nevelő hatással jár. Az ügye­ket az üzemi bizottsággal egyetértésben a vállalat igaz­gatója terjeszti a társadalmi bíróság elé, de ezt kezdemé­nyezheti bármelyik dolgozó is. A társadalmi bíróság há­romtagú tanácsban jár el. A tárgyalások nyilvánosak és elnökének gondoskodni kell arról, hogy a felelősségre vont dolgozó védekezését elmond­hassa — igazolatlan távolma­radása azonban nem akadá­lya a tárgyalás megtartásá­nak. A tárgyaláson ismertetni kell a bizonyítékokat és szükséghez képest­­»tanú­kat­ is lehet kihallgatni. Ellentétben a rendes bírósági tárgyalásokkal, a társadalmi bíróság elnöke a jelen lévő hallgatóság köréből bárkinek hozzászólást engedélyezhet, sőt egyenesen szükséges a munkatársak, a beosztottak, illetve a vezetők vélemény­nyilvánítása. A tárgyaláson jelen lévő dolgozók tehát nemcsak passzív hallgatók, hanem maguk is részt vesz­nek az ítélet kialakításában véleményükkel és javaslata­ikkal. Ezzel válik a társadal­mi bíróság az üzem dolgozói­nak élő és a valóságban ható lelkiismeretévé. A tárgyalá­son és az ítéletben is töre­kedni kell arra, hogy a meg­tévedt dolgozót meg lehes­sen győzni cselekménye hely­telenségéről; törekedni kell ar­ra, hogy maga is belássa, hogy hibát követett el. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a megtévedt dolgozó nevelése mindennemű büntetésnél fon­tosabb feladat. A társadalmi bíróságok ítéletei akkor lesz­nek jók és hasznosak, ha a felelősségre vont dolgozók az ítéleteikben nem annyira büntetést, mint elvtársi, munkatársi nevelőeszközt látnak. A TÁRGYALÁS eredmé­nyeként, ha a társadalmi bíróság a vétkességet megál­lapítja, a következő határo­zatokat hozhatja: a dolgozót szóbeli feddéssel, vagy írásbeli megrovással büntetheti; súlyosabb esetben javasla­tot tehet a vállalat igazgató­jának arra, hogy a dolgozót helyezze alacsonyabb mun­kakörbe, vagy azonnali ha­tállyal bocsássa el, illetőleg kötelezze az anyagi kár meg­térítésére; végül, ha az ügy súlyossága azt szükségessé teszi, a bün­tető eljárás lefolytatása vé­gett az ügyet átteheti a ren­des bírósághoz. Ha az nyer megállapítást, hogy a dolgozó a vád tárgyá­vá tett vétkességet nem kö­vette el, javaslatot tehet a fe­gyelmi eljárás megszünteté­sére. A vállalat igazgatója, amennyiben a társadalmi bí­róság határozatával egyetért, a javasolt fegyelmi határoza­tot már ott a tárgyaláson meghozza és kihirdeti, azt azonban ilyenkor is írásba kell foglalni és három napon belül a dolgozónak eljuttatni. Megmarad továbbra is a dol­gozó azon joga, hogy esetleges fellebbezéssel a vállalati egyeztető bizottságohoz for­dulhat. A társadalmi bíróságok lét­rehozásáról szóló határozat újabb jele annak, hogy pártunkat és kormányun­kat — a szocialista humá­num szellemében — a meg­tévedt emberek nevelésé­nek célkitűzése vezeti. Ugyanakkor ez a határozat a XX. kongresszus szellemében tovább szélesíti a dolgozók befolyását az üzem belső éle­tére és munkatársaik nevelé­sére is. Ez a határozat dolgo­zóinkra, elsősorban a szak­szervezeteikre fokozott fele­lősséget hárít a szocialista er­kölcs kialakításáért, a szocia­lista társadalmi együttélés szabályainak betartásáért és a társadalmi tulajdon védel­mének fokozásáért. E határo­zat és annak helyes végre­hajtása fontos lépés a szocia­lista demokratizmus kiszéle­sítése útján. Dr. Sárkány György, a megyei bíróság elnöke Csanádpalotán és Kiszomboron igazságot tett a párt A Viharsarok június 16-i számában már jeleztük: Csa­nádpalotán is megkezdte munkáját az a bizottság, amely arra hivatott, hogy fe­lülvizsgálja a párttagok és dolgozó parasztok bevonásá­val: ténylegesen­­ kik a kulá­­kok és kik azok a középpa­rasztok, akikre helytelenül sütötték rá a kulák elneve­zést. A bizottság Sulyok elvtársnak , a Makói Járási Pártbizottság titkárának rész­vételével csütörtökön este fe­jezte be munkáját. Vizsgála­tuk alkalmával a község la­kosai közül mintegy 500 em­ber véleménye alapján meg­állapították, hogy 47 olyan középparaszt volt eddig Csanádpalotán, aki­ket bürokratikus merevség miatt a kulákok közé sorol­tak. Ezért úgy döntöttek, hogy ezt a 47 személyt rehabilitálják. Ki a kulák és ki nem az özv. Mari Jánosné csanád­­palotai (206. szám) lakos, 13 holdas középparaszt például azért került annak idején a kuláklistára, mert valamikor — állítólag — mezőgazdasági fejlesztési járulék fizetésére kötelezték. Mari Jánosné soha nem volt kizsákmányoló, soha nem foglalkoztatott cse­lédet, vagy alkalmazottat, in­kább ő járt leányával nap­számba Nacsa Pál kulálkhoz. Ludányi Lajos 21 holdas parasztnak a földje 361 arany­korona értékű, ezért minősí­tették kuláknak néhány év­vel ezelőtt. Ludányi La­jost mindenki nagyon jól ismeri a község­ben; ő maga művelte a földjét feleségével; — cse­lédet, alkalmazottat soha nem tartott Halasi Mihály elvtárs, a he­lyi termelőszövetkezet üzemi párttitkára és Prágai Mihály termelőszövetkezeti tag el­mondották a bizottság tagjai­nak, hogy úgy ismerik Ludá­nyi Lajost, mint szorgalmas, földjét szakszerűen művelő paraszt­embert, aki emellett az állam iránti kötelezettsé­geit is évről évre becsülettel teljesítette. Juhász Pista bácsi, a község egyik négyholdas kisparaszt­­ja szintén jól vélekedik Lu­dányi Lajosról: — Nem kulák ő, soha nem is volt az, mindig a rendes emberek közé sorolta a köz­ség lakossága, H Bemke János 8 holdas dol­gozó parasztot viszont azért minősítették annak idején ku­láknak, mert olyan leányt vett el feleségül, aki 24 hold földet örökölt, s így a két földterület összesen 32 hold­ra növekedett, persze ebből a 32 holdból 14 katasztrális hold rét volt. Benke Jánosék — noha a birtokukban levő föld meghaladta a 25 holdat — cselédet soha nem alkal­maztak, szorgalmasan, fárad­hatatlanul dolgoztak reggel­től napestig. Mégis kuláknak számítottak a hivatalos papi­roson. A szomszédaik nagyon csodálkoztak is ezen és Ben­ke Jánosék esetét ismerve, el sem tudták képzelni, kicsoda igazán a kulák Csanádpalo­tán. Petneki Mihály (Tanya 133) 18 holdas középparaszt pedig csak annak »köszönhette« azt, hogy kuláknak minősült, mert földjének értéke 2 aranykoro­nával meghaladta a 350-et. .. A bizottság a vizsgálat al­kalmával — a község dolgo­zó parasztságának egyöntetű véleménye alapján — viszont megállapította azt, hogy Prokai András 46 holdas csanádpalotai gazda való­ban a kulákok közé tarto­zik. Nemcsak a múltban tartott cselédet, hanem most is van alkalmazottja. Mindenki úgy ismeri a községben, mint ha­rácsoló, ravasz embert, aki nyúzza az alkalmazottait. Gő­gös, pökhendi természetű, az egyszerű embereknek nem is köszön. Természetesen Pro­kai Andrást nem lehet a klu­­b­kok közül kivenni és becsü­letes dolgozó parasztnak mi­nősíteni. Baranyi Antal sem képez kivételt, aki valamikor 145 holdon gazdálkodott, cse­lédjeit kizsákmányolta s akire minden becsületes ember haragszik a faluban. Az egyik volt cselédje, Kókai Balázs elmondotta a­ bizott­ság tagjainak, amikor meg­kérdezték az ő véleményét is: — Baranyi Antal annyira zsugori volt, hogy amikor egy üveg lekvárt vitt ki a földön dolgozó cselédeinek, arra figyelmeztette őket: »Aztán vékony késsel nyúljatok ám az üvegbe, nehogy sok fogy,­jön el belőle. ..« Madár Jánosról is úgy vé­lekedik a község lakossága, hogy ő bizony valóságos ku­lák. ujLUl. .. A múltban 145 hold földje volt, emellett a helyi bank igazgatója. Alkalmazottait, ahogy csak lehetett, becsapta és kizsákmányolta. Munká­sait, ha panaszkodni mertek, a csendőrséggel fenyegette. Az egyik alkalmazottja, Ko­csis Romaventur­a nála nyo­­morodott el. Leesett a szénás­szekérről, de Madár János »bankigazgató úr« nem vitte orvoshoz, mert az sokba ke­rült volna is. Csanádpalota lakossága nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy a kulák-kér­­dés felülvizsgálása alkalmá­val valóban igazságos döntés történt: 47 parasztember va­lóban nem érdemli meg a ku­lák nevet, 39 azonban tényle­gesen kulák. ■ 1: Jáváréti igazságtalanságok Kiszombor községben is nemrégen vizsgálták felül a kulák-kérdést. A bizottság a munkája so­rán 8 földművelőről állapí­totta meg, hogy nem ér­demli meg a kulák elneve­zést. Gera József sem volt soha­sem kizsákmányoló, mégis­ azt sütötték ki róla, hogy ku­lák. Pál István, az Alkotmány Termelőszövetkezet tagja el­mondja például, hogy ő szom­szédja volt Geráéknak, de mindig úgy ismerte őket, mint becsületes, igyekvő, hangya­­szorgalmú embereiket. Prónai Menyhért az utóbbi években 84 éves édesapja földjét is művelte, ezért 36 holddal kel­lett vergődnie. Cselédet még­sem tartott, csak a nagy nyári munkáik idején foglalkozta­tott időszaki alkalmazottat. De munkásaival becsületesen bánt és tisztességesen megfi­zetett nekik. Később 27 hold földet önként átadott az ál­lamnak, tehát csak 9 hold föld maradt a­ művelése alatt, mégis kuláknak számított ed­dig. A bizottság azonban őróla is — a község lakossá­gának véleménye alapján­­— megállapította, hogy nem le­het őt sem kuláknak tekin­teni. Prónai Menyhért mikor értesült a döntésről, el is ha­tározta, nemsokára ő is belép a termelőszövetkezetbe, Néhány szó egy műalkotásról Nem sok város dicsekedhet azzal, hogy Medgyessy-szobor dísziti valame­lyik parkját, vagy terét. A vásárhelyi strandon áll Medgyessy Ferenc szobra: A fésülködő. Mégis elhangzanak véle­mények, amelyek bizony nem a leg­hozzáértőbb módon kritizálják ezt a maga nemében kiváló műalkotást. A kifogás, ha összegeznénk, talán az len­ne, hogy a szobor nem ábrázol egy szép emberi típust, vastagok a végtagjai, stb., stb. Sajnos hozzászoktunk az olyan köz­téri ábrázolásokhoz, amelyek a múlt század stílustörekvéseihez kapcsolódva többé-kevésbé naturalisztikusan ábrá­zolja az embert. Ezek leginkább bronz­ból készültek, s a bronz megengedi a figura szabadabb, lendületesebb mozgá­sát. Medgyessy szobra ezek mellett ta­lán valóban nem hat olyan elegánsan, ellenben sokkal mélyebb érzelmeket kelthet a nézőben. A strandon lévő szobor­, a fésülködő, a kőtömegbe zárt szobrászi gondolat megtestesülése. Mindazokat a tulajdon­ságokat, amiket a kő anyaga megköve­tel, a művész a legjobb érzékkel hasz­nálja ki. Tehát nem bontja meg a kő tömör egységét, minden formát, tagot lehetőleg sommásan fogalmaz meg. Az emberi típust is ennek megfe­lelően választja meg egy tömör, nem karcsú nő alakjában. Mind­ezt azért, hogy az anyag­ adta lehetőséget kihasználva a leg­­szuggesztívebb módon adja tu­domásunkra a művész elképzelé­sét a valóságról. Hogy ez a va­­­óság, az nyilvánvaló, mert, ha körülnézünk a szántóföldeken, a munkahelyeken sok ilyen egész­séges típussal találkozunk. Nézzük hát szeretettel ezt a szobrot és próbáljunk megfe­­­ledkezni mindarról a benyomás­­­ról, amit holmi giccsek oltottak belénk. A műalkotás nemcsak a szórakoztatás célját szolgálja, ha­nem felvilágosít a világ jelensé­geiről is. Ez a szobor méltón tel­jesíti ezt a feladatot. Medgyessy mesternek a közel­jövőben kiállítása nyílik Hódme­zővásárhelyen, ahol alkalmunk lesz majd részleteiben is szem­lélni egy alkotásokban gazdag művész-ember életét, aki min­den munkájával a közízlés neve­lését szolgálja. I Bírálván­y szobrászművész Hr" Várjuk a nyári melegek J­ s velünk együtt a legújabb fürdőruhamodellek is, ame­lyek az üzletek kirakataiban pompáznak a szivárvány va­lamennyi színében. A meleg megérkeztével tehát nem okoz gondot mibe öltözzék, illetve vetkőzzék a strandolni vágyó nők széles tábora. A divatos fürdőruhák közül be­mutatunk kettőt. —» tessék választani. Két darabból áll ez a s*ífe­­nyás vászonfürdőruha, mely* nek 150 forint az ára. Előnyét hogy vállpántja levehető —« szépen, egyenletesen le lehet „sülni“ benne. Nagy Hkeme­k örvend az alperi anyagból készült, csi­nos pikérátéttel díszített für­­dőruha, melynek ára 95 TU Naponta háromszázötven mázsa káposzta A Csongrád megyei Mező­ meggy érkezik kirendeltségek gazdasági Termékeket Érté­kesítő Központ az utóbbi na­­pokban mind nagyobb forgal­mat bonyolított le zöldség- és gyümölcsárukból. A kínálat a különböző konyhakerti növé­nyek érésével párhuzamban egyre növekszik. A szentesi konyhakertészek például na­ponta 350 mázsa káposztát szállítanak és rövidesen sor kerül nagyobb mennyiségű karfiol eladására is. A gyü­­mölcsfélék közül Csongrád­­ról napi átlagban ötven mázsa hoz. A központ kirendeltségei egyébként most fejezték be az almára és a szőlőre vállalt szerződések megkötését. Kül­lönösan jó az eredmény Kis­teleken és Bordányban. A szerződések eredménye me­­gyei viszonylatban 135 száza­lék. Ez a túlteljesítés körül­­belül 200 vagon árutöbbletet jelent a fogyasztók számára. Az alma- és szőlőszerződé­­sek­ után megkezdődik a szer­­ződéskötés a görög- és sárga- dinnyére is. A „Vásárhelyi Szó“ új száma elé Egy esztendővel ezelőtt je­lent meg Hódmezővásárhely kulturális szemléjének, a Vár­sárhelyi Szónak első száma. A lap most jubilál, s ez alka­lomból összevont, 80 oldalas június—júliusi számmal je­lentkezik az olvasók asztalán. Igen gazdagnak, az eddigiek­nél lényegesen értékesebbnek ígérkezik a július első nap­jaiban kiadásra kerülő kettős szám, s bizonyára megértés­re talál az olvasók nagy tá­borában az anyagból tükrö­ződő ama­­ törekvés, hogy ki­lépve eddigi szűkös provinci­alizmusából országos igé­nyűvé emelkedjék a Vásár­helyi Szó. A jubileumi ket­tős számban Erdélyi József, Keszthelyi Zoltán, Sípos Gyu­la, Botár Béla, Reményi Béla, Kövesdy Lajos, Vöröss Ist­ván versei. Bibó Lajos, Hu­­nyady József, Kárász József elbeszélései, Dékány Károly regény-részlete jelenik meg. Láng István Radnóti Miklós költői útjáról. Szabó Ferenc Justh Zsigmond és az alföldi parasztság kapcsolatairól. Dö­mötör János a Baranyi Könyvtár történetéről, érté­­kes ritkaságairól. Sipka Sán­dor Németh Lászó rövidesen kiadásra kerülő új regényé­ről, az Égető Eszter­ről em­lékezik meg, s igen jelentős irodalomtörténeti dokumen­tumnak ígérkezik Péter László legújabb munkája, Csongrád megye irodalmi to­pográfiája, mely szintén a Vásárhelyi Szó új számát gazdagítja. A lap Föld és Élet rovatában Gazdapusztai Gyula rövidebb lélegzetű ré­gészeti értekezése. Péczely Attila viharsarki vándorló növényekről írott színes cik­ke tarthat nagyobb érdeklő­désre számot, míg a gazdag képzőművészeti rovatban Hoszpodár Zsuzsa a hetekben megjelent Tornyai-könyvről, Pogány Ö. Gábor pedig Kiss Lajosnak a vásárhelyi festők­ről írott emlékezéseiről szá­mol be. Új színt jelent a lap életében az első alkalommal szereplő kritikai rovat, s szé­pek lesznek Novák Lajos, Novotny Emil, Kőbán György egy-egy festményének repro­dukciói is, amelyek a címol­dalt, illetve a hátsó borítólap­pot díszítik. I

Next