Viharsarok, 1956. október (12. évfolyam, 232-256. szám)

1956-10-05 / 235. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. évfolyam, 135. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1956. október 5. Egy ankét (K. I.) A XX. kongresszus friss levegője beáramlott a Csongrád megyei üzemek műszaki irodáiba is. Bizo­nyítja ezt többek között az a műszaki ankét, amelyet a múlt héten tartott szerkesz­tőségünk. A meghívott mér­nökök, művezetők, konstruk­tőrök, laboratóriumvezetők és technológusok feladták eddigi visszahúzódó maga­tartásukat és szenvedélye­sen, nagy felelősséggel be­széltek üzemük életéről. Mik azok a követelmé­nyek, amelyek megvalósítá­sát leginkább szeretnék a műszakiak? A jobb gépi be­rendezés és anyagellátás mellett mindenekelőtt a szé­lesebb szakmai tájékozottsá­got és a magasabb színvo­nalú műszaki továbbképzést­. Fel kell számolni például azt a merev felfogást, hogy csak a minisztériumokban és iparigazgatóságokon dol­gozó szakemberek alkalma­sak egy-egy külföldi tapasz­talatcserén való részvételre; hogy csak ők ismerhetik fel­­a hazánkban is haszno­sítható műszaki újításokat, ésszerűsítéseket. Ez a felfo­gás sértő a vidéken dolgozó műszaki emberekre. Sok ki­váló szakember dolgozik vi­déken. Hogy csak egy-két nevet említsünk: a Hódmező­vásárhelyi Mérleggyárban Becker Frigyes, a Szentesi Baromfifeldolgozóban Miha­­lecz József, a Makói Gép­gyárban Nagyvári Zoltán, a Hódmezővásárhelyi Malom Vállalatnál Deák Lajos stb. Sorolhatnánk tovább a me­gyénkben dolgozó jó szak­emberek névsorát, akiknek keze munkája nyomán — a mostoha műszaki fejlesztés ellenére — emelkedik a ter­melékenység és üzemükben külföldön is elismert minő­ségi árut termelnek. Helye­sen jegyezte meg a szerkesz­tőségi ankét egyik részvevő­je, hogy vasipari szakem­ber adhat jó tanácsot a fa­iparban dolgozónak is, hi­szen gépekkel termelünk. Éppen ezért egészséges az az ankétünkön elhangzott kö­vetelés, hogy az egyes váro­sokban alakítsák meg a mű­szaki köröket a TTIT kere­tén belül. Ezek a műszaki körök sok jó kezdeménye­zésnek lehetnének az elindí­tói, hiszen napról napra ta­lálkoznának itt egymással a város különböző üzemeinek mérnökei, technológusai, művezetői, újítói, s más ki­váló munkásai. Az ankét tanulsága sze­rint nagyobb öntevékenység­re van szükség a szakmai to­vábbképzést illetően. A Csongrádi Bútorgyárat kell említenünk, mint helyes kez­deményezőt. Rendeztek egy magasabb színvonalú műsza­ki tanfolyamot, amelynek előadásait egy szegedi egye­temi tanár tartja. Más üze­mek is követhetnék a Bútor­gyár példáját. Emellett ter­mészetesen az MTESZ-nek, vagyis a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetségének sem szabad­na tétlenkednie. Súlyos hi­ba, hogy nem törekszik meg­alakítani intéző bizottságait a kisebb vidéki városokban, mint például Szentesen, Ma­kón, Hódmezővásárhelyen. Az intéző bizottságok műkö­désével sokkal több szakmai előadást, ankétot, vitadél­utánt, klubnapot szervezhet­nének, amelyre meghívnák a kutató­intézetek, tudomá­nyos egyesületek tudósait, sőt, külföldi szakembereket is. Ezeket a rendezvényeket, s a műszaki propaganda szegényes voltát hiányolják a vidék nem kimondottan ipari városainak műszaki dolgozói. Felelősség terheli tanulságai ezért a hanyagságért a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsát és területi bizottságait, va­lamint a városi és megyei pártbizottságok ipari osztá­lyait. Másrészt az is igaz, hogy eddig maguk a műszaki dolgozók sem álltak a sar­kukra az MTESZ intéző bi­zottságok, s a műszaki kö­rök megalakításáért. Mind­ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy sürgős intézkedésekre van szükség A műszaki színvonal eme­lését illetően nagy jelentő­sége van az értelmiség foko­zottabb megbecsülésének. Szamos Lajos, a Hódmező­vásárhelyi Vas- és Fémipari Vállalat műszaki vezetője például elmondotta, hogy őt sokáig ellenséges elemként kezelték üzemében, mint osztályidegent. A párttagok nem támogatták munkájá­ban, s ez nagyon lerontotta a kedvét. — Most gyökere­sen megfordult a helyzet — mondotta —, hallgatnak rám az üzem munkásai, nagyobb megbecsülést kapok s azóta kétszeresen törődök az üzem termelésével, fejlődésével. Szamos Lajos műszaki veze­tő szavai azt bizonyítják, hogy üzemeink vezetői és elsősorban az üzemi párt­­szervezetek mindinkább rá­térnek a helyes lenini útra. Életszínvonalunk emelkedé­se érdekében teret engednek a néphez hű értelmiségiek­nek szaktudásuk megfelelő kifejtésére. Teljes mérték­ben megegyezik ez pártunk értelmiségi határozatával. Elgondolkoztató az a kije­lentés is, amit az említett műszaki ankéton Bodor elv­társ, a Mérleggyár főtechno­lógusa mondott, hogy azok a munkások, akik a legtöbb selejtet gyártanak, nem láto­gatják a szaktanfolyamokat. A szakszervezeti bizalmiak­nak és az üzemi népnevelők­nek van ezen a téren foko­zott feladatuk, hogy azokat a munkásokat is bevonják a szaktanfolyamokba, akiknél hiányos a szakmai képzett­ség, hiszen a selejtet gyártó, vagy­ a kisebb termelési eredményt elérő munkás a keresetén is érzi, milyen árat kell fizetnie azért, hogy nem eléggé képzett. Mencsik elv­társ, a Harisnyagyár ve­gyészmérnöke például el­mondotta, hogy alig néhány hónapja még egy budapesti textilüzemben dolgozott, ahol megállapítása szerint sokkal jobban törődnek a munkások saját szakmai képzésükkel és ennek az az eredménye, hogy magasabb teljesítménnyel, jobb minő­séggel dolgoznak és több újí­tást is nyújtanak be, mint a vásárhelyiek. Feltétlenül kívánatos lenne tehát, hogy a vidéki munkások szakmai érdeklődését is magasabb színvonalra emeljük. Megszívlelendő tanács az is, amit az ankét több rész­vevője elmondott, miszerint egy­es pártbizottságok, vagy tanácsi szervek a műszaki vizsgálathoz vonjanak be műszaki dolgozót is. Nem­­egy­szer előfordult, hogy egy­­egy ilyen műszaki vizsgála­tot tartó bizottság egyik tag­ja sem volt tisztában a ki­vizsgálandó ügy szakmai kérdéseivel. Nyilvánvaló, hogy ilyen alapon nem is le­het eredményes a vizsgálat, nem segíti elő az érintett üzem szakmai problémáinak, hibáinak, hiányosságainak a megoldását. Úgy gondoljuk, hogy a műszaki dolgozók által el­mondott fenti kívánságokat és követelményeket magun­kévá tehetjük, hiszen ezzel megyénk üzemeinek műszaki­­fejlődését segítjük elő, . ..... Csongrádon a millenniumi ünnepségeken nagygyűlés keretében avatják fel a szovjet hősi emlékművet Csongrád ezekben a na­pokban ünnepli ezer éves fennállásának évfordulóját.­ Csütörtökön jelezték, hogy a Magyar Televízió Csong­­rádra érkezik és felvéte­leket készít az ünnepségek­ről. A nagyszabású lovasverse­nyek már ma megkezdődnek. Eddig mintegy száz verseny­ló érkezett a városba. Ma kezdődik a száz kilométeres távhajtási verseny, az egyik útvonal valószínűleg Hód­mezővásárhely felé halad, a másik viszont északra Alpár, Csépa, Szelevény irányában. Pénteken délután 6 órakor nyitják meg Csongrád mú­zeumát, a »Csongrád régé­szete« című kiállítást, amely a vidék egyik legszebb mú­zeuma lesz. Már majdnem készen áll a megnyitásra a mezőgazdasági kiállítás is a Kossuth Művelődési Ház ol­vasótermében. Számos kü­lönleges terményt is bemu­tatnak, például egy 47 kilós tököt. Gépkiállítást is ren­deznek. Az ipari kiállítás a volt polgári leányiskolában nyílik meg. A mezőgazdasági kiállí­tás szombaton délelőtt nyit­ják meg. Ugyanezen a napon délelőtt kezdődik az ünnepi emlék­­vásár.­ A sportversenyek szombaton is folytatódnak. Vasárnap délelőtt 9 óra­kor a vendégek részére foga­­dás lesz a városi tanács dísz­termében. A fogadáson részt vesznek Apró Antal elvtárs, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke, Németh Károly elv­társ, az MDP KV Központi Vezetőségének póttagja, a megyei pártbizottság első tit­kára, Nagyistók József elvtárs, az országgyűlés al­­elnöke, valószínűleg a szov­jet nagykövetség képviselői, megyei és városi vezetők. A szovjet hősök emlékmű­vét a Dózsa György téri parkban állították fel. Az ünnepség kezdetén stafé­ták érkeznek az emlék­műhöz, majd 11 kuruc öltö­zetű lovas­harsonás a Rá­kóczi indulóval nyitja meg az ünnepséget. Ezután az út­Hódmezővásárhely felszaba­dulásának 12. évfordulója követ­kezik október 8-án. Hazánk és városunk életében egy új kor­szak, a demokratikus fejlődés kora kezdődött el 12 évvel eze­lőtt, amidőn a Szovjetunió Vö­rös Hadserege a fasizmus feletti világtörténelmi jelentőségű győ­zelme során városunkban is ös­­­szetörte az uralkodó osztályok évszázados uralmát és szélesre tárta a demokratikus fejlődés kapuit a dolgozó osztályok előtt. A 12 évvel ezelőtti esemé­­nyek­: a város felszabadulása, népi demokráciánk születése, to­vábbi fejlődésünk kiinduló pont­ja, szocializmust építő demokra­tikus és hazafias törekvéseink nagy ünnepe. A Hazafias Népfront Vásár­helyi Bizottsága ezúton is fel­hívja a­ város demokratikus magatartásét, hazafias gondolko­dású lakosságát, kapcsolódjék bele a felszabadulási ünnepség megtartásába. ünnepi érzéseinknek azzal is adjunk kifejezést, hogy ebből az alkalomból díszítsük fel utcáin­kat, köztereinket, középületein­ket és házainkat. Felhívjuk a város hazafias ér­zelmű lakosságának figyelmét ar­ra is, hogy vasárnap délelőtt 9 órakor tartják a felszabadulási törést üdvözlik a nagygyűlés elnökségét, majd Lovas Ist­ván elvtárs, a városi pártbi­zottság első titkára meg­nyitja a gyűlést, ünnepi beszédet mond Né­meth Károly elvtárs, fel­szólal Apró Antal elvtárs is. Ezután a magyar és szovjet himnuszok hangjai mellett emlékmű megkoszorúzását. Ve­gyünk részt e k­oszorúzási ün­nepségen. Felszabadulásunk méltó meg­ünneplésére Vásárhelyi Hetet rendezünk gazdag és értékes rendezvényekkel. A Vásárhelyi Hét gazdag és művészi program­jába való bekapcsolódásunkkal is dokumentáljuk, hogy a felsza­badulás éveiben megtett fejlő­­désünk­et értékeljük, városunk alakuló új közössége aktív tag­jainak érezzük magunkat, s a város további fejlődését szívün­kön hordjuk, s annak eddig el­ért eredményeiért lelkesedünk. A Hazafias Népfront Vásárhelyi Bizottsága hull le a lepel az emlékmű­ről. A város lakossága nevé­ben Nagy Imre v. b.-elnök veszi át az emlékművet, majd elhelyezik a város la­kosságának koszorúját az emlékmű talapzatán. Az ünnepi gyűlés után a vendégek megtekintik Csong­rád történelmi nevezetessé­geit: a régi vár látható falát, Csongrád legidősebb halász­házát a belvárosban, a hóti Tiszát, a Bútorgyárat, majd ünnepi ebéden vesznek részt a városi tanács dísztermében. Délután a sportünnepsége­­ket Fórján Sándor, az MTSB elnöke nyitja meg, majd román nyelven üdvözli az aradi Lokomotív NB I. osz­tályú futballcsapatának tagjait, akik a magyar B- válogatottal mérkőznek. A sport­ünnepségek kereté­ben megtartják az Országos Mezőgazdasági Kiállításon nagy sikert aratott kutyabe­mutatót és lovasfutballt. Este budapesti művészegyüttes szerepel, jó idő esetén a sza­badtéri színpadon, ellenkező esetben a Kossuth Művelő­dési Házban. Csongrád város dolgozói gazdag programmal ünnep­ük városuk fennállásának ezredik évfordulóját.­ ­ Hazafias népfront Vésárhet bizottságinak felhívása Díszítsük fel házainkat és középületeinket a felszabadulási ünnepség és a Vásárhelyi Hét alkalmából Befejezőidött az általános vita a newyorki nemzetközi atomerőártekezleten az alapszabálytervezetről New York (TASZSZ) A nemzetközi atomerőügynök­­ség alapszabályzatának meg­vitatására és jóváhagyására összehívott értekezlet befe­jezte általános vitáját az alapszabályzat tervezetéről. A vitában mintegy hatvan küldött szólalt fel. A felszó­lalások közös vonása volt, hogy állást foglaltak a széles­körű nemzetközi atomerő­­együttműködés mellett. A népi demokratikus or­szágok, az ázsiai, afrikai, kö­­zelkeleti és az egyes nyugat­­európai országok képviselői hangsúlyozták, hogy az ügy­nökség tevékenysége csak ab­ban az esetben lesz eredmé­nyes, ha az alapszabályzat leszögezi a benne részvevő ál­lamok egyenjogúságát és szavatolja nemzeti szuvereni­­tásukat. Az Egyesült Államok kép­viselője, a latinamerikai or­szágok, valamint több nyagi európai ország küldöttei az ügyelet és az ellenőrzés szük­ségessége mellett foglaltak állást, figyelmen kívül hagy­va azt a körülmén­yt, hogy ezek végrehajtása beavatko­zást fog jelenteni a segítség­ben részesülő államok bel­­ügveibe. A felszólalók többsége el­lenezte az Egyesült Államok­nak azt a javaslatát ,hogy az igazgató tanács kapjon na­gyobb jogokat mint a köz­gyűlés. A Szovjetunió küldöttsége védelmébe vette a nemzet­közi ügynökség tagállamai­nak nemzeti szuverenitását, a közgyűlés jogkörének ki­­szélesítését követelte az igaz­gató tanács funkcióinak megfelelő korlátozásával. E kérdésekről a szovjet kül­döttség módosító javaslatokat is beterjesztett. Több módo­sítás érkezett más országok küldöttségeitől is. Október 3-án az értekezlet főbizottságában megkezdték az alapszabályzat-tervezet cikkelyenként­i vitáját, amely­nek során megtárgyalják a benyújtott módosításokat. Holnap tartják Szentes város felszabadulási ünnepségét Szentes lakossága október 6-án ünnepli a város felsza­badulásának 12. évforduló­ját. Ebből az alkalomból délután 5 órakor koszorúzási ünnepséget tartanak a szov­jet hősök emlékműveinél, majd este fél 7 órai kezdet­tel a Tóth József-színházipan ünnepség lesz, amelyen Er­dei Mihály elvtárs mond be­szédet. A városi tanács és a Haza­fias Népfront városi bizott­sága felhívja a lakosságot, hogy segítsék elő a város fel­­szabadulásának méltó meg­ünneplését. Gondoskodjanak az utcák és házak tisztántar­tásáról, lobogózzák fel házai­kat s a koszorúzási ünnepsé­gen, valamint az esti műso­ron minél nagyobb számban vegyenek részt. Szovjet—magyar gazdasági és hitelegyezmény A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének kormánya, a Magyar Nép­­köztársaság gazdaságának további fejlesztésére és erő­sítésére irányuló törekvésé­­re indíttatva kedvezően fo­gadta a Magyar Népköztár­saság kormányának hitel­­t nyújtásra vonatkozó kéré­­s­ését.­­ A tárgyalások eredménye­­­­képpen létrejött megállapo-­í­dás értelmében a Szovjet­­ Szocialista Köztársaságok­­ Szövetségének kormánya 1957-ben a Magyar Népköz­­társaság kormányának 100 millió rubel hitelt nyújt, 50 millió rubel értékben olyan árucikkeket szállít, amelyek­re különösen szüksége van az országnak (koksz, ólom, gyapot, műgumi, stb.), 49 millió rubelt pedig szabad devizában bocsát a magyar kormány rendelkezésére. A hitel törlesztése áruban évi 2 százalékos kamat mel­lett 1960—1965. évek folya­mán egyenlő részletekben történik. Gyenge János kamatoztatja az egyéni parasztoknak nyújtott állami segítséget Az erős szél felkavarja a dűlőút porát, s egész szürkévé leszünk, mire megérkezünk Apátfal­­vára. A 130-as számot viselő tanya semmivel sem különbözik a többitől, még a fekete ház­őrző kutyák is olyan dühösen ugatnak, mint más tanyai rokonaik. Azért keressük fel ezt a tanyát, mert lakójának, Gyenge Jánosnak ne­vével évek óta találkozunk a szerződéses sertés­­hizlalók nyilvántartásában. A kölcsönös ismerkedés után megindul a be­szélgetés és János bácsi elmondja, hogy már négy év óta állandóan szerződik sertéshízlalásra. Eleinte csak 2—3 sertésre szerződött le, éppen két hete, hogy tízre kötött megállapodást. Az előleget rendszerint takarmány beszerzésre for­dítja és a kukoricagóré most is roskadásig telve van. Meg van-e elégedve az árakkal és a jövede­lemmel? — Így felel: — Elégedett vagyok az árakkal, az állam évek óta azonos szinten tartja a szerződött sertések árát és ez megnyugtató a termelők számára. Én semmiféle más értéke­sítés útján nem kapnék annyi pénzt a sertések­ért, mint szerződéses alapon. Annál nagyobb a jövedelmem, minél nagyobb súlyban adom át­­ a sertést. Az idén az átadott sertéseim közül csak­ kettő volt 161 kiló alatt, a többi 180— 190 kiló körül mozgott. Azt tapasztaltam, hogy a nagy súlyos hízók sokkal jobban értékesítik a takarmányt és nagyobb súlygyarapodást ér­nek el. — Mire fordítja a szerződött sertésekből szár­mazó bevételt?­­­­• — Két évvel ezelőtt például 27 ezer forintot hoztam haza, de ezután még mennyiségi pré­miumot is kaptam. Tavaly szekeret vettünk, az idén pedig lószerszámot. Persze nemcsak ilyen beruházásokra fordítjuk a pénzt, hanem például mi kislányomnak egy szép tangóharmonikát vil­­lár­llunk. — válaszol János bácsi. Felesége már hozatja is kifelé a kislánnyal a harmoni­kát és a kottákat. A fürge, ügyes ujjak alól egyre frissebb ritmusok szöknek fel. Ezután pedig kifelé tartunk a sertésállomány megtekintésére. Az ólakban azok a süldők to­longanak, melyeket a jövő évben 180—190 kilós hízóként ad át a gazdájuk az államnak. — Bizony van velük baj — mondja Jani bácsi —. Hat hold földön gazdálkodom, de szí­vesen hizlalok szerződésre, mert állandó, biz­tos jövedelmet jelent.. . "V­I . Hetnlem Tibúg

Next