Viharsarok, 1956. október (12. évfolyam, 232-256. szám)

1956-10-19 / 247. szám

A Piláffa proletárjai egyi­ttetett­­ XII. évfolyam, 247. szám Ára: 50 fillér Péntek, 1956. október 19. Megszólalt a fiatal értelmiség (R. L.) Nagyon találóan jellemezve a régi állapoto­kat — amikor senki nem mondta ki azt, amit gondolt, —,megjegyezte valaki a fia­tal értelmiségiek TTIT-beli vásárhelyi vitaestjén: sok­szor kívántam a múltban, bárha megjelenne vörös be­tűkkel homlokán mindenki­nek a ki nem mondott gon­dolata. Napjaink örvendetes jellemvonása viszont az, hogy ma már kis és nagy dolgokról, személyi ügyekről és az ország problémáiról mind többen mondják ki őszintén azt, amit gondolnak. Termékeny szellemi-politikai pezsgés van ma Magyaror­szágon: mindenki ég a tett­vágytól, hogy segítsen jóvá­tenni a múlt súlyos hibáit, tegyen a hazáért, a népért. Felszólaltak fiatalemberek ezen a vitaesten s elmond­ták: a nyilvánosság előtt most nyilatkoznak először, mások, akik a felszabadulás utáni években valósággal ég­tek a közösségért végzett munkában, de aztán évekig csak passzív szemlélők vol­tak, most ismét feladatot vál­lalnak, részt kérnek a mun­kából. Nincs ma még kiala­kult világos állásfoglalás, hi­szen forr, pezseg a demok­ratizmus. A régi visszakívá­­nása lenne, amikor még dró­ton rángatták az értelmisé­get — s csak az értelmisé­get? —■, mint a fabábúkat, most is abszolút egyöntetűsé­get követelni. De van egy­öntetűség abban, hogy he­lyesli az értelmiség a júliusi párthatározatot, szocialista demokratizmust akar. De a szocializmus jövőbeni építé­sének sajátos magyar módját ezekben a vitákban kell ki-* kovácsolni. Most még a vitában na­gyobb részt foglalt el a múlt elemzése. Miért elemezték fiatal barátaink az értelmi­ség múltbeli helyzetét? Mert segíteni akarnak a pártnak a megyében, a városok­ban, a falukban — megvaló­sítani az értelmiségről szóló párthatározatot. A hibák fel­tárása nagy tanulság a jö­vőre nézve. Különböző néze­tek csaptak össze, hiszen csak így vita a vita. Egyesek azt mondták: a régi és új ér­telmiség közötti ellentétről van szó, mások az örök ge­nerációs ellentétekről szól­tak. Megjegyezte az egyik felszólaló: tényleg van elé­gedetlenség az értelmiség körében a mai fiatalok nem kellő műveltsége miatt, de ezért senki nem az ifjú ér­telmiséget tette felelőssé. Nem az ifjúság hibás abban, hogy az utóbbi években ki­rekesztődött az európai kul­túra régi és új eredményei­nek megismeréséből, hanem a dogmatikus oktatási rend­szer, a személyi kultusz. Sok igazság van abban is, amely azt állítja: a régi és új értel­miség közötti viszony meg­romlását elősegítette az osz­tályharc állandó élesedéséről szóló hibás sztálini tétel. A párttörténetet is meghami­sítva úgy tanították, hogy a Szovjetunióban felhasz­nálták a régi értelmiséget, addig, míg az új értelmiség ki nem nevelődik. Ez a „fel­­használás” kifejezés mélyen megalázó volt a régi értelmi­ségre. A kibontakozás útját jár­juk azonban napjainkban, amikor éppen az értelmiség­ről szóló párthatározat követ­­kezetes végrehajtásáért folyó harcban kovácsolódik mind­jobban egybe a haza, a nem­zet szolgálatára régi és új értelmiségünk. Hogy sok a Csalódottság? Az ankéton is voltak olyan hangok, hogy a mai fiatal értelmiségnek, csak vesztett illúziói vannak, mert ledőlt az a bálvány, amelyben hitt, mert a de­mokratizmus eszményét sár­ba taposták. Emiatt remén­­y­telenség vesz sokakon elő. De az ilyen felszólalót mind­járt kollégái, ifjú és idős­barátai cáfolták meg, elítél­ve ezt a pesszimizmust, a ménytelenséget. Ma a fiatal értelmiség igenis látja, hogy érdemes az ország ügyeibe beleszólni. Igaz, a szegedi egyetemisták egyes kérdése­ket — éppen tapasztalatlan­ságuk miatt — kissé nyersen fogalmaztak meg a minap tartott gyűlésükön. De maga az a tény, hogy most már véleményt nyilvánítanak , hogy többségében helyes cé­lokért indulnak harcba, s ez a szocialista demokratiz­mus előhaladásában fontos esemény. Hogy miért nem tudott Szegeden is a DISZ élére állni az ifjúság kíván­ságainak? Az egyik DISZ- vezető erre is felelt a vásár­helyi vitán: a DISZ-t is gúzs­­ba kötötte a szektás politika. Noha hónapok óta jelezték például a szegedi egyetemis­ták követeléseit felfelé, az intézkedés ólomlábakon járt. De miután az ifjúság csele­kedett, az illetékesek is mindjárt tudtak intézkedni. Egyébként többen illették bí­rálattal a huza­vonát. Feltet­ték a kérdést: helyes-e, hogy a múlt hibáiban leginkább vétkes Rákosi Mátyás még ma is tagja a Központi Veze­tőségnek? Helyes-e, hogy az Oktatásügyi Minisztérium lassan intézi a pedagógusok rehabilitálását? Helyes-e, hogy Hódmezővásárhelyen sem alakult még meg a párt határozatának megfelelően az értelmiségi tanács? De hangsúlyt kapott a vi­tában a jövő felvázolása is. A közeli jövőt körvonalazza a júliusi és az értelmiségi párthatározat. Meg akarják ismerni a fiatalok az európai kultúrát, utazni akarnak, mert igaz — amit az egyik felszólaló mondott —, hogy a klasszikus kultúra megis­merése nélkül nincs igaz, műveltség. Nyelveket akar­nak tanulni. Jogászok mond­ták el, hogy azért harcolnak, hogy a jog ezentúl tényleg az igazságot szolgálja. Javas­lat hangzott el, hogy a vá­sárhelyi értelmiségiek szer­kesszék meg a Vásárhelyi Évkönyvet és a TTIT- t köz­pontjuknak tekintsék. Mások a Hódmezővásárhelyen jelen­tős múltra visszatekintő kol­légiumi mozgalom életrekel­­téséért, egy népi kollégium megalakításáért munkálkod­nak a párt segítségével. Van tehát cél az ifjúság előtt: a dolgozó népért élni S hogy mi a biztosíték arra, hogy nem ismétlődik meg az 1953-as fellendülés reakció­ja, erre is választ adott vala­ki: akkor a demokratizálás csupán belpolitikai vonatko­zású volt, de a szocialista de­mokratizmus jelszava, július politikája olyan világtörté­nelmi eseményből táplálko­zik, mint a XX. kongresszus. Népszeretet, hagyomán­ysze­­retet — ez jellemezte az if­júságot, mert ez az, ami szi­lárd alapot ad az emberek­nek, hogy politikai viharok­ban is biztos talajt érezze­­nek lábuk alatt. Másrészt a jogrend! Ahhoz, hogy emberi társadalomban emberül él­hessünk — ehhez jogrend kell. Ez a néhány gondolat, amit kiragadtunk a fiatal vá­sárhelyi értelmiségiek vita­estjén elhangzottakból, érvé­nyes az egész megyére. S a vásárhelyi vita is azt igazol­ja, hogy az értelmiség bízik július politikájában, bízik a pártban, és a munkásokkal, parasztokkal, kisemberekkel együtt akar munkálkodni a haza építésében. A DISZ Petőfi Köre szer­dán este megvitatta Papp Gábor »Kert-Magyarország« .Merre tartson mezőgazdasá­gunk?­ címmel az Új Hang szeptemberi számában meg­jelent írását. A késő estig tartó vitában, amelyet Do­­rnáth Ferenc, Magyari And­rás és Márton János elvtár­saik vezettek, igen sokan fel­szólaltak. A gyűlés részvevői közül sokan juttattak el írásos kér­déseket a felszólalóikhoz. Az egyik felszólaló, Vas Zoltán nyomban válaszolt a hozzá­intézett kérdésekre. A konjunkturális árakkal kapcsolatos kérdésre kijelen­tette: Ha a mezőgazdasági termé­kekből előbb a belső szük­ségletet elégítjük ki és csak azután exportálunk, akkor a konjunkturális árak azon­nal meg fognak szűnni. Igaz-e — hangzott egy kö­vetkező kérdés —, hogy az 1953-as politika idején a nem­zeti vagyon károsan csökkent és ez Nagy Imrének tulajdo­nítható? « — Én ismerem az akkori helyzetet —­ válaszolta Vas Zoltán — a nemzeti vagyon nem csökkent károsan, s így ilyet nem is lehet Nagy Imre elvtársnak tulajdoní­tani Gazdasági struktúránk át­alakításánál operációkra van szükség és amikor az orvos operál, a családtagokat nem szabad beereszteni, mert le­fogják az orvos kezét. Az ipar struktúráját pél­dául alaposan meg kell vál­toztatni és elkerülhetetlen, hogy ez ne kerüljön bizo­nyos áldozatokba. Feltették azt a kérdést is, mi a lehetősége egy külföldi kapitalista kölcsönnek. Na­gyon jó volna egy külföldi kapitalista kölcsön — felelte —, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy ilyen köl­csönnek esetleg igen nagy ára lehet. Ezért nemcsak egyszer, de har­madszor is, hatodszor is meg kell fontolni a dolgot és csak azután elfogadni az esetleges kölcsönt. A felszólalók a továbbiak­ban a mezőgazdaságban elkö­vetett hibákat tették szóvá és intézkedéseket javasoltak a mezőgazdasági termelés ne­héz helyzetének megszünteté­sére. Süss Imrénné okleveles kertész az irányítás hibájául rótta fel, hogy nem nézték meg, melyek azok a termé­kek, amelyeket olcsón állít­hatunk elő és nem fordítot­tak gondot a külföldön jól el­helyezhető cikkek termelésé­re, a mezőgazdasági export­­lehetőségek kiaknázására. Lőcsei Pál aspiráns kiemelte: ha a termelőszövetkezeteket helytelen módszerrel fejleszt­jük, a kisparaszti nem ren­delkezhet azzal a termelési biztonsággal, amely őt arra ösztönözné, hogy gazdaságát belterjessé tegye. A szövetkezés önkéntessé­gének gyakorlatát vissza­vonhatatlanul és őszintén komolyan kell venni. Az önkéntesség egyetlen ér­telmezése: a paraszt ma­ga, szabad elhatározásából döntse el, hogy mikor, ho­gyan és kivel szövetkezik. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezésnek új típusait teremthesse meg, olyanokat, amelyek megfelel­nek elképzelésének. Szükséges, hogy helyreáll­jon a termelés biztonsága a falun, s a restaurációs kí­sérlet okozta visszaesést mielőbb kövesse az új, nagy termelési kedv. Fontosnak tartja, hogy az új tom­ák kialakításában nagy szerepet adjanak a néptöme­gek kezdeményezésének. Lénárt Gábor újságíró a szövetkezésről szólva kije­lentette: Senki sem óhajtja, hogy a kisparcellás gazdálko­dás megmaradjon, de a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének fel­tétlenül az önkéntesség je­gyében kell történnie, úgy, hogy ne csökkentsük a termelést és ne okozzunk fájó sebeket. Ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdaság kérdései nem választhatók el az álta­lános politika kérdéseitől. Foglalkozott a politikai és gazdasági életben 1953 előtt és különösen 1953 után elkö­vetett hibákkal. Még 1953 előtt — mondot­ta többek között — lehetett tévedésről beszélni, ami azonban 1953 után történt, az nem tévedés, hanem bűn volt. A felelősségrevonástól való félelem, a bűntudat mi­att kerülhetett sor a márciu­si határozatra. Kert-Magyarország akkor lesz, ha végre valahára el­takarítjuk a fejlődés útjá­­ból a politikai akadályo­kat. Elsősorban igazságra van szükség, ennek pedig első követelménye, hogy vonják felelősségre a bűnösöket. Amíg nincs felelősségre­­vonás, addig nem értik meg azok, akik kisebb hibákat követtek el, hogy nem le­het folytatni tovább mos­tani halogató politikáju­kat. Ebben a kérdésben nincs helye a türelemnek. Nyilvánvaló, hogy azokért a hibákért, amelyek a ma­gyar mezőgazdaságban tör­téntek, az elsőrangú felelős Rákosi Mátyás. Ennek elle­nére ma Rákosi Mátyás a mi képviselőnk a parlamentben, a Központi Vezetőség tagja. Jogunk van arra, hogy ha nem vagyunk megelégedve a képviselőnkkel, hívjuk vissza. Javasolom, hogy éljünk ezzel a jogunkkal. Meg kell gyorsítani azt a folyamatot is — mondotta —, amely a Központi Vezetőség legutóbbi határozatával meg­indult: Nagy Imre elvtárs teljes rehabilitációját. Van­nak, akik azt mondják, hogy új személyi kultusz kezd ki­alakulni Nagy Imre körül. Mi is éljenzünk és tapso­lunk, de nem azért, mert a személyi kultusz feltámasz­tását akarjuk, hanem a személyi kultusz ellenségé­ért, és legyőzőjéért harco­lunk. Nagy Imrét mindig cseleke­detei alapján fogjuk meg­ítélni és ezért szeretetünk iránta nem fog személyi kul­tusszá fajulni. Mindnyájan a szocializ­­­must akarjuk — mondotta befejezésül —, de nem azt, amit eddig szocializmusnak neveztek. Mert a szocializ­mus lényege a humanizmus. Az eddigi szocializmus nem volt humanista. Most kell azzá tenni. Ez a folyamat most megindult és minden­nap, minden óra közelebb visz bennünket ahhoz a szocializmushoz, amely minden embernek jólétet, szabadságot hoz. A vitában felmerült kér­désekre Márton János, az Országos Tervhivatal elnök­­helyettese és Magyari And­rás, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese vála­szolt. A vitaest részvevői táv­iratban üdvözölték Nagy Imrét a személyét ért párt­­ellenes határozat megsem­misítése alkalmából, kife­jezve azt az óhajukat, hogy a részleges rehabilitációt mielőbb követi a teljes re­habilitáció. Kérték a táviratban, hogy Nagy Imre a Petőfi Kör vi­táin is segítse előbbre vinni a mezőgazdaság fejlesztésé­nek ügyét. a találós biztonsága a falun Vita a Petőfi Körben a magyar mezőgazdaság kérdéseiről Nagy Imre visszakapta egyetemi tanári megbízatását A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Nagy Imrét — a munkaviszonyának meg­születéséről szóló határozat egyidejű hatályon kívül he­lyezése mellett — a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem megzőgazdasági gazdaságtana tanszékén be­töltött egyetemi tanári meg­bízatásába visszahelyezte. Kónya Albert oktatásügyi miniszter csütörtökön délben közölte Nagy Imrével egye­temi tanári megbízatásába való visszahelyezését. A Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsége Szarajevóba utazott Szarajevó. Az MDP Köz­ponti Vezetőségének Jugo­szláviában tartózkodó kül­döttsége szerdán éjjel félti­­zenkettő órakor különvonat­­tal elutazott Belgrádból, hogy látogatásokat tegyen az or­szág különböző vidékein. A küldöttséget a belgrádi pályaudvaron Alelkszandar Rankovics és Szvetozar Vuk­­manovics-Temyo elvtársakkal az élükön a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének ve­zetői búcsúztatták. Kint volt a pályaudvaron Mü­nnich Ferenc belgrádi magyar nagy­követ is. A küldöttséggel utazott Lazar Kolisevszki, a JKSZ Központi Bizottsága végre­hajtó bizottságának tagj­a, továbbá Dusán Petrovics és Voja Lekovics, a JKSZ Köz­ponti Bizottságának tagjai. Az eredeti terv szerint a küldöttség megszakította vol­na útját Tuzlán, ahonnan délután a város megtekintése után utaztak volna tovább. Végül azonban úgy döntöttek, hogy közvetlenül Szarajevó­ba, Bosznia-Hercegovina fő­városába mennek. A delegáció különvonata csütörtökön reggel 8 óra kö­rül futott be a szarajevói pá­lyaudvarra. A pályaudvaron az MDP vezetőit Gyúró Pu­­car, a Bosznia-Hercegovina-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végre­hajtó bizottságának titkára, Cvijetin Mijutovics, Oszmán Karabegovics, Sejket Maglaj­­lics és Uglyesa Danilovics, a Bosznia-Hercegovina-i Kom­munistáik Szövetsége Közpon­ti Bizottsága végrehajtó bi­zottságának tagjai fogadták. A délelőtt városnézéssel telt el. A küldöttség tagjai megtekintették azt a múze­umszobát, amelyet Gavrilo Princip emlékére állítottak abban a házban, amely előtt 1914. június 28-án agyonlőt­te Ferenc Ferdinánd Habs­­burg-trónörököst. Ezután ellátogattak a XVI. században épült Huszrev-bég mecsetbe, majd a népfelsza­badító harcokban elesett hő­sök emlékműveihez. A küldöttség tagjainak megmutattak egy újonnan épült lakónegyedet, majd vé­gül a Trebevics-hegyre men­tek, ahonnan gyönyörű kilá­tás nyílik a városra. Itt fény­képezésre és baráti beszélge­tésre került sor. Pontban 10.30 órakor meg­beszélések kezdődtek a Bosz­nia-Hercegovina­i Kommu­nisták Szövetségének szék­házában. A Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságával foly­tatott tárgyalások befejezté­vel Gyúró Pucar elvtárs ün­nepi ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. Látogatás Zencán A küldöttség tagjai délután fél háromkor különvonat­ folytatták útjukat Zenica felé. A szarajevói pályaudva­ron Gyúró Pucarral az élü­kön a Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetségének vezetői búcsúztatták őket. A vonat három óra 40 perckor érkezett Zenicába, a nagy vasipari központba. A pálya­udvaron a város vezetői és igen sok dolgozó várakozott, akik a magyar párt vezetőit tapssal köszöntötték. A magyar küldöttség tagjai a pályaudvarról a vasműhöz hajtattak, ahol Milenko Jovi­­csics, a kombinát vezérigaz­gatója üdvözölte őket. A kombinátban töltött mintegy 2 óra alatt a magyar küldöttség tagjai megtekin­tették a kokszolóművet, a hengerdét, az olvasz­tókemencéket és elbe­szélgettek a dolgozókkal. Ezt követően megbeszélést tar­­­tottak a gyár vezetőivel. A látogatás befejeztével a kombinát igazgatósága foga­dást adott a küldöttség tisz­teletére. A sztálinvárosi tanács kéri: változtassák meg városuk nevét A sztálinvárosi tanács csü­törtökön este rendkívüli ta­nácsülést tartott. Először 49 kuláklistára került, vagy ki­telepített középparasztot és más törvénytelenül üldözött kisembert rehabilitált és nyújtott számukra erkölcsi elégtételt. Sándor András író, tanács­tag felszólalásában élesen bírálta a szocializmust meg­gyalázó törvénytelensége­ket. Kiemelte, hogy a rehabilitá­ciók elfogadása az új város egységét is erősíti. A tanácsülés második napi­rendi pontként tárgyalta a végrehajtó bizottságnak azt az indítványát, hogy a tan­ács­hoz beérkezett javaslatok alapján — a tanács saját ha­táskörében — a város főútjá­­nak, a Sztálin útnak a nevét változtassa meg. A felszólaló tanácstagok helyeselték a főút nevének megváltoztatá­sát, ugyanakkor felvetették, hogy a város nevét pedig a Minisztertanács változtassa meg. Élénk vita alakult ki az új utcanév felett. Az új utca nevét a végrehajtó bizottság a Hazafias Népfront meghall­gatásával állapítja meg. Ugyanakkor feliratot intéz­nek a Minisztertanácshoz, hogy a lakosság kérésének megfelelően a város nevét változtassa meg. A Honvédelmi Minitzstérium köz­lemény­e A Honvédelmi Miniszté­rium közli: október 20-ára délután 15 órakor a Farkas­réti temetőben temetjük a mártírhalált halt Német De­zső ezredes és Lőrincz Sándor ezredes elvtársakat. A honvédség tagjai, az el­hunytak barátai és ismerősei kegyeletüket 20-án 13-15 óráig róhatják, le a ravatal előtt.

Next