Viharsarok, 1956. október (12. évfolyam, 232-256. szám)
1956-10-19 / 247. szám
A Piláffa proletárjai egyittetett XII. évfolyam, 247. szám Ára: 50 fillér Péntek, 1956. október 19. Megszólalt a fiatal értelmiség (R. L.) Nagyon találóan jellemezve a régi állapotokat — amikor senki nem mondta ki azt, amit gondolt, —,megjegyezte valaki a fiatal értelmiségiek TTIT-beli vásárhelyi vitaestjén: sokszor kívántam a múltban, bárha megjelenne vörös betűkkel homlokán mindenkinek a ki nem mondott gondolata. Napjaink örvendetes jellemvonása viszont az, hogy ma már kis és nagy dolgokról, személyi ügyekről és az ország problémáiról mind többen mondják ki őszintén azt, amit gondolnak. Termékeny szellemi-politikai pezsgés van ma Magyarországon: mindenki ég a tettvágytól, hogy segítsen jóvátenni a múlt súlyos hibáit, tegyen a hazáért, a népért. Felszólaltak fiatalemberek ezen a vitaesten s elmondták: a nyilvánosság előtt most nyilatkoznak először, mások, akik a felszabadulás utáni években valósággal égtek a közösségért végzett munkában, de aztán évekig csak passzív szemlélők voltak, most ismét feladatot vállalnak, részt kérnek a munkából. Nincs ma még kialakult világos állásfoglalás, hiszen forr, pezseg a demokratizmus. A régi visszakívánása lenne, amikor még dróton rángatták az értelmiséget — s csak az értelmiséget? —■, mint a fabábúkat, most is abszolút egyöntetűséget követelni. De van egyöntetűség abban, hogy helyesli az értelmiség a júliusi párthatározatot, szocialista demokratizmust akar. De a szocializmus jövőbeni építésének sajátos magyar módját ezekben a vitákban kell ki-* kovácsolni. Most még a vitában nagyobb részt foglalt el a múlt elemzése. Miért elemezték fiatal barátaink az értelmiség múltbeli helyzetét? Mert segíteni akarnak a pártnak a megyében, a városokban, a falukban — megvalósítani az értelmiségről szóló párthatározatot. A hibák feltárása nagy tanulság a jövőre nézve. Különböző nézetek csaptak össze, hiszen csak így vita a vita. Egyesek azt mondták: a régi és új értelmiség közötti ellentétről van szó, mások az örök generációs ellentétekről szóltak. Megjegyezte az egyik felszólaló: tényleg van elégedetlenség az értelmiség körében a mai fiatalok nem kellő műveltsége miatt, de ezért senki nem az ifjú értelmiséget tette felelőssé. Nem az ifjúság hibás abban, hogy az utóbbi években kirekesztődött az európai kultúra régi és új eredményeinek megismeréséből, hanem a dogmatikus oktatási rendszer, a személyi kultusz. Sok igazság van abban is, amely azt állítja: a régi és új értelmiség közötti viszony megromlását elősegítette az osztályharc állandó élesedéséről szóló hibás sztálini tétel. A párttörténetet is meghamisítva úgy tanították, hogy a Szovjetunióban felhasználták a régi értelmiséget, addig, míg az új értelmiség ki nem nevelődik. Ez a „felhasználás” kifejezés mélyen megalázó volt a régi értelmiségre. A kibontakozás útját járjuk azonban napjainkban, amikor éppen az értelmiségről szóló párthatározat következetes végrehajtásáért folyó harcban kovácsolódik mindjobban egybe a haza, a nemzet szolgálatára régi és új értelmiségünk. Hogy sok a Csalódottság? Az ankéton is voltak olyan hangok, hogy a mai fiatal értelmiségnek, csak vesztett illúziói vannak, mert ledőlt az a bálvány, amelyben hitt, mert a demokratizmus eszményét sárba taposták. Emiatt reménytelenség vesz sokakon elő. De az ilyen felszólalót mindjárt kollégái, ifjú és idősbarátai cáfolták meg, elítélve ezt a pesszimizmust, a ménytelenséget. Ma a fiatal értelmiség igenis látja, hogy érdemes az ország ügyeibe beleszólni. Igaz, a szegedi egyetemisták egyes kérdéseket — éppen tapasztalatlanságuk miatt — kissé nyersen fogalmaztak meg a minap tartott gyűlésükön. De maga az a tény, hogy most már véleményt nyilvánítanak , hogy többségében helyes célokért indulnak harcba, s ez a szocialista demokratizmus előhaladásában fontos esemény. Hogy miért nem tudott Szegeden is a DISZ élére állni az ifjúság kívánságainak? Az egyik DISZ- vezető erre is felelt a vásárhelyi vitán: a DISZ-t is gúzsba kötötte a szektás politika. Noha hónapok óta jelezték például a szegedi egyetemisták követeléseit felfelé, az intézkedés ólomlábakon járt. De miután az ifjúság cselekedett, az illetékesek is mindjárt tudtak intézkedni. Egyébként többen illették bírálattal a huzavonát. Feltették a kérdést: helyes-e, hogy a múlt hibáiban leginkább vétkes Rákosi Mátyás még ma is tagja a Központi Vezetőségnek? Helyes-e, hogy az Oktatásügyi Minisztérium lassan intézi a pedagógusok rehabilitálását? Helyes-e, hogy Hódmezővásárhelyen sem alakult még meg a párt határozatának megfelelően az értelmiségi tanács? De hangsúlyt kapott a vitában a jövő felvázolása is. A közeli jövőt körvonalazza a júliusi és az értelmiségi párthatározat. Meg akarják ismerni a fiatalok az európai kultúrát, utazni akarnak, mert igaz — amit az egyik felszólaló mondott —, hogy a klasszikus kultúra megismerése nélkül nincs igaz, műveltség. Nyelveket akarnak tanulni. Jogászok mondták el, hogy azért harcolnak, hogy a jog ezentúl tényleg az igazságot szolgálja. Javaslat hangzott el, hogy a vásárhelyi értelmiségiek szerkesszék meg a Vásárhelyi Évkönyvet és a TTIT- t központjuknak tekintsék. Mások a Hódmezővásárhelyen jelentős múltra visszatekintő kollégiumi mozgalom életrekeltéséért, egy népi kollégium megalakításáért munkálkodnak a párt segítségével. Van tehát cél az ifjúság előtt: a dolgozó népért élni S hogy mi a biztosíték arra, hogy nem ismétlődik meg az 1953-as fellendülés reakciója, erre is választ adott valaki: akkor a demokratizálás csupán belpolitikai vonatkozású volt, de a szocialista demokratizmus jelszava, július politikája olyan világtörténelmi eseményből táplálkozik, mint a XX. kongresszus. Népszeretet, hagyományszeretet — ez jellemezte az ifjúságot, mert ez az, ami szilárd alapot ad az embereknek, hogy politikai viharokban is biztos talajt érezzenek lábuk alatt. Másrészt a jogrend! Ahhoz, hogy emberi társadalomban emberül élhessünk — ehhez jogrend kell. Ez a néhány gondolat, amit kiragadtunk a fiatal vásárhelyi értelmiségiek vitaestjén elhangzottakból, érvényes az egész megyére. S a vásárhelyi vita is azt igazolja, hogy az értelmiség bízik július politikájában, bízik a pártban, és a munkásokkal, parasztokkal, kisemberekkel együtt akar munkálkodni a haza építésében. A DISZ Petőfi Köre szerdán este megvitatta Papp Gábor »Kert-Magyarország« .Merre tartson mezőgazdaságunk? címmel az Új Hang szeptemberi számában megjelent írását. A késő estig tartó vitában, amelyet Dornáth Ferenc, Magyari András és Márton János elvtársaik vezettek, igen sokan felszólaltak. A gyűlés részvevői közül sokan juttattak el írásos kérdéseket a felszólalóikhoz. Az egyik felszólaló, Vas Zoltán nyomban válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. A konjunkturális árakkal kapcsolatos kérdésre kijelentette: Ha a mezőgazdasági termékekből előbb a belső szükségletet elégítjük ki és csak azután exportálunk, akkor a konjunkturális árak azonnal meg fognak szűnni. Igaz-e — hangzott egy következő kérdés —, hogy az 1953-as politika idején a nemzeti vagyon károsan csökkent és ez Nagy Imrének tulajdonítható? « — Én ismerem az akkori helyzetet — válaszolta Vas Zoltán — a nemzeti vagyon nem csökkent károsan, s így ilyet nem is lehet Nagy Imre elvtársnak tulajdonítani Gazdasági struktúránk átalakításánál operációkra van szükség és amikor az orvos operál, a családtagokat nem szabad beereszteni, mert lefogják az orvos kezét. Az ipar struktúráját például alaposan meg kell változtatni és elkerülhetetlen, hogy ez ne kerüljön bizonyos áldozatokba. Feltették azt a kérdést is, mi a lehetősége egy külföldi kapitalista kölcsönnek. Nagyon jó volna egy külföldi kapitalista kölcsön — felelte —, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy ilyen kölcsönnek esetleg igen nagy ára lehet. Ezért nemcsak egyszer, de harmadszor is, hatodszor is meg kell fontolni a dolgot és csak azután elfogadni az esetleges kölcsönt. A felszólalók a továbbiakban a mezőgazdaságban elkövetett hibákat tették szóvá és intézkedéseket javasoltak a mezőgazdasági termelés nehéz helyzetének megszüntetésére. Süss Imrénné okleveles kertész az irányítás hibájául rótta fel, hogy nem nézték meg, melyek azok a termékek, amelyeket olcsón állíthatunk elő és nem fordítottak gondot a külföldön jól elhelyezhető cikkek termelésére, a mezőgazdasági exportlehetőségek kiaknázására. Lőcsei Pál aspiráns kiemelte: ha a termelőszövetkezeteket helytelen módszerrel fejlesztjük, a kisparaszti nem rendelkezhet azzal a termelési biztonsággal, amely őt arra ösztönözné, hogy gazdaságát belterjessé tegye. A szövetkezés önkéntességének gyakorlatát visszavonhatatlanul és őszintén komolyan kell venni. Az önkéntesség egyetlen értelmezése: a paraszt maga, szabad elhatározásából döntse el, hogy mikor, hogyan és kivel szövetkezik. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezésnek új típusait teremthesse meg, olyanokat, amelyek megfelelnek elképzelésének. Szükséges, hogy helyreálljon a termelés biztonsága a falun, s a restaurációs kísérlet okozta visszaesést mielőbb kövesse az új, nagy termelési kedv. Fontosnak tartja, hogy az új tomák kialakításában nagy szerepet adjanak a néptömegek kezdeményezésének. Lénárt Gábor újságíró a szövetkezésről szólva kijelentette: Senki sem óhajtja, hogy a kisparcellás gazdálkodás megmaradjon, de a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feltétlenül az önkéntesség jegyében kell történnie, úgy, hogy ne csökkentsük a termelést és ne okozzunk fájó sebeket. Ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdaság kérdései nem választhatók el az általános politika kérdéseitől. Foglalkozott a politikai és gazdasági életben 1953 előtt és különösen 1953 után elkövetett hibákkal. Még 1953 előtt — mondotta többek között — lehetett tévedésről beszélni, ami azonban 1953 után történt, az nem tévedés, hanem bűn volt. A felelősségrevonástól való félelem, a bűntudat miatt kerülhetett sor a márciusi határozatra. Kert-Magyarország akkor lesz, ha végre valahára eltakarítjuk a fejlődés útjából a politikai akadályokat. Elsősorban igazságra van szükség, ennek pedig első követelménye, hogy vonják felelősségre a bűnösöket. Amíg nincs felelősségrevonás, addig nem értik meg azok, akik kisebb hibákat követtek el, hogy nem lehet folytatni tovább mostani halogató politikájukat. Ebben a kérdésben nincs helye a türelemnek. Nyilvánvaló, hogy azokért a hibákért, amelyek a magyar mezőgazdaságban történtek, az elsőrangú felelős Rákosi Mátyás. Ennek ellenére ma Rákosi Mátyás a mi képviselőnk a parlamentben, a Központi Vezetőség tagja. Jogunk van arra, hogy ha nem vagyunk megelégedve a képviselőnkkel, hívjuk vissza. Javasolom, hogy éljünk ezzel a jogunkkal. Meg kell gyorsítani azt a folyamatot is — mondotta —, amely a Központi Vezetőség legutóbbi határozatával megindult: Nagy Imre elvtárs teljes rehabilitációját. Vannak, akik azt mondják, hogy új személyi kultusz kezd kialakulni Nagy Imre körül. Mi is éljenzünk és tapsolunk, de nem azért, mert a személyi kultusz feltámasztását akarjuk, hanem a személyi kultusz ellenségéért, és legyőzőjéért harcolunk. Nagy Imrét mindig cselekedetei alapján fogjuk megítélni és ezért szeretetünk iránta nem fog személyi kultusszá fajulni. Mindnyájan a szocializmust akarjuk — mondotta befejezésül —, de nem azt, amit eddig szocializmusnak neveztek. Mert a szocializmus lényege a humanizmus. Az eddigi szocializmus nem volt humanista. Most kell azzá tenni. Ez a folyamat most megindult és mindennap, minden óra közelebb visz bennünket ahhoz a szocializmushoz, amely minden embernek jólétet, szabadságot hoz. A vitában felmerült kérdésekre Márton János, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese válaszolt. A vitaest részvevői táviratban üdvözölték Nagy Imrét a személyét ért pártellenes határozat megsemmisítése alkalmából, kifejezve azt az óhajukat, hogy a részleges rehabilitációt mielőbb követi a teljes rehabilitáció. Kérték a táviratban, hogy Nagy Imre a Petőfi Kör vitáin is segítse előbbre vinni a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét. a találós biztonsága a falun Vita a Petőfi Körben a magyar mezőgazdaság kérdéseiről Nagy Imre visszakapta egyetemi tanári megbízatását A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Nagy Imrét — a munkaviszonyának megszületéséről szóló határozat egyidejű hatályon kívül helyezése mellett — a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem megzőgazdasági gazdaságtana tanszékén betöltött egyetemi tanári megbízatásába visszahelyezte. Kónya Albert oktatásügyi miniszter csütörtökön délben közölte Nagy Imrével egyetemi tanári megbízatásába való visszahelyezését. A Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsége Szarajevóba utazott Szarajevó. Az MDP Központi Vezetőségének Jugoszláviában tartózkodó küldöttsége szerdán éjjel féltizenkettő órakor különvonattal elutazott Belgrádból, hogy látogatásokat tegyen az ország különböző vidékein. A küldöttséget a belgrádi pályaudvaron Alelkszandar Rankovics és Szvetozar Vukmanovics-Temyo elvtársakkal az élükön a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői búcsúztatták. Kint volt a pályaudvaron Münnich Ferenc belgrádi magyar nagykövet is. A küldöttséggel utazott Lazar Kolisevszki, a JKSZ Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, továbbá Dusán Petrovics és Voja Lekovics, a JKSZ Központi Bizottságának tagjai. Az eredeti terv szerint a küldöttség megszakította volna útját Tuzlán, ahonnan délután a város megtekintése után utaztak volna tovább. Végül azonban úgy döntöttek, hogy közvetlenül Szarajevóba, Bosznia-Hercegovina fővárosába mennek. A delegáció különvonata csütörtökön reggel 8 óra körül futott be a szarajevói pályaudvarra. A pályaudvaron az MDP vezetőit Gyúró Pucar, a Bosznia-Hercegovina-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának titkára, Cvijetin Mijutovics, Oszmán Karabegovics, Sejket Maglajlics és Uglyesa Danilovics, a Bosznia-Hercegovina-i Kommunistáik Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagjai fogadták. A délelőtt városnézéssel telt el. A küldöttség tagjai megtekintették azt a múzeumszobát, amelyet Gavrilo Princip emlékére állítottak abban a házban, amely előtt 1914. június 28-án agyonlőtte Ferenc Ferdinánd Habsburg-trónörököst. Ezután ellátogattak a XVI. században épült Huszrev-bég mecsetbe, majd a népfelszabadító harcokban elesett hősök emlékműveihez. A küldöttség tagjainak megmutattak egy újonnan épült lakónegyedet, majd végül a Trebevics-hegyre mentek, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Itt fényképezésre és baráti beszélgetésre került sor. Pontban 10.30 órakor megbeszélések kezdődtek a Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetségének székházában. A Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságával folytatott tárgyalások befejeztével Gyúró Pucar elvtárs ünnepi ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. Látogatás Zencán A küldöttség tagjai délután fél háromkor különvonat folytatták útjukat Zenica felé. A szarajevói pályaudvaron Gyúró Pucarral az élükön a Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetségének vezetői búcsúztatták őket. A vonat három óra 40 perckor érkezett Zenicába, a nagy vasipari központba. A pályaudvaron a város vezetői és igen sok dolgozó várakozott, akik a magyar párt vezetőit tapssal köszöntötték. A magyar küldöttség tagjai a pályaudvarról a vasműhöz hajtattak, ahol Milenko Jovicsics, a kombinát vezérigazgatója üdvözölte őket. A kombinátban töltött mintegy 2 óra alatt a magyar küldöttség tagjai megtekintették a kokszolóművet, a hengerdét, az olvasztókemencéket és elbeszélgettek a dolgozókkal. Ezt követően megbeszélést tartottak a gyár vezetőivel. A látogatás befejeztével a kombinát igazgatósága fogadást adott a küldöttség tiszteletére. A sztálinvárosi tanács kéri: változtassák meg városuk nevét A sztálinvárosi tanács csütörtökön este rendkívüli tanácsülést tartott. Először 49 kuláklistára került, vagy kitelepített középparasztot és más törvénytelenül üldözött kisembert rehabilitált és nyújtott számukra erkölcsi elégtételt. Sándor András író, tanácstag felszólalásában élesen bírálta a szocializmust meggyalázó törvénytelenségeket. Kiemelte, hogy a rehabilitációk elfogadása az új város egységét is erősíti. A tanácsülés második napirendi pontként tárgyalta a végrehajtó bizottságnak azt az indítványát, hogy a tanácshoz beérkezett javaslatok alapján — a tanács saját hatáskörében — a város főútjának, a Sztálin útnak a nevét változtassa meg. A felszólaló tanácstagok helyeselték a főút nevének megváltoztatását, ugyanakkor felvetették, hogy a város nevét pedig a Minisztertanács változtassa meg. Élénk vita alakult ki az új utcanév felett. Az új utca nevét a végrehajtó bizottság a Hazafias Népfront meghallgatásával állapítja meg. Ugyanakkor feliratot intéznek a Minisztertanácshoz, hogy a lakosság kérésének megfelelően a város nevét változtassa meg. A Honvédelmi Minitzstérium közleménye A Honvédelmi Minisztérium közli: október 20-ára délután 15 órakor a Farkasréti temetőben temetjük a mártírhalált halt Német Dezső ezredes és Lőrincz Sándor ezredes elvtársakat. A honvédség tagjai, az elhunytak barátai és ismerősei kegyeletüket 20-án 13-15 óráig róhatják, le a ravatal előtt.