Világ Ifjúsága, 1953 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám
BOLDOG ÚJÉVET a z újév első napját, amelyhez annyi /^X hagyomány fűződik, különböző módon / » ünnepük meg . . . Ezen a napon a fiatalok és üregek, a tudósok és diákok, a legkülönbözőbb foglalkozású, vallási és világnézetű emberek világszerte felelevenítik a múltat és elgondolkoznak a jövőn. Egyeseket az elmúlt év balsikerei foglalkoztatják és gondoktól terhelve sóhajtanak fel: „Ó, bárcsak ebben az évben jobban járnék! . . . Mások, akik könnyedebben fogják fel a dolgokat, ezt mondják: „Nem érdemes arról beszélni, ami elmúlt! Ez az új év is éppúgy el fog múlni, mint az előző!“ — Végül vannak olyanok, akik szigorúan mérlegelik a tényeket és felmérik a távlatokat. Minden fiatal más és más mérleget állít fel. Lehet, hogy miközben e sorokat olvassátok, néhány fiatal francia dolgozó éhbérére gondol, arra, hogyan harcolt jogaiért a múlt évben, hogyan börtönözték be társait ebben a harcban — a francia fiatal keze ökölbe szorul, megfogadja magának és bebörtönzött társainak, önmegtagadóan és odaadóan folytatja a harcot. Lehet, hogy ezekben a percekben a fiatal olasz munkanélküliek még sokkal sivárabbnak érzik életüket, amelyet olyan gyakran haszontalannak tartanak és felteszik magukban a kérdést, várjon az új évben becsületes munkával tudják-e megkeresni kenyerüket? És lehet, hogy a szőke amerikai vagy a feketeszemű török lány éppen most vőlegénye fényképét nézegeti. Milyen messzire tűntek a szép tavaszi séták! Várjon visszatér-e vőlegénye a messzi koreai frontról, ahol céltalanul kockáztatja életét? Lehet, hogy ugyanebben a percben egy fiatal koreai anya sírva nézegeti kisgyermeke fényképét. A csöppség nem érte meg az újév első szép nap BARÁTAINK ját a halált hozó legyek vagy a napalmbomba kegyetlen lángjai ölték meg .. . Egy kis rajnai városkában német fiatalok ülnek az asztal körül. Arról beszélnek, hogy milyen eredményekkel harcoltak azok ellen, akik a nagytőkések hitvány zsoldosaivá akarják zülleszteni őket. Emlékezetükbe idézik, hogyan húzták át Adenauer számításait. Jól tudják, hogy a harc még előttük áll és ezért boldog újévet kívánnak egymásnak, "miközben ezt mondják: „Tovább harcolunk a békéért, egységes és boldog hazánkért!“ Ezek a szavak visszhangra lelnek a többi német fiatal szívében, akik az Elba másik partján, a Német Demokratikus Köztársaságban más eszközökkel, de ugyanazért a célért harcolnak. A messzi Japánban a fiatal tanulók és munkások ökölbe szorítják kezüket: a rendőrségnek sohasem sikerülhet megbontani az ifjúság sorait! A szép japán hazát sohasem fogják agressziós támaszponttá változtatni, hogy támadást indítsanak más országban élő barátaik ellen! Ebben a pillanatban sok latinamerikai fiatal arra gondol, hogy nem tud semilyen álláshoz jutni. Az az amerikai fiatal, akinek még van munkája, költségvetést csinál és észreveszi: életszínvonala abban a mértékben süllyed, ahogyan az Egyesült Államok fegyverkezési költségvetése növekszik. A fiatal indiai is számokra gondol: India olyan gazdag és mégis ,milliók halnak éhen! A néger fiatal megtorpan a villamos előtt, amelyen ez a gyalázatos felirat áll: „Csak fehérek számára!“ Újra felveti magában a kérdést: Miért? ... Miért? .. . ... A román vagy a lengyel fiatal éppen most költözik családjával együtt új lakásába. Körülötte minden boldogságtól sugárzik, legnagyobb gondja: hogyan tudná ő, a nép fia, még fokozottabban segíteni a haza fejlődését? !