Világ Ifjúsága, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1961-06-01 / 6. szám

A Ideáitok diuaijáiU — a icáiyokiq. Mióta a világ világ, mindig divat volt a divatj S az uralkodó divatot — legalábbis a letűnt időkben — az uralkodók diktálták. tgtf. gletiféagifűjtő (elfegy mist Hil . . . A XVI. században élt Brantome az újkor legnagyobb „pletykagyűjtője". Gyűjte­ményéből dr. Ráth-Végh István is merített kultúrtörténeti írásaihoz, divattal kap­csolatos érdekességeket. Az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogy IV. Henrik, francia király felesége volt az első, mai értelemben vett divatkreáló hatalmasság. Margit asszony maga tervezte ruháit, s amit kigondolt, az lett az uralkodó divat. „Persze a többi asszonyságon már nem úgy festett az a ruha, mint ő rajta__" — írja Brantome mes­ter és ezzel máris rátapintott a divat közismert kajánságára... A divatkreáló ki­rálynő olyan hírnévnek örvendett, hogy Európa előkelő urai csakis azért keresték fel a királyi udvart, hogy a szép és csinos királynőt láthassák. Egyik-másik sokszor hetekig várakozott, míg végre szemtől-szembe megcsodálhatta eleganciáját. Hűséges krónikása azt írja, hogy bármiképpen is változtatta toalettjeit „szép nyakát és gyö­nyörű keblét mindig szabadon hagyta, mert tudta, hogy nincs joga azok szemléleté­től a világ szemét megfosztani...” KaHotUeitt ? l­agg togám. ? A későbbi időkből már bőven rajzanak elénk a divatkreáló asszonyok nevei. A királyok közül Mária Antoinette, a bálkirálynők sorából Madame Tallien, a színpad királynőinek fényes koszorújából Mars kisasszony neve érdemesebb említésre. A divat termőföldjének ezek a „nagybirtokosnői” nem irányították valami szer­vezetten a „termelést”... Volt úgy, hogy tudatosan alkottak valami újat, a megúnt, régi helyébe, de volt úgy is és ez volt a gyakoribb, hogy véletlen szeszély szülte az újat. Például Mars kisasszony ajándékba kapott néhány méter sárga bársonyt, amely­ből ruhát csináltatott. Fel is vette, de mielőtt kiment a színpadra, belepillantott a tkörbe, s elment a kedve a ruhától is és a színdarabtól is. Toporzékolt, hogy ő ebben a kanári ruhában nem megy a nyilvánosság elé. Talma, a közismert nagy színész mentette meg a kínos helyzetet egyetlen mondattal: Ez nem kanári szín! Ez topáz! — Topáz? — sóhajtott megenyhülten a művésznő és boldogan kisuhant a színpadra... Elragadtatás moraja, tapsvihar, s másnap gyors futárok nyargaltak Lyonba sárga bársonyért. S a gyáros emeletes házat építtetett... Heduatc ixím : tálkáiéin Érdekes módon „pattant” bele a divatszínek sorába, az úgynevezett bolhaszín. Ennek az a története, hogy amikor Mária Antoniette újfajta barnás-lila ruhában je­lent meg, a király így kiáltott fel: „Nini, hisz ez bolhaszín.­” (Akkoriban a bolha a háziállatok sorába tartozott, s otthonos volt a fejedelmi udvarokban is, nem kell tehát megütközni azon, hogy a király még a színét is pontosan ismerte ...) A szabók, s elsősorban a kelmefestők ezt is jó üzletnek tekintették és a bolha­szín különböző árnyalataival igyekeztek elhódítani a kényes ízlésű dámákat... A ftataluxtól — a katóaua cipőit Némely divat annak köszönhette létrejöttét, hogy­­ valamely testi hibát kellett palástolnia. Például Plantagenet Henriknek óriási bütykei voltak a lábán, ezért hogy ne szenvedjen a szűk és meglehetősen rövid cipőkben, életre keltette a régi római hajóorrú cipőt. III. Henrik feleségének hosszú gólyanyaka volt, ennélfogva magas, csipkegallér lett a divat. A híres malomkő galléroknak is az volt a hivatásuk, hogy az előkelő dámák golyváját elrejtse. XIV. Lajos hajbetegsége miatt kénytelen volt járókát hor­dani, s mi sem természetesebb, hogy: paróka lett a divat! Josephine császárnénak rossz volt a foga, ezért állandóan csipkekendőt tartott szája elé, természetesen az ud­vari dámák is csipkekendőt tartottak a szájuk elé... Régen a királyok divatját majmolták és utánozták, mostanság divat­királyok uralkodnak a miág egy részén. Nyugaton az uralkodó divatházak szabják meg, mi­kor, mi lesz a divat. Hatalmas vagyonokat szereznek ezzel, s ezért féltve őrzik kreá­cióik terveit... S a kíméletlen „divatháborúban” nagy szerephez jutnak a kém­ék is... A Dior-ház egyik vezetője sürgősen dolgozószobájába kérette a ház magán­­detektívjét... — Hallatlan, hallatlan! Bekövetkezett, amitől tartottam! Itt van! —, s az aszta­lon heverő amerikai képeslapra muta­tott, amely a Dior divatház két nappal azelőtti divatbemutatójának legszebb mo­delljeit tálalta azzal a szemérmetlen ál­lítással, hogy azok a New York-i Milton­­cég legfrissebb kreációiról készültek. — Rejtély, rejtély! Hiszen hét lakat alatt őrzünk minden modellt. Kik lehet­nek a tolvajok, hogyan surranhattak be? Megkezdődött a nyomozás! A detektívek kihallgatták az összes alkalmazottat, s el­sősorban a műhelyek dolgozóit Mert né­ha egy-egy műhely valóságos hivat­alvi­lágot alkot. A tolvajok bandába verőd­nek és a szerény bőrből élő szoknyaké­szítő nem visz el egyebet csak az illető darab gyönyörű hordóvonalának ici-pici mását. Az ujjkészítő apróka papírból le­mintázott kockaujjat, a deréktűzőnő a hozzávaló derekát csempészi ki és ott­hon, valamelyikük hónapos szobájában mindenki leteszi az asztalira a beszerzett alkatrészt és szép lassan összeáll a pom­pás modell... De most hiábavaló volt minden ke­resztkérdés, a műhelyek dolgozói sem­miről sem tudnak. Nem találták meg a tettest. Ez várható volt, hiszen a Dior­­ház műhelyeiben a különböző ruharészek munkásai más-más teremben dolgoznak, senki sem tudja, hogy melyik rész me­lyik ruhához tartozik. Bűnjelek egy halványrózsaszín borítékban... — Mindenki gyanús, aki részt vett a bemutatókon! — mondta a detektív-fő­­nök és nem kímélve a Dior-ház kasszá­ját, leghíresebb detektíveit vetette be a további nyomozásba ... A szálak az Egyesült Államokban mű­ködő Milton-szolgálathoz vezettek. Ugyan­is az amerikai konfekció-királyok elha­tározták, hogy lefőzik Párizst. De miért is folyik a harc a kulisszák mögött? Mindenki tudja, hogy a női divat sze­szélyeinek irányításában és kivitelezésé­ben nagy szerepük van a Dior, Pathou, Ricci, Lanvin, Jacques Heim és a többi divatháznak, ők diktálják a nők öltözkö­dését. Ez nem is o­lyan rossz üzlet, hiszen egy-egy eredeti modellért csillagászati összegeiket kérnek. Ezzel szemben a Mil­ton-szolgálat „eredeti” modelljeinek elő­fizetéséért a külföldi cég­eknek általában ezer dollárt kell fizetniük, vagyis két ere­deti párizsi modell áráért a rajzok tucat­jához férhetnek hozzá. Nem csoda, hogy az elmúlt évben Miltonéknak már több ezer előfizetőjük volt és a cég bevétele meghaladta a tízmillió dollárt. Képünk egy kölni divatbemutatón készült, ahol a kényelmes, praktikus öltönyök mellett bemutatták a századeleji férfidivatot is Jó bőr, kitűnő szabás! — Ez jellemezte a párizsi nemzetközi bőripari hét divatbemutatóján a borjú­bőrből készült kreációkat Egy londoni táskabemutatón óriás retikült rá­hattak a nézők, ezzel is azt akarták jelképezi hogy ma a nagyalakú táska az uralkodó divat

Next