Világ Ifjúsága, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1961-06-01 / 6. szám
A Ideáitok diuaijáiU — a icáiyokiq. Mióta a világ világ, mindig divat volt a divatj S az uralkodó divatot — legalábbis a letűnt időkben — az uralkodók diktálták. tgtf. gletiféagifűjtő (elfegy mist Hil . . . A XVI. században élt Brantome az újkor legnagyobb „pletykagyűjtője". Gyűjteményéből dr. Ráth-Végh István is merített kultúrtörténeti írásaihoz, divattal kapcsolatos érdekességeket. Az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogy IV. Henrik, francia király felesége volt az első, mai értelemben vett divatkreáló hatalmasság. Margit asszony maga tervezte ruháit, s amit kigondolt, az lett az uralkodó divat. „Persze a többi asszonyságon már nem úgy festett az a ruha, mint ő rajta__" — írja Brantome mester és ezzel máris rátapintott a divat közismert kajánságára... A divatkreáló királynő olyan hírnévnek örvendett, hogy Európa előkelő urai csakis azért keresték fel a királyi udvart, hogy a szép és csinos királynőt láthassák. Egyik-másik sokszor hetekig várakozott, míg végre szemtől-szembe megcsodálhatta eleganciáját. Hűséges krónikása azt írja, hogy bármiképpen is változtatta toalettjeit „szép nyakát és gyönyörű keblét mindig szabadon hagyta, mert tudta, hogy nincs joga azok szemléletétől a világ szemét megfosztani...” KaHotUeitt ? lagg togám. ? A későbbi időkből már bőven rajzanak elénk a divatkreáló asszonyok nevei. A királyok közül Mária Antoinette, a bálkirálynők sorából Madame Tallien, a színpad királynőinek fényes koszorújából Mars kisasszony neve érdemesebb említésre. A divat termőföldjének ezek a „nagybirtokosnői” nem irányították valami szervezetten a „termelést”... Volt úgy, hogy tudatosan alkottak valami újat, a megúnt, régi helyébe, de volt úgy is és ez volt a gyakoribb, hogy véletlen szeszély szülte az újat. Például Mars kisasszony ajándékba kapott néhány méter sárga bársonyt, amelyből ruhát csináltatott. Fel is vette, de mielőtt kiment a színpadra, belepillantott a tkörbe, s elment a kedve a ruhától is és a színdarabtól is. Toporzékolt, hogy ő ebben a kanári ruhában nem megy a nyilvánosság elé. Talma, a közismert nagy színész mentette meg a kínos helyzetet egyetlen mondattal: Ez nem kanári szín! Ez topáz! — Topáz? — sóhajtott megenyhülten a művésznő és boldogan kisuhant a színpadra... Elragadtatás moraja, tapsvihar, s másnap gyors futárok nyargaltak Lyonba sárga bársonyért. S a gyáros emeletes házat építtetett... Heduatc ixím : tálkáiéin Érdekes módon „pattant” bele a divatszínek sorába, az úgynevezett bolhaszín. Ennek az a története, hogy amikor Mária Antoniette újfajta barnás-lila ruhában jelent meg, a király így kiáltott fel: „Nini, hisz ez bolhaszín.” (Akkoriban a bolha a háziállatok sorába tartozott, s otthonos volt a fejedelmi udvarokban is, nem kell tehát megütközni azon, hogy a király még a színét is pontosan ismerte ...) A szabók, s elsősorban a kelmefestők ezt is jó üzletnek tekintették és a bolhaszín különböző árnyalataival igyekeztek elhódítani a kényes ízlésű dámákat... A ftataluxtól — a katóaua cipőit Némely divat annak köszönhette létrejöttét, hogy valamely testi hibát kellett palástolnia. Például Plantagenet Henriknek óriási bütykei voltak a lábán, ezért hogy ne szenvedjen a szűk és meglehetősen rövid cipőkben, életre keltette a régi római hajóorrú cipőt. III. Henrik feleségének hosszú gólyanyaka volt, ennélfogva magas, csipkegallér lett a divat. A híres malomkő galléroknak is az volt a hivatásuk, hogy az előkelő dámák golyváját elrejtse. XIV. Lajos hajbetegsége miatt kénytelen volt járókát hordani, s mi sem természetesebb, hogy: paróka lett a divat! Josephine császárnénak rossz volt a foga, ezért állandóan csipkekendőt tartott szája elé, természetesen az udvari dámák is csipkekendőt tartottak a szájuk elé... Régen a királyok divatját majmolták és utánozták, mostanság divatkirályok uralkodnak a miág egy részén. Nyugaton az uralkodó divatházak szabják meg, mikor, mi lesz a divat. Hatalmas vagyonokat szereznek ezzel, s ezért féltve őrzik kreációik terveit... S a kíméletlen „divatháborúban” nagy szerephez jutnak a kémék is... A Dior-ház egyik vezetője sürgősen dolgozószobájába kérette a ház magándetektívjét... — Hallatlan, hallatlan! Bekövetkezett, amitől tartottam! Itt van! —, s az asztalon heverő amerikai képeslapra mutatott, amely a Dior divatház két nappal azelőtti divatbemutatójának legszebb modelljeit tálalta azzal a szemérmetlen állítással, hogy azok a New York-i Miltoncég legfrissebb kreációiról készültek. — Rejtély, rejtély! Hiszen hét lakat alatt őrzünk minden modellt. Kik lehetnek a tolvajok, hogyan surranhattak be? Megkezdődött a nyomozás! A detektívek kihallgatták az összes alkalmazottat, s elsősorban a műhelyek dolgozóit Mert néha egy-egy műhely valóságos hivatalvilágot alkot. A tolvajok bandába verődnek és a szerény bőrből élő szoknyakészítő nem visz el egyebet csak az illető darab gyönyörű hordóvonalának ici-pici mását. Az ujjkészítő apróka papírból lemintázott kockaujjat, a deréktűzőnő a hozzávaló derekát csempészi ki és otthon, valamelyikük hónapos szobájában mindenki leteszi az asztalira a beszerzett alkatrészt és szép lassan összeáll a pompás modell... De most hiábavaló volt minden keresztkérdés, a műhelyek dolgozói semmiről sem tudnak. Nem találták meg a tettest. Ez várható volt, hiszen a Diorház műhelyeiben a különböző ruharészek munkásai más-más teremben dolgoznak, senki sem tudja, hogy melyik rész melyik ruhához tartozik. Bűnjelek egy halványrózsaszín borítékban... — Mindenki gyanús, aki részt vett a bemutatókon! — mondta a detektív-főnök és nem kímélve a Dior-ház kasszáját, leghíresebb detektíveit vetette be a további nyomozásba ... A szálak az Egyesült Államokban működő Milton-szolgálathoz vezettek. Ugyanis az amerikai konfekció-királyok elhatározták, hogy lefőzik Párizst. De miért is folyik a harc a kulisszák mögött? Mindenki tudja, hogy a női divat szeszélyeinek irányításában és kivitelezésében nagy szerepük van a Dior, Pathou, Ricci, Lanvin, Jacques Heim és a többi divatháznak, ők diktálják a nők öltözködését. Ez nem is olyan rossz üzlet, hiszen egy-egy eredeti modellért csillagászati összegeiket kérnek. Ezzel szemben a Milton-szolgálat „eredeti” modelljeinek előfizetéséért a külföldi cégeknek általában ezer dollárt kell fizetniük, vagyis két eredeti párizsi modell áráért a rajzok tucatjához férhetnek hozzá. Nem csoda, hogy az elmúlt évben Miltonéknak már több ezer előfizetőjük volt és a cég bevétele meghaladta a tízmillió dollárt. Képünk egy kölni divatbemutatón készült, ahol a kényelmes, praktikus öltönyök mellett bemutatták a századeleji férfidivatot is Jó bőr, kitűnő szabás! — Ez jellemezte a párizsi nemzetközi bőripari hét divatbemutatóján a borjúbőrből készült kreációkat Egy londoni táskabemutatón óriás retikült ráhattak a nézők, ezzel is azt akarták jelképezi hogy ma a nagyalakú táska az uralkodó divat