Világ Ifjúsága, 1962 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1962-11-01 / 11. szám
őszintén szólva már ezzel a megszólítással is zavarban vagyok, mert mindezideig, ha konferáltam csak így szóltam a közönséghez: Kedves Hallgatóim, vagy Kedves Nézőim! Ezúttal azonban kénytelen vagyok megszólításommal az olvasót köszönteni. Röviden megmagyarázom, hogy miért veszem igénybe szerény soraimmal szíves türelmüket. Sok televíziós néző és rádióhallgató fordult már hozzám azzal a kéréssel, hogy meséljek néha személyes élményeimről is. Nos, havonta ezen a helyen, elmondhatom önöknek mindazt, amit konferanszaimból kifelejtettem vagy idő híján nem tudtam a televíziós kamerák, illetve a rádió mikrofonja előtt elmondani... * Az elmúlt nyáron abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a magyar kulturális delegáció tagjaként résztvehettem a helsinki Világifjúsági Találkozón. Fellépéseimen Balassa Tamás és kitűnő tánczenekara kísért. Nagyon megszerettem az aranyos kollegákat és kevés szabadidőnket is gyakran együtt töltöttük. Egyik este ismét együtt sétáltunk a gyönyörűen kivilágított Stockmann Áruház előtt, amikor hirtelen elibénk roppant egy meglehetősen illuminált állapotban levő egyén, aki láthatólag nem a fesztivál kedvelők közé tartozott. Huligán volt az istenadta a javából... Megállt előttünk és büszkén saját magára mutatva elordította magát: Kapitalist! Majd ránk mutatva rosszallóan kérdezte: Kimmunist? Mire a zenekar zongoristája büszkén válaszolta: Pianist! Meg is jegyeztem magamban, ebből a fiúból diplomata lesz akárki meglátja... * Ha már a Világifjúsági Találkozóról beszélek, hadd idézzem fel bécsi vendégszereplésem egyik legmulatságosabb élményét. Műsoromat hat nyelven tanultam be, hogy ily módon kedveskedjek mindazoknak a delegációknak, akik meghívtak szerepelni. Egyik délután az angol delegáció szálláshelyére készültem műsort adni. Utolsó pillanatban érkezetem meg a fiatalokkal zsúfolt terembe. Csak annyi időm volt, hogy a színpadra rohanjak és elkezdjem idehaza gondosan bemagolt angol nyelvű műsoromat. Egymás után mondtam angolul tudó ismerőseim előtt sokszor kipróbált vicceimet, énekeltem angol szövegű humoros dalaimat, de legnagyobb megrökönyödésemre az árgus szemmel figyelő és udvarias magatartású közönség olyan csendben volt, mintha egy temetési szertartáson ülne. Falfehéren tántorogtam le a pódiumról, egyenesen az egyik osztrák rendező karjaiba, aki csodálkozva kérdezte: Művész úr, miért beszélt itt angolul? Ez a francia delegáció műsora! ... Az angol delegáció a szomszédos épületben tartja műsorát... . * Mai csevegésem végetért. Kedves Hallgatóim, Kedves Nézőim, illetve Kedves Olvasóim a viszonthallásra... . Ó pardon... A viszont olvasásra!. 1 Kedves Olvasóim! repülnek ék alakban a vadlibák? Ha jól megfigyelik az ékalakban vonuló madárcsapatot, észrevehetik, hogy az élen haladó vezető elég gyakran változik. A vezető lemaradása után a következő madár kerül az élre, majd később ez is az ék másik szárnyára vonul viszsza, s újból a következő madár kerül sorra. Az éknek így hol az egyik, hol a másik szárnya hosszabb. Mindebből arra következtetnek egyesek, hogy a vezetőnek van a legnehezebb dolga a csapatban. Neki kell legyőznie a levegő ellenállását, ezért fárad ki, ezért adja át a helyét a következőnek. Ezt a felfogást számításokkal is megkísérelték igazolni. Az egyik kutató szerint az ékalakban repülésnél kétharmad résszel kisebb levegőellenállást kell legyőznie a madárnak, mások véleménye szerint a szomszédok szárnycsapásai által keltett és felfelé irányuló légáramlat jelent előnyt. Legvalószínűbb az a magyarázat, hogy az ékalakban való vonulás lehetővé teszi a nagytestű madarak társas repülését, együttmaradását. Kiküszöböli az összeütközés veszedelmét, ha a csapat egyik tagja lassítana, vagy irányt változtatna, továbbá: minden madárnak nyílt a látómezeje. Hogy az ékrepülésnek van e lényeges szerepe a légellenállás leküzdésében, erre vonatkozóan pontos megfigyelések nincsenek. A hupikékig a tulpins nem új divatszínek. S hogy mégis, milyenek? A hupikék olyan árnyalatú, mint az ütéstől eredő kék folt. Ugyanis: a „hupál, hupolgat”, üt-ver jelentésű régi igénkből származik. A tulipiros megfejtése már nem ilyen egyszerű. Egyes kutatók a finn „tuli”, vagyis tűz szóval egyeztették, mások a tulipánpirosból próbálták magyarázni, sőt a franciaországi Tours helynevet is keresték benne. ) Az egyik Hollandiában van, Csefkó Gyula nyelvtudós védi a másik New Yorkban. A New reménye szerint a tulipiros túli- * York-i néger negyed neve. ja a túr szóból ered. De ennek ( Mi a közük egymáshoz? nincs köze Tours városához, ha- ) Az, hogy New York, azaz Új nem azonos azzal a szláv ere- i Amsterdam kezdetben holland betű és „fekély, seb” jelentésű gyarmat volt. Az angolok csak főnévvel, melyet mai köznyelv 1664-ben bukkantak fel a Hudvünk már nem ismer, csak egy ' son folyó torkolatában. Az szólásban él vele, miszerint: utolsó holland kormányzó, közös lónak túrós a háta... ( Stuyvezant alapította meg, ha Miért A Vonadótír meséit • Akár hiszik, akár nem, először horgas tű nélkül horgoltak ... Nagyon régen volt ez persze, az újabb kőkorszakban. Ekkor alakult ki a technikája a csomó nélküli, egyszálas fonásból. A fonalat kézzel fonták, s kézzel hurkolták össze egybefüggő felületté. Alapötlete tehát ősi időkre nyúlik vissza. Azonban a szellemes görögök és a gyakorlatias rómaiak nem ismerték. Némiképpen vigaszul szolgál, hogy az il. első századból már vannak az észak-egyiptomi kopt emlékek között csipkeszerű felkötők. De ezek nem tűvel készültek még... A művészi csipkét az itáliai reneszánsz fejlesztette ki. Velencéből indult hódító útjára, s igen rövid idő alatt elterjedt egész Európában, elsősorban Flandriában és Franciaországban. Ebben a korban tűnik föl Olaszországban az első, igazi horgolt csipke. Adat, leírás nincs róla, de technikájából megállapítható, hogy már horgolótűvel készítették. Sajnos a feltaláló nevét nem jegyezték fel... Mi viszont ide jegyzünk egy korai, érdekes adatot a magyar csipke múltjából. Hazánkban a középkorban tűnik fel a hurkolt csipke. II. Béla király feleségének sírjában arany fonalból készített csipkét találtak, ami egy főkötő része lehetett. Horgoltnak még nem mondhatók, mert nem bizonyítható, hogy horgas tűvel készült. Talán hímzőtű segítségével hurkolták a fonalat csipkévé. Összeállította: Bélley Pál FminuiLiT, ötven, vagy száz emeletes házat is lehetne építeni, ha vázukat acélból készítenék . . . 1879-ben jött erre a gondolatra Leroy S. Buffington, ötletét sürgősen szabadalmaztatta is. A szabadalmat viszont csak 1888-ban kapta meg. Közben mások fejében is beérett ugyanez a gondolat, s persze, mint az ilyen esetekben lenni szokott, nem egészen tiszta, viszont késhegyig menő szabadalombitorlási perek indultak. A vége az lett, hogy Buffington roszszul járt... A sok pörösködés során szabadalma elévült és égbetörő gondolatáért, mely a newyorki Manhattan milliárdos bösztjeinek díszletét megteremtette, kegyelemből és „becsületből” egy, mindössze 2250 dolláros csekket kapott. WINETTOU May Károly 1842-ben született Szászországban. Családja takácsmesterséggel foglalkozott, s a fiú csak nehéz küzdelmek után nevelődött tanítóvá. A fiatal Kari May egy alkalommal kölcsönvette lakásadójának régi nikkel óráját, hogy pontosan tudja, mikor kezdje meg a tanítást. Magával vitte az órát a karácsonyi szünidőben is. A tulajdonos alkalmasnak ítélte a pillanatot, hogy „társbérlőjétől” megszabaduljon. Ezért hat lopás címen feljelentette a rendőrségen. May-t letartóztatták és hat hétig ült börtönben. Itt a cella magányában határozta el, hogy író lesz. Csakhamar megalkottaOld Shatterhand alakját és megírta a Winettou-ról szóló „erkölcsnemesítő” történetét az amerikai Cooper indián históriának modorában. Később egy Münchmeyer nevű ponyvakiadó hálójába került és különböző sajtóperekkel, plágium-vádakkal kellett megbirkóznia. Mindennek ellenére a világ egyik legolvasottabb ifjúsági írójává lett, s nem érdemtelenül. Cselekmény alakító leleménye mesteri, s ez sok esetben feledteti íróművészi gyengéit. Végezetül csak annyit: Winettou, Old Shatterhand, Hadzsi, Halef, Oszko és Omár mind kitalált alakok.. . May sohasem járt a Rio de la Plata mentén, sem a vad Kurdisztánban, hanem csupán kalandos ifjúsága kalandos álmait álmodta regénnyé... ÉSPOLIP-“ Furcsa cím, de van értelme — legalább is nyelvészetileg. Sőt azt is le kell szögeznünk, hogy helyes az a politika, amely a politechnikai oktatást célul tűzi ki. A két szó viszont eredetét tekintve, legalább oly mértékben különbözik egymástól, mint az allegória és a filagória .. . Ugyanis a politika szó az ógörög polis, magyarul: állam, város jelentésű kifejezésből származik. A politechnika szintén görög eredetű szóösszetétel. Csakhogy az első tagot a poli-t, régen polüt-nek ejtették. Ez a polüsz azt jelenti, hogy sok. A polü-technikus pedig azt, hogy sokféle technikához, mesterséghez, értő ember. A politeizmus viszont sok istenben való hit. És a polip? Ő is pölü pusz tulajdonképpen... Vagyis soklábú állat. Haarlem és Haarlem mai emlékeknek hódolva, Amerikában él Haarlemet, ezt a kis falut... Azonban nem a tulipánok szaporodtak itt el, hanem azok a néger rabszolgák, akiket az Indiai Társaság Brazíliából hozott Új Amsterdamba. így vált idővel ez az eredetileg holland település New York városának néger negyedévé ...