Világ Ifjúsága, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1971 / 1. szám
A Kedves Olvasó bizonyára emlékszik még arra a hangulatos szilveszteri epizódra, amikor poharát magasba emelve boldog újévet kivont az éppen jelenlevőknek, majd - de ezt már csak belső monológként, s némiképp az elfogyasztott italok jótékony hatása alatt - nemes egyszerűséggel elhatározta, hogy az új évben új életet kezd. Az ilyen fogadkozásoknak nem tulajdonít jelentőséget az ember, akkor különösen nem, ha az említett italok hatásán kívül semmi nem indokolja a kemény elhatározást. Mi is fogadkozással kezdjük az évet: jobb, érdekesebb újsággal szeretnénk megtisztelni az olvasót Olyan nemzetközi ifjúsági magazinnal, amely terjedelmi korlátai ellenére igyekszik minél szélesebb körű tájékoztatást adni a világról, az ifjúságot közvetlenül vagy közvetve érintő eseményekről és általában mindarról, ami olvasóinkat érdekli vagy érdekelheti. Elhatározásunk indítékai között jeles helyen szerepel az a felismerés, hogy lassan kinövünk mi is a gyerekkorból. A Világ Ifjúsága 25. életévébe lépett Egy 25 éves ifjútól pedig igazán elvárhatja az ember — jelen esetben a Kedves Olvasói - hogy komolyan vegye önmagát Gondolom egy magunkfajta vékony dongájú sajtótermék esetében ez annyit jelent, hogy komolyan veszi az olvasótáborát. Eddigi pályafutásom során számos orgánumnál megfordultam, s egy idő, jelzem nem is túlságosan hosszú idő után mindenütt felütötte fejét a Nagy Ötlet, hogy tudniillik ezt vagy azt a rovatot, akár az egész lapszámot „szerkessze az olvasó." Nem szerkesztette. Még a különben lelkes, minden tényszerű vagy nyomdai hibákra fogékonyan reagáló levélírók is nyomban letették a tollat, amint elolvasták a vastagbetűs felhívást: „szerkesszen velünk !" Szerény véleményem szerint azért van ez, mert az olvasó, innen az elnevezés is, olvasni akar, tájékozódni a világ dolgaiban, s közben kikapcsolódni, szórakozni is, föltéve persze, hogy kedvenc lapja erre lehetőséget biztosít. Ha nem, akkor az újságos standokhoz érve, hidegen elfordítja fejét és bemegy az első moziba, ahol van híradó és krimi, vagy hazaballag és megnézi a televíziót. Nem szeretném, ha nagyzási hóborttal vádolnának bennünket, ezért gyorsan leszögezem: dehogy akarunk mi a mozival, még kevésbé a televízióval konkurálni! Laptársainkra is korunkhoz illő tisztelettel, nem ritkán bizonyos irigységgel tekintünk föl. Csupán arról van szó, hogy önmagunk eddigi teljesítményét szeretnénk felülmúlni. Az Olvasótól tehát nem azt kérjük, hogy „szerkezzen velünk", hanem írja meg a véleményét a lapról, elsősorban a kifogásait, de persze azt is, ha valami történetesen megnyerte a tetszését. Ezeket az észrevételeket nemcsak megszívleljük, hanem a rendelkezésre álló helytől függően közöljük is. Olvasók tették szóvá például azt is, hogy bár a lap neve Világ Ifjúsága, az eddiginél nagyobb terjedelemben és főképp rendszeresen kellene írni a magyar fiatalokról. Egyik leváíró ezt így fogalmazta meg: „Kész röhej, hogy időnként csak arról tudom meg, hogy magyar folyóiratot olvasok, hogy magyarul írták bele a szövegeket.” (Kollár Bálint, Szeged) Ha Kollár Bálint végiglapozza a januári számot, bizonyára észreveszi, hogy terjedelmes és korántsem elragadtatott levele nem került a szemétkosárba, - mint feltételezte - aminthogy mások levele sem kerülhet oda. Jó volna azt is tudni, mennyiben nyerte meg (megnyerte-e !) Olvasóink tetszését két új sorozatunk, a decemberben elkezdett „Atlantisz” és a most induló „Tudósok és kimplellérek”, vagy: elég érdekesnek találják-e a tájékozódás, a világra való kitekintés érdekében megreformált „Glóbusz” rovatunkat, vagy: ki legyen a jövő hónap interjú-alanya, vagy... De nem sorolom, mert még néhány hasonló kérdés és kiderül, hogy ismét megszületett a Nagy Ötlet Ami viszont ígéretünket illeti, azt valóban komolyan vesszük. Elhatározásunk komolyságát bizonyítja, hogy januári számunk már jóval karácsony előtt nyomdába került, következésként erős fogadkozásunkban az emelkedett szilveszteri hangulat még nem játszhatott szerepet. KODIFIKÁCIÓ Ez a hétköznapi szóhasználatban ritkán előforduló kifejezés 1970 második felében gyakran elhangzott a rádióban, televízióban, olykor láttuk leírva a Magyar Ifjúságban s más lapokban is. A szó maga törvényalkotást, törvényszerkesztést jelent, amit gondolom, mindenki tud, aki valaha tanult latint. Persze, sokan nem tanultunk. Alighanem erre a mulasztásra vezethető vissza, hogy amikor először hallottuk a rádióban, „megalakult a kodifikációs bizottság”, felkaptuk a fejünket, az meg mi? A válasz valahogy így hangzik: A készülő ifjúsági törvényt előkészítő bizottság, amelynek tagjai: az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács (a továbbiakban OIOT), a KISZ Központi Bizottsága, az Igazságügy Minisztérium, a SZOT, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a művelődésügyi, a munkaügyi, az egészségügyi, a honvédelmi és belügyminisztérium, valamint az MTI képviselői, elnöke pedig dr. Markója Imre, az igazságügyminiszter első helyettese. Remélem, nem hagytam ki senkit a felsorolásból. Nos, ez a bizottság hivatott előkészíteni az ifjúsági törvény tervezetét — figyelembe véve természetesen a már tavaly elkezdett és még néhány hónapig tartó országos vitában elhangzó észrevételeket —, amely előreláthatólag az év végén kerül legfőbb törvényhozó testületünk, az országgyűlés elé. A kormány és más állami, társadalmi szervek korábban is hoztak már határozatokat az ifjúság körében végzendő munkáról, de külön ifjúsági törvény mindeddig nem született. Most lesz. Mit jelent ez? Jelent-e valami eltérést attól, amit megfogalmazott, mondjuk a kormány 1016-os határozata és más hasonló szándékú rendelkezések? Föltétlen. Túl azon, hogy a Munka Törvénykönyvében, a családjogi törvényben, a honvédelmi, az oktatási, illetve a szakmunkásképzési törvényekben foglaltak továbbra is érvényben maradnak, az ifjúsági törvény összefoglaló képet ad az ifjúságról, a társadalomban elfoglalt helyéről, megszabja az ifjúság jogait és kötelességeit, de a felnőtt társadalom kötelezettségeit is az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Számos jel mutat arra, hogy a készülő ifjúság törvény fontos előrelépést jelent a párt ifjúságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításában. Ide sorolom a tavaly létrehozott OIOT-ot is, amely egyre magabiztosabban funkcionál mint a kormány tanácsadó, koordináló és ellenőrző szerve ifjúságpolitikai kérdésekben. Az OIOT, ez a napisajtóban megjelent híradásokból is kitűnik, jól kiegészíti a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékenységét, elsősorban az állami szervekben (minisztériumok, tanácsok, vállalatok stb.) végzett ifjúsági munka segítségével, öszszehangolásával, de a rendelkezésre álló anyagi eszközök, egyebek között a központi ifjúságpolitikai alap okos felhasználásával is. 1 631 000 December elején jártam utoljára a Parlamentben, egy sajtótájékoztatón, ahol Nádor György, az OIOT titkára ismertette a Tanács munkaprogramját, s néhány fontosabb tudnivalót az JANUÁRI INTERJÚNK LŐRINCZE LAJOST, a nyelvtudományok kandidátusát az elmúlt évben a Síknyányi Kyzműveltség fejlesztése terén végzett ismeretterjesztő munkájáért Állami díjjal tüntették ki. A Magyar Rádió és Televízió közvélemény kutató osztályának nemrég közölt jelentése szerint a legnépszerűbb rövid rádióműsor az „édes anyanyelvünk". (E műsor anyagaiból már könyv is született, amely rövidesen harmadik kiadását is megéri.) Közel húsz esztendeje, minden vasárnap elénk tárja érdekes elemzéseit, nyelvünk szépségeiről és szeplőiről. Tartós sikere figyelemre méltó: minden bizonnyal azt a tényt igazolja, hogy az anyanyelv szeretete, megtanulása, javítása és bővítése milliók szívügye. Lőrincze Lajos nemrégiben bejárta a szomszédos országok és Amerika, Kanada magyarlakta területeit. Afféle utazás volt ez az anyanyelv körül. Arra kértük, ossza meg olvasóinkkal tapasztalatait. OLDOTT KÉVE Váci Mihály használta ezt a Tompa Mihálytól való szóképet a határainkon túl élő szétszórt honfitársainkkal kapcsolatban. Emlékezetes cikkében, a sorok mögött is ott rejlett a kérdés: Hogyan lehetne az „oldott kévét” összetartani? A „KÉVEKÖTÉS” legfontosabb mozzanata a nyelvvédő munka. Hogyan fogalmazhatnánk meg feladatát a külföldön élő magyarság körében? — Azt hiszem, ezzel az egy szóval: nyelvmegőrzés. MIT TAPASZTALT, mennyire él nyelvünk megőrzésének szándéka a külföldön élő magyarokban? Ápolják-e eredetük emlékezetét, ifjúságuk élményeit, felnőtt éveik honvágyát, gondolatait, annak a hazának szellemét, amely csak lelkükben él? — Szinte mindenütt találkoztam ezzel a vággyal, törekvéssel. Azonban számos akadály gördül nyelvünk fennmaradása, művelése elé. Különösen Amerikában, ahol meglehetősen izolálva élnek egymástól a magyar nyelvet beszélők. Ezért is