Világ Ifjúsága, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1973 / 1. szám

IMPRESSZUM Ezt a latin eredetű szót (impressum) a világ min­den szerkesztőségében is­merik és használják is, noha leírva alig találko­zunk vele. Azokat az ada­tokat jelenti, amelyek az adott sajtótermék megje­lenési körülményeire, a szerkesztőségre, a kiadóra, a nyomdára, a levélcím­re és az előfizetési díjra­­ i­yytatkoznak, s amelyek rendszerint vonal alatt vagy tetszetősen bekere­tezve jelennek meg az olvasó színe előtt. A Világ Ifjúsága impresszuma 26 évig ezzel a mondattal kezdődött: „A Demokra­tikus Ifjúsági Világszövet­ség havonta megjelenő nemzetközi ifjúsági maga­zinja." 1946 őszén, de még 18 évvel később, ez igaz is volt. A Világ Ifjúsága valóban a DÍVSZ lapja volt, amely több nyelven jelent meg, s amelynek az élén egy nemzetközi szerkesztő bizottság állt. A különböző nyelveken megjelenő lapok - Jeu­­nesse de Monde, Welt Jugend,­World Youth stb. -­fényessetes nemzetközi l­an nem­zetközi szerkesztő bizott­ság vezetésével készültek. A hatvanas évek közepén nyilvánvalóvá vált, hogy ez az állapot nem tart­ható tovább. A szerkesztő bizottság egyre kevésbé tudta összehangolni a la­pok munkáját, a közpon­tilag elkészült és ajánlott anyagok (cikkek, tudósítá­sok, riportok stb.) késedel­mesen érkeztek a nemzeti szerkesztőségekbe, s vagy le sem közölték azokat, vagy pedig késve, amikor már időszerűtlenné váltak. A hatvanas évek elején több lap meg is szűnt, mások — közöttük a Világ Ifjúsága - átalakultak, s a továbbiakban „önálló nemzeti kiadványként” jelentek meg. Az impresz­­szum ugyan még mindig úgy kezdődött, hogy a DIVSZ nemzetközi ifjúsági folyóirata (később maga­zinja), de a folytatás már így hangzott: „A magyar kiadvány önálló nemzeti kiadás.” Felemás helyzet volt, meg kell hagyni. A lendületes és nem kevésbé szárnyaló kezdetet, hogy ti. a DIVSZ nemzetközi ifjúsági folyóirata (maga­zinja), egy szerény, ám figyelmet érdemlő megál­lapítás követte, mely sze­rint azért nem egészen így áll a helyzet, hiszen a Vi­lág Ifjúsága önálló nem­zeti kiadás. Ha valami­lyen vállalkozásunk törté­netesen jól sikerült, a nap­nál világosabb volt, hogy a Világ Ifjúsága önálló nemzeti kiadás. Ezzel szem­ben valahányszor kellemet­len botrányillat lengte kö­rül a szerkesztőséget, azonnal kiderült, hogy mégiscsak a DÍVSZ égisze alatt működünk. A meg­boldogult Mohamed ko­­porsója lebeghetett így ég és föld között. Ennek a furcsa állapotnak vetett véget "a KISZ Köz­ponti Bizottságának hatá­rozata, amely kimondja, hogy a Világ ifjúsága le­gyen a KISZ K. B. nem­zetközi ifjúsági magazin­ja. Így aztán 1973. január 1 -től de jure is a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség felügyelete alá, vagy mondjuk úgy, hatás­körébe tartozunk. Az ol­vasó most alighanem töp­rengve ráncolja a homlo­kát, s eképpen foglal ál­lást: „Ha egy lap rossz, felőlem azt írnak az imp­resszumba amit akarnak, de ha netalán jó, akkor szintén." Biztosíthatom az olvasót, hogy ismét igaza van, mert egy lap milyen­ségét valóban az hatá­rozza meg, ami az imp­resszum fölött olvasható. És mit olvashatunk most az impresszum fölött? Ke­veset. Ha jól emlékszem éppen két évvel ezelőtt panaszkodtam ugyanezen a helyen lapunk szűkös terjedelme miatt, és hogy milyen jó volna, ha valaki fölfigyelne mostoha körül­ményeinkre. Nem mond­hatom, hogy panaszom süket fülekre talált, hi­szen kaptam jó néhány le­velet, melyekben józ­erre is biztosítottak a végtelenül üdves és megértő olva­­hogy tökéletesen egyetértenek velem, és ha ez engem megnyugtat, ki­jelenthetik, rajtuk nem múlik. Megköszöntem a bíztató szavakat, és hatá­rozottan leszögeztem, hogy rajtam sem. Azóta eltelt két év, és mint Önök is láthatják, e havi számunkban végre megváltozott a lap imp­resszuma, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező hóna­pokban további változá­sokra is joggal számítha­tunk. A KISZ Központi Bi­zottsága ugyanis nemcsak arról határozott, hogy át­veszi a Világ Ifjúságát, ha­nem azt is kimondta: a Világ Ifjúsága legyen va­lóban nemzetközi ifjúsági magazin, s ez a tény jus­son kifejezésre a szerkesz­tési elveiben, terjedelmé­ben, de még a formátu­mában is. Így hát az imp­resszum változása egy rég­várt fordulatnak csupán az első, s pillanatnyilag talán formálisnak látszó jele, melyet azonban további jelentős, a lap arculatát alapvetően módosító vál­tozások követnek. Ezekről ma még korai volna rész­letesen beszélni, hiszen a kezdet kezdeténél tartunk, s egyelőre az átállás nyomdatechnikai vonatko­zásai okozzák gondjaink javát. Az olvasót külön­ben sem a szerkesztőség úgynevezett háztáji ügyei érdeklik, hanem a szüle­tendő végeredmény: az új lap tartalma, színvonala, külalakja, no és hogy mi­kor jelenik meg az újsá­gos standokon. Ami a megújhodó Világ Ifjúsága tartalmát és formátumát illeti, arról a legilletéke­sebb, az új lap fog „nyi­latkozni”, ha minden a tervek szerint halad­­ már áprilisban. Egy kétségbeesett fér­fi a telefonba: — Maguk azok a min­den munkát vállaló egyetemisták? — Igen, uram. — Akkor jöjjenek azonnal! A feleségem és a gyerekek ma este ér­keznek haza a nyaralás­ból, rendbe kellene hoz­ni addig a lakást. — Nagytakarításra készüljünk, uram? — Igen, ahogy így el­nézem ... De okvetlenül jöjjön egy hölgy is, mert rengeteg a mosogatni való, és egy erős fiatal­embert is küldjenek, mert néhány láda sörös­üveget kell visszavinni az üzletbe. Fenti beszélgetés szín­helye Varsó. A telefon­­hívás az egyetemisták 17 munkaközvetítő iro­dájának egyikébe érke­zett, s fél órán belül már indult is a takarítóbri­gád egy közeli kollégi­umból. A lengyel fővá­rosban egyetemisták ez­rei kilincseltek némi kis ösztöndíj-kiegészítést je­lentő munka után, míg ki nem pattant az isteni szikra, és diákszerveze­tük, a ZSP létre nem hozta — Universitas né­ven — munkát vállaló szövetkezetüket. A szö­vetkezetet egykori egye­temisták vezetik, a nem nagy apparátus csak a telefont emelgeti, jegyez, majd úva tárcsa ,, és összehozza a feleket. Az egyetemisták szer­veti munkavégzése 1958 után kezdődött, az­óta­­ Lengyelország 17 életemi____-ra«várT5sf r mindegyikében létrehoz­ták­ munkavállaló iro­dáikat. A szövetkezeti forma lehetővé teszi na­gyobb munkák vállalá­sát is, az üzemeknek, intézményeknek nincs gondjuk arra, hogy ki­nek számlázzanak. Ele­inte több volt az eszki­mó, mint a fóka, alig akadt munka, pedig já­­tékosan-kedvesen aján­lották magukat a diá­kok. Vállalkoztak ablak­mosásra és bridzs-parti­­nál a hiányzó negyedik­nek, őriztek gyerekeket, míg a szülők színházba mentek és korrepetáltak gyengén tanuló kisdiá­kokat. S addig árasztot­ták el mókás plakátjaik­kal Varsót, míg felfedez­ték őket a magányosak és a vállalatok, és a „bolt” beindult. Hallat­lan előnyük a diákmun­kásoknak, hogy ha kell, azonnal, ha kell, fel­váltva, de éjjel-nappal dolgoznak, s ugyanakkor nem kérnek szolgáltatá­saikért sürgősségi fel­árat. Ma Varsóban 16 ezren — a felsőfokú ok­tatási intézmények hall­gatóinak 40 százaléka — vállalnak rendszeresen munkát, s a 650 zloty ösztöndíj-átlagukat havi 400—500 zlotyval egé­szítik ki. Keresetük fel­ső határát szabályzatuk írja el; évi 9000 zloty­­­nál több nem lehet, így a tanulásra is marad elegendő idő. A munka­­vállaláshoz két aláírás és az egyetemi index be­mutatása szükséges. Az egyik aláírás az egyetem rektoráé, a másik az or­vosé. Ha nincs a hall­gatónak elmaradt vizs­­gája és egészséges, sza­bad a pálya, a mérnök­­vagy orvos­jelölt meg­kapja munkakönyvét. A 16 ezer varsói mun­kak­öny­v és egyetemista nélkül ma már a len­gyel fővárosban nincs nagyobb esemény. Nép­­számlálás közeledik? Nem is töprengenek azon, hogy kikre bízzák, kézenfekvő, hogy beta­nítják az egyetemistá­kat, s ők lesznek az ösz­­szeíró biztosok. Kará­csony, húsvét, ünnepi csúcsforgalom? — A pultok mögött fiatal lá­nyok százai kérdezik frissen a vásárlóktól: Mit parancsol asszo­nyom, mivel szolgálha­tok? De az egyetemista lányok beugranak év vé­gi leltárak elkészítésé­hez, kívánságra idősebb hölgyeket gardíroznak színházba vagy hang­versenyre, nagyobb ta­nácskozásokon szinte minden világnyelven ők tolmácsolnak, s ha egy édesanya kísérőt kér el­­sőbálos lánya mellé, az Universitas órabérben delegál egy-egy egyete­mistát. Az élet nem tud olyan váratlan munkát produkálni, ami kifogna a nyűhetetlen munka­kedvű lengyel egyete­­temistákon. Mégis, leg­kedvesebb vállalkozá­saik között a nagyobb csoportot igénylő közös munkákat tartják. Meg­szállnak például éjszaka egy színházat, és a bár­sonyszékeket a másnapi előadásig kitisztítják. A kertészeti egyetem hall­gatói a szállodák pál­máit gondozzák szerző­dés szerint, de vállalják a Varsó környéki házi­kertek fáinak nyesését és a kertek felásását is. A telefon szünet nélkül csörög az Universitas irodáiban, a diákbrigá­dok szinte versenytárs nélkül állnak, megbíz­hatóan és gyorsan dol­goznak az új építkezé­seken a takarításnál. A varsói műegyetem egyik mérnökjelölt-csoportja tanfolyamon kitanulta a tapétázó szakmát és városszerte vállal garan­ciával lakás, üzlet, szál­loda, klub tapétázást. Minden megkeresett 100 zlotyból 70 tisztán az egyetemistáké, akik tíz­naponként akkor is meg­kapják keresetüket, ha a megrendelő vállalat még nem egyenlítette ki a számlát. Hogy mi lesz a sorsa a fennmaradó 30 zlotynak? A közösség dönt arról, hiszen ezer helye van annak is. Az Universitással a legfontosabb célja az volt a Lengyel Egyete­misták Ifjúsági Szövet­ségének, hogy az egye­temisták anyagi helyze­te javuljon, s ne kell­jen a szülői házat ter­helni, ha egy könyvet, egy jobb ruhát, vagy egy hanglemezt akar vásárolni magának az egyetemi polgár. A má­sik cél, hogy ki-ki lehe­tőleg olyan munkát vé­gezzen, ami közel áll le­endő hivatásához, s ta­nulja meg még hallgató korában mindennemű munka megbecsülését. A további cél az egye­temisták társadalmának sokoldalú segítése. Leg­utóbb színes televíziót vásároltak például az Universitas nyereségé­ből a diákklubnak, s íratlan törvényük, hogy három évben egyszer jelentős összeggel hozzá­járulnak minden dolgo­zójuk külföldi utazásá­­sához. A nyereség leg­nagyobb része azonban a varsói egyetemisták 13, nagy kávéházszerű klubjának fenntartására szolgál. E helyeken ol­csón étkezhetnek, itt mindig szívesen látják őket, hisz a pincér kö­zülük való, s nem a bor­ravalót nézi, hanem azt, hogy a vendég jól érez­ze magát. Holnap ugyan­is ő ül az asztal mellé és rendeli meg szokásos italát. KOCSIS ÉVA MUNKAKÖNYVES EGYETEMISTÁK EGY PLAKÁT A SOK KÖZÜL

Next