Világ Ifjúsága, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 11. szám

Rendszeres sportolás - tömegsport TUDOMÁNYOK DOKTORA -TENISZÜTŐVEL Két kicsinyke brosúra a teniszről. Amúgy nem ügy, nincs benne semmi csoda, évente sok ezer sportkönyv jelenik meg a világon, s ezen belül is számtalan a Szovjetunióban. Az emlí­tett két kis kiadvány mégis kisebbfajta szen­zációt jelentett — a tudomány világában. Ter­mészetesen nem a témája, hanem sokkal in­kább a szerzője miatt: Ubaj Arifovics Arifov professzor, a neves tudós, fizikus, a fizikai és matematikai tudományok doktora és állami díjas, az üzbég SzSzK akadémikusa. Tá­vol áll tőlünk a tiszteletlenség leghalványabb gyanúja is, de még felsorolni is sok ... A vi­lághírű tudós nevéhez fűződik az elemi ré­szecskék és a szilárd testek felülete közötti kölcsönhatás széles körű kutatása. Százötven tudományos munka aktív részese, több mint száz publikáció szerzője, közöttük olyan mo­nográfiáké, amelyekből kettőt egymás után kétszer is kiadtak az Egyesült Államokban. Kézenfekvő tehát a gyors keresztkérdés - ho­gyan is kerül a teniszlabda az asztalra, avagy hogyan is lett a világhírű tudós (erről készí­tett interjút a Fizkultura­l Szport című lap) a sport szerelmese? Amióta csak ráeszméltem a világra, a sport hozzátartozik az életemhez. Emlékszem, még a húszas évek elején, összevarrtunk két tyu­­betyejkát, megtömtük vattával és reggeltől ké­ső estig rugdostuk. Ferganban, ahol a techni­kumot végeztem, már igazi nagy csapatban fo­ciztam, s később, amikor a Pedagógiai Aka­démia fizika—matematika szakán tanultam, én voltam a kapitánya annak az együttesnek, amelyet a legjobb csapatnak tartottak Sza­­markandban. Az akadémia elvégzése után tanszékvezető lettem a kokandi főiskolán és Üzbegisztán akkori legjobb teniszezője, Leo­­nyid Ziman megismertette velem a világ egyik legcsodálatosabb játékát, a teniszt. Tulajdon­képpen a sportnak, a tenisznek köszönhetem életem első moszkvai útját is, egy verseny al­kalmával láttam először a fővárost. Egyéb­ként két évtizeden keresztül szerepeltem köz­társaságunk válogatottjában. 1947-ben, Párizsban láttam először, hogy miként is játsszák a kis teniszt. Nem húros ütőt használtak, hanem egy sima kis falapocskát, s a játékhoz még egy kicsinyke gumilabda kel­lett. Akkoriban ez igen népszerű volt, s talán ennek lett az utóda a tollaslabdázás. Amikor hazajöttem, sikerült kiharcolnunk, hogy ötezer ütőt elkészítsenek, de sajnos tovább nem ju­tottunk, mert a gumilabdák olyan nevetsége­sen olcsók voltak, hogy a kereskedelemnek nem volt érdeke megrendelni gyártásukat. Máig is sajnálom, hogy ezt az egyszerű, de mégis igen szórakoztató és hasznos játékot akkor nem sikerült meghonosítanunk. Hogy miért beszéltem minderről? Mert meg­győződésem, hogy a modern tudományok ha­talmas fejlődése, a tudósok óriási, rengeteg időt igénylő elfoglaltsága mellett is lehet na­ponta egy, esetleg két órát szentelni a külön­böző sportfoglalkozásokra. Rendkívül fontos­nak tartom, hogy az ember már gyerekkorától edzze a szervezetét. Az egészséges, megala­pozott fizikum segítségével jól, ha úgy tetszik, okosan tudjuk élni életünket, s ennek segítsé­gével teljesítőképességünk legjavát tudjuk át­adni embertájainknak, a hazánknak. Én a tu­domány szolgálatának szenteltem az életemet, s már ifjúkoromban tudtam, hogy ez olyan erőtartalékot és lelkierőt igényel, amelynek megszerzése az állandó fizikai önkontroll nél­­­­kül nem lehetséges. Nemrég a Pravdában ol­vastam Amoszov akadémikus véleményét a hosszú élet „titkáról". Szerintem ahhoz, hogy hosszú ideig élhessünk, meg kell őriznünk if­júkorunk testsúlyát, s minden bizonnyal ezért sportol maga az akadémikus is mindennap egy-egy órát. Érdekes korszakban élünk, hiszen manapság országunkban minden lehetőség adott, hogy az emberek már gyerekkorukban „megteremt­sék önmagukat". Az a legfontosabb, hogy ide­jében megértessük velük: ne vesztegessék el drága éveiket, lássák önmaguk előtt a célt, s közben napról napra halmozzák magukba a tudásuk majdani hatalmas készletét, hiszen ezáltal mindenki feltárhatja az önmagában rejlő forrásokat. Ehhez azonban testben és lé­lekben erősnek, fizikailag egészségesnek kell­­ lennünk. A kiindulópont tehát csak, és csakis a rendszeres sportolás lehet! T. A. E. • RÖVIDEN....... Sven „Tumba” Johansson labdarúgóként és jégkorongozóként is a svéd válogatott tagja volt, huszonegy éves fejjel pedig már a Tre Konor világbajnok korongcsapatában játszott. Most negyvenhárom éves és a golfban is olyan ügyes, hogy tagja lett a profi golfozók világbajnokságán induló svéd vá­logatottnak. „Húszon túl kezdődik az élet, de negyvenen túl lesz izgalmas” — mondja Tumba. A legismertebb leningrádi gyár, a Kirov-gyár sportklubja, a Kirovec sportegyesület e hónapban ünnepli fennállásának hat­vanadik évfordulóját. A gyáróriásnak valóságos óriás-sport­klubja van, tizenkétezer aktív taggal, tizenkilenc sportpá­lyával, hét fedett csarnokkal és egy vízisportkombináttal. A római Európa-bajnok­ságról a kétszeres győztes Irena Szewinska több tár­sával egyenesen Helsinki­be repült, hogy az ottani nagy nemzetközi verse­nyen részt vegyen. A len­gyel atlétanő Helsinkiben vette csak észre, hogy egyik táskáját Rómában, a repülőtéren hagyta — épp azt, amelyben az aranyér­mei voltak. „Csak abban reménykedhetek, hogy egy becsületes sportbarát talál­ja meg’» — kiáltott fel re­ménykedve Irena. Al Feuerbach, a súlylökés világcsúcstartója (képün­kön) nemcsak a dobókör­ben, hanem a súlyemelő­dobogón is erős legény. Az Egyesült Államok súly­emelő bajnokságán ugyan­is nemcsak, hogy a nehéz­súlyban lett bajnok, ha­nem eredménye (345,0 kg) a viadal abszolút legjobb eredménye is — az ólom­­súlyúakénál is jobb! Idén tavasszal a lengyel országúti kerékpáros válo­gatott részt vett a hivatá­sosok Párizs—Nizza verse­nyén, az idei Lengyel Kör­versenyen viszont három belga istálló képviselte a profi kerékpársportot. Ed­dig ilyenre soha nem volt még példa! November első napján kezdődött meg az 1976-os innsbrucki Téli Olimpiai Játékok jegyeinek elő-eladása. A vásárlók most pénzükért csak egy igazolást kapnak, amelyre azután jövő ősszel kapják majd meg „igazi” jegyüket. Franz Beckenbauernek bizonyára csodálatos esztendő az idei. Májusban csapata, a Bayern München BEK-győztes és az NSZK bajnoka, júliusban az NSZK a világbajnok lett. Szep­temberben elnyerte az NSZK-ban az Év Játékosa címet, majd elérte a 300. bajnoki mérkőzésszámot is, azután az olasz újság­írók díját vehette át, mint az év Legkiemelkedőbb Sportsze­mélyisége. De a legfontosabb még alighanem hátra van. . . Ilyentájt szokták odaítélni Európa legjobb labdarúgójának az Aranylabdát! 37

Next