Világ Ifjúsága, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 11. szám
Rendszeres sportolás - tömegsport TUDOMÁNYOK DOKTORA -TENISZÜTŐVEL Két kicsinyke brosúra a teniszről. Amúgy nem ügy, nincs benne semmi csoda, évente sok ezer sportkönyv jelenik meg a világon, s ezen belül is számtalan a Szovjetunióban. Az említett két kis kiadvány mégis kisebbfajta szenzációt jelentett — a tudomány világában. Természetesen nem a témája, hanem sokkal inkább a szerzője miatt: Ubaj Arifovics Arifov professzor, a neves tudós, fizikus, a fizikai és matematikai tudományok doktora és állami díjas, az üzbég SzSzK akadémikusa. Távol áll tőlünk a tiszteletlenség leghalványabb gyanúja is, de még felsorolni is sok ... A világhírű tudós nevéhez fűződik az elemi részecskék és a szilárd testek felülete közötti kölcsönhatás széles körű kutatása. Százötven tudományos munka aktív részese, több mint száz publikáció szerzője, közöttük olyan monográfiáké, amelyekből kettőt egymás után kétszer is kiadtak az Egyesült Államokban. Kézenfekvő tehát a gyors keresztkérdés - hogyan is kerül a teniszlabda az asztalra, avagy hogyan is lett a világhírű tudós (erről készített interjút a Fizkultural Szport című lap) a sport szerelmese? Amióta csak ráeszméltem a világra, a sport hozzátartozik az életemhez. Emlékszem, még a húszas évek elején, összevarrtunk két tyubetyejkát, megtömtük vattával és reggeltől késő estig rugdostuk. Ferganban, ahol a technikumot végeztem, már igazi nagy csapatban fociztam, s később, amikor a Pedagógiai Akadémia fizika—matematika szakán tanultam, én voltam a kapitánya annak az együttesnek, amelyet a legjobb csapatnak tartottak Szamarkandban. Az akadémia elvégzése után tanszékvezető lettem a kokandi főiskolán és Üzbegisztán akkori legjobb teniszezője, Leonyid Ziman megismertette velem a világ egyik legcsodálatosabb játékát, a teniszt. Tulajdonképpen a sportnak, a tenisznek köszönhetem életem első moszkvai útját is, egy verseny alkalmával láttam először a fővárost. Egyébként két évtizeden keresztül szerepeltem köztársaságunk válogatottjában. 1947-ben, Párizsban láttam először, hogy miként is játsszák a kis teniszt. Nem húros ütőt használtak, hanem egy sima kis falapocskát, s a játékhoz még egy kicsinyke gumilabda kellett. Akkoriban ez igen népszerű volt, s talán ennek lett az utóda a tollaslabdázás. Amikor hazajöttem, sikerült kiharcolnunk, hogy ötezer ütőt elkészítsenek, de sajnos tovább nem jutottunk, mert a gumilabdák olyan nevetségesen olcsók voltak, hogy a kereskedelemnek nem volt érdeke megrendelni gyártásukat. Máig is sajnálom, hogy ezt az egyszerű, de mégis igen szórakoztató és hasznos játékot akkor nem sikerült meghonosítanunk. Hogy miért beszéltem minderről? Mert meggyőződésem, hogy a modern tudományok hatalmas fejlődése, a tudósok óriási, rengeteg időt igénylő elfoglaltsága mellett is lehet naponta egy, esetleg két órát szentelni a különböző sportfoglalkozásokra. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az ember már gyerekkorától edzze a szervezetét. Az egészséges, megalapozott fizikum segítségével jól, ha úgy tetszik, okosan tudjuk élni életünket, s ennek segítségével teljesítőképességünk legjavát tudjuk átadni embertájainknak, a hazánknak. Én a tudomány szolgálatának szenteltem az életemet, s már ifjúkoromban tudtam, hogy ez olyan erőtartalékot és lelkierőt igényel, amelynek megszerzése az állandó fizikai önkontroll nélkül nem lehetséges. Nemrég a Pravdában olvastam Amoszov akadémikus véleményét a hosszú élet „titkáról". Szerintem ahhoz, hogy hosszú ideig élhessünk, meg kell őriznünk ifjúkorunk testsúlyát, s minden bizonnyal ezért sportol maga az akadémikus is mindennap egy-egy órát. Érdekes korszakban élünk, hiszen manapság országunkban minden lehetőség adott, hogy az emberek már gyerekkorukban „megteremtsék önmagukat". Az a legfontosabb, hogy idejében megértessük velük: ne vesztegessék el drága éveiket, lássák önmaguk előtt a célt, s közben napról napra halmozzák magukba a tudásuk majdani hatalmas készletét, hiszen ezáltal mindenki feltárhatja az önmagában rejlő forrásokat. Ehhez azonban testben és lélekben erősnek, fizikailag egészségesnek kell lennünk. A kiindulópont tehát csak, és csakis a rendszeres sportolás lehet! T. A. E. • RÖVIDEN....... Sven „Tumba” Johansson labdarúgóként és jégkorongozóként is a svéd válogatott tagja volt, huszonegy éves fejjel pedig már a Tre Konor világbajnok korongcsapatában játszott. Most negyvenhárom éves és a golfban is olyan ügyes, hogy tagja lett a profi golfozók világbajnokságán induló svéd válogatottnak. „Húszon túl kezdődik az élet, de negyvenen túl lesz izgalmas” — mondja Tumba. A legismertebb leningrádi gyár, a Kirov-gyár sportklubja, a Kirovec sportegyesület e hónapban ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját. A gyáróriásnak valóságos óriás-sportklubja van, tizenkétezer aktív taggal, tizenkilenc sportpályával, hét fedett csarnokkal és egy vízisportkombináttal. A római Európa-bajnokságról a kétszeres győztes Irena Szewinska több társával egyenesen Helsinkibe repült, hogy az ottani nagy nemzetközi versenyen részt vegyen. A lengyel atlétanő Helsinkiben vette csak észre, hogy egyik táskáját Rómában, a repülőtéren hagyta — épp azt, amelyben az aranyérmei voltak. „Csak abban reménykedhetek, hogy egy becsületes sportbarát találja meg’» — kiáltott fel reménykedve Irena. Al Feuerbach, a súlylökés világcsúcstartója (képünkön) nemcsak a dobókörben, hanem a súlyemelődobogón is erős legény. Az Egyesült Államok súlyemelő bajnokságán ugyanis nemcsak, hogy a nehézsúlyban lett bajnok, hanem eredménye (345,0 kg) a viadal abszolút legjobb eredménye is — az ólomsúlyúakénál is jobb! Idén tavasszal a lengyel országúti kerékpáros válogatott részt vett a hivatásosok Párizs—Nizza versenyén, az idei Lengyel Körversenyen viszont három belga istálló képviselte a profi kerékpársportot. Eddig ilyenre soha nem volt még példa! November első napján kezdődött meg az 1976-os innsbrucki Téli Olimpiai Játékok jegyeinek elő-eladása. A vásárlók most pénzükért csak egy igazolást kapnak, amelyre azután jövő ősszel kapják majd meg „igazi” jegyüket. Franz Beckenbauernek bizonyára csodálatos esztendő az idei. Májusban csapata, a Bayern München BEK-győztes és az NSZK bajnoka, júliusban az NSZK a világbajnok lett. Szeptemberben elnyerte az NSZK-ban az Év Játékosa címet, majd elérte a 300. bajnoki mérkőzésszámot is, azután az olasz újságírók díját vehette át, mint az év Legkiemelkedőbb Sportszemélyisége. De a legfontosabb még alighanem hátra van. . . Ilyentájt szokták odaítélni Európa legjobb labdarúgójának az Aranylabdát! 37