Világ Ifjúsága, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 3. szám
4 AUTÓRÓL KERÉKPÁRRA Miért adtuk ezt a címet összeállításunknak, amellyel némi bepillantást szeretnénk nyújtani Nyugat-Európa mai hétköznapjaiba a fiatal munkások gondjaiba? Vajon azért kell átszállni százezreknek, mert az energiahiány, a benzinadagolás, a vasárnapi autózási tilalom kényszerít erre? Avagy az energiaprobléma csak ürügy, csak alkalom a gazdasági gondok palástolására? Pazarlás az emberekkel is Franciaországban szokatlan körülmények előzték meg a pénzügyi és gazdasági krízist kiváltó „energiaválságot”. Az idézőjel több mint indokolt. Franciaországot ugyanis az olajembargó egyáltalán nem érintette, energiaválságról tehát szó sincs. Az arab országok mindjárt az elején bejelentették: méltányolják Franciaország mindvégig reális állásfoglalását a közel-keleti konfliktusban, olajellátását egy hordóval sem csökkentik. Decemberben és januárban, amikor több ország korlátozásokra kényszerült, Franciaország szokatlanul nagy, majdnem négy hónapra elegendő olajtartalékkal rendelkezett, szállítmányai azóta is folyamatosan érkeznek, így emelkedtek az árak tavaly a tőkés országokban (százalékban) (A Sternből) Ha Franciaországban nincs is olajhiány, ipara mégis megérzi Nyugat-Európa többi országának olajgondjait. Vezető iparága, a gépkocsigyártás termelésének jó 60 százaléka exportra megy. De ki vásárol autót a benzinkorlátozás és a hirtelen megdrágult benzinárak mellett, ha nem elkerülhetetlenül szükséges? A Renault külföldi megrendelései a legutóbbi három hónapban 30, a Peugeot-é 45, a Citroené 60 százalékkal visszaestek. A gyárak arre 3,5 százalékkal felemelték a gépkocsijaik árát, így, ha kevesebbet adnak is el, hasznuk nem csökken. De mert kevesebb autóra van szükségük, csökkentik a termelést. A Citroen két hónap alatt kétszer állította le gyárait öt-nyolc napra, és a munkásokat erre az időre kényszerszabadságra küldte. Természetesen fizetés nélkül. Ez mintegy hetvenezer családot érintett. A Citroennél is, a többi autógyárban is egymást követik az elbocsátások. Elsőnek a színes bőrűeket teszik ki, aztán a fiatalokat. Hasonló folyamat kezdődött meg a textil-, a vegyi-, a papír-, a gumi-, a konfekció-, az építőanyag- és a cementipariban. A munkanélküliek között Franciaországban a 24 éven aluliak aránya eddig is kétszerese volt a más korosztálybelieknek, ez az arány most rohamosan nő tovább. S a nyugtalanság, a szorongó létbizonytalanság már a szakközépiskolák tanulói között is egyre fokozódik. Szükség lesz-e a munkájukra, mire végeznek? Nem kell-e nyomban valamilyen más szakmára továbbképezniök magukat? Egyáltalán, kapnak-e munkát, akár két szakma ismeretében is? Különös, vagy talán inkább természetes jelenség, hogy nyersanyaghiányra és emiatt „szükségszerű” áremelésre hivatkoznak a gyárosok, akkor is, amikor a hiányt ők maguk provokálják ki. A télen például béremelési követeléssel sztrájkba léptek a cementipari munkások. A sztrájk három hétig tartott, és az ország csaknem valamennyi építkezése leállt. A napi veszteség meghaladta a 7 millió frankot. Ennek az összegnek a töredéke is elég lett volna, hogy kielégítsék a botrányosan rosszul fizetett cementgyári munkások egyesztendei bérkövetelését. Januárban sztrájkba léptek a lotaringiai szénmedence vasutasai, helyzetük javítását követelvén. A szénbányák igazgatósága erre leállította a termelést, és tízezer bányászt kényszerszabadságra küldött. Természetesen fizetés nélkül. Tiltakozásul sztrájkba léptek a szénmedence bányászai. A bányaigazgatóság tömeges elbocsátásokkal válaszolt. Mivel a bányákban viszonylag kevés színes bőrű dolgozik, itt az elbocsátást mindjárt a fiatalokon kezdték. A Merlebach-Hombourg-i körzetNyugat-Európában az év eleji téli szünidőben a megszokott gyülekezőhelyeken kevesebb volt a hátizsákos, viharkabátos fiatal, kevesebbévi integettek autóstopra várva az országutak mentén. A karácsonyi szünetben megszokott forgalom csökkenésének nemcsak az vollt az oka, hogy a francia, belga, német vagy angol országutakon kevesebb volt a gépkocsik száma , hiszen nem egy országban például tilos volt a vasárnapi autóforgalom is —, vagy az, hogy a népszerű központok, a londoni Trafalgar Square vagy az amszterdami hősi emlékmű környéke sötétben maradtak, elmaradt a szokásos díszkivilágítás, sőt még a rendes lámpák jó részét sem gyújtották meg. A fő problémát az okozta, hogy hirtelen megnehezült az élet, kevesebb lett az amúgy is kevés pénz, még az ifjúsági szállások olcsó ára is emelkedett, nem egy közülük be is zárt , s a fiataloknak is hirtelen kevesebb lett a szabad ideje, mert megszaporodtak a megélhetés gondjai. A Közös Piac hivatalos statisztikája szerint már évek óta a kilenc országban a munkanélküliek arányszáma a 25 éven aluliak között jóval magasabb, mint a munkaképes dolgozók más korosztályaiban. Igaz, ez országonként változik, s a legfrissebb statisztikák még nem is állnak rendelkezésre, de például Franciaországban a hozzávetőleges számítás szerint a munkát keresők mintegy harmadrésze került ki ebből a korosztályból. Olaszországban akadt olyan esztendő, amikor a hivatalosan munkanélküliként nyilvántartottaknak több mint a fele tartozott a 25 éven aluliakhoz, s még a jómódjáról, gazdasági fellendüléséről nevezetes Hollandiában is a munkát keresők negyedrésze, sőt annál valamivel több még nem töltötte be 30. életben például 700 24 éven aluli bányász közül 560 kapott felmondó levelet. Folyik hát tovább a pazarlás. A nyersanyaggal és az emberekkel egyaránt. Igaz — hogy visszatérjünk, ahonnan kiindultunk —, Franciaországban nincs olajhiány. Az energiaválságot mesterségesen dramatizálják, energiaválságról csak idézőjelben lehet írni. De vajon meddig? FÁBIÁN FERENC évét. Ugyanezek a hivatalos kimutatások szerint Angliában a legnagyobb a munkanélküliség az iskolát végzett fiatal lányok és a fiatal házasok között volt. Hinnél is nagyobb százalékban érintette a szigetországba bevándorolt indiai, pakisztáni családok gyermekeit. A 30 Jours d’Europe című folyóirat, a Közös Piac egyik féligmeddig hivatalos kiadványa januári számában például ezeket írta: „A fiatalokra az a szabály vonatkozik, hogy utolsónak veszik fel őket, s elsőnek bocsátják el a válságok idején. A munkaadók inkább választják azt a megoldást, hogy a meglevő dolgozóknak túlórát fizetnek, mintsem hogy túlzottan sok munkást alkalmazzanak ... A probléma nemcsak azokra vonatkozik, akik 16 évesek, s befejezték az iskolát. Hasonlóképpen érinti a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket, akiknél különösen Nagy-Britanniában, Belgiumban és Olaszországban nagy a foglalkoztatottsági hiány.” Mindez még az úgynevezett olajválság előtt íródott. Azóta világossá vált, hogy a Nyugat-Európát fenyegető válság korántsem csupán az energiaellátás következménye , s egyúttal az is egyre határozottabb veszély, hogy a nehézségek a termelés csökkenését, ennek megfelelően a munkanélküliség növekedését hozzák magukkal. A legjobban veszélyeztetett réteg az úgynevezett vendégmunkások, az Európa és Afrika más országaiból a fejlett nyugat-európai tőkés országok területére bevándorolt munkások rétege, de a fiatalok számára is megnehezülnek az elhelyezkedés lehetőségei, s növekszik a létbizonytalanság. Van ebben bizonyos kiszámítottság is. Az az egyetemista, aki tanulmányai befejeztével nehezen Akiket elsőként bocsátanak el