Világ Ifjúsága, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5. szám
PÁLOS MIKLÓS „Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról?” - másodszor hirdettek középiskolai vetélkedőt ezzel a címmel. 1974-ben 160 iskolából mintegy ezer csapat, ebben az iskolaévben már 624 iskola kereken tízezer csapata nevezett be a magyar nyelvű Szovjetunió című folyóirat tartalmával kapcsolatos szellemi versenyre. A négytagú csapatokat számítva ez negyvenezer diák részvételét jelenti. De csaknem valamennyi iskolában több volt a versenyen megjelentek száma, mint ahányan beneveztek. Az iskolák többségében a tantestület, a KISZ- szervezet - és sok helyen az MSZBT iskolai tagcsoport - együttműködésének volt köszönhető a diákok színvonalas felkészülése. Nem tagadom, több ezer vetélkedő szerkesztése és levezetése után is komoly fejtörést okozott kezdetben, hogyan lehet országos szellemi verseny témája egyetlen folyóirat? Noha a Szovjetunió című havi lap minden száma gazdag tartalommal és változatos képekkel jelenik meg, voltak, akikben felmerült a kétség: vajon elég anyagot szolgáltat-e sokezer fiatal szellemi versengéséhez. Az első forgatókönyvminta elkészítésekor rájöttem, hogy egy kétórás ifjúsági vetélkedőbe (az ennél hosszabb szellemi versenyek már kellemetlenül fárasztóak) a lap egyetlen hónapi anyagának is csak részletei kerülhetnek bele, annyira szerteágazó témákat ölelnek fel a cikkek, tudósítások, képes riportok. Az elmúlt évben a vetélkedő nehezen indult, az iskolák többségének már megvolt a programja. Sok helyen a vállalkozó kedvű diákok már mind „foglaltak" voltak valamilyen iskolai rendezvény, akció vagy éppen más témájú szellemi versengés ügyében. Most, a második nekirugaszkodásnál a szervezők gondja inkább az volt, hogy a sok jelentkező, nevezése mindenhonnan időben beérkezzen a központba. Az ez évi iskolai vetélkedők során hamarosan kiderült, hogy nemcsak a mennyiség növekedett, de a minőséggel sem lesz baj, a jó tanulók is részt kívánnak venni a versenyben, és a derékhad is nagyszerűen felkészült Az eddig lezajlott iskolai, kerületi, megyei vetélkedők tapasztalatai arra utalnak, hogy a fiatalok elsősorban azt fogadják szívesen, hogy a folyóirat anyaga kapcsán feltett kérdések valóban konkrét, a Szovjetunió életével, a szovjet emberek hétköznapjaival, ünnepeivel kapcsolatos tényekkel függnek össze. Ott volt a legjobb a hangulat, ahol a játékvezető és a bíráló bizottság nem fogadta el a frázisok ismételgetését, hanem a lapból szerzett ismeretek közötti összefüggéseket felismerőknek adta a legtöbb pontot. Különösen a szovjet technika és tudomány eredményei, a távoli szovjet köztársaságokban folyó, sokszor romantikusnak ható természetátalakító tevékenység volt az, ami leginkább megragadta a fiatal olvasók érdeklődését. Külön említésre méltó, hogy nagyot javult a színvonal a szakmunkásképző intézetekben is: amíg az itt tanulók korábban csak „tisztességből” vettek részt, ezúttal már gyakran „veszélyes" ellenfélnek bizonyultak az országos hírű gimnáziumokkal szemben. (Budapesten a VII. kerületben például a 13-as Szakmunkásképző Intézet bizonyult a legjobbnak, ezzel megelőzve jó néhány gimnáziumot.) Figyelemre méltó az is, hogy az iskolák többségében felismerték: nem valami külön, mindentől független ügy a Szovjetunió megismerése, hanem nagyon is jól beleillik a KISZ-alapszervezetek politikai munkájába, továbbá a földrajzi szakkörök, diákklubok programjába is. Ezért remélhető, hogy a következő években a „Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról" vetélkedő megrendezése már az iskolák haladó hagyományai közé tartozik majd. 9