Világ Ifjúsága, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 2. szám

“ »Gyalogolni jobban szeretek...« Nevét jól ismerjük. Lát­juk a tévében; írásait olvassuk az Ak­tus Mo­torban, az Autóséletben, a Rádióújságban; hangját halljuk a rádióban; s talán a riport­alanyai is voltunk valamelyik műsorában, hi­szen ezrekre tehető már azoknak a száma, akiket eddig megszólaltatok. Ismeretlen ismerőse mindannyiunknak. Isme­rős, hiszen valamennyien „fristázzuk”. Meg­szokott, hogy riporter- és be­mondón­őinket ki­csinyített keresztnéven emlegetjük, valahogy így — Kudlik Juli, Poór Klári, Szegvári Kati, Takács Mari. A férfiaknál — talán nem té­vedek — a Szepesi Gyuri” mellett egyedül P. P., azaz Petress Pista szerezte meg magá­nak általánosam ezt a családias megszólítást. Pedig csak műsorait ismerjük, őróla már ke­­vesebbet tudunk. Jómagam is, aki pedig 23 éve ismerem, és szinte naponta találkozom vele. Futólag. „Hallottalak ... jó volt... meg­gyógyultál már? ... láttalak a tévében is... szervusz ...” Már rohan is tovább. Siet. Kez­dődik a Csúcsforgalom, s az adás kezdetét még sosem kés­te el, még csúcsforgalomban sem. Precíz ember. — 1963 óta „műsorvezetem” a Csúcsforgalmat — mondja. — Akkor, 13 éve jutott az eszünk­be, hogy egy ilyen jellegű, állandó rádióadás­sal nem kis segítséget nyújthatunk az egyre növekvő forgalomban gyalogosoknak, autó­soknak egyaránt. Nem tévedtünk, a tanácsok­ra egyre inkább szükség van. Akkor százezer személyautó közlekedett útjainkon, ma már több mint az ötszöröse. Körülbelül ebben az arányban nőtt a műsor hallgatottsága és a népszerűsége is. Petress István eleinte­­még csak győzte szusszal a hoz­zá érkezett levelek megválaszolását, ma másr képtelen rá. A Csúcsforgalom levelezésével külön rovat foglalkozik. Hogy milyen kérdé­sekkel fordulnak hozzá? „Nincs KRESZ-könyvem, k­érem, küldjön egyet Pápára!” Vagy: „Petress bácsi, slussz­kulcsokat gyűjtök, ha akad felesleges, tessék küldeni néhányat!” A levélíró kisfiút termé­szetesen felvilágosították, a slusszkulcsgyűjtés nem éppen a legnemesebb szenvedély. Idézet egy anyáslevélből: „Ked­ves Szerkesztő Úr! Van némi spórolt pénzem. A vém ezen akar autót venni. Most jár a vezetői tanfolyamra. Intézze el, kedves Szerkesztő Úr, hogy meg­buktassák!" A Csúcsforgalom érdekessége a kereső szolgálat. Mi mindent kerestettek és találtak eddig? — Elveszett diplomamunkát, hiányzó autóal­katrészt, 60—70 autót, sőt fontos kereskedelmi tárgyalások anyagát is. Előfordult, hogy Cseh­szlovákiából érkezett autósok reggelre szét­szerelve találták a Zasztavájukat. Tőlünk kér­tek segítséget, s a felhívást­­követő napon már két Zasztavára való alkatrész gyűlt össze, bi­zonyítva, az autós segítőkészség nem halt ki teljesen. Persze a műsornak nem ez a fő célja. Azt szeretnék, ha a segítőkészség, az előzé­kenység a közlekedés egészében, egész éle­tünkben mindenhol megnyilvánulna. Az emberi kapcsolatokról alkotott nézeteit egy-két szavas reagálás erejéig a Csúcsforga­lomban is megismerhetjük, de igazából a hét­fő esténként jelentkező Mikrolánc című mű­sora árulkodik róluk. Mert Petress István, a műsorvezető, miközben kérdez, sokszor már válaszol is, összegez és elmondja a maga íté­letét, gondolatát. Bármennyire hihetetlen, a Mikrolánc azért jött létre, mert Petress nem szeret híres emberekkel riportot készíteni. — Abból indultam ki, hogy az élet legtöbb jelenségéről, az emberi kapcsolatokról min­denkinek van véleménye. Mindenki átélt megrázkódtatásokat, konfliktusokat, megol­dott vagy nem oldott meg nehéz helyzeteket, és ezt el is tudja mondani. Ezekből az egyes esetekből, az egy személyre igaz történésekből pedig kikerekíthető egyfajta objektív összkép, hol is tartunk ma bizonyos kérdésekben. Jól számított a szerkesztő, a Mikrolánc ala­nyai igazi közösségi indulattal beszélnek az őt érintő kérdésekről. Alig­­hangzott el az első Mikrolánc, máris beszéltek róla buszon, utcán, munkahelyen. Az ötlet telitalálat volt. S a témák­­hálásan hálátlanok. Alkohol, szexuális élet, a pedagógusok és a diákok kapcsolata, az apai tekintély kérdése, a vasárnapi „má­sodállások” stb. Az egyik műsorban szerepelt egy „eltévelye­­dett fiú”. Jelentkezett egy egyetemi diákkör, hogy vállalják a nevelését, foglalkoznak a gyerekkel. Aztán jött az apa is, tiltakozott és eltiltotta a fiát az egyetemistáktól. Furcsa, de csak a műsor nyomán ébredt a tudatára an­nak, hogy apai büszkeség — sőt, kötelessége — is van a világon. A további tervek? — Csak témákat tudnék felsorolni. A forma és a cél változatlan. Színes és érdekes műsor­ban „nehéz" témákról beszélni. Segíteni an­nak tudatosításában, hogy a konfaktushely­­zeteket csak „kölcsönös elsőbbségadással”, egymás tiszteletben tartásával, segítő szán­dékkal és készséggel lehet megoldani, esetleg elkerülni. Akárcsak a közlekedésben. Közlekedési műsorai közkedveltek, elveivel mindenki egyetért, s az új KRESZ megisme­rését sokan neki köszönhetjük, rengeteget se­gített benne. Népszerűségi mutató a hozzá ér­kező sok levél is, amelyeknek a száma nagyot nőtt akkor, amikor kiderült, hogy családi ál­lapota­ elvált. Két fia egyébként külön-külön örökölte összetett érdeklődését: a nagyobb, a 18 éves a történelem és az újságírás iránt ér­deklődik, a kicsi autóversenyző akar lenni. Petress István szívesen beszél műsoron kívül is a közlekedésről. Szinte dőlnek­­belőle az autós­ sztorik. Nem csoda, 1960 óta van jogo­sítványa, és több mint 300 ezer kilométert vezetett eddig. Szerinte a legtöbb baleset fi­gyelmetlenségből ered, és olyanokkal történik, akik nemcsak a volán mellett­­lazák és figyel­metlenek. Azt mondja, csak olyan vezető mel­lé ülne be, aki mér legalább nyolc-tíz vagy még csak egy-két esztendeje vezet. („A több­inek — tisztelet a kivételnek — azt hiszik, ragyogóan tudnak már vezetni, s ezért maga­biztosabbak a kelleténél.”) A nőket nemcsak a munkahelyen ismeri el egyenrangúaknak, hanem a volán mellett is. Közlekedési műsoraival ellentétben a Molkro­­lánc nem szerzett neki osztatlan népszerűsé­get. Tükröt tart benne az emberek elé, s a kép ráadásul élethű is, lehetetlen magunkra nem ismerni benne. A műsor színvonalát sen­ki sem vitatja, de nem mindenki örül egyér­telműen, aki hallgatja. Kényelmetlen az „ön­viszontlátás” — a műsor legnagyobb erénye. Akad, aki ha tehetné, elküldené „melegebb éghajlatra" egy-egy láttató Mikrolánc után. Egyébként még nem járt Görögországban, de beutazta fél Európát. — Nagyon szeretek utazni. Fogódzzanak meg, nem autóval! Inkább vonattal vagy repülővel megyek, s a kívánt célnál gyalogszerrel foly­tatom a túrát. Azt vallom: nem megoldás mindent a szélvédő üvegén át látni! VARRÓ BARNA 29

Next