Világ Ifjúsága, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5. szám

évben húsz új magyar film készült, ebből hatot elsőfilmes rendező készített. — Milyen úton kell haladni az ifjúság számára filmet készítőknek a jövőben? — Bátrabban, őszintébben, nyíltabban, merészebben kell a filmen ábrázolni a mai életet. A hatvanas években azért is volt sikeresebb a magyar film, mert sokkal jobban megtalálta a nyílt konfliktusok és problémák ábrázolásának a módját. * A MAGA. DRAM BEAT Rock, soul, beat, folk, pop-zene koncerten, diszkóban, lemezen, szalagon, kazettán. A fiatalok kialakították saját zenei világukat, s úgy tűnik, nagyon jól érzik benne magu­kat. Enről faggattuk Pernye Andrást, a Zeneművészeti Főiskola tanárát, a dzsessz­­egyik legjobb hazai szakértőjét. — Ami engem aggaszt az, hogy ez a zene egyike a legdrágább zenefajtáknak, ha valaki aktívan akarja művelni. Gondol­junk csak bele: 150—200 ezer forint alatt nincs együttes, de a jobb zenekaroknak több millió forintos felszerelésük van. Eh­hez képest filléres áru a legdrágább zon­gora is: az egyedileg, kézim­unkával for­mált Stainwayt már 70 ezerért lehet kap­ni, és a legjobb mesterzongora sem kerül többe 150 ezernél. Éppen ezért a beatet manipulált művé­szetnek tartom. Mert nem igaz, hogy a fiatalok találtak ki, sőt, ez az üzletelő fel­nőttek kitalációja, hogy kihúzzák a pénzt a papák zsebéből! Ezzel olyan gazdasági manipuláció lépett be a zene világába, amelynek az érdeke a konzerválás, ennek a zenei irányzatnak a megtartása. Ha a történelmi-társadalmi körülmények túl is lépnek rajta, a gazdasági érdek továbbra is igyekszik fenntartani. Persze a beatzene sem lesz örökéletű, de a konzerválás hosszú időre meghosszabbítja az életét, még ak­kor is, ha már nagyon ki szeretne menni a divatból. Beatzenészeink is érzik ezt, született már néhány erre valló nyilatko­zat. Például: a hangerő állandóan nő, a művészet egyre csökken a beat­ben. A mai fiatalok szemmel láthatóan külön­cök az öltözködésben: az istennek se ven­nék fel azokat a ruhákat, amiket a szüleik viselnek! A divatlapok Dórija, azaz Patz Dorottya manöken, aki a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalatnál gyermek- és ifjúságidi­­vat-kreátor, így vélekedik erről. — Kétségtelen, hogy különösen öltözköd­nek a fiatalok, de azt hiszem, igazuk van. Mondhatom úgy is, hogy rákényszerültek erre: nem is tudnak úgy öltözni, mint a felnőttek, mert nincs annyi pénzük. Egy férfiöltöny két-háromezer forintba, kerül, a farmernadrág csak pár százba, s négy évig is eltart, még ha télen-nyáron hordja is a gazdája. A farmer fricska a hagyományos viselet ellen. A fiatalok ezt viselik a világon min­denütt, trikóval, pulóverrel, inggel és blúz­zal, kopottan, újonnan­, hímezve és üresen — mindenhogyan divat. De a fiatalok íz­léspukkasztó ötlete a kockás és a csíkos, a zöld és a kék összeházasítása, a kinőtt nadrágszár feltűrése, a hosszú ujjú blúzra a rövid ujjú pulóver. Kitaláltak maguknak egy divatot, amelyben maximálisan ki­használják, hogy a fiataloknak tulajdon­képpen minden jól áll. — Miért fogadták el akkor a fiatalok ezt a zenét sajátjukként? — Az egyik ok, hogy az információözön, a városi zaj hatására az ingerküszöb (az a gát, amin átjön az ingerhatás) jelentő­sen megemelkedett, s a beatzene ezt tu­domásul véve, átlépi ezt a megemelkedett küszöböt. A másik ok az, hogy modern zene és modern dzsessz érthetetlen a nagy­­közönség számára. Az emberek gyakran rébuszok előtt állnak, amikor a zenét hall­gatják, képtelenek követni. Nem így a beatet, amely szem előtt tartja, hogy tö­megekhez szól. — S végül is jó ez vagy rossz? — Pesszimista vagyok, úgy látom, hogy csökken a zenei kulturáltság színvonala. Századunk tragédiája, hogy nincs olyan alacsonyrendű zenei igény, amit rögtön ki ne szolgálnának. — Ellentmondani látszik ennek, hogy a komoly zenében egyre több rendkívül te­hetséges fiatal előadó buk­kan fel. Továb­bá: sorra nyílnak a táncházak, egyre töb­ben fordulnak a népzenéhez. — A klasszikus zene tolmácsolásában való­ban megfigyelhető ez az örvendetes szín­vonalemelkedés, de nem szabad eltúlozni. Még mindig viszonylag szűk réteg ügye a komoly zene, ha a műveléséről van szó. Kiveszőben van az a réteg, amely saját szórakozására, otthon muzsikál is, és nemcsak passzív befogadója a zenének. Hol van ma már a régen olyan kedvelt és elterjedt házimuzsika? De örvendetes pozitívum, hogy a passzív műélvezők tábo­ra egyre nő, egyre többen hallgatnak — s főként­ fiatalok — komoly zenét. A le­mezeladás növekedése jól mutatja ezt. A népzenei reneszánsz pedig egyértelműen gazdagítja a fiatalok zenei kultúráját. Minden olyan zene, amely közösségből származik, megtartja a közösségbe való visszatérés lehetőségét, akkor is, ha meg­változik a közösség tudata. A mi népze­nénk pedig igazán közösségi: együtt kell csinálni, s igazán csak együtt jó hallgat­ni. Csak örülni lehet, hogy terjed a fiata­lok körében. A FARMER-FRICSKA HÁTUK Főként a tinédzserek öltöznek így. A gyermekruhák még ma is kis kópiái a fel­nőttekének. A huszonévesek pedig már kezdenek alkalmazkodni a felnőttekhez: az első munkahelyi bálra már rendszerint beszerzik az első sötét öltönyt, s inkább csak a hét végén bújnak vissza a régi ru­hába. — A fiatalok tehát nem alkalmazkodnak, a felnőttek viszont igen: egyre többen hordják a farmert! — Nem véletlenül; a farmer nemcsak a fiatalság látszatát kelti, de olcsó és prak­tikus is. Ennek a bolondos öltözködésnek fők­ént a divatszalonok vallják kárát, s a butikosok látják hasznát. Ezt a tinédzser­divatot ugyanis nem lehet előre tervezni, legfeljebb megfigyelni és hozzá igazodni. PERNYE ANDRÁS: A népzenei reneszánsz egyértelműen gazdagítja a fiatalok zenei kultúráját PATZ DOROTTYA: Kitaláltak maguknak egy divatot, amelyben kihasználják, hogy a fiataloknak tulajdonképpen minden jól áll

Next