Világ Ifjúsága, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám
Sztárok barátja: Nagy várakozás előzte meg Billy Preston budapesti vendégszereplését, kisstadioni koncertjei mégis némi csalódást keltettek. Hiányoztak például a fúvósok, netán egy női vokál az alapvetően funky jellegű produkcióból; szólógitárosa gyakran melléfogott, technikusai torzzá keverték a zenei alapot. Ő maga is könynyedén vette föllépéseit (talán az érthetetlenül félházas nézőtér miatt). Valószínűleg mindezek következtében hiányzott az az atmoszféra, amit eddigi pályája alapján elvártunk. Voltak persze nagyszerű percek is: pl. a John Lennonra és a Beatlesre emlékező, magas hőfokú interpretációja (Imagine, Let It Be). Koncert után olyan közvetlenséggel fogad öltözőjében, hogy rögtön „megbocsátom” a hiányosságokat, s szinte elfelejtem: világsztárral, a popvilág legnagyobb személyiségének barátjával, világra szóló koncertek és lemezek közreműködőjével állok szemben. — Szomorú halálesetek egész sora árnyékolja be mostanában a popvilágot. Nem egy közülük személyesen is érint. Hatással lehet-e mindez a műfaj jövőjére? — Bizony sokan eltávoztak. Csak barátaim közülhárman: Machalin Jackson, Jimi Hendrix és John Lennem. Az ő halála különösen megrendített, bár szerintem John csak testileg távozott, szelleme, munkája tovább él közötttünk. Számomra ő most is él. Mint ahogyan valamenynyien így élnek tovább, akár az örök életű rock and roll. — Jimi Hendrixet említetted az előbb. — Vele is muzsikáltam: 1967-ben, Londonban, a Speakeasy klubban, egy kétórás jam-session alkalmával. — Már gyermekkorodban olyanokkal dolgoztál együtt, mint Machalin Jackson, Little Richard és Ray Charles. De hogyan kezdődött kapcsolatod a Beatlesszel? — 1962-ben találkoztam velük először. Akkoriban, mindmáig legnagyobb inspirálóm, az elképesztően csodálatos Ray Charles zenekarában játszottam. Angliában turnéztunk. George Harrison eljött egyik koncertünkre. Ilyen nagyszerű emberrel pillanatok alatt barátsággá válik az ismeretség, ahogyan John Lennonnal is rögtön ráéreztünk egymásra. John még az első napon megtanította nekem a Love Me Do szájharmonika-szólóját. Azonnal improvizáltam rá — nagyon tetszett neki, így indult zenei együttműködésünk, bár a közös lemezek csak később készültek. — És a Rolling Stonesszal? — Ez már a 70-es években volt. Egy napon Mick Jagger megkeresett: működjek közre új nagylemezükön. Igent mondtam, majd felvételek után turnéjukra is elmentem velük. — Az egyik párizsi közös fellépésetekről készült filmet nálunk is többször vetítette a tv. — Nagy buli volt, Jaggerékkal mindig szívesen játszottam, nemcsak mert Mick igen jó barátom, hanem mert ők valamennyien felszabadult, vagány és tehetséges emberek — igazi muzsikusok. Micket sajnos közel egy esztendeje nem láttam (különböző elfoglaltságaink miatt), de kölcsönösen keressük egymást. Remélem, hamarosan találkozunk. — A Bangladesh-koncertfilmet évek óta vetítik Magyarországon. Nem készülsz, illetve készültök valami hasonló eseményre? — Nekem is kedves emlékem ez a koncert. Szeretném, ha újra lenne ilyesmi (nem a tragédiára gondolok). Nemcsak nemes célja miatt, hanem mert ez volt az első alkalom, hogy kimagasló egyéniségek együtt muzsikálhattak. Remélem, egy napon lesz még alkalom ilyen nagy közös zenélésre. George Harrisonnál, a Bangladesh-koncert egyik szellemi vezérénél nemrég jártam Londonban, házi jam-sessiont tartottunk és új dalain dolgoztunk. Nemsokára visszautazom hozzá, hiszen készülő nagylemezén közreműködöm majd, ahogyan ő is az enyémen. — Sajnos, Bob Marley is meghalt. Koncertjeiden nem játszottál reggae-t. Hogyan állsz ezzel az irányzattal? — Szeretem. Bár Bob Marley-t nem ismertem személyesem, de munkáit, témáit igen kedvelem. Jamaicáiban — a Rolling Stones Goat’s Head Soup című nagylemeze felvételekor — volt alkalmam összejönni reggae-muzsikusokkal. Hamarosan én is műsorra tűzöm néhány ilyen jellegű szerzeményemet. — Egy időben a Beatlesvállalkozás, az Apple cégjelzése alatt jelentek meg lemezeid. — John Lennon egy napon (ekkor a Capitolnál voltam szerződésben) azt mondta: menjek át hozzájuk. Már másnap ott voltam. Amíg az „alma nem kezdett el rohadni”, jól mentek a dolgok. De aztán „vége lett a szüretnek”, más „gyümölcs” után kellett néznem. — Régebben filmben is szerepeltél. — Most fejezem be egyik legújabb filmzenémet. Hosszú idő után lehet, hogy újra megjelenek a mozivásznon is. — Szabad idődben mit csinálsz legszívesebben? — „Free-tiime”-ból bizony kevés akad, pedig imádok lovagolni. Californiában van egy lófarmom, ha csak lehet, odautazom és lóra pattanok. — Legfőbb vágyad? — Nagyon szeretnék föllépni a Broadway-n. FABIAN TIBOR 40 Címlapunkon: A THIN LIZZY az angol kemény rockzene egyik legérdekesebb és legnépszerűbb együttese. A nagyszerű zene mellett sikereik kulcsfigurája az együttes basszusgitáros énekese, Philip Lynott. Nem véletlen, hogy rendkívül karakteres figurája kerül előtérbe szinte minden képükön, lemezükön. Legutóbbi sikeres nagylemezük címe: Chinatown (Kínai negyed).