Világ Ifjúsága, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám
kidolgozásával hozzájárulhat egy minden porcikájában huszadik századbeli, modern, értelmes, s mindenekelőtt emancipált lánytípus kialakulásához. Eredetileg a női nem felszabadításához kívánt hozzájárulni a miniszoknyával is. Amikor 1964-ben bemutatta, még komolyan azt hitte, hogy a térd bátor kimutatása egyúttal találó hadüzenet a nemek közötti konzervatív viselkedésformának is. Mary Quant azonban hamarosan azt tapasztalhatta, hogy a „felszabadító mini” még inkább a férfiak alá veti a szebbik nemet, szexuális vonzódásuk objektumává teszi őket, még ha csak a „mohó tekintetek áldozataként” is. A nagy ötlet A mini-hadüzenet tehát nem vált be. Üzletnek azonban remekül bejött. Világszerte vették licencét, szabásmintáit, s a szabadalom révén országok tucatjaiból dőlt a pénz Mary Quant maxi meneteket öltő kasszájába. A „devizakitermelés” elismerése és a porhintés volt az oka annak, hogy végül a mindig takart térdű Queen Erzsébet királynő is hozzájárult a térdpucérító Mary mennybemeneteléhez , amikor kitüntette a brit birodalom lovagi rangot jelentő rendjével. Ettől kezdve nem lehetett bírni a divattervezőnővel. „Bombánál bombább” ötletei támadtak. Például a Super-Duper-Mini, amelyet ráadásul slip (magyarán: bugyi) nélkül kell hordani, hogy az unott selyemanyag helyett egy herc igen szív formájúra beretvált fanszőrzetre essék a pillantás. S a nők, akikről pedig gyakran mondják a férfiak, hogy a divatért akár bolondot is hajlandók csinálni magukból, egyre kevésbé „értették meg” Mary Quant nagy ötleteit, s egyre kevésbé követték őt „ízlésrobbantó és osztálykorlátokat felemelő forradalmában”. A szoknya egyre hosszabb lett, s most Mary jövedelme kezdett mind kurtább lenni. Végül — 1969-ben — be is zárta londoni butikját. Ami azonban nem jelenti azt, hogy széplassacskán lecsúszna és éhezés fenyegetné. Archie McNair, társulásuk harmadik, láthatatlan tagja, a fénykor során a bevételekből érdekeltségek valóságos láncolatát alakította ki. A világméretű divat- és design-birodalom pedig változatlanul maxi haszonnal táplálja a mini feltalálóját. Mary Quant ma már ritkán hallat magáról. De mindenütt ott van, legfeljebb nem tervez, hanem csak bezsebeli a jutalékot. „Támogasd a miniszoknyát!" - hirdetik a tüntetők táblái a hetvenes évek elején szerte a nyugati világban INFORMÁCIÓ AZ INFORMÁCIÓRÓL Nagy szám: ez a hat szám: 179-800! — olvashatjuk néhány hónapja a hirdetések között a Tourinform idegenforgalmi információszolgálatának reklámmondatát. Nézzük, valóban olyan nagy szám-e! Tárcsázok, a második kicsöngésre felveszik a kagylót. Udvarias hang kíván jó napot. Úgy látszik, így is lehet: gyorsan, pontosan, udvariasan. — Halló, Tourinform? Rendhagyó kérdésem lenne. Információt szeretnék az információról. Vagyis: milyen kérdésekkel fordulnak önökhöz az emberek? — A kérdések 15—20 százaléka a szálláshelyekre vonatkozik — tájékoztat Somorkői Gábor, az információszolgálat egyik vezetője. — Gyakori kérés: foglaljunk szobát valamelyik szállodában; rendeljünk jegyet valamilyen kulturális eseményre. Ezeket a kéréseket nem tudjuk teljesíteni, nem a mi profilunk. Azokra a kérdésekre viszont, amelyek a vám-, deviza-, útlevél-, vízumelőírásokkal kapcsolatosak, többnyire kielégítő válaszokat tudunk adni. Még azzal kapcsolatban is, hogy mi a teendő, ha egy külföldi állampolgár lottót vásárol Magyarországon, és nyer is rajta. De az, hogy mi a módja annak, ha egy külföldi magyar hölgyet szeretne feleségül venni, az már igazán nem a mi profilunk. Ilyenkor az illetékes minisztériumokhoz küldjük az érdeklődőt. — Milyen kérdésekkel fordulnak még önökhöz a külföldiek? — A külföldiek közül elsősorban az egyéni turisták tárcsázzák a számunkat; azok, akiknek nincs idegenvezetőjük. Ők minden gondjukkal hozzánk fordulnak, így aztán elég széles körből kerülnek ki a kéréseik, kérdéseik, s mi megpróbálunk kielégítő válaszokat adni. A pontos időtől kezdve egészen a Balatonban fellelhető halfajták ismertetéséig — volt már rá példa —, többnyire válaszolni tudunk a feltett kérdésekre. Nemrég például egy amerikai turista kétségbeesetten kért tanácsot tőlünk, hogy mit tegyen. Eltört egy poharat IBUSZ-szobájában, a háziasszony azonban nem beszél nyelveket, így nem tudja tőle megkérdezni, hogy melyik szemetesedénybe dobja az üvegcserepeket. Azoknak a kérését persze nem tudjuk teljesíteni, akik „hölgyvacsoravendéget” kérnek tőlünk. " — Mi volt eddig a legérdekesebb kérdés? — Egyik nap kora reggel egy komoly férfihang a következőt kérdezte: mi a véleményünk arról a tételről, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. És kitől kaphatna pontos felvilágosítást erre a számára fontos problémára vonatkozóan. S mivel Bolyai János már nem tehette, így mi „vállaltuk magunkra’’ az állásfoglalás „komoly felelősségét”. K. T. A. 33