Világ Ifjúsága, 1986 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám

AZ EGYÜTTÉLÉS MŰVÉSZETÉT" Új kiindulópont Genfben 1985 nagy jelentőségű nemzetközi esemé­nye a november végén Genf­ben rendezett szovjet—amerikai csúcs­találkozó volt. Több mint hatesztendős szünet — és hat­esztendős hidegháború — után találkoz­tak a világ két legnagyobb hatalmának vezetői: Mihail Gorbacsov, az SZKP fő­titkára és Ronald Reagan amerikai elnök. Aligha volt olyan esemény az elmúlt éve­k­ben, amelyet annyira várt, s oly nagy reménnyel figyelt volna a világ, mint a svájci városban rendezett tárgyalások. Aligha számíthattunk arra, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok egy csapásra kiemelkedjenek a mélypontról, hogy a tízórányi tárgyalásokon megegyezés szü­lessék a fegyverkorlátozások olyan kérdé­seiben, amelyekben a különböző leszere­lési fórumokon évek óta úgyszólván cen­timétereket sem sikerült előbbre lépni. Mégis, amikor a két fél által közösen el­rendelt hírzárlatot maga Gorbacsov és Reagan oldotta fel a két tárgyalási napot követő csütörtök délelőtt közösen tett nyi­latkozattal , nemcsak az ott várakozó újságíró­k, hanem az egyenes tv-közvetí­­tés segítség­ével százmilliók is érezhették szinte egy csapásra: a légkör javult, új kezdet lehetősége nyílt Genfben nem csu­pán a szovjet—amerikai kapcsolatok­ban, hanem a nukleáris háború elhárításáért és a fegyverkorlátozásért folytatott küzde­lemben is. Ezekben a fontos kérdésekben nem született ugyan konkrét megállapo­dás, de együttesen — ezúttal az Egyesült Államok elnöke is — kimondták: egy nuk­leáris háborúnak nem lehet nyertese, és törekednek a nukleáris összecsapás elke­rülésére. Elhatározták: a legmagasabb szinten is folytatják a tárgyalásokat. 1986-ban Gorbacsov főtitkár látogat az Egyesült Államokba, a következő évben pedig Reagan elnököt várják hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Genfi sajtó­értekezletén Gorbacsov kifejtette: a Szov­jetunió és az Egyesült Államok olyan meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi életben, hogy az hatalmas felelősséget ró politikai vezetőire. „Elérkezett tehát az az idő, amikor az általános nukleáris veszély közepette el kell sajátítani az együttélés művészetét.” Tárgyalni kell, hogy ez a nukleáris veszély csökkenjen, sőt, kikü­szöbölődjék, s ehhez Genfi új kiinduló­pontot hozott. Nehéz tárgyalások várna­k a két ország vezetőire, diplomatákra, de előrelépés csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok nem törekszik katonai fölényre, ha Washingtonban is elismerik, hogy a hadászati paritás a szovjet—ame­rikai kapcsolatok természetes állapota. Tehát csak e kölcsönösség alapján csök­kenthető a rakéták, a nukleáris töltetek, a fegyverek száma — és nem szabad ki­terjeszteni a fegyverkezést a világűrre. Az űrfegyverkezési, „csillagháborús” ter­vekből Reagan nem engedett, de — mint Gorbacsov genfi sajtóértekezletén rámu­tatott , remélhetően nem ez az utolsó szó az amerikaiak részéről. Mihail Gorba­csov hosszan fejtegette a nemzeti és a nemzetközi érdekek viszonyát és a béke érdekében a kompromisszumok, kölcsönös engedmények keresésének szükségét. A Szovjetunió készen áll erre, s mint eddig, a jövőben is kezdeményezi a leszerelésre, az atomfegyverek eltiltására irányuló lé­péseket, de nem hagyja, hogy az ameri­kaiak fölényre­­tegyenek szert! Most a tetteken a sor, tartalommal kell megtölteni a genfi nyilatkozatokban kör­vonalazott ígéreteket. A szocialista orszá­gok egyetértenek Mihail Gorbacsov genfi helyzetértékelésével és­­támogatják a szov­jet kezdeményezéseket. S. T. A találkozóra kiadott képeslap. A gyűjtők örömére - téves dátummal... Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan Az elnök neje és a főtitkár felesége: Nancy és Raisza .

Next