Világ Ifjúsága, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám
Ml LESZ VELED, EMBERKE? A jövő század, habár a rendes 10-edes számítás szerint csak 1901-ben venné kezdetét, a pápa kívánsága szerint most, 1900 Január 1-jén lép az emberiség elé. Most még: 1899. Deczember 31. De egy negyed óra múlva már 1900 Január egy, XX. század. Hát leizaritkus óra ez, amikor a XIX. századból a másikba megyünk át. Most még századvégiek vagyunk, nemsokára századeleiek leszünk. Ügyám. No ez a századvég és nem a legjobb volt. Papa alszik már — egy századot alszik !keresztül. Elza, Eta Cerlin néninél murin vannak, Gizi naplót ír. Juj, de különös, most pár peret választ el egy másik századtól. Ki tudja, mit hoz a jövendő, mi lesz a XX-dik századról a történelemben. Várom, várom ... 12 percz múlva itt lesz a nagy idő. Hej haj sellyem az élet. Ha a XX-ik századba iskolába megyek, egy szép rajzot adhatok az öregnek. Múlt évbe ilyenkor épen naplót írtam, de akkor az ebédlőbe most a kis szobába. Hopp hopp hopp. A benti óra ütését várom mely a nagy fordulót jelenti. Ebben a pillanatban 1900 Január 1. XX. század. Éljen XX. Ugyő! Hogy volt! 1900!!! (Részlet Karinthy Frigyes gyerekkori naplójából) A világ összlakosságának túlnyomó többsége fiatal. Harminchat százalék még nem érte el a 15. életévét, és csaknem hatvan százalék 30 év alatti. Ezért aztán már csak az igazság és demokrácia okán is meg kellene hallgatni, mit mond az ifjúság, kivált, hogy a távoli jövőt miképpen ítéli meg. Más érvek is szólnak emellett. Például az, hogy az ifjúság érdekeltsége a jövőt illetően mindenki másénál nagyobb, meg hogy, az ő sajátja az a fajta rugalmasság, amely nélkül nincs önmegújítás, holott a szemünk előtt változó világhoz csakis önmagunk megújításával igazodhatunk hozzá. Azt se feledjük, hogy új eszméik megvalósítására ott áll előttük az egész élet. Ők a legkritikusabbak a mai társadalommal szemben, s bár a meglevőben élnek, mégis szabadon szárnyaltatják alkotó képzeletüket, hogy a helyébe másmilyent képzeljenek el. A szívük még romlatlan, és tisztán tör föl bennük az érzés, hogy a jelenleginél igazságosabb, becsületesebb, emberibb világot kell teremteni. A civilizáció új koncepciójának ők az igazi hordozói. (Részlet Aurelio Pecceinek, a Római Klub 1984-ben elhunyt elnökének kezünkben a jövő című híres könyvéből. A Római Klubot 1968-ban alapították tudósok egy római összejövetelén. A tudomány és a kultúra száz neves képviselője vesz részt benne a világ 47 országából, tőkés ipari államokból, a fejlődő világból és szocialista országokból. A klub tagjai eltérő ideológiai nézeteket vallanak, de egyesíti őket az emberiség jövőjéért való aggódás, az, hogy valamennyi ország békés együttműködése alapján törekszenek a globális problémák megoldására.) 4