Világ Ifjúsága, 1990 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1. szám

— Édességet ettek és édesen elcsevegtek —­­tartja egy török közmondás, arra utal­va, hogy­­a törökök kedvelik az édességet. Cukrászda­­nélkül nincs város, nincs falu. A férfiak fontos ügyeiket, üzleteiket gyakran cukrászdában­­tárgyalják meg egy tea, édesség vagy éppen egy adag ro­kam mellett. Napjainkban — sajnos — már nem olyan általános, mint egy-két évtizede, hogy Isztambul és más váro­sok szállodáiban a vendéget török cseme­gével fogadják: szobájában egy kis cso­maggal várják, amelyben lokum van, igazi keleti édesség. Igaz, egykor a török kávéval való­­kínálgatás is általános volt — ma azonban inkább egy kis pohár­­teával, gyakran almateával fogadják és marasztalják (a bazárban vásárlásra) a vendéget... A SZULTÁN IS KEDVELTE A tokumot, ezt az édes-mézes csemegét, Hadzsi­m Bekir cukrász készítette először, kétszáz évvel ezelőtt,­­amikor Isztambul­ban, az oszmán birodalom fővárosában egy kis cukrászdát nyitott.­­A sokumot a szultán is megkedvelte, hamarosan Bekir lett az udvari cukrász. Ez az illatos, édes csemege azóta is terjed a nagyvilágban, de az isztambuliak szerint az ottaninak azóta sincs párja! Ezért ajánltatik: aki­­az Aranyszarv-öbölbeli városban jár, ne fe­ledje megkóstolni a Sokumot! Persze, sok minden másról sem szabad megfeledkeznie. Például a Topkapi Sze­ráfról. II. Mehmed szultán Konstantiná­poly (az egykori Bizánc, a mai Isztambul) meghódítása után határozta el, hogy a városnak azon a magaslatán, ahonnan fenséges kilátás nyílik az Aranyszarv­­öbölre, a Boszporuszra és a Márvány­­tengerre, építsék fel az Ágyúkapu (Top­kapi) palotát. Ez az elmúlt öt évszázad során egyre bővült és valóságos kis vá­rossá vált, ahol nem csupán a szultán pa­lotája állt, hanem kíséretének lakhelyei, pénzverde és fegyvertár, iskola (amely­ben rabszolgaként ide hurcolt vagy fog­lyul ejtett keresztény gyerekeket tanítot­tak a Topkapiban végzendő szolgálatok­ra), és természetesen a hárem is. Egykori háromszáz helyiségében több száz há­remhölgy élt — több száz háremőr­­(Szu­dánból ide hurcolt, kasztrált fekete eunuch) őrizetében és gondoskodásában. A szeráj szívét jelentő hárem rabszolga­nőinek igazi ura — uralkodója — a szul­tán anyja volt, ő persze nem csupán a szultán ágyasai felett igyekezett uralkod­ni, hanem a Topkapi urát, a szultánt is megpróbálta befolyásolni. A múlt században a szultánok kiköl­töztek a Topkapiból. Utolsó lakója, Ab­­dülhamid, 18­39-ben a Boszporusz part- Az egyetem kapuja előtt A SZERZŐ FELVÉTELEI ISUNGU1 UnIVERSIT A­VY Döner kebnapot kínál az utcai árus: Gázlángon sül a nyársra húzott birkahús .

Next