Világ-krónika, 1910 (34. évfolyam, 38. szám)
1910 / 38. szám
38. szám. bátor, szilárd léptekkel haladt fel a szószék lépcsőin s ott minden indokolás nélkül leolvasá a következő határozati javaslatot: «1. Bonaparte Lajos Napóleon és családja trónvesztettnek nyilváníttatik. «2. A végrehajtó hatalom kezelésére egy bizottság neveztetik ki s felruháztatik mind azon jogkörrel, mely szükségesnek látszik az invázió visszaverésére s az idegenek kiűzésére. «3. Trochu tábornok, mint Páris kormányzója, a főváros védelmével bizatik meg.» Ez indítvány, mely máskor a császár mamelukjai közt a legnagyobb vihart idézte volna elő, a legmélyebb hallgatással fogadtatott. Másnap a lakosság egy kiáltványt olvasott a falakon, mely szerint egy hadsereget szerveznek Páris falai közt, egy másikat a Loirevonalon. E kiáltványt aláírta az egész minisztérium. A törvényhozó test épülete sorkatonasággal, csendőrökkel és városi rendőrcsapatokkal volt körülvéve; a távoli városrészekben lázas csoportosulások történtek s a forrongó tömegből ki-kitört a kiáltás: »Éljen a köztársaság!» Egy és egy negyed órakor megnyílt az ülés. Koratzy felállt s kérdőre vonta a miniszterelnököt, miért vetette körül a törvényhozó-testület épületét katonasággal, holott a törvény értelmében a nemzetőrség van hivatva a törvényhozó-test tanácskozási biztonsága felett őrködni. A miniszterelnök néhány szóval felelős javaslatot terjesztett a kamra elé, hogy egy öt tagból álló bizottságot válaszszanak. Őt magát nevezzék ki főhelytartónak. Favre követelte, hogy az ő éjjel tett indítványa tárgyaltassék előbb. Az ősz Thiers egy harmadik javaslatot adott be, mely szerint válasszon a kamara saját kebeléből kormányt, mely mihelyt lehet, alkotmányozó gyűlést hívjon össze. E három indítvány tárgyalására a képviselők visszavonultak az osztályokba. Ezalatt odakünn tengerré nőtt a népáradat. Egyre újabb meg újabb csapatok gyülekeztek a többihez, polgárok, munkások, nemzetőrök, mozgó őrök, katonák, fegyveresen és fegyvertelenül hullámzottak a Concorde-téren s együtt éltették a köztársaságot. «Fel a törvényhozó terembe ! kiáltá egy hang, mire a tömeg ellentállhatlanul hömpölygött a betaszított ajtókon, s egy pillanat alatt tömve volt karzat, terem, képviselői padok, elnöki és jegyzői emelvények mind: «Éljen a köztársaság!» «Le a császárral!» hangzott mindenfelől. Hiába kísérle meg Gambetta a csendet helyreállítani, hiába tűntek el, mint egy varázsütésre Palikao és társai, a zaj nem akart szűnni sehogy. Ekkor a baloldali képviselők összeszedték magukat s átvonultak a városházához. Ez az a hely, hol 1789 óta valamennyi franczia köztársaság ideiglenes kormánya megalakult. Ezzel a forradalom kitört. Végtelen volt a lelkesedés mindenfelé, a polgárok és katonák egymás karjaiba borultak, s úgy éltették a köztársaságot. A tömeg a városház felé áramlott. Hívták Jules Favret, Gambettát, Rochefortot. Végre megjelent az épület tornáczán Gambetta, kezében egy ívvel, mire a tömeg rögtön elcsendesedett s félbeszakítás nélkül hallgatá végig a következő kiáltványt: «Páris polgárai! «A köztársaság kikiáltatott. «Felkiáltás utján új kormány neveztetett ki, a következő polgárokból: Emanuel Aragó, Cremieaux, Jules Favre, Jules Ferry, Gambetta, Garnier Pages, Glais-Bizoin, Pelletan, Picard, Rochefort, Jules Simon. «Trochu tábornok a nemzeti védelem legfelsőbb katonai hatalmával ruháztatott fel s a kormány elnökévé neveztetett ki. «A kormány nyugalomra inti a polgárokat. Ne feledje a nemzet, hogy az ellenség előtt áll. «A kormány mindenekelőtt a nemzeti védelem kormánya lesz!» Határtalan volt a lelkesedés, melylyel a kiáltványt fogadták. Egy nemzet kitörő öröme volt ez. A köztársaság feltámadt an, 1870 szeptember 4-én. um i'Wis w»' * ** '•’« VILÁG-KRÓNIKA. A méhészet hajdan. A történelem visszaemlékezései, de még a hagyományok és legendák, sőt a teremtés remekével együttszületett hitrege sem tudnak olyan messze visszanyúlni a múltba, hogy a méh említése nélkül szólhatnának az emberről. Semmi sem hihetőbb talán, mint az, hogy a vadonban táplálék után csatangoló ősember már az emberiség létezésének kezdetén rábukkant a csábítóan kellemesnek talált mézre. Meg sem vált azóta ettől a kívánatos csemegétől, melyet művelődése őstörténete óta használ az ember éhsége csillapítására eledelül is, de édesítő anyagként is, sőt ezt és a viaszt 301