Világ-krónika, 1912 (36. évfolyam, 26-49. szám)

1912 / 28. szám

A «VASÁRNAPI ÚJSÁG* és a «KÉPES NÉPLAP* MELLÉKLAPJA. 28. szám. (HARMINCZÖTÖDIK ÉVFOLYAM.) Ju­IIUS 1912. Előfizetési ára negyedévenkint: a Vasárnapi Újsággal 6 korona; a Képes Néplappal 2 korona. a tündér és a szörny. Elbeszélés. Irta Jack London. — Angolból fordította E. J. A magas fűben hosszan elnyújtózva, hanyatt feküdt egy férfi, oly mély álomba merült, hogy meg sem hallotta a lovak dobogását és a kocsi­sok ordítozását, amott túl azon a hídon, mely a kiáradt patak vizét hidalta át. A szöllővel magasan megrakott szekerek egész tömege vonult át dübörögve rajta, fel a völgybe, a présház felé. Minden egyes szekér zörgése szinte bántóan hatott a nagy csendben, mely melegen, lankasztón borult rá a völgyre. De a férfi meg sem mozdult. Feje lecsúszott az ujságpapiros tekercsről, melyet alája gyömöszölt volt, bogáncs és száraz fűszálak kapaszkodtak ritkás, gondo­zatlan hajába. Nem valami látványt nyújtott. Szája tátva volt, felső fogsorából hiányzott néhány fog, mintha egy alkalommal kiütötték volna. Nehezen szedte a lélekzetet, néha-néha nagyokat sóhajtott, nyögött álmában, nyug­talanul hánykódott, ideges, hirtelen mozdulat­tal összerándult, karjait dobálta, fejét a bo­­gáncs közt hol az egyik, hol a másik felére fordította. Ezt a nyugtalanságát részben bizo­nyos belső kényelmetlenség, részben az arczát perzselő forró napsugarak okozták, meg a legyek, melyek zümmögve repkedtek, mászkál­tak ide-oda orrán, szemein és száján. Arczának alsó­­részét őszén, tüskés szakáll borította el — nagyon gondozatlan, piszkos volt mindene. Kiálló arczcsontjait veresre festette a meg­aludt vér, megannyi jele a kicsapongásnak, a részegeskedésnek. Most is az ital nyomta el. Ezért sereglettek is főkép rája a legyek — az alkohol bűze vonzotta oda őket. Hatalmas test­alkatú férfi volt, vastagnyakú, szélesvállú, iz­mos nagy kezekkel, melyek nehéz munkában kérgesedtek meg. Egy kis, száraz fűvel benőtt tisztáson feküdt, mely a fákkal szegélyezett patak partjához vezetett le. A tisztás mindkét oldalát alacsony sövénykerítés kerítette be, melyet majdnem egészen elborított a sűrű galagonya és az ala­csony tölgyfabokor. A végében egy rácskapun keresztül, szépen kavicsolt út vezetett a csinos, lakályos házhoz, a­mely a régi Kalifornia spa­nyol lakházai mintájára épült — szinte bele­illeszkedett a mosolygó, derűs tájképbe, a­mely környezte. Csinos, tiszta, egyszerű otthon volt, kényelmes és nyugodalmas. A rácskapun keresztül és a tisztáson végig most egy oly finom, kecses kis leányalak ti­pegett lefelé, mintha egy meséskönyvből ele­venedett volna meg. Körülbelül nyolcz éves lehetett, de lehet, hogy kissé több, vagy kevesebb volt. Karcsú, kis dereka, finom lábszárai gyengéd testalkatra vallottak, de a mellett egészségre vallott a rózsás arczacska, a lábacs­kák gyors tipegése. Gyö­nyörű szöszke kis baba volt, hajába aranyos hálót szőtt a napsugár, hosszú selymes pil­lák árnyékolták be nagy, sö­tétkék szemeit. Arczkifeje­­zése derült boldog volt. Az egész alak beleillett abba a szép, kényelmes otthonba. Kis, piros gyermek­ naper­nyőt tartott kezében és mi­dőn a sövény aljában vad­pipacsot szakított le, vi­gyázva kikerülte a tövises bokrokat és a száraz faága­kat, hogy el ne szakgassák napernyőjét. Kissé elkésett pipacsvirág volt ez, csak a meleg októberi nap csalta ki. A­mint az egyik sövény­kerítés aljából már mind le­szedte a virágot, átkerült a szemben levő sövényhez — és ott bukkant a csavargóra. Meglepődött, de egyáltalán nem ijedt meg tőle. Hosszan, kíváncsian elnézegette az el­lenszenves alakot és már azon volt, hogy visszafordul­jon, midőn az alvó ember nyugtalanul mozgolódni, fe­jét ide-oda forgatni kezdte. A gyermek észrevette, hogy a napfény és az arczán kérész- Elmúlt egy ómm­n túl-kasul szálló legyek okoz­zák nyugtalanságát és megnyilvánult benne a veleszületett női gondosság. Kissé még tana­kodott, de aztán lábujjhegyen az alvó ember mellé sompolygott, kifeszítette feje felett nap­ernyőjét és gyengéden elhajtotta arczáról a legyeket. Később, hogy ezt kényelmesebben végezhesse, csendesen leült a csavargó mellé a fűbe. Elmúlt egy egész óra, a gyermek ki­fáradt, majd egyik kezével fogta a napernyőt, majd a másikkal. Eleinte még nyugtalan volt a csavargó álma, de hogy a nap és a legyek ellen megvédték, lélekzetvétele egyenletesebb, gyermek kifáradt, hol az egyik, hol a másik kezével fogta a napernyőt.

Next