Világ-krónika, 1912 (36. évfolyam, 26-49. szám)
1912 / 28. szám
A «VASÁRNAPI ÚJSÁG* és a «KÉPES NÉPLAP* MELLÉKLAPJA. 28. szám. (HARMINCZÖTÖDIK ÉVFOLYAM.) JuIIUS 1912. Előfizetési ára negyedévenkint: a Vasárnapi Újsággal 6 korona; a Képes Néplappal 2 korona. a tündér és a szörny. Elbeszélés. Irta Jack London. — Angolból fordította E. J. A magas fűben hosszan elnyújtózva, hanyatt feküdt egy férfi, oly mély álomba merült, hogy meg sem hallotta a lovak dobogását és a kocsisok ordítozását, amott túl azon a hídon, mely a kiáradt patak vizét hidalta át. A szöllővel magasan megrakott szekerek egész tömege vonult át dübörögve rajta, fel a völgybe, a présház felé. Minden egyes szekér zörgése szinte bántóan hatott a nagy csendben, mely melegen, lankasztón borult rá a völgyre. De a férfi meg sem mozdult. Feje lecsúszott az ujságpapiros tekercsről, melyet alája gyömöszölt volt, bogáncs és száraz fűszálak kapaszkodtak ritkás, gondozatlan hajába. Nem valami látványt nyújtott. Szája tátva volt, felső fogsorából hiányzott néhány fog, mintha egy alkalommal kiütötték volna. Nehezen szedte a lélekzetet, néha-néha nagyokat sóhajtott, nyögött álmában, nyugtalanul hánykódott, ideges, hirtelen mozdulattal összerándult, karjait dobálta, fejét a bogáncs közt hol az egyik, hol a másik felére fordította. Ezt a nyugtalanságát részben bizonyos belső kényelmetlenség, részben az arczát perzselő forró napsugarak okozták, meg a legyek, melyek zümmögve repkedtek, mászkáltak ide-oda orrán, szemein és száján. Arczának alsórészét őszén, tüskés szakáll borította el — nagyon gondozatlan, piszkos volt mindene. Kiálló arczcsontjait veresre festette a megaludt vér, megannyi jele a kicsapongásnak, a részegeskedésnek. Most is az ital nyomta el. Ezért sereglettek is főkép rája a legyek — az alkohol bűze vonzotta oda őket. Hatalmas testalkatú férfi volt, vastagnyakú, szélesvállú, izmos nagy kezekkel, melyek nehéz munkában kérgesedtek meg. Egy kis, száraz fűvel benőtt tisztáson feküdt, mely a fákkal szegélyezett patak partjához vezetett le. A tisztás mindkét oldalát alacsony sövénykerítés kerítette be, melyet majdnem egészen elborított a sűrű galagonya és az alacsony tölgyfabokor. A végében egy rácskapun keresztül, szépen kavicsolt út vezetett a csinos, lakályos házhoz, amely a régi Kalifornia spanyol lakházai mintájára épült — szinte beleilleszkedett a mosolygó, derűs tájképbe, amely környezte. Csinos, tiszta, egyszerű otthon volt, kényelmes és nyugodalmas. A rácskapun keresztül és a tisztáson végig most egy oly finom, kecses kis leányalak tipegett lefelé, mintha egy meséskönyvből elevenedett volna meg. Körülbelül nyolcz éves lehetett, de lehet, hogy kissé több, vagy kevesebb volt. Karcsú, kis dereka, finom lábszárai gyengéd testalkatra vallottak, de a mellett egészségre vallott a rózsás arczacska, a lábacskák gyors tipegése. Gyönyörű szöszke kis baba volt, hajába aranyos hálót szőtt a napsugár, hosszú selymes pillák árnyékolták be nagy, sötétkék szemeit. Arczkifejezése derült boldog volt. Az egész alak beleillett abba a szép, kényelmes otthonba. Kis, piros gyermek napernyőt tartott kezében és midőn a sövény aljában vadpipacsot szakított le, vigyázva kikerülte a tövises bokrokat és a száraz faágakat, hogy el ne szakgassák napernyőjét. Kissé elkésett pipacsvirág volt ez, csak a meleg októberi nap csalta ki. Amint az egyik sövénykerítés aljából már mind leszedte a virágot, átkerült a szemben levő sövényhez — és ott bukkant a csavargóra. Meglepődött, de egyáltalán nem ijedt meg tőle. Hosszan, kíváncsian elnézegette az ellenszenves alakot és már azon volt, hogy visszaforduljon, midőn az alvó ember nyugtalanul mozgolódni, fejét ide-oda forgatni kezdte. A gyermek észrevette, hogy a napfény és az arczán kérész- Elmúlt egy ómmn túl-kasul szálló legyek okozzák nyugtalanságát és megnyilvánult benne a veleszületett női gondosság. Kissé még tanakodott, de aztán lábujjhegyen az alvó ember mellé sompolygott, kifeszítette feje felett napernyőjét és gyengéden elhajtotta arczáról a legyeket. Később, hogy ezt kényelmesebben végezhesse, csendesen leült a csavargó mellé a fűbe. Elmúlt egy egész óra, a gyermek kifáradt, majd egyik kezével fogta a napernyőt, majd a másikkal. Eleinte még nyugtalan volt a csavargó álma, de hogy a nap és a legyek ellen megvédték, lélekzetvétele egyenletesebb, gyermek kifáradt, hol az egyik, hol a másik kezével fogta a napernyőt.