Világ-krónika, 1916 (40. évfolyam, 2-10. szám)

1916 / 2. szám

A «VASÁRNAPI ÚJSÁG» és a «KÉPES NÉPLAP» MELLÉKLAPJA. 2. szám. (HARMINCZKILENCZBDIK ÉVFOLYAM.) Január 1916. Előfizetési ára negyedévenként: a Vasárnapi Újsággal 6 korona; a Képes Néplappal 2 korona. lllister lír esete. Amerikai történet. •— Trta Train Artur. I. Allister úr rósz kedvű volt. Az egész délutánt a klub ablakánál töltötte, honnan a karácsonyi ajándékokat vásárolni siető embereket néze­gette. Hálát adott az égnek, hogy nincsenek gyermekei, kiknek falovakat, vagy teheneket kellene venni. Nem irigyelte azoknak az em­bereknek sorsát, a kik nehéz csomagokat czi- pelve, vidám arczczal igyekeztek hazafelé. Allis­ter élete nagyobb részét a klubban, még pedig a klubb ugyanazon ablakánál s ugyanazon székben ülve töltötte el, melyet előtte atyja elfoglalt. Világos kék, álmos szemeiből valami különös szellemi erőt nem lehetett volna ki­olvasni. Karácsony estéje délutánján senki sem volt a klubban. Mindenki elhagyta a várost, hogy az ünnepeket rokonoknál vagy vendégszerető ismerősöknél töltse s Winthropék, kikre Al­lister biztosan számított, valami okból nem hívták meg. Pedig az utolsó perczig várta a meg­hívót, de hiába s így most egyedül maradt. Havazni kezdett, lassan, de sűrűén. Allister a bőr karszékében unatkozva azon tűnődött, hol és hogyan töltse el karácsony estéjét ? Ekkor a klub egyik szolgája lépett a terembe s a villamos lámpa gombját megnyomva, az ablakredőnyt lehúzta. — Jöjjön ide, Péter, — mondá Allister a távozni akaró szolgához fordulva, — van még valaki a klubban? — Csak Tomlinson úr. Allister kedvtelenül dörmögött valamit, majd így szólt: — Péter! kérdezze meg Tomlinson úrtól, nem akarna-e velem vacsoráim? Péter néhány pillanat múlva azzal jött vissza, hogy Tomlinson úr a legnagyobb örömmel ál) rendelkezésére. — Természetesen, — dörmögé magában Allister. — Senki sem hallotta, hogy Tomlin­son valamikor valamit visszautasított volna. Allister ezután megrendelte a vacsorát s aztán unalmában az esti lapot vette elő. A lap elején egy czikket pillantott meg, mely a menhelyek és börtönökről szólt. Allister a lapot az asztalra dobta. <— Menhelyek és börtönök! Mit írnak a lapok örökké menhelyekről és börtönökről ? Hi­szen ezek sokkal jobbak, mint a milyeneket a benne lakók megérdemelnek! Erről eszébe jutott régi inasa, Wilkins, ki egykor fekete gyöngy melltűjét ellopta s a ki most bizonyosan valahol kedvére hivalkodik az elcsent ékszerrel. Ez a gondolat még job­ban elrontotta kedvét. Szerencsére megjelent Péter s jelentette, hogy kész a vacsora. Allister feltartotta kezeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék