Világ-krónika, 1916 (40. évfolyam, 2-10. szám)
1916 / 2. szám
A «VASÁRNAPI ÚJSÁG» és a «KÉPES NÉPLAP» MELLÉKLAPJA. 2. szám. (HARMINCZKILENCZEDIK ÉVFOLYAM.) Január 1916. Előfizetési ára negyedévenként: a Vasárnapi Újsággal 6 korona; a Képes Néplappal 2 korona. Allister sír esete. Amerikai történet. •— Trta Train Artur. I. Allister úr rosz kedvű volt. Az egész délutánt a klub ablakánál töltötte, honnan a karácsonyi ajándékokat vásárolni siető embereket nézegette. Hálát adott az égnek, hogy nincsenek gyermekei, kiknek falovakat, vagy teheneket kellene venni. Nem irigyelte azoknak az embereknek sorsát, akik nehéz csomagokat czipelve, vidám arczcal igyekeztek hazafelé. Allister élete nagyobb részét a klubban, még pedig a klubb ugyanazon ablakánál s ugyanazon székben ülve töltötte el, melyet előtte atyja elfoglalt. Világos kék, álmos szemeiből valami különös szellemi erőt nem lehetett volna kiolvasni. Karácsony estéje délutánján senki sem volt a klubban. Mindenki elhagyta a várost, hogy az ünnepeket rokonoknál vagy vendégszerető ismerősöknél töltse s Winthropék, kikre Allister biztosan számított, valami okból nem hívták meg. Pedig az utolsó perczig várta a meghívót, de hiába s így most egyedül maradt. Havazni kezdett, lassan, de sűrűen. Allister a bőr karszékében unatkozva azon tűnődött, hol és hogyan töltse el karácsony estéjét ? Ekkor a klub egyik szolgája lépett a terembe s a villamos lámpa gombját megnyomva, az ablakredőnyt lehúzta. — Jöjjön ide, Péter, — mondá Allister a távozni akaró szolgához fordulva, — van még valaki a klubban? — Csak Tomlinson úr. Allister kedvtelenül dörmögött valamit, majd így szólt: — Péter! kérdezze meg Tomlinson úrtól, nem akarna-e velem vacsorálm? Péter néhány pillanat múlva azzal jött vissza, hogy Tomlinson úr a legnagyobb örömmel áll rendelkezésére. — Természetesen, — dörmögé magában Allister. — Senki sem hallotta, hogy Tomlinson valamikor valamit visszautasított volna. Allister ezután megrendelte a vacsorát s aztán unalmában az esti lapot vette elő. A lap elején egy czikket pillantott meg, mely a menhelyek és börtönökről szólt. Allister a lapot az asztalra dobta.— Menhelyek és börtönök! Mit írnak a lapok örökké menhelyekről és börtönökről ? Hiszen ezek sokkal jobbak, mint amilyeneket a benne lakók megérdemelnek! Erről eszébe jutott régi inasa, Wilkins, ki egykor fekete gyöngy melltűjét ellopta s a ki most bizonyosan valahol kedvére hivalkodik az elcsent ékszerrel. Ez a gondolat még jobban elrontotta kedvét. Szerencsére megjelent Péter s jelentette, hogy kész a vacsora. Allister feltartotta kezeit.