Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-04-27 / 34. szám
TЛК I' 11 О NI: Magyarország és Erdély. Nyugalmaztatás. Háziadó (Ild. Közlés) Fővárosi hírek. Tudósítások : Mо s о n y-, Arad-, Fejér-, Tolna megyék közgyűlésiről.—Pozsonynagyszombati első ma- M gyar vasúti társaság közgyűlése, Jász-Kiín kerületi iskolák. —(Erdélyi országgyűlés. Külföld. Francziaország. Hasonlítás Dupin és Sauzet követkamrai elnökök közt. Töltésjavítás , büntetőtörvénykönyvi reform, hajókutatási jog. — Abdelkader új fellépte. Ellenzéki lapok Espartero mellett és ellen. Nagy britannia. Shielnek Peel jövedelemadója elleni beszéde . Peel válasza. O’ Connel a királynénál. Afghanistáni balesetek. Portugália. Az ujanszületett királyi herczeg kereszteléséről. Poroszország. Catholikus és protestáns egyházak kibékülése. Vegyes közlések. r. Czukorgyárak az ausztriai birodalomban.• Értesitő-kérelem. Hi г fő. Hivatalos jelentések. Gabonaár. Pénzkelet, Dunavizállás. Magyarország és Erdély. A cs. apost. kir. Fölsége Röszler nép. Jánost magy. kir. udv. kamarai protocollistát, — tekintetbe vévén annak több mint negyven éviglen viselt szolgálatát , saját folyamodására érdemlett nyugalomba helyezni méltóztatott. Pest, april. 27. 1842. Házi adó. (VII. Közlés). Múlt számunkban elismerek erejét a gyakran hallott illy értelmű ellenvetésnek, hogy az 1715. 8.. törvényczikk, és ezt magyarázó nyomban következett portalis öszveirás, úgy nemkülönben ennek értelmét még inkább felvilágosító 1723. Gik törvényczikk az úgynevezett portalis értéket jelölé ki nemcsak hadi-, de házi-adó alapjául is,*) sőt ez iránti véleményünk okait is elősorozók ; tagadtuk mégis azon következmény helyességét, hogy illy cselekvés által a magyar nemesség teherviselési kötelességének eleget tett, vagy épen ezen kötelességet örök időkre lerótta. Hitünk, sőt bátran mondhatjuk kétségbe nem vonható axióma az lévén , hogy kiki azon arányban járuljon a társaság terhe viseléséhez, melly arányban él ugyanazon társaságnak jótékonyságával, nem képzelhetünk az érintettnél már eredeti alapjában igazságtalanabb kijelölést. Megróva szemléljük mi ez által a portális értékkel biró nemességet,és ezen értéket használó parasztságot, mentve pedig a különben ugyanazon egy kiváltsággal bírni kellő nemességnek azon részét, melly külön tulajdonságú, bárha gyakran inkább jövedelmező birtokkal van ellátva. — 'S ez, ha mellőzhetnek is azon aránytalanságot, melly az öszves nemesség és parasztság között a teherviselésben létezik, már azáltal hirdeti adózási rendszerünknek igazságtalanságát, hogy a nemes, és nemes között semmi okkal nem védhető különbséget alapít. Pedig az érintett aránytalanságot sem szabad feledni, hacsak arcpirulva nem akarnók azt védeni, hogy a hon közterheire egyedül csak azért nem kell járulnunk, mert nemesek vagyunk. — Azonban ezen aránytalanságról bővebben szólandunk azon alkalommal , midőn nézetinket az iránt közlendjük, milly terhek viseléséhez, ’s milly arányban óhajtanák a nemesség hozzájárulását;— most csak azt jegyezzük meg, hogy mi semmi esetre azon véleményben nem osztozhatunk,miszerint az állíttatik,mintha a magyar nemesség épen nem adóznék; adózik biz az ’s pedig nemcsak a nemességet úgy-, mint a parasztságot egyformán terhelő indirect adózással, nemcsak subsidiumokkal, úriszéki és országgyűlési költségekkel,nemcsak megyeházi fogházak építésével ’s a t.. de adózik, ’s pedig állandóul mind a hadi, mind a házi pénztárba; — de itt már csak a portalis értékkel biró nemesség! ’S ha ez kétkednék illynemű adózásán, tekintsen legrégibb törvényink által e czélbul törvényhozóilag korlátozott tulajdonára,s vegye egyszersmind illő figyelembe, hogy: várjon azon esetre, ha a mostani adózási rendszer, hol jobbágyai teljesítik egyedül a házi-, és hadiadó fizetéseit, úgy szinte a közmunkákat, változván ,minden honpolgár lehet igazságos arányban járulna a teherviseléshez, nem maradna é a parasztság zsebében egy nevezetes, századok lefolyta alatt pedig egy roppant pénztömeg, ’s nem volna é még ennél nagyobb nyeresége a drága időben; 's nem használhatná egy fenmaradt pénzének ,s idejének egy részét telkei jobb mivelésére, ’s az igy alakult nagyobb industrialis tőke nem hozott volna é, 's nem hozna édusabb kamatokat nemcsak magának a parasztságnak, de a kilenczedet szedő földesurnak is?— telkei jobb mivelése által pedig marhatenyésztése is többnyire javulván nem szolgálhatná é inkább le haszonhajtó módon jobbágyi tartozásinak a földesurra nézve legjövedelmezőbb részét, a szakmányt — ’S ne higyjük, hogy ez puszta elmélet , mert ha tudjuk is, hogy a közteher könnyítése által fenmaradt pénz és időöszveg nem fordíttatott,s bizonyára nem is lészen egész mennyiségében a felemlített czélra fordítandó, de adjunk bár keveset a kevéshez, az idők hosza során által nevezetes industriális tőkét szemlélne a figyelmes vizsgáló a portális értékben, nemzeti gazdálkodásunk nevezetes emelésén kívül, kamatjai által nemcsak a parasztság jobblétét eszközlendőt, de a földesúrnak is nagyobb jövedelmet hajtandót! — ’S ha még arról is megemlékezünk, hogy a paraszt napról napra inkább meg tanulván ismerni valódi érdekét, ’s a még e tekintetben létező hiányt, józanul felfogott ’s szeretettel ápolt népnevelés által pótolván, nem lehet meg nem ismerni, hogy a restség kevésbbé káros szerepet játszandik honunk köznépe életében, ’s akkor ismét nem kétkedhetni , hogy a nemzeti gazdálkodás két főtényezője (factora) a munka és pénz tetemesül fog növekedni; ’s járuljon ehhez még a földesuraknak inger-adó példája, segítsék elő jobbágyaikat a gazdálkodás harmadik factorával, a józan számolással, szembetűnőbb lészen bizonyosan az eredmény, ’s mindinkább kétségtelenné fog válni, mennyit vesztett 's veszt, ’s igy adózott ’s adózik a portalis értékkel biró nemesség azon fölösleg által, mit az igazságtalan adózási alap következtében a parasztság fizetni ’s igy industrialis tőkéjétől elvonni kényszerítve volt. —’S ha divatozó adóztatási rendszerünk, már eredeti alapjában nem vala igazságos, időjártával növekedett iger igazságtalanság ,s ha nem vált is az adózókra elviselhetlenné, mégis az bizonyosan nyomasztó már. — Használjuk mi is a pestmegyei házi pénztárnak jegyzeteit (nem szólván a hadiadó pénztárárul, a mire nézve olly lényeges változások nem történtek) ’s látjuk, hogy a háziadó 1740ben 1200 esrtot, 1840 d. évben 36,500 frtot tészen. — Erre már mi is azt mondjuk: ez kissé mégis csak sok, — ’s hacsak azt nem akarnók állítani, hogy az egyszer kijelölt adóalap Cornucopiae, mellyből a kincsek folytonosan örök időkre,’s mérték nélkül ömledeznek, mi szinte kissé sok volna, lehetetlen ismét el nem ismernünk, hogy több mint hibás olly adóztatási rendszer, mellynek alapja épen nem vagy csak igen kevéssé változik, a rá rótt terhek pedig tízszeresen szaporodnak. — Egy okra vagyunk még bátrak figyelmeztetni, mire lapunkban már gróf Sztáray Albert igen helyesen utalt,s minek terjedelmesb kifejtését az általa felhozott oknak fontossága mentendi. — Ezen igazságtalan adóztatási rendszernek tulajdonítja ő, hogy a földesur kétségtelen tulajdona még a törvényhozás előtt sem biztos. ’S igy van uraim! mellőzve a kegy. kir. rendelet által behozott, ’s több törvénynyel ideiglen elfogadott m. theréziai urbáriumot; ennek tanúságát adá az 1836. országgyűlés 's ebben alkotott úrbéri törvények, ’s ha adóztatási rendszerünkben változást nem teszünk, a múltaknak példáját követendik bizonyosan későbbi törvényhozásaink is, hacsak a napról napra növekedő, egyébként elkerülhetlenül szükséges terheket fedezetlenül hagyni, vagy a parasztságot képtelenségig megravatva szemlélni nem akarja. Szomorú olly polgári társaságnak helyzete, hol a tulajdon, egyesek hatalma, a tisztviselők hanyagsága, vagy részlelküsége ellen nincs védetve;—szomorú, ha hiányos törvények ezt kellőleg nem biztosítják; de százszor jaj olly polgári társaságnak, mellynek törvényhozása társas életünk egyik legfőbb czélját: a vagyonbátorságot, mit tulajdon szentsége nélkül csak képzelni sem tudunk, meggondolatlanul,vagy kényszerítve önmaga veszélyezteti, vagy épen ha részben is megsemmisíti. — Illy szomorú állásból eredő szomorító következmények leírása íveket kívánna; lapunk köre azonban szűk, mi meg talán kelletinél terjedelmesbek; folytassátok tehát honfitársaim az ide vetett gondolat fonalát, mi azt vélvén, hogy az első ellenvetésnek az előadottak által megfelelőnk, áttérünk egy másikra, melly első pillanatra nem csekély tekintélyű,’s ez igy hangzik: „arra, hogy honunk jóléte alkotmányos alapon növekedve eszközöltessék, szükséges az aristocratiának tekintetét ’s erejét fentartani; csökken pedig az egyik, gyengül a másik, ha a magyar aristocratia, adómentességi ’s igy legfőbb kiváltságárul lemond“ Ha az aristocratia taglalásába, kifejtve ennek eredetét, osztályozatát, hasznát ’s a t. akarnánk bocsátkozni, terjedelmesbeknek kellene lennünk , mint ezt hivatásunk megengedi, ’s jelen feladásunk megkívánja; különben is a fölösleg szóvitának 's kérdésbe nem vont egyébkint is a nemzet hitében élő theoriák iránti politikai discussióknak baráti nem lévén, ’s igy ezt mellőzve általánosan csak azt nyilatkoztatjuk, hogy figyelmezve nemzetünk történeti életére, jellemére, értelmessége ’s erkölcsisége fokozatára, sőt külpolitikai conjunet lírákra is minden jobb honfinak érdekében véljük lenni honunk aristocratiájának tekintetét ’s erejét védve fentartani, természetesen nem feledve monarchiai princípiumunk szentsége mellett azon aristocratico-democraticus vegyületet, melly honunk alkotmányában olly szerencsés tapintattal használva létezik, nem feledve egyszersmind azon kétségtelen igazságot, hogy figyelmetlenül a kifejlődő nemzeti erők fokozatára pangó állapotban megmaradni különben sem lévén lehetséges, ebben megmaradni akarni épen olly káros mint veszélyes dühös rohanással, vagy ügyetlen szakácskodással olly egyveleget készíteni, melly nemzeti életünket vagy csak jobblétünket is veszélyeztethetné. — Ez vala politikai első felléptünk óta mostanig soha nem változott hitünk. — ’s meggyőződésünket semmi érdeknek alá vetni nem tudván e hitünk érzetében óhajtjuk mi is, mint senki inkább, honunk aristocratiája tekintetét ’s erejét védve fentartani; de határzottan tagadjuk, hogy az állandó, ’s igazságos arányú teherviselési részvét akár az elsőt kisebbíthetné, akár a másikat *) Ide értve 1723dik évtül, egész 1805. évig az armalistáknak a háziadóra rendelt taxáltatását. 1842. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban ( S bestyén) utcza 288 sz. alatt , földszintfélévre postán 6, különben 5 e. forinttal , az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. JPEST. Megjelenik e politikai, tudományos ев művészeti lap minden héten kétszer. Szerdán ев Szombaton , két-két íven. — Hirleje közöl minden hirdetményt egy engyesszelet sorától három ezüst kiért. Szerda, 34. Április