Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-06-01 / 44. szám

már most csak abban látszik öszpontosulni, hogy journalisticai hivatásunkat hibásan fogjuk fel akkor, midőn e pályán az alkut kizáró hő ragaszkodást magunkévá nem teszszük, sőt ezt kárhoztatjuk ; t. i. hogy az érdeklett országgyűlési theóriát a journalistica mezejére is áthozni annyit tesz, mint minkezeinkkel készakarva lerontani, mit nagynehezen épitünk; egyszersmind tízéves journalistikai tapasztalása gyanánt azon nyilatkozást is teszi, hogy: „aki journalistika mezején hatni akar, mindenek fölött szem előtt kell tartania azt, hogy hírlapot ír, mert valóban országgyűlési követnek lenni és hírlapot írni, két épen olly egészen különböző dolog, mint a határozó szavazat a puszta véleménytől merőben különbözik.— S mi e tanulmányt, melly, mellékesen legyen mondva, előttünk sem egészen ismeretlen, köszönettel fogadjuk. Csakugyan igaz,hogy a journalistika mezején nem szavazunk, hanem elmélkedünk, és politikai kérdéseket el nem döntünk, hanem csak előkészítünk, és így javaslunk, de nem alkuszunk; mi ha annak idejében eszébe jutott volna, tudhatta volna azt is , hogy mi a journalisticai ? alkut kizáró hőragaszkodással mitsem gondolván, , — sőt helyeselvén azt, „hogy esküt tett a megyei közköltségek arányos részesülésébeni elsőségre , hogy ezen elsőség mellett emeli szavát magánykörben, megyegyüléseken, hogy e mellett míg csak kezében tollat fogni engedtetik, küzdését ígéri“ — nem szerkesztő urnák journalistikai, habár alkut kizáró, hőragaszkodását, hanem egy általános politikai maximát kárhoztatánk, azt t. i., melly minden alkut kizár, természetesen ott, hol alku képzelhető. — Egyébként megvalljuk, hogy ezen mellékesen oda vetett,’s gyakorlatban nem igen használt, habár hibás politikai elv kevésbbé vonta volna magára figyelmünket; — ha, a mint már fentebb említők , a véleményt egyedáruság nem tűnik vala fel olly alakban, melly, ha divatossá válnék, a szabad discussiót megakasztva , az időszaki sajtót működéseinek várható üdvös gyümölcseitől megfosztaná. — Csak kezeljük úgy hírlapi munkálkodásunkat, ’s azért, mert valaki különböző véleményű, állítsuk isten és a civilizált világ előtt szégyenpadra, ’s mi leszünk zsarnokai a vélemény-szabadságnak, mellyet képviselnie kellene. — Igaz, rövid ideig vagyunk még e pályán, ’s itt is mint mindenütt sok tanulni valónk van,— de mielőtt még e pályát megkezdők, tudtuk, hogy az illy fellépés csakugyan két külön ellenséges csoporttá alakítaná honunk fiait, melly egymást viszonosan megvetve, egymást gyűlölné. — ’S hogy ez ne történjék, míg tollat kezünkbe venni engedtetik, küzdeni fogunk mi is, — s e küzdésben kárhoztatjuk mindig az illynemü fellépést. Tudjuk azt is, hogy van egy pálya, mellyen az agitátorok szoktak járni. — ’s ott vajmi hangos éljenek követik az illyforma kiejtéseket „vagy győzzön az ügy, mellynek elsőségére esküt teszünk ; vagy bukjék, de úgy, hogy bukása fölött a győzők magokat isten és a civilizált világ előtt megszégyeneljék“ . Mi ezen pályán szerkesztő urat követni nem fogjuk, az időszaki sajtó azon pályájának pedig, melly a hőn óhajtott nemzeti jólét magasztos czéljához vezethessen, el nem ismerjük. Ha szándékunk eszközleni azt, hogy egy nemzet százados szokásától megválva, feledje, ha bár hibásan felfogott önérdekét, ’s feledje, mit sokan büszkén dicsőségüknek tartottak, — feledje pedig úgy, hogy visszaeséstől félni ne lehessen; nem elég az érzelmeknek pillanatnyi föl— hevülése, melly pillanatnyi lelkesedést okozván,- távozik sebesen, mint sebesen jött; nem elég, hogy valamit a nemzet nyakára disputáljunk; — de szükséges, hogy ez az igazság méltánylása, s szükségei érzeténél fogva a nemzeti életből folyjon ki, mi csak úgy eszközöltethetik, ha a discussiók szabad térén meggyőződés alakul,melly ivadékok ’s ivadékok hosszú során keresztül boldogító hitté válik; ’s ez oka, miért óhajtjuk mi a vélemény türelmet mindenben’s mindenütt; de főleg a nagy fontosságu adó kérdésében, — ’s az időszaki sajtó szabad térén; — kárhoztatni fogjuk pedig azon gőgös, és soha nem helyeselhető követelési modort, melly akár egyesekhez, akár nemzethez igy szól: „ha győzesz, pirulj el győzelmed fölött*)“ ’s tartson bár illy elpirulást szerkesztő úr az igaz ügy diadala fénypitymallatának, mi részünkről soha másra nem törekedvén, mint hogy meggyőződést szerezzünk másokban az iránt, mit hitünknek vallunk , a discussiók szabad térén szerzett meggyőződést tartjuk az igazság legfényesebb diadalának! — ’S csak akkor leszünk boldogok mi, az alkotandó törvény pedig több mint holtbelit, ha a házi adóbani részvét nem a megszégyenlés, de a nemzeti hit szüleménye leend. — ’S távul mint mindig, az ingatagságtól működünk mi ezen hit alakítására. Az Imml Msrgi ’s most különösen a tűzvész által elszerencsétlenült könyvnyomtató-egyének részére szerkesztő hivatalunkban újólag segedelmezett Trattner Károlyi könyvnyomó - intézete 200. forintot. Ezt a Világ 424. számában kitett 153 frt 30 krhoz adván, a gyűjtemény összege mostanig 173 frt 30 kr. pengőben. Mit lapi fsaipertisenthi. „Nyomoré dolog, uraim! árva lelkünkre mondjuk, nyomoré dolog“—külföldi művészekkel—művészekkel a szó legszorosb értelmében — úgy impertinentiáskodni, mint azt a P. Hírlap fő- és egyik se- sgéd-szerkesztője Bishop asszonynya! és , c h, s a úrral tevék! Szomorú dolog, uraim ! egyik legjhatalmasabb orgánja által időszaki sajtónknak , illy keleties nyerseséget tapasztaltaim egyénekkel, kik felőlünk , 's jelesen művészet hezi vonzalmunkról többet téve fel, mint talán sajátlag érdemiünk, eljőnek fővárosunkba, hogy élveztessék velünk művészetüket , mellyet a műveit Europa fővárosai ismételve megtapsoltak , eljőnek,s mivel hirdettetni akarják megérkeztöket, és e hirdetés díját — mint tevék Londonban , Parisban , Bécsben "sat.—egyszersmind hirdetményekhez csatolják , előáll két megvásárolatlan, részrehajlatlan journalista, és hogy csontig hatott 10 pontos megsértetéseket véresen megboszulják , kíméletlenül leimpertinentiázzák a derék külföldi művészpárt, miért hogy merészelték tenni azt, mit európaszerte tettek; ’s mit nálunk a hírlapi „Tudósítások“ a világi „Hirlek44 és a jelenkori „Értesi tőkei"sat rovataiban naponta százaktól tétetni látunk, a nélkül, hogy a P. H ir lapnak , vagy akármelly más magyar ujságlap szerkesztője vagy kiadójának eszébe jutna, az illetőket illy pénzérti hirdettetésekért,olly neveletlenül lehordani! — E sorok írójának semmi köze Bishop asszony vagy Bochsa úrhoz; és nem is az ő ügyvédökkint akarta ezeket itt elmondani , mert meg van győződve , hogy e művészpárnak ügyvédre szüksége teljességgel nincsen; ők nem azon művészek sorába tartozók, kik 10 pontért volnának kénytelenek leméretni holmi zug-vagy bármelly elsőrendű lap által is a létszámra vásárlott dicséreteket, erről a nemzeti színház közönsége bizonyságot tehet. de a hírlapi felszólalásban (ezen hiúságos nimbusz-hajhászásban) a magyar journalisticát, ’s ez által a magyar műveltséget, a magyar vendégszeretetet, főleg pedig a magyar lovagiságot látja beszennyezve! ’s úgy hiszi, az illy kíméletlen hírlapi átok által nemcsakhogy elidegenítjük hazánk látogatásától a külföld jelesebb művészit , de sőt nem épen alaptalanul hitetjük el a külfölddel, hogy az európai műveltségnek határa koránsem Erdély keleti hegylánczai, hanem a—Lajta! És ez aztán igazán szomorú dolog uraim ! —’S még azon gyáva gőg, melly Bishop asszonyt Pesten ,nem létezőnek* akarja tartani ? Nevetséges! ugyan ki ön, fővárosi újdonságok írója — hogy egy európai hírű művészt ,itt nemlétező*nek akar tartani? és *) Specilógus a Pesti Hírlapban, azon c.im alatt. Ki emlékezik mindenekről ( azt állítja , hogy akkor , midőn mi azt mondjuk : az igazság parancsolja, ’s а петлей jólét követeli , szinte azon követelési modorba esünk, mellyet a Pesti Hírlapban olly annyiszor kárhoztatánk. — Tessék a máskor mondottakat, mellőzve, csak a most érintett kifejezéseket azokkal, miket mi az igazság, ’s nemzeti jólét tekinteténél fogva mondánk, öszvehasonlitani ’s lehetetlen eszébe nem jutnia e kezelésnek: „Ki tud mindenkor úgy hasonlítani, hogy a hasonlítás ne sánfikáljon ! 354 miért azon méltatlan gyanúsítás, mintha K is hopaszsz. önnek és a P. Nirlapnak részrehajlatlanságát akarta volna 10 ponttal megvesztegetni? Lehet e gyanúsítás — mit pedig önök, mint maguk mondják, leginkább utálnak—ennél gyávább és galádabb ?—Hanem a fővárosi újdonságok írójától nem csodálhatni az illy erőködést, az illy mindennapias püffeszkedést, az illy lovagiatlanságot , mert híre van , hogy színházbírálati szerfeletti részrehajlatlansága díjában már kapott volna más jutalmazást is!?...de bámulhatni a P. H. főszerkesztőjét! ugyanis nehéz felfogni, mint vetemedhetett ő annyira, hogy illy nemlovagiasan impertinentiázzon, csordanépezzen , fertőzzön,s at idegen művészek ellen, kik őt bizonyára csak úgy akarák megsérteni, mint mikép sértegetik naponkint azok, kik könyveiket, fenőkészületeiket , vendéglőiket, kosaikat és juhocskáikat ’sat. ’sat. a P. Hírlap álal hirdettetik? mint feledkezhetett meg magáról ennyire ő, ki a tiszta lovagiság szenvtelen tükörének akar, és szeret tartatni! — [Urak, urak ! hasonló impertinenciák, hazánk első rangú lapjában, sem lovagiságot, sem műveltséget, sem journalistikai jártasságot nem tanúsítnak ; de nem is igen alkalmas eszközök arra, hogy sziklaerős érdektelenségünk és részrehajlatlanságunkról a publicum gondolkodó részét meggyőzzék ; hanem igen is alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a külföld keleties nyerseségünkröli fogalmában mindinkább megerősödjék! ’S talán a P. Hírlap ebben örömét találja. Egy .hírlapi olvasó. Fővárosi harcit Ti Pest, jun.lje 1842. Május 27én a nemzeti színpadon Bartha János jutalomjátékául először adatot : Lara 7 fia, dráma 5 felvonásban A mű franczia, anyaga spanyol; ’s tudja Isten sorsunk átka-e, hogy eféle spanyol, és franczia-spanyol darabokkal mindig megjárjuk ; — ez alkalommal is újra csalatkozunk. E drámában nagyon is sok a cselekvényi elem, ollyannyira, hogy ez elemek zagyva halmozottsága miatt nem fejük tiszta, világos folyamatú cselekvény. Erő sok van benne, de vad zabolátlan erő, indulat és szenvedély is elég, de a szereplők általános hanyagsága, ’s szerep nem tudása miatt nem ítélhettük meg fokozatos árnyéklataikat; van gyilkolás is elég, de ezek okalapja sem tűnt ki elég világosan a közbeszőtt sok elbeszélés homályosságából. A darab függőben tartja a nézőt végiglen, de függőben még bevégzése után is az iránt: várjon miért czimeztetett: „Lara a fiadnak, — holott ezek alig jelennek meg egykétszer; a történet folyamára hatnak ugyan, de nem öntudatosan, azaz, ők mitsem cselekesznek Benne sok mondat és tiráda fordul elő, mellyet viharos tapsok és üvöltések jutalmaztak (?); de mi valóban nem tudjuk, jutalomnak vehetni-e tapsot olly tapsolóktól, kik botrányos elragadtatásban Gonzalónak (Egressy) szenvedélyőrjöngésében ejtett ime szavait: ,,Mit nekem törvény, isten, vallás ? !4‘üvöltöző tetszéssel fogadnak? Bizony csak kitetszik a szeg a zsákból, minden alkalommal. — Figyelmeztetjük még színészeinket, hogy a spanyol , például e szóban Juan, nem franczia, vagy magyar zs, hanem németeh gyanánt eltelik.— Május 28 án Bishop a sz. és Bochsa úr második drámai hangversenye adatott. Bishop asszony ismét bebizonyítá dalnoki művészségét, legkellemesb valamint Tancred, és Ninetta a Tolvajszarka czímű operából. Hogy magyar dallal is kedveskedett, ez részéről igen dicséretes, de mi csak sajnáltuk. Bochsaur hárfajátéka bámulatos ügyességet mutatott, kár hogy ,,viszhangú czimű ábránya kissé hosszacska volt. Rögtönzésébe beleszövé a Rákóczy-indulót, mi zajos tapssal fogadtatott, azonban rögtönözni nem annyit tesz, mint csupán az adott themákat egy kis közbevegyített csillangozással és egy két tadtus-változattal egymásután eljátszani. A hangversenyt megelőzte Kotzebuénak : „Legjobb az egyenes ív“ czimű vigjátéka, mellyben Egressy Gábor ur mint Krumm Éliás valóban meglepő volt. Nekünk ugyan úgy .) Véleményünket, e tárgy iránt előbbi számunkban már kimondtuk ugyan; azonban nem hittük feleslegnek e megrovást közleni, mert nem árt bizonyos urakat egy kis szelídségre és kíméletre, sőt az illendőség szabályira is figyelmeztetni. Szerke.