Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-09-14 / 74. szám

most meggy­űlt baját megkézleltetését szükségessé te­szik. A B. és T. közti viszonyoknak taglalása, egy­nek másik fölötti magasztalása nem újságbavaló tárgy; ezekről tehát hallgatva, csak arra kívántam figyel­meztetni , hogy 13-nak hírlapokban hasonló módon­ magasztalására, mint országszerte ismeretes férfinak, szüksége nincs ; azokkal Kosztolány­i Péter neki ke­vés dicsőséget, részrehajló tudósításival pedig több kárt, mint hasznot okoz; vannak emberek, kiknek még barátságuk is terhes, és ezek közé sorolhatja II. bátran Kosztolányi Pétert, mit már eddig is volt alkalma tapasztalni. Nem több sükerrel bizonyítgatja P. P. eddig mi barsiak előtt is titokban maradt azon állítását, hogy ő baráti által szólitatott fel hivatal­keresésre, és kivánságjoknak csak akkor engede, midőn Balogh választatása tökéletesen biztosítva volt. Ebben ismét nagy az ellenkezés, mert megrótt czikkében nem tudá elég eleven színekkel festeni azon lelkesedést, melly már a tisztválasztás előtt, némelly ölelkezők, és csókolkozók daczára mindenrendű választóknál B. mellett nyilatkozott, most pedig köz­bámulásunkra fölfedezi, hogy olly csekélységtől, miilyen hivatal­vágya volt, veszélyeztetve látta annak dicsőséges választatását. Így jár az ember, midőn nem igaz úton jár ; ha B. iránti barátsága és a haladási elv dia­­dalmaztatásával, mint mondja, hivatalvágya maga idejében ellenkezett , arról áldozatképen le kelle mondani , nem pedig utolsó perczben alattomosan utána esdekleni, sőt más becsületes embereket, ki­ket elvbarátnak nevez, azon gyanúba ejteni, mintha beleegyezésükkel ők is hozzájárultak volna rosszall tettéhez. Illy eljárás elég tanúság, milly fogalma van Kosztolányi Péternek a méltányosságról, ön­tudatról, osztó igazságról, és milly kedvetlenséget szülhet a vele való barátságos szövetség. — Rósz néven veszi K. P., hogy őt vezérlőnek, másokat pe­dig vezérletteinek nevezek, melly nevezetet szívesen visszahúzok, ’s ezentúl azokat, kikkel két hétig elébb ölelkezett, ’s a tisztválasztás előtt magának általok mint főügyésznek folyton éljeneztetett, saját kívánságára elvrokoninak nevezem, sok szerencsét kívánván neki, illy számos , értelmes , nevelt, és — mi K. P-nél igen becses,­csekély költségen vásár­lott elvbarátokhoz. Panaszkodik továbbá, hogy őt hivatalvágyról gyanúsítom, mondván: „bizony bizony mondom nek­tek , a kit hivatalvágy bánt, és józan észszel bir, nem az én pályámon jár.“ Ezen, Evangelium min­tájára szerkesztett szavai iránt tökéletesen egyérte­­lemben vagyunk, és mivel az egész barsi közön­ség tudomására hivatkozva bátran állítom, hogy K. P. hivatalra, és pedig nagyon vágyott, szenvedje a magára kimondott ítéletet; ha pedig kedvencz védel­mével, a nem igazzal, újabban előállna, megnevezem azokat, kik hivatal­keresési modorát, a becsület gyengéd érzésével összeegyeztetni nem tudván, őt föl­tételérül lebeszélni hasztalan iparkodtak. — Mit Juhász Benedekrül, magát mentegetve mond, sértő és silány, ’s annál fogva feleletet nem érdemel, de mivel kételkedni látszik , hogy elvbaráti által J. B. hivatalában biztosíttatott, örömest megnevezem eze­ket, ha előbb J. P. megnevezi azokat, kik által hivatalvállalásra felszólitatok ; a névsorból majd ki­tűnik, milly jeles férfiak óhajták őt főügyészül, mert a választás alkalmával, egy fiatal atyafiát, és egy vendéget kivéve, mindnyájan elnémultak, sőt furcsa helyen szerzett elvrokont is, kigőzölögvén a beléjök öntött lelkesedés, igen gyéren mutatkoztak mellette. Van még sok, mi megrovást érdemlene, de ezeket mellőzve, csak azon szavait: „Juhász Be­nedek protestáns lévén tudtomra B. ellen lépést nem tön‚ mi oda mutat, mintha Barsban vallásos pár­toskodás léteznék,­— hozván elő, ezt ’s ehez hasonló hamis állításit kereken tagadván, időkimélésből, több hasztalan szóváltásba nem ereszkedem. — Ezen utolsó válaszomban még kezdő, és végsoraira van megjegyzésem. Kosztolányi Péter a­­Világ 4 60dik számában megjelent czikk íróját 3 Mephistophelesnek nevezi, pedig úgy látszik nem találta el ellenét; de ki mindig ördögökkel álmodik, mindent annak ismer, vagy talán mert Mephistophelesi élességet vélt szük­ségesnek , finomul szőtt cselszövényeinek felfedezé­­sére, jutott e gondolatra; egyébiránt bármi indította K. Po­­illy elnevezésre, a czikk írója addig, mig vele vesződni kénytelen, nyert nevéhez hű marad. — A mi végre szememre hányt névtelenségemet il­leti, bizonyossá teszem K. P.urat, hogy nem a tőle­­való tartózkodás hallgattatja el nevemet, mert mit róla írtam és írok, számtalanszor nyilván ki is mon­dottam; de hírlapi levelezők celebritása nem lévén hivatásom, ezentúl is anonimus, vagy ha kényszerit, Mephistopheles maradok. rvingyir Kiartridék­. Fiume (folytatás.) „A tengerpartvidéknek mint Pesttel úgy a bánattal egyenes összeköttetése a ma­gyar kereskedésre lényeges haszna lenne; mert a fö­­lebb elsorolt indító okokon kívül kereskedésünk a kevésbbé javasolható dunai útról eltérne, a melly ál­tal daczára a ráfordított roppant áldozatoknak czért ér­nünk nem lehet , s mikép a tapasztalat mutatja, csak német gyárművek szállítására szolgál *) — ’s azon az ország nagyobb folyói használatával nemcsak az első szükségi czikkek, mint gabona, dohány, hanem más számtalan különnemű termények is, mint olajos magvak, kender, rongy, álati zsiradék, faneműek s. t.­ell. a partvidéki kikötőkbe szállíttathatnának. Ezek szerint legfontosabb tárgyak, miket a jó közlekedés eszközlése tekintetében készítendő terv c­éljául szükség kitűzni: az áruszállítás könnyítése, a megérkezetteknek bizonytalanságból kivitele, az áruk gyors keretének a káros késedelemmel arányba-téte­­le , ’s a kereskedőknek olly állásba hozatala, hogy rendelményeikben ’s áruszerzéseikben az áru-kere­setre számítást tehessenek. Elkészíttetvén illy módon ’s elintéztetvén a mondott közlekedési út az ország belseje ’s a partvidék között, ez a magyar termeszt­­vényeknek olly szállitvány helyévé lesz, melly a versenyt Odessával ’s a Feketetenger bármelly kikö­tőjével bátran kiállhatja, mellyek különben is ta­vaszkora hajóknak veszélyesek ’s gyakran megköze­­lithetlenek ; midőn a fiumei a Középtenger egyik biz­­tos vidékén helyezve, ’s a fejedelem kegyes ajándé­kából nem sokára biztos kikötővel ellátva, az év bár­­m­elly szakában, ’s keleten történhető bármilly vál­tozások mellett az említett termények, minden pénz­ügyi akadály nélkül, kivitethetnek, ’s a belhaszná­­latra szükséges árukért cserébe adathatnak. Európának egy tartománya sincs, hol vasutak gyorsabban, könnyebben ’s csekélyebb költséggel építtethetnének, mint Magyarország alsó vidékein ; e föld határtalan síkjain a szükséges földet’s roppant erdeiből a műveltség műipar és kereskedés illy nagy­szerű közlekedési útjához megkivántató faneműeket igen csekély áron megszerezhetni. Mindkét, t. i. Pestről ’s a Bánságból fiúméig, ter­vezett ut Károlyvárosig sik földön futna át. Milly i­­rányban kellene pedig azoknak politikai, gazdasági és kereskedési tekintetekből vonatni, az a műértők jóváhagyásától függne, mint szinte az is, hol kel­lene e két külön pályának egybekapcsoltatni. — Az említett vaspályában be kellene foglaltatni azon Sziszek és Károlyváros közti vonalnak is, melly­­nek tervei a nmgu­k. Helytartótanács elibe ter­jesztenünk. F2 vaspályának a tengerpartig vitelében tehát ugy látszik csak Károlyváros és Fiume között létez­hetnek némi akadályai. Hogy tehát e vidékről a szük­séges helyismeret megszereztessék, ’s a vasut-épités lehetősége a két város közt kipuhatoltassék, m­ulhat­­lanul szükséges lenne előleges vizsgálatot tétetni, melly után vonathatnék legkönyebben a Brod és Fi­ume közt fekvő hegyeken át a vaspálya , minthogy a korábbi időkben tett vizsgálatok szerint illy itt Brod és Károlyváros közt a Kulpa mentiben legkönnyebben sikerülne. Jelen bizottságban összegyűlt kereskedői küldött­ség véleménye szerint ezen említett vizsgálatokra szük­séges költségek fedezésére a fiumei lakosok nemes­­lelkűsége és honszeretete lenne felszólítandó. A Lajos-út mintegy 40 év óta szolgál a ma­gyar tenger­partvidéki kereskedésnek emeltyűjéül, és ha legjobb reményt nyújtó okok nem harczolnának a Fiume és Károlyváros közti vasút létesítésére Ká­rolyváros és Fiume között is folytattathatnék, úgy hogy az lenne a mondott városok közt a fő közleke­dési út, és ha akkor a mostani rendkívüli magas vám teljesen eltörü­l­etnék (ez esetben az út­javítási és fentartási költségeket az ország fedezné) vagy a javítási költségekkel arányos vám határoztatnék, a nemzeti kereskedés rendkívüli kedvezést nyerne. Azon okok mellyek a vaspálya építését ajánlják következőkbe foglaltathatnak : Korunkban minden kereskedés virágzása az idő­gazdálkodástól függ.­­ Megjegyezzük, hogy Eu­rópa legműveltebb népeinél bárha különben jó utak és csatornák léteznek is a belközlekedésre, még is versengve terveztetnek ’s építtetnek a tartományuk középpontjaival érintésben álló vasutak. °) Értjük e ezt uraim! —* A szerk. Az ausztriai birodalomban már több vaspálya, építtetett, mások készülő­félben vannak, ’s terveztet­nek, mellyek közül a főbbek a status költségén vo­natunk , mint például a bécs - triesti.—Mindenki lát­hatja ebből, hogy ha Pesttől és a Bánságból Fiuméig javaslati vasút nem valósíttatik, a magyar kereske­dést a triesti német nagy részben el fogja nyelni. E veszély annyival fenyegetőbbé válik a magyar part­vidékre nézve, minthogy Triest városa Horvátország­gal és Karnioliával magát közvetlen összeköttetésbe hozni törekszik; és ha a Károlyváros és Fiume köz­ti vasút fel nem épül, és a magyar áruk kénytelenek lesznek ujjokat a tengerre a német-ausztriai tartomá­nyoknak venni, Fiume kereskedése tönkre jutand. E partvidék magától a természettől rendeltetett a magyar kereskedés főszállítvány-helyéül, annálfog­­va Magyarország fő érdekében áll e vidékbeli közle­kedésre alkalmas utat nyitni, mert saját nemzeti és független kikötőt csak illy módon biztosíthat ma­gának. Hogy a magyar nemzet e czélt elérhesse, saját java tekintetéből szükséges lenne az 1846ki azon törvényczikkelyt —• mellynélfogva a bécs-trieszti vasútnak Magyarországon keresztül vitele megenged­tetik — eltörleni, *) és megengedni soha nem kel­lene, hogy az ország bármelly részéből, s jelesen Horvátországból vasút vonassák az ausztriai német tartományok felé, melly nem ama fentemlitett ma­gyar partvidékre szolgáló két vaspálya érdekében, ’s előmozdítására, hanem bizonyosan annak kárára válnék. Ezek szerint mindenek előtt a Lajos-út megvál­tása lenne szükséges, mellyen a magyar kereskedés a jelen körülmények közt e tengerpart felé kényte­len útját venni, érdemre fő okot szolgálhat azon rend­kívül magas vám (mindennemű árukért 30 — 500) melly itt divatozik ’s kivált a gabna és fanemüekre — e piacz főárúczikkjeire —különösen nyomasztó. A szál­­lítványok illy terheltetése okozza aztán , hogy azok Magyarországból a karm­oliai úton küldetnek Triest felé, az ottani kereskedők nem csekély hasznával. Még 1826 ban a helybeli nagy kormányszékhez tett felterjesztés szerint megkezdettek az egyezkedé­sek ezen új­ tulajdonos társasággal, mellyek ha sze­rencsésen bevégeztetnek, ő felsége kegyes jóváhagyá­sa alá terjesztendők.­­ A kereskedés jelen állása tehát tetemesen előmozdittatnék, ha a javaslott megvál­tás minél hamarább legfelső jóváhagyás alá terjesztet­nék. Mit is a királyi szék zsámolyához nyújtandó alá­zatos felterjesztéssel eszközleni a t. kapitányi szék gondja leszen.“ (Folyt.) 103 A törvényhozási tekinteti­ii. Neque igitar dubitabo inter d­e­s­i­d­e­r­a­t­a reponere opus aliquod de curationibus morborum, qui habentar pro isana­­b­i­l­i­b­u­s ; ut evocentur et excitentur Medici aliqui egregii et mag­­nanimi , qui huic operi quantum largitur natura rerum, incum­­­bant; quando hoc ipsum , istos morbos pronunciare i­n sa­il ab il­es neglectum et incuriam veluti lege sanctat, et ignoran­­tiam ab infamia eximat. Fr. Vaco de Augm Scient L­­V. Az ország legközelebb lefolyt közgyűlése iratainak IVik kötetében 951k lapon 36n­­ szám alatt a szarvas­­marhák ragályos nyavalyáját illető rendőrségről­­ tett kerületi választmány javaslata iránti határozat e tárgyat még újabb megfontolás, tanácskozás alá bizza ,,------­minthogy az abban foglalt némelly elveket képviselői ál­lásukban a Törvényhatóságok megegyezése nélkül elfo­gadni hatalmukban lenni nem látják, a Törvényhatóságok utasításait pedig elvárni az idő rövidsége meg nem en­gedné , ne­hogy azé részben illy körülmények közt leen­dő félszeg rendelkezése által az egész veszélyeztessék, annak tárgyalásával ez­úttal felhagynak , hogy azonban az illető Törvényhatóságok az abban foglalt czélirányos eszmékkel megismerkedhessenek, és a jövő Ország­gyűlésre ez iránt követeiknek utasítást adhassanak, azon javaslatot egész kiterjedésében az országos irományok közé iktatni kívánják.­ Azon lélek sugárzik a törvényhozásban fáradozó Ta­nács ezen határzatából, melly valamint egy részről a törvény iránti tisztelettől függeszti fel a polgárzat bol­dogságát, úgy másrészről, kivált századunkban, csak azon törvénynek ígér szerencsét, ’s emberhez illő engedelmes­séget, mel­ly a józan köz óhaj­tásból, a jónak nyilván tisz­ta érzetéből mint üdvös forrásból, veszi eredetét; — ép­pen azért, mivel követi utasításról van szó, mi­dőn tudtomra már több megye­i tárgyat országgyűlési tárgyakban dolgozó állandó választmányuknak ki is ad­ták, sőt mivel már az újságok is , még­pedig Somogy fényére némi árnyékot vetve, erről szólaltak, helyén vé­lem lenni tudományos igazságnyomozással , tisztelettel, a nagy­közönségnél e tárgy iránt figyelmet ébreszteni, és bár szigorú iskolai modor nélkül, azt, mit keblemben ér­zek, elmondani. Vegye az olvasó olly szívesen, milly *) **) Ezt, úgy hiszszü­k nem lesz szükséges tennünk , ’s az­ megbizottság megnyugtathatja aggályát, mert e törvény, mint a bécs-triesti vaspálya előmunká­latiból látjuk, különben is csak papiroson marad. A Szerk. 153

Next