Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-09-17 / 75. szám
nos, melly tőletek kölcsönöketett; s ha találtok eltéréseket, gondviseléstek, oktatástok alá veszitek azt hogy másnak gyámsága alá ne kerülhessen, s mindaddig tömitek fanjaitokkal, mindaddig beszéltek neki érzelmeitekrül, mig veletek assimilálódik. És ti türelmesek vagytok ! barátai a szabad gondolkozásnak, szabad szólásnak, szabad sajtónak és hirdetői a jogegyenlőségnek ! Önáltatás volna tagadni, hogy a türelmetlenig világszerte új epocháját éli; ’s hogy különösen nálunk olly sokféle irányban nyilatkozik, mennyiben más nemzetek közt azok viszonyainak természeténél fogva nem is nyilatkozhatik. Nálunk vallás, nyelv, nemzetiség, közigazgatás, országszerkezet, polgári osztályzat, életnem, sőt maga a tudomány és művészet is megannyi tárgya a meghasonlásnak 's kútfeje a türelmetlenségnek. — Ki közéletünk napi eseményeit csak fölületes figyelemmel kísérte is, mindezekről szomorú vallomást kénytelen tenni. Mióta az indítványozás dühe öldöklő angyalként szállott a békeszerető polgárkörökbe , é s megjárván a hazát, az egyesség és szeretet elsőszülöttjét a bizodalmát kíméletlenül meggyilkold : belopózott a türelmetlenség nemcsak köztanácskozásunk termeibe , hanem társalgásunk hajlokiba, sőt a családélet magány ölébe is. Egyetlen egy gát lett volna még, mellyé mirigy dulongásinak határt vessen; egy sziklavár, hol a türelmetlenség által üldözőbe vett igazság és szeretet biztos menedékre számíthatott volna,— a journalistika.De a türelmetlenség gonosz szellemét nagyrészben maga a journalistika idézte elő,s így hírlapjaink némellyike, akár népszerűség utáni hajhászat, akár balul felfogott következetesség, akár végre a szerkesztés vezéreinek egyéni hajlama, jobban mondva gyarlósága miatt, szinte a türelmetlenség zászlója alá esküdött. Milly káros következései valának ennek, egypár évi tapasztalás eléggé bizonyítja; "s milly károsak leendenek még, sejtheti mindaz, ki a türelmetlenség bármelly nemének csak egy vonását ismeri is a históriából. Azért korszerűnek vélem a figyelmeztetést mind egész honunk mind pedig különösen a journalistika önérdekében, hogy mindenekelőtt kezelői vetkezzék le a türelmetlenséget, de ne engedjék a vélemények ez orgánumait mások türelmetlenségének eszközeivé is alacsonyittatni; mert ez a journalistika tekintélyének csökkenésével, üdvös hatásának enyészetével és a közjólét és nemzetegység szent ügyének koczkáztatásával jár. Félre tehát, szerkesztő urak, a sok cáfolattal, válaszszal, felelettel, félre a visszatorlási viszketeget tanúsító czikkekkel, minden izgalom, minden kímélet nélkül! Hiszem, hogy kedvetlenségeknek fogják néha magukat kitenni lélekismeretes szigorúságuk által; hiszem, hogy elmaradand egy két levelezőjök, egy két munkatársuk, de ezt sajnálniok nem lehet, mert a türelmetlenek úgyis éretlen túlfeszült ábrándos egyének, kiknek munkálkodása a journalistika körében százszor árt, míg egyetlen egyszer használna. Igen kívánatos volna már egyszer magasb véleményt ébreszteni hazánkban a journalistika felől, hogy ne gondolnák azt a téll-gyakorlat mezejének, hol mindenki hivatottnak vélhesse magát országos kérdések fölött iránymutatólag nyilatkozni, mihelyt a szókötésben 's helyesírásban némi gyakorlottságra jutott. Ha megyetermekben 's más köztanácskozásoknál igényeljük a tárgyavatottságot,s a kornak bizonyos érettségét; mennyivel inkább kell igénylenünk ezt a ur szives volt a városi redoute mellékletemeit e czélra ingyen átengedni, a tárgyak elrendezésében Länderer könyvnyomtató úr fáradozott. Reményljük, a jövő évi iparműkiállítás még nagyobbszerű eredményeket is fog mutathatni. N e y. Schio « clie é asszony mint Fhlelio. (ír lát baden vd vari szintiáz’) míg- Zhi 1 842. kritikai láztal ír. Mieszl Ferencitől *) Sie hat himmlisch gesungen! HÖHNE Malibran-ról. Vasárnap a wiesbadeni színházból jöttem ki, — csudálatos énekhangulattal; némi költészi utóérzet gyönyörkéje, mellyel tiszta műélemény szül , rezge lelkemen keresztül; évek óta nem valóit bensőleg így meghatva, sem fájdalom ’s kéjtől illy csudásan illetve, mint ezen Schodelnél ,Fideiio‘ előadatása után. Egyedül vágytam volna lenni egy andaluzi csillagos éjben, ’s szemeimet folyvást e csillagokra függeszteni ’s lesni, vájjon nem fogják— é azok ott fen a Fidelio-zenének, ezen legnemesb női szerelem ’s nő-szívnagyság dicső eposzának folytatását — költeni! E helyett a megterhelt omnibusok, mellyek a vaspályához visznek, orrom előli robogának el, ’s belőlük, a ,Fideliot énekesnők árnyalakjai gúnyolólag pillogtak ki, a journalistikában, hol egy egész nemzet nagy közönsége előtt lép föl valaki! Mi szeret várjon a külföld journalistikájának olly tekintetet, minővel az kormányok és nemzetek előtt bir? Nem más, mint azon körülmény, hogy azoknak munkatársai közt majdnem kizárólag alapos tudományi, érett korú, bő tapasztalásul a cselekvőség hivatalos pályáján tiszteletet érdemlett munkásságú férfiak szemlélhetők. ’S midőn én journalistikánk újabb korszakában illy férfiakat látok működni, szebb jövendővel kecsegtetem magamat, mint minő jelen viszonyaink közt újólag mutatkozik. Az arány közöttük és az éretlen kontárkodók közt még sokkal egyenlőtlenebb, hogysem a türelmetlenség ez által is paralyzáltathatnék. Nem akarok a türelmetlenség példáira ujjal mutatni, sem észak sem dél, sem kelet sem nyűgat felé; nem akarok személyek és helyek megnevezése által ingerültséget okozni a különben is lázas agyvelőkben és gyülölségtül forrongó keblekben. A sajnálatra méltóknak némi eszméltetéséül azonban nem lehet ismételve ki nem mondanom, hogy a türelmetlen ember sem igaz felebaráti szeretettel, sem valódi hazafiasággal, sem tiszta vallással, sem alapos tudománnyal, sem társadalmi életokossággal nem bir,’s hogy ennélfogva a türelmetlen ember sem önmaga sem mások előtt tiszteletre ’s becsülésre számot nem tarthat, 's hogy ő sem életben sem literaturában üdvösen nem munkálkodhatik; illyenek befolyásátul tehát mind azt mind ezt mentesítni kell. Ennyit gondolkozásra ébresztésül minden jószándéku honfitársamnak, különösen pedig a nemzet reményteljes ifjúságának é s a journalistika vezéreinek ! Mivatat és tudósitás a nemzeti szíbi- ifjáz igazgatási iránt. A magyar nemzeti színház tárgyában az 1840,44. t. sz. által kiküldött országos választmány részéről ezennel közhírré tétetik , hogy azon legtisztább szándék, mellyel a nemzeti színház ügyének kezelése vezéreltetett, a már közhírré tett és ekkorig vezetett igazgatás formája által, minden legjobb igyekezet mellett is, nem kedvező sikert tüntetvén elő, miután Simoncsics János eddigi igazgató úr, kedvezőbb módok és formák választásából keletkezhető jobb siker reménye alatt, hivatalról eleve lemondott, azon igazgatói hivatalnak betöltésére folyó évi november 14 ik napja tűzetik ki olly módon, hogy a hazafikebelre és ügyes kezekre várakozó hivatalra lépni kívánók, szándékukat az országos választmány elnökének, Gyürky Pál ur ő excljának f. évi nov. 1 okáig kinyilatkoztassák. Leveleik Pest Hatvanon át Kis Terenyére intézendők ; maga pedig a választás folyó évi nov. 14-én itt Pesten történendik ; az uj igazgató válasz j * E .Hivatalos tudósítás* hozzánk,’s mint értesülve vagyunk* több szerkesztőséghez is ma sept. 17kén , p's csak ma küldetett meg; holott ugyanezen tudósítás a P. Hírlapnak már múlt számában olvasható. Mi azt hiszszük* hogy országos intézetről szóló országos választmányi hivatalos tudósítás, épen azországos szó magas eszméjénél fogva egyiránt érdekli a magyar időszaki sajtót, minden szín-, vagy szerkesztő-válogatás nélkül, és hogy illynemű előjogosítások, éljen az előjogok ellen harczolók részére , legnagyobb elvbeli következetlenség, de a journalistikai méltányosság megsértése nélkül is , sem adhatók , sem elfogadhatók. A szerk. férfibátor Schröder-Devrient, a hatalmas hangú Heinefetter Klára, a minialur-genialis Hassel-Barth, a német-hevü Fischer-Sowarczböck, az erőshangú de nem szép Pirscher, | a Schrüdert merészen utánzó Schebest Agnes! Ezen árny- | alakok olly halványsárgák, ’s bensőleg szerte kuszálvá, | szenvedélyesen fölizgatva látszottak lenni, mintha épen | most jönnének a Schodelné általi ,Fidelio* előadásáról. Utánok vágytam kiáltani: menjetek’s hordjon el bennele- || kel a szél, ti emlékezet árnyképei, hagyjátok nekem - s jelen életét; mert lelkem előtérén, a költészet dicsőütésében ragyogva állott Schodelné, a nemes, lelkesült, mély érzete, önfeláldozása, nagylelkű férfierős ’s mégis olly hölgyiszép Fidelio ! Hat év óta nem hallám Schodelnét. Hat év! milly emésztő örökkévalóság az ének hangéleté- re nézve; milly időköz! elég egy hang Peru elpazarlásá- ? ra! Én azt gondolom, Schodelné drámailag remekül fog- jja azt előadni, ’s a hanggal kellőleg accompagnirozni. •— És gondolom, hogy ezen valaha olly nemes hanglest — szel !■ lem, lélek és érzet-kifejezéssé olvadand fel! ’S milly szép s ámulatoszlást kelle sejtelmeimnek átélni? Mit ten Scho ' delné, hogy gyönyörű hangját,nem mondom, conserválja, nem, hanem hogy hat áténekelt év lefolyta alatt eszmé- i nyi szépségre kifejtse, ez előttem talány. Az énektanul- mány ascetai gyakorlatai , különben az emberi hang le- - mött’s épségtől duzzadó arczát a csontszáraz sovány- ságig vájják ki; de itt még a hang-alap a legvidámabb ; ifjanti szépség csábitó ingerivel dislik; itt ezen hang arczáról a viruló egészség eleven rózsás incarnatja mosolyg. Ezen kritikai vázlat a „Rheinland czíműt nem étlapban Cu^' 1 altati, s mi közöljük azt itt magyarul, mert hisz Schodelné a miénk is volt s a miénk maradhatott is; de - 1 . Most idegen lapokból kell megtudnunk , mi volt ő, s benne mit vesztettünk!— A szerk. tatásáig az igazgatás jelen helyzetében hagyatván. —• Ezen felhívás pedig azon reményben bocsáttatik köztudomásra, hogy azon hazafiak, kik sziveikben meggyökeresedett hazafiság mellett kebleikben e díszes hivatalhoz hivatást éreznek, puszta formák miatt nem vonakodandnak az eddiginél sokkal tágasabb kört nyert igazgatóságra jelentkezni, mert jövendőre nézve az igazgató csupán a törvényből merített é s így mellőzhetlen főfelügyelésre nézve álland az eddigi országos alválasztmány alatt, t. i. 1) a törvény értelmében adandó segélypénz-kijelölésre ’s arra történendő felügyelésre, 2) a szinház állandó fenállására nézve ’s hogy figyelme mind a drámára mind az operára kölcsönösen kiterjesztve legyen, ’s a játékszín locális bohózatokkal el ne öntessék; ’s 3) a számadások bevétele ’s megvizsgálása végett, mire nézve világosan megjegyeztetik , hogy a törvény értelmében adandó segélypénzen túl, az országos választmány magára fizetéseket nem vállal, valamint a számadásokból kitűnendő hasznot sem követeli, sőt azt egészen az igazgató javára hagyja; ’s igy az arréli tudomást ’s vizsgálatot csupán a végett kívánja meg, hogy jövő országgyűlésre törvény értelmében adandó számadás és véleményezéshez adata legyen. —Egyébiránt az igazgatónak úgy a színészek fogadása és elbocsátása , mint az egész gazdálkodási szerkezet elrendelése teljes szabadságára bizatik, világosan megjegyeztetvén , hogy a szinház ruhatáráról és minden hozzá tartozó eszközeiről szorosan gondoskodni köteles,; a választmány betekintése fenhagyatván. — Végezetül a szinház igazgatásra aprólékos részletekben még kedvezőbb feltételeket szabó országos választmányi határozatoknak megtekintésére a vállalkozni szándékozók Simoncsics János igazgató úrhoz utasittatnak. Költ Pesten sept. 12. 1842. Fővárosi Iiírek. Pest, sept. 17. A magyar nemzeti szinház ügye , mellyet mindeddig olly éber figyelemmel kisérünk, most újabban föléleszti sorsa iránti meleg részvétünket, midőn az országos választmány a föntebbi határzatot hozta boldogabb felvirulandása reményében. — Legbuzgóbb óhajtásunk, hogy e nemzeti intézet sorsa valahára ügyes vezérlet alatt felvirágozhassék. Különösnek látjuk azonban a német lapok azon elhamarkodását, miszerint ők mindent eleve tudnak és bizonyosnak szoktak hirdetni, ami nem mutat egyébre, újdonság utáni kapkodásnál, így például már azt kürtölék, hogy Bartay Endre úr veendi át az igazgatást, ’s pedig Erkel karvezér társaságában; már ok a segély-összeget is meghatárzák, — ’s ime a választás még csak nov. 14én lesz. Illy meggondolatlan ujdonsággyártásokkal jó volna felhagyni, hol nemzeti intézetről van szó; holmi kávéházi vagy utczai mendemondák még nem biztos kútfők, annál kevésbbé tények. Mi ugyan meg vagyunk győződve, hogy ügyesebb és szakértőbb férfiú nem igen vállalhatná el az intézet vezérletét, mint Bartay úr, kiváltva a kikötött feltételnek a drámára nézve is pontosan megfelel, és azért, ha ő találja megnyerni választás útján az igazgatást, örvendő szívvel kivánandunk neki szerencsét az új pályán, a díszes ugyan de egyszersmind terhes vállalathoz, azonban időelőttinek tartanak idétlen ajánlgatás vagy épen németlap-modorú éretlen kürtölgetések ál-E mellett milly művészi harmónia egybekötése e hang mélységének a magassággal, minél magasabbra örvényez fölfelé Schodelné, annál fénylőbb, derültebb, lebertisztább leszen hangja; minél tovább énekel, minél tovább küzd hősileg a hangjegyek forró témájában, annál több szellemi fesz-erőt, annál több intensiv tömöttséget, annál több láz edzette kitartósságot fejt ki hangja. Mikép vágta ki —a vég Fidelio perczekben — ezen hatalmas ,,én nője vagyok,* azon magas B—t! Ez márvány törzs volt hangból, mellyet olly csuda könnyűséggel lökött ki; az egész ház megrendült e hang által alapjaiban. Schodelné nem ingadozol!.. ő állott, a művészi nyugalom tökéletes képe! E hangművészi leképezéséről nem is szólok. Schodelné azon dicső hangot, mellyel most bír — magának megéli a e 11 e. Mi itt nem csudáljuk a bájoló természethangok buja bőségét, hanem e hangnak művészeiképezte egészét. Mennyire előmozdítják őt a művészi képzettség segédeszközei? Milly pompás, milly elragadó az ő mezza-voce-ja! Ezen elhalni engedése a hangsohajoknak soha sem akad el hangja ezen alkalmazott mezza-voce-ban. Ö nagy olasz művészektől elsajátító a hangnak legröpülékenyebb atomokban szertezúzása titkát, de úgy, hogy e mellett még mindig tökéletes kerekded egész marad. Ö a hangot a forradozó szenvedélyek perezében majd majd szerte pattanásig tolja és feszíti ki, úgy hogy a szépnek legszélsőbb határáig felduzzadom, hanem ő a hangot művészi megfontolással örömest engedi a helyes intonatio mennye ’s pokla között lebegni, mivel tudja miképjel-