Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-10-19 / 84. szám

háttá ’s igy hatásán megtörethettek volna az ellenséges merényletek! — Haladásnak indult nemzetünk fogékony keblében támadt átalakulási vágy buján sarjadzó indítványokban nyilatkozott. Elvek állíttattak, mik nemcsak koraiak, de ránk egész kiterjedésükben nem alkalmazhatók.— Majd túlzó újítóink az egyenlőség álmodott képeivel vesződtek, minden engedelmességet szolgaságnak, minden alattvalót elnyomottnak hirdetvén. Majd ismét a fellengző philantropismustól elragadtatva erős fenyítéktől a gonoszokat is felszabaditni kívánták és igy a keresend ’s bátorságot megrendítették! — A tekintély kora reputatióival együtt, mondák, már lejárt, ’s estén a népjog derűje kelni fog boldogító hajnalában. — Jogokat ruháztak megyékben itt ’s amott ollyakra, kiket az alkotmány illyekből kizár. Az alkotmány sánczaiba törvénytelenül felvettek egyének megsemmiték, vagy legalább paralyzálák aristocratiánknak alkotmányszentesitette törvényes állását,mikint legújabban a zágrábbi gyűlésen nemtelen honoratiorok tűztek zászlót nemzetiségünk ellen! — Illy körülmények szövetében a törvényhez híven szítók odahagyván megyegyülésinket legfeljebb barátiknak mondák el aggodalmikat, de nem léptek fel ott ’s akkor, mikor és hol meghiúsíthatták volna újítóink terveit; és így görbedett e téren is öszve a részvétlenség bűnös súlya alatt, aristocratiánk ’s a mérsékelt rész jogállása! — Sokat ígérő élénkség mozgalmi között uj korszak derűje mosolygott keletnépének, ’s az értelmesség szabadabb sajtónk utján sok szinezetü kérdésekben felfedezett. — Az eddig elágzott vélemények töredékei öszveolvadtak ’s csakhamar két czélban — a hon üdvében egyesült, de eszközökben megoszló párt keletkezett: a radical-ujitók ’s az óvakodva haladók.— Mindketten külön lapban ’s megyei gyűléseken is tulajdon nézeteik szerint működve — radical—ujitóink a nép hasznainak az aristocratiai érdekeket könnyű kezekkel feláldozni törekvőnek. E lefelé simuló agitativ éberséget gerjesztett,’s a felejthetlen gr. Dessewfky Aurel zászlója alatt, a , Világban, eddig nem tapasztalt energiával lépett fel az úgynevezett óvakodva haladók pártja. Az izgatási szenvedélytől duzzadozó Pesti Hírlapnak újabb higgasztó temperatúra támadt a Kelet népében, és igy mióta megszokták honfiaink a Pesti Hírlap állításait a „Világ“ tiszta tükrében nézni, mielőtt hitelt vagy pártfogást adnának azoknak, már nincs mit tartani izgatásitól. ’S mi legkisebbé sem óhajtjuk lapjainak körét szorittatni, miután alkotmányos honban törvényszerű irásszabadság, csak féktelenséggé ne fajuljon, az, mi folyónak medrében a viz. — Sajtó utján tehát az óvakodva haladók ügye igen is jól van védve, ’s még pedig azért is, mert időszaki sajtónk nagyobb része idegen radical—ustóink elveitől. De megyei gyűlésinken még korán sem állunk ott, hol a hon üdve és saját érdekünk kívánja, pedig szerencsés országgyűlést csak úgy remélhetni, ha conservativ ’s fontolva haladóink értelmessége kellő arányban tartattja átalakulási jövőnk mérlegét? Mit kelljen már tenni, ’s mi irányunk volt s milly kapcsolatban áll képünk országgyűlési előzményeinkkel, ha talán a t. olvasó eddig meg nem oldhatta, jövő közlésünk megfejtendi! .. I. okosz tudások utazása!. Az augsburgi küzöns. újság 280. számu mellékletében Nadeshdin orosz akadémikus utazásáról szól, mellyel könyvkereskedésében a kigyó- és uri-ulcza szögletén, legújabban érkezett árulmányiból alkalmunk van olvasóink előtt némellyeket megismételni. Állományi gazdálkodás. Két igen jeles, dús tatalmaknál fogva fölötte érdekes munkára vonjuk itt figyelmét az olvasónak; egyik: ..Der deutsche Zollverein in seiner Fortbildung.., melly Höfken Gusztávtól nemrégiben jelent meg. A német vámszövetség további teendőit, annak a német nemzet magszilárd egységére vezetendő üdvös eredményeit lelkesült tollal fejtegeti a tárgyavatott, s honszerelemtől buzgó keblű író , felsorolván egyszersmind azon módokat, mellyek által a német vámegyesület legmagasb czélja elérhető. Hosszas volna itt a munka taglalatába ereszkedni, mellyből sokat vonhatnánk el magunkra is; mi azt olvasóinknak, kik e hon boldog jövője felett gondolkozni szeretnek, mint egyik jeles művét a német újabb irodalomnak, ajánljuk. Fist és Heike, mind ketten buzognak e tárgy mellett, azon különbséggel azonban, hogy amaz —a mennyire mint felfogtuk, — ekkorig főleg anyagi jólét tekintetéből; Heike pedig szellemi magasb szempontokból is karolta fel ez ügy védelmét. Ára n. kdr. igen csinosan nyomtatott, XLII. és 596. lapra terjedő munkának, fűzve: 5 fz. e. p.— másik: „Die Lebensfragen im Staate , in Beziehung auf das Gruundbesitzthum,“ Sparre Károlyiul, mellyel, mint szinte szép ismeretekkel írt munkát, kivált azon oknál fogva, hogy a nálunk napirenden levő ősiségi , birhalási ’s majoratusi kérdéseket álalános statusphilosophiai szempontokban, az a déli dunamelléki országokban, ’s a,,szlávokra nézve olly fontos Magyarországban l/ jön. Utazása fő eredményének vallja azon felfedezést, hogy az egész országot a Kárpátoktól egészen le a déli Dunáig hajdan szláv népek lakták, e szakadatlan lánczot a magyarok kettészakaszták, kiket elég világosan a szlávok fő ellenséginek nevez. Mit sem említ arról, hogy e lánczolatot dél- keleten az oláhok, a romaiak maradéki, már régibben meg- szakaszták, ’s mi egy orosztól igen természetes, régi szláv helyneveket szedeget elő az óságok tárházából, mellyeket magyarok vagy németek ajkai időjártával megváltoztattak; s ezen nyomozási szemessége lehat egész Raguzáig, mellyel régi nevén Dubrovnik, melléknevén pedig déli Novgorodnak hí. — Nadeshdin csak vázolatosan közlé eddigelé kutatásai eredményét egy hírlapi czikkben, de ezt bővebben is szándékozik tenni, ’s azon lelkesült hang szerint ítélve, amelly az egész czikket jellemzi, várható, hogy a tudós műnka kissé hyperszláv tartalmú leend. Fő nehézség e dologban az, hogy a déli szláv országokban (mellyek közé az orosz tudós természetesen édes hazánkat is sorozni kegyeskedik), nincsenek régi oklevelek, nevezetes literatúrai emlékek, a mellyekkel a tudós orosz állításit támogathatná; pedig c sokat remélli találhatni Dalmaczia, Szerbia, ’s Magyarhon orosz-görög zárdáiban ; de mit sem találván azt hiszi, hogy ott szláv kincsek nem is léteztek, vagy azokat más tudósok már felhasználták. Dalmáczia szorgalmas archáo- logiai búvárt bír Petranovicsban; Szerbiában semmi sincs; mindent feldúltak ott részint a törökök, részint magok a szerbek, kik a régi okleveleket haszontalan súlytömegnek nézték. Az ott, ’s egyebütt, mint Moldva, Havasalföld, Bukovina, Erdély, Magyarhon és Dalmácziában talált emlékfelirások csak helybeli történeti érdekkel bírnak. Ezek szerint semmire sem támaszkodhatik, mint az élő népnyelvre. Ez magában véve bármi tökéletlen forrás legyen is történeti búvárlatokra, ám az orosz Nadeshdin sokkal fontosabbnak találja azt, mert e forrásból merítve az északkeleti Magyarországban lakó rusznyákokat, az oroszok kárpátvidéki testvérinek“ nevezi, a „kik a százados elválasztottság daczára is, az orosz nevezetet, orosz nemzetiséget szent ereklyeként megőrzik.“ Ez után legközelebb rokonságot talál a „szerb nyelvben, melly Tót, Horvát, és Dalmátországokban, Montenegróban és a déli Magyarországban uralkodik.“ Valóban bámulatos az orosz tudósnak nem annyira tudóssága, mint ügyessége, mellyel tudományát és fáradozásai eredményit kitűzött czéljára érti fordítni. Mint látjuk, viszszaszállt az ősidők szürke homályiba, hogy édes hazánkat szláv, vagyis inkább orosz birtoknak bélyegezhesse; ő elötte a marahan birodalom lebeg, ’s boldog együgyüségében aligha azt nem hiszi, hogy az a déli Dunáig, egész Pancsova és Orsováig terjedett le, legalább arra látszik mutatni egy szakadatlan szláv lánczolat említése által, mellyet csak a magyarok ide települése szakasztott kellé ; feledi, hogy a népvándorlások korában épen a jelen Magyarföld volt azon gyülhely, hol folyvást zsibongott a legkülönnemübb népek árja ’s hogy Alilátol kezdve, gothokat és avarokat is értve, minden e földön átvonuló, zivatarkint romboló , ’s futócsillagkint enyésző népcsordák és nemzethadak csak ephemer létezéssel tűntek fel ez ország síkjain, ’s hogy tehát illy pillanatnyi birtokfoglalást ezeréves szakadatlan saját birtoknak ellenébe tenni akarni legfelebb nevetséges volna, ha büszkeség-ingerlés, és vágyizgatás nem lappangna ezen, különben igen finom, de ez egyszer kissé nagyon is oroszos tudományos taktikában. Egyébiránt köszönjük az orosz tudósnak ama talán akaratlanul is tett vallomását, miszerint a magyarokat az oroszok legnagyobb ellenségiül jellemzi; legalább ez által nem ápolja ama, másoktól talán bizonyos czélzatból nem olly élesen ellenzett, ’s oroszföldön kelleknél inkább elterjesztett általást és öncsalást, mintha itt nálunk sokkal nagyobb és számos rokonszenv uralkodnék az orosz érdekek iránt, mintsem azt maguk az oroszok gondolnák. Igen, köszönjük a tudósnak e nyilatkozatát honosai ellenében, legalább megtudják, hogy itt még egy erőteljes, hadratermett nemzet él, melly messzeölelő vágyaiknak gátat vetni kész lesz. NI. Magyar ásaílós társaság. Az academiának idei, vagyis XIHdik nagygyűlése, a fens, főng I’s igy ránk nézve is nem minden tanulság nélkül fejtegeti , olvasóinknak ajánlhatni hittük. Ára a 8dr. csinos nyomatú, XVI és 391. lapra terjedő munkának, kötetlenül: 2 fz. 30 kr. p. Gazdaság. Kitűnő említése, ’s gazdáink figyelmébe ajánlatra tartjuk érdemesnek a következő, Lipcsében I évnegyedenkinli füzetekben megjelenő gazdasági folyóiratot: „Ceres,a mellynek Ise füzete, fiz értekezéssel és tárczával, megjelent A füzetek ára: fig. kr. p.— Szinte Lipcsében jelent meg: „Kurze Geschichte der deutschen Landwirtschaft“ és „Die Dampfmaschinen und ihre vielseitige Anwendung;“ mindkettő Voglnek ,,a nevezetesb találmányok története“ czímrű munkájából külön lenyomva, fűzve imez 24 pkr., amaz 15. p. krérf. — Brüiner iratát: „Die fettschen Schaumweine“ (fűzve 40 kr. p. minthogy szerző maga is azt csak német bortermesztők és német borivók számára irta, megemlitni elégségesnek hiszszük. Szépirodalom. mezősül ezúttal, Kuffn érnék Bécsben megjelenő iratain kívül, mellyeknek első füzete 1Gdr. 30 p. kr-jával fűzve kapható, a jövő 1843ra készült német zsebkönyvek közöl említhetjük a következendőket: „Cyanen ,“ (3 fr. 12 kr. e.p.)— „Gedenke mein“ (3 fr. 12 kr. e.p.)— és Schumacherről kiadott „Novellen-Almanach“ (2 f. e. p.) czimül. Ez képek nélkül, amazok középszerű aczélmetszvényekkel. Szivünk fáj, midőn 680 itt akaratlanul is saját zsebkönyveinkre emlékezünk és — nádor — pártfogó helybenhagyásával ’s az elnökség rendeléséből, f. évi november 21. az igazgató tanács ülései pedig nov. 25dikén veendik kezdetűket. Minél fogva a társaság tagjaira nézve a megjelenés napja november 20ka, az igazgató tagok részére pedig nov. 24ke leszen. A köz ülés napja a gyűlés folyamatja alatt fog kihirdettetni Pesten, october lldikán 1842. D. Sehedel Ferencz titoknok. Alananachtársaság. Azon t.ez.írok, kik a Nemzeti Almanachban megjelent dolgozataikért az illető tiszteletdijt még nem vették föl, ezennel kéretnek , hogy követeléseik iránt magokat Csanádi Ferencz társasági pénztárnok urnái Pesten, ujvilág-utczai Reisinger házaik emeletén, f. évi november 1 Síkéig jelenteni szíveskedjenek, mivel azontúl e tiszteletdíjakról a társaság fog rendelkezni. Pest, octob. Zsikán 1842. A közgyűlés meghagytából. Nagy Ignácz , jegyző. A Pestmegye pártfogása alatt álló hazai első Takarék - pénztár egyesületnek ez évi közgyűlése folyó october 30-án délelőtti 9 órakor fog teli. Pest vármegye nagy teremében tartatni, mellyre minden t. ez. részvényes urak és asszonyságok ezennel tisztelettel meghivatnak. Óvás. Miután a pest-budai hangász-egyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskola igazgatósága kötelességének érzi az említett intézet jó hírének bármilly csonkítása ellen is figyelemmel őrködni, ezennel kényteleníttetik nyilvánitni, hogy a nevezett énekiskolából az igazgatóság tudta és megegyezése nélkül kevés idő előtt kilépett lányok H. C., és S.M. az éneklés-tudomány első elveire ott ingyen taníttattak ugyan , de az intézetet sokkal előbb hagyták el a meghatározott tanulási esztendők vége előtt, hogy sem tökélyes kiképzettséget nyerhettek volna; minél fogva őket énekiskolánk növendékeinek nem tarthatni , annál kevésbbé, minthogy magukat ollyaknak nevezhetni az alapszabályok szerinti bizonyítvány leírása nélkül jogosítva nincsenek. Pesten 1842. Oct. 14én. Gróf Festetics Leo, egyesületi elnök. — Mátray Gábor, igazgató. Sz. Fejérvár, oct. 17. Ma kezdődött évnegyedes közgyűlésünk , megyénk kebelébe óhajtva várt főispánunk, mélt. gr. Cziráky Antal ő excja elnöklete alatt, kit a megyei terembe léptekor a nagy számmal összegyűlt KK. és RKek örvendetes éljenekkel fogadtak. Gyülésnyitó czélirányos beszéde után figyelmeztetéseket, mikép a haza és kormány hű szolgálatában őszült le. Misde , több évi táblabírává neveztetése után , hivatalos esküjét óhajtja letenni. Ez ünnepélyes csend közben megtörténvén, rövid de tartalmas beszédben igéré ügyeink iránti forró részvétét és kitelhető egész munkásságát. Kellett volna következni a gyűlés rendes folyamának, azonban következik egy kis vitázat arról, minő tárgyat kelljen legelőször is szőnyegre hozni. Mintha bizony e részben a rend nálunk megállapítva nem volna. Igaz, ha mindig csak döntögetni, mindig csak fölforgatni akarunk , ’s ehez minden alkalommal tettleg is hozzá fogunk ha foghatunk, úgy bizony nem sok idő múlva csak szókönyveinkbül fogjuk ismerni e szót: rend. Lön végre megállapítva, hogy a küldöttségi munkálatok ’s először is az országgyűlési tárgyakkal fogjameggondoljuk, hogy nálunk két zsebkönyv sok, egy pedig csak amúgy tengve tarthatja fen magát! De hiszen ez nem is ide tartozik. Benigni „Siebenbürgischer Volkskalender“érő, melly fűzve, több faretszvényekkel, 20 pokron árultatik, talán ha a hazánkban megjelenő kalendáriomokrul ex professo szólandunk, bővebben fogunk emlékezni. Keresés és figyelmeztetés Honi történetiróinkhtoz. Hunyadi Mátyásnak emlékszobrot készül a hálás magyar nemzet emelni, és annak legközelebbi származásáról nem bírunk egészen bizonyos ismerettel! Ugyanis Katona Hist. Grt. T. 14. p. 1. ezeket irta: „Elsi nullás dubites, Mathiae Corvino patrem Joannem Hunyadium, matrem Elizabethan! Szilágiam fuisse, quo tamen genere paterim majores ipsius prognali merunt, nondum extra controversiam est positum.“ Mátyásunk anyjára vonatkozólag Katonával megegyezik Túróczy is , ki igy irt: „Michael Zilagy supradictus comitis Mathiae,us dictum est avunculus, cum genitrice eiusdem una eodemque alvo natus est.“Chron. P. IV.p.LYHL Ezek szerint Mátyásnak édes atyját bizonyosan tudjuk, hogy Hunyadi János volt; de nem tudjuk, ki volt Jánosnak atyja, ámbár Katona az említett helyen ezt is valószínűleg kikutatta. Nem különben az itt felhozott tanúságok szerint bizonyosnak látszik az is lenni, hogy Hunyadi Mátyásnak anyja Szilágyi Erzsébet volt, és Szilágyi Mihály annak anyja bátyja. Ezt hitte ekkorig