Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-11-26 / 95. szám
Spanyolországot és Portugálnát mint mellyek politikailag is alig nyujtanak kedvező kilátástereskedésünknek mellezve; túl az oczeanon az éjszakamerikai Egyes, statusok és Brazília azon tartományok, melyeknél jelentőségesb terményink nemellyeire nézve szinte jó és tartósabb vásárt remélhetünk, azonban valamint Nagybritannia és Francziaország, úgy az említett amerikai tartományokkali kereskedési viszonyaik is csak és egyedül hazánk délnyugati határin át jöhetnek virágzásba,s csak így Olaszországgali összeköttetésünk is, hová marhánkat, kenderünket és dohányunkat, még mindig meglehetős biztossággal küldhetnek. E rövid átpillantásból látható , hogy a mi kereskedésünk legközelebbi biztos útja délnyugatnak megy, hol gazdag,s ha ráfigyelés nem hiányzanék , jeles minőségű termékinkre nézve nemcsak kétségtelen reményű, de egyszersmind bátorságos és állandó vásár is mutatkozik. — Mint lehessen ezen utat — amennyire tőlünk telhetik — jó hosszú időre kiegyengetnünk, fentartanunk és biztosítanunk ? erről akkor szólandunk, midőn az ausztriai örökös tartományokkal a kereskedési viszonyainkat kifejtendettük, és saját helyzetünkről a szükségeseket elmondandottuk. Vámszabályt rest ötelkezés. A lipcsei közöns. újságot bécsi levelezője f. hó 1 Őről a felől értesíti, hogy a magyar terménkvasnak (Roheisen) az ausztriai örökös német-olasz tartományokbai bevitelére ekkorig mázsájától 1 fr. 12 krral p. szabott vám megszüntetvén, az említett anyag bevitele ezentúl vámmentesíttetett. E rendszabályban, mellyet a cs. szabad, bécsi újság 311. számának hivatalos lapja egész kiterjedésében közlött, 's melly szerint az egyéb, durva munkán keresztülment vasnemű árukra szabott vám is nevezetesen enyhíttetett, valamint az említett levelező, úgy mi is az ausztriai kormánynak azon következetességgel vitt helyes tapintatát üdvözöljük, mellynél fogva az a magyar-erdélyi és egyéb örökös tartományok közötti vámsorompókat fokonként megszüntetni iparkodik, miáltal a magyar termékeknek szabadabb külvásár nyílik. Óhajtandó azonban, kivált pangó műiparunk tekintetéből, hogy a dolgozott és finomabb munkájú vasneműek kivitelére szabott vámmennyiség is enyhítessék , mit hogy felvilágosult,s a mi érdekeinket is szívére vevő kormányunk a körülmények szerint eszközleni fog, bizodalmasan reményljüik. Jelenen az ausztriai vaspályák építése vasunkra, majd más körülmények egyéb termékinkre nézve is meghozandják ezen könnyítést, mert tudnunk kell, hogy a vámsorompók megszüntetése egyszerre, egy vágással, az illető tartományok viszonyainak nevezetes megrázkódtatása nélkül, nem eszközölhető! Fium,nov. 15. Cs. kir. főherczeg Istváné fenségek nov. 11. reggel 6 órakor Istriából jővén, városunkban hajóra szállt,’s Veglia szigetére hajózott; honnan 12d. este viszszatérvén, meglátogatta a színházat, ’s 13d. reggel 10 órakor ismét útnak indult, Lippának Stájerországba. Fővárosi lasVeka , Pest, nov. 26. A változékonyság szelleme alig tükrözheti magát valahol élénkebben, mint iker- városunkban. A merre nézesz, ahova fordulsz, mindenütt másképen látod az életet ma, mint láttad egy- pár hónap előtt. De vannak tárgyak, miknél a váltós szándék nem sikerült, mit Lafayette és Bailly bölcs intézkedésinek köszönhetni; — a pártosok árgyukkal riasztattak szét, néhány e söpredéknépből halva maradt. Fejér emlékkövet kellene az 1791 diki július 17-ének ál-jtalni, mert a lázadók 1789 óta csak ezen az egy napon győzettek meg. — Marat, a népjogok rettenthetően védője ezen idő alatt a legnagyobb aggodalmak közt szobájában tartózkodott , itt vára halálos rettegések közt a véres nap kimenetelét, mellynek fö intézője ő vala, eszeveszett kint járt fel ’s alá szobájában, ’s hányta vetette fejét, mintha ,mobile perpetuumon törte volna eszét, ki-kirohant az utczára, ’s az ott járókelőktől újságot kérdezett; azt, ki mit sem tudott mondani, leszidá , mig egy ilyen utczánjáró őt jól arczul nem csapta. Végre 7 óra felé megjelent a harezmezörül Simon varga, rongyosan és piszkosan. — ,Mi újság ? kiált feléje Marat. — „Ah a gyalázatosak — sohajta Simon nemcsak ránk lőttek, meggyőztek de meg is döngettek bennünket.“ Marat görcsöket kapott a dühösség miatt, ő már a prédát markában hivő. Hiú álmák! — Egy perczig rémülés foga el a kislelkü Maratot. Fogadósnéját, Meunier asszonyt, megkéré , hogy rejtse el itt néhány napra pinczéjében. — ,Mi jut önnek eszébe , hiszen itt nyomják és osztják szét ön hírlapját, itt önt leghamarabb felfedezik. — Menjen ön a cordelierekhez. 168 tékonyság naponkinti. Ezek közé tartozik nemzeti színházunk. Egyik nap tömve, másik nap üresen. Ezek közé tartozik journalistikánk nagyobb részének irányzata. Ma fejérért küzdött, holnap feketét magasztal, holnapután ismeretlen szürkeségben tűnik fel. A változásnál ritkán szokott jobb után következni , szól a közmondás. E közmondásban pedig vajmi sok igazság fekszik. Csak kivételek gyanánt szokott történni az ellenkező, ’s ez minél ritkább annál kedvesebb. Óhajtjuk ne csalatkozzunk reményünkben a nemzeti színházra nézve, mellynek hiszszük még ez évben uj igazgatósági időszaka virad , és ne literatúrai világunkra nézve, melly új évvel hihetőleg kettős ujfolyóirattal gazdaguland; egyike b. Eötvös József és Trefort Ágoston szerkesztése alatt „Pesti havi irat“ czímmel; a másik „Honderű“ czímet viselend ’s Petrichevich Horváth Lázár szerkesztősége alatt nemes ízléssel ’s finom tapintattal megválogatandó olvasmányokkal kedveskedendik hazánk szépeinek. Illy mozgalmi előkészületeket látva csak az iránt fejezzük ki forró kívánságunkat, bár ezen új erőpontosulatok ne oszlattassanak meg írói gyarlóság, felekezeti érdek ’stb. által ,s ne egymás ellen, hanem társas életünk — fogyatkozásai ellen irányozzák cselekvőségüket. Hazafi öröm látni, milly sűrűen tűnnek föl most egymásután a literariai termékek, ’s többnyire megfelelők korunk igényeinek ’s eddig elhagyatva volt tudományosságunk, legfőkép pedig a népértelmiség szükségeinek. Ez utóbbinak megfelelő Stancsicsnak ismert népkönyvein kívül, Kubinyi Ágostonnak e napokban megjelent következő munkája: „Magyarországi mérges növények, alsóbb osztályú kivált népiskolák számára.“ K. 81. 87. és XXX tábla csinosan színezett képekkel. Ara, fűzve 4 fort. v. ez. Ez a népiskolák ellenében kissé tetemesnek látszik; de a sok képre fordított költség olly tetemes, hogy ehez képest jutalmasnak kell mondanunk az árt, mellyet egyes pártfogók nem fognak sokalni, ha meggondoljuk, hogy iskoláik számára illy egyetlen egy könyvnek megszerzése által eszközük, hogy nép már gyermekkorában ismerni tanulja ezen növényeket, mellyekkeli élés nem ritkán egész család pusztulását vonta már maga után. Literatúrai újdonságaink folytában még egy közelebb megjelenendő munkát kell megismertetnünk, csupán czímének idézése által, szorul szóra’s betűről betűre úgy a mint van, t. i. „Keskenyút, Mellyet Az embernek Elméjére ütköző Tsuda gondolatoknak Akadékiból , háború Elmélkedéseknek Köviből és sokféle Kételkedéseknek Sűrűjéből a mennyire lehetett: kiirtott Pápai Páriz Imre Melly Mostan minden lelkekedvességeket kereső Híveknek kedvekért, kibotsáttatott. Debretzenyi formára. Pesten, 1843.. — Már ezt a változást csakugyan a kivételekhez kell számitanunk , mellyre nézve az évszám után csak három fölkiáltó jelet illesztünk, így—ii: 1843!!! — A hidnyitás körüli rendetlenségek már botránkoztatásig boszantókká válnak. Reggeli órákban soha sem lehetsz biztos, hogy átmehess Budára, ott bármi sürgetős végzendőd van is. Magunk tapasztaltuk ezt sajnosan. Mentünk hétkor, nyitva volt a híd, és a hajók mint nehézkes ólomladikok mozogtak nagy lassan, a nyiláson átúszandók. Mentünk máskor 7 V2, mentünk 8, 8% órakor, de mindig csak úgy jártunk. Ácsorogtunk, fáztunk és áztunk félórákig, de hiába tudakoltuk, meg mintegy mennyi hajó menend át. „Igen, igen oda, épen most jövök el a zárda mellett, ’s látom hogy egy osztály gránátos körülfogá azt. — Hova bújjak hát? — „Oh!“ — Az ajtón kopogás hallatszott. — Marat azt Ilivé, hogy már el van veszve, ’s pedig szabaditására jövőnek. Fleury ka, színésznő alakjában Andromache jött a szegény Artyanax-ot megkérni, hogy a Hector sírjába — azaz pinezéjébe — rejtőzzék. — — Marat csaknem két hónapig e pinezében lappangott. Nem előbb mint September vége felé bátorkodott kijöni , midőn XVI. Lajos az 1791 ki, halva született alkotványt elfogadd Nevezetes időszak volt ez. — Egész Paris vidám és jókedvű volt, ’s a forradalmat bevégzettnek hivén , már csak tüzi-játékokkal, ’s kivilágítással foglalkozának a polgárok. A király családostul estenkint lámpavilágnál ’s a nép ,éljen!' kiáltozási között az elysiumi mezőkön sétálgatott. Ah! ez már csak a haldokló királyság csillámának vég pislogása volt! — Egy estre, midőn a királyi család sétájáról visszatért, Lafayette kissé esetlenül így szólt a királynéhoz: „Eh bien Madame, vous devez être satisfaite, vonz venez enfin de respirer l’air de la liberté. — Oui! monsieur, mais je le trouve bien lourd, et bien épais. (No ’s Asszonyom, nemde meg van elégedve, hogy végre a szabadsági légkörben szabadon lehethet? — igen, uram, csak hogy azt igen nehéznek és sűrűnek találom). Alig nyittatott meg a törvényhozó testület ülése, az izgatok, s köztük főleg Marat, mára munkához láttak, ’s mintegy meddig tartand az egész késedelmes operatio. Az ismeretes gyöngédségü hajósok ’s hidszolgák vállvonitva, röhögve, vagy épen gúnyos elménetséggel válaszoltak. Ehez járul azon szerencsétlen taktika, hogy mikor mindkét partról indulnak hajók, csak egymás,’’után nyitogatják a hid két részét, előbb Budán, ’s ha ott vége van , Pesten , nem hogy egyszerre tennék ezt, mi által a két városi közönség — jégzajlat nélkül is órákig megakasztatik szabad közlekedésében. Azt hisszük, hogy a hídbérlők némi kis figyelemmel csak tartoznak a közönség iránt viseltetni. — A vásári jegyzetből látjuk,hogy a pesti Pannónia gyertyáknak jó keletök volt. Bizony pedig, ezek világossága nem igen nagy fényt árasztana Pannoniára. Mert azon sajnos észrevételt vagyunk kénytelenek tenni, hogy mióta e pesti gyártmányok „Pannónia“ díszcrímre tettek szert, csak amúgy lenézőleg pislognak alá a lángjuk mellett Pannónia dicsőségét búvárkodó olvasó vagy íróra. Hiába áll a szép rózsaszín takaró papíron azon sokat jelentő és még többet ígérő intés, hogy szükségtelen ezen gyertyákat koppantani, — mert ez egyszer csak ugyani meg kell szegni egész kíméletlenséggel a ,nok me tangere£ gyöngéd szabályát, ha látni akarunk, és ki lovagiasan ragaszkodnék e gyöngédséghez, azon veszi észre magát, hogy roppant hamvüszök tornyosul a láng közepette ,amelly árnyat borít a szép ,Pannónia- czímre. Tréfán kívül, mióta az új melléknév alatt kelnek e gyertyák, úgy vesszük észre, tetemesen csökkent korábbi beesők, — lefolynak, s üszköt képeznek, ’s homályosan égnek. Óhajtható, hogy figyelmetlensége a vállalkozók részéről meg ne buktassa ezen olly szép reménynek indult hazai gyártmányunk ügyét. A Pest megye pártfogása alatt álló hazai első Takarékpénztárt akár befizetés , akár betett pénzeik visszavétele iránt megkeresni szándékozó közlekedők ezennel tisztelettel értesíttetnek , hogy a legközelebbi közgyűlés határzata következésében a pénztár minden kezelései az ez évi számadások készítése miatt folyó évi december 10kén jövő január lő napjáig megszűnnek. — Költ Pesten november 24kén 1842. Szalay József mk. titoknok. Emiktan jótékony nőegyesület. Mlgos puchói MarczibányiLőríncz járt, ő Felsége aranykulcsos hive , ’s a tek.kir. ítélőtábla közbirája , ’s neje, mlgos KállayAntónia csillagkeresztes hölgy, dicső őseinek — kik annyi alapítványt tevének országszerte — nyomdokit követve, a kebelbeli sinylők intézetében egy beteg-ágyat 1000 pengőúttal alapítani szíveskedének. Melly nagyszivüségökért azon elhagyatott felebarátok nevében is — kik ez alapítvány gyümölcséből ápolást nyerendnek — leghőbb hála nyilvánittatik. Budán 1842ki november 17-én tartott ülésből. Svalkey Henrik egyesületi titoknok. Figyelmeztetés Értésünkre esett, miszerint némelly megyékben Irinyi János ur által — a pesti ifjúság nevében — kiadott több gyűjtő ivek keringnének; ennek következtében mi kir. táb. hit. jegyzők ezennel nyilvánítjuk, hogy azok nemcsak megegyezésünk hiányával, hanem egészen befolyásunk nélkül bocsáttatvák ki. Ha tehát az említett ivek netalán némi kellemetlenséget, zavart vagy visszaélést okoznának , ezen figyelmeztetés folytában ma A nemzeti őrsereg parancsnoka már nem Lafayette volt, ’s Maratnak nem volt tőle mit tartania, hírlapja ismét megjelent , még pedig mindegyre dühösebb hangon írva. Már néhány ezer ember fejét kérte, kiknek vesztét a haza szabaditására mulhallanál szükségesnek Ilivé. E számot később az események meneteléhez képest majd felemelé, majd lejebb szállitá;— 1792dik év vége felé 300.000re tette ’80 számot —meg kell az igazat vallanunk — többé túl nem haladta. Néhány szó a lílerei Naptár ügyelteti. Minden honfi, kinek édes hazája műveltsége, ’s ezzel karöltve járó jóléte csak némileg is szivén fekszik, nemcsak érdemtelt dicséretre méltatja a Magyar Gazdasági Egyesület azon nemes törekvését, mellynél fogva a ,Mezei Naptár’ kiadására semmi áldozatot sem kímélvén, e népirat közhasznú gazdasági értekezési által az okszerű földművelést hazánk köznépénél is, ennek valóban közvetlen, ’s közvetve az egész hazának tagadhatóan javára előmozdítani igyekszik — sőt a tisztelt Egyesület ezen üdvös törekvése elősegítésére, észtehetsége, vagyona, és hatásköréhez képest, segédkezet is nyújtani hazafiai egyik szent kötelességének tartja, milly érzettől áthatva, de egyszersmind az Egyesület azon felszólítását, hogy