Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-11-26 / 95. szám

Spanyolországot és Portugálnát mint mellyek politikailag is alig nyujtanak kedvező kilátás­t­eres­­kedésünknek­­ mellezve; túl az oczeanon az éjszak­­amerikai Egyes, statusok és Brazília azon tartományok, melyeknél jelentő­ségesb terményink nemellyeire nézve szinte jó és tartósabb vásárt remélhetünk, azonban va­lamint Nagybritannia és Francziaország, úgy az emlí­tett amerikai tartományokkali kereskedési viszonyaik is csak és egyedül hazánk délnyugati határin át jö­hetnek virágzásba,­­s csak így Olaszországgali össze­köttetésünk is, hová marhánkat, kenderünket és do­hányunkat, még mindig meglehetős biztossággal küld­­hetnek. E rövid átpillantásból látható , hogy a mi keres­kedésünk legközelebbi biztos útja délnyugatnak megy, hol gazdag,­­s ha ráfigyelés nem hiányzanék , jeles minőségű termékinkre nézve nemcsak kétségtelen re­ményű, de egyszersmind bátorságos és állandó vásár is mutatkozik. — Mint lehessen ezen utat — a­men­nyire tőlünk telhetik — jó hosszú időre kiegyenget­nünk, fentartanunk és biztosítanunk ? erről akkor szó­­landunk, midőn az ausztriai örökös tartományokkal a kereskedési viszonyainkat kifejtendettük, és saját hely­zetünkről a szükségeseket elmondandottuk. Vámszabályt rest ötelkezés. A lipcsei közöns. újságot bécsi levelezője f. hó 1 Őről a felől értesíti, hogy a magyar terménkvasnak (Roheisen) az ausztriai örökös német-olasz tartomá­­nyokbai bevitelére ekkorig mázsájától 1 fr. 12 krral p. szabott vám megszüntetvén, az említett anyag bevitele ezentúl vámmentesíttetett. E rendszabályban, mellyet a cs. szabad, bécsi újság 311. számának hivatalos lapja egész kiterjedé­sében közlött, 's melly szerint az egyéb, durva mun­kán keresztülment vasnemű­ árukra szabott vám is ne­vezetesen enyhíttetett, valamint az említett levelező, úgy mi is az ausztriai kormánynak azon következetes­séggel vitt helyes tapintatát üdvözöljük, mellynél fogva az a magyar-erdélyi és egyéb örökös tartományok közötti vámsorompókat fokonként megszüntetni iparko­dik, miáltal a magyar termékeknek szabadabb külvá­­sár nyílik. Óhajtandó azonban, kivált pangó műiparunk tekintetéből, hogy a dolgozott és finomabb munkájú vasneműek kivitelére szabott vámmennyiség is enyhí­­tessék , mit hogy felvilágosult,­­s a mi érdekeinket is szívére vevő kormányunk a körülmények szerint esz­közleni fog, bizodalmasan reményljüik. Jelenen az ausztriai vaspályák építése vasunkra, majd más körülmények egyéb termékinkre nézve is meghozandják ezen könnyítést, mert tudnunk kell, hogy a vámsorompók megszüntetése egyszerre, egy vágással, az illető tartományok viszonyainak neveze­tes megrázkódtatása nélkül, nem eszközölhető! Fium­­,nov. 15. Cs. kir. főherczeg Istváné fensé­gek nov. 11­­. reggel 6 órakor Istriából jővén, városunk­ban hajóra szállt,’s Veglia szigetére hajózott; honnan 12d. este viszszatérvén, meglátogatta a színházat, ’s 13d. reg­gel 10 órakor ismét útnak indult, Lippának Stájerországba. Fővárosi lasVeka , Pest, nov. 26. A változékonyság szelleme alig tükrözheti magát valahol élénkebben, mint iker-­­ városunkban. A merre nézesz, a­hova fordulsz, min­­­­denütt másképen látod az életet ma, mint láttad egy-­­ pár hónap előtt. De vannak tárgyak, miknél a váltó­s szándék nem sikerült, mit Lafayette és Bailly bölcs intézkedésinek köszönhetni; — a pártosok árgyukkal riasztattak szét, néhány e söpredéknépből halva maradt. Fejér emlékkövet kellene az 1791 diki július 17-ének ál-­jt­alni, mert a lázadók 1789 óta csak ezen az egy napon­­ győzettek meg. — Marat, a népjogok rettent­hetően védője ezen idő alatt a legnagyobb aggodalmak közt szobájában tar­tózkodott , itt vára halálos rettegések közt a véres nap kimenetelét, mellynek fö intézője ő vala, eszeveszett kint járt fel ’s alá szobájában, ’s hányta vetette fejét, mintha ,mobile perpetuum­on törte volna eszét, ki-kirohant az utczára, ’s az ott járókelőktől újságot kérdezett; azt, ki mit sem tudott mondani, leszidá , mig egy i­lyen utczánjáró őt jól arczul nem csapta. Végre 7 óra felé megjelent a harezmezörül Simon varga, rongyosan és piszkosan. — ,Mi újság ? kiált feléje Marat. — „Ah a gyalázatosak — sohajta Simon nemcsak ránk lőttek, meggyőztek de meg is döngettek bennünket.“ Marat görcsöket kapott a dühösség miatt, ő már a prédát markában hivő. Hiú álmák! — Egy perczig rémülés foga el a kislelkü Maratot. Fo­­gadósnéját, Meunier asszonyt, megkéré , hogy rejtse el itt néhány napra pinczéjében. — ,Mi jut önnek eszébe , hiszen itt nyomják és osztják szét ön hírlapját, itt önt leghamarabb felfedezik. — Menjen ön a cordelierekh­ez. 168­ tékonyság naponkinti. Ezek közé tartozik nemzeti színházunk. Egyik nap tömve, másik nap üresen. Ezek közé tartozik journalistikánk nagyobb részének irány­zata. Ma fejérért küzdött, holnap feketét magasztal, holnapután ismer­etlen szürkeségben tűnik fel. A vál­tozásnál ritkán szokott jobb után következni , szól a közmondás. E közmondásban pedig vajmi sok igazság fekszik. Csak kivételek gyanánt szokott tör­ténni az ellenkező, ’s ez minél ritkább annál kedvesebb. Óhajtjuk ne csalatkozzunk reményünkben a nemzeti színházra nézve, mellynek hiszszük még ez év­ben uj igazgatósági időszaka virad , és ne literatúrai világunkra nézve, melly új évvel hihetőleg kettős uj­­folyóirattal gazdaguland; egyike b. Eötvös József és Trefort Ágoston szerkesztése alatt „Pesti havi irat“ czímmel; a másik „Honderű“ czímet viselend ’s Pet­­richevich Horváth Lázár szerkesztősége alatt nemes ízléssel ’s finom tapintattal megválogatandó olvasmá­nyokkal kedveskedendik hazánk szépeinek. Illy moz­galmi előkészületeket látva csak az iránt fejezzük ki forró kívánságunkat, bár ezen új erőpontosulatok ne oszlattassanak meg írói gyarlóság, felekezeti érdek ’stb. által ,s ne egymás ellen, hanem társas életünk — fogyatkozásai ellen irányozzák cselekvőségüket. Hazafi öröm látni, milly sűrűen tűnnek föl most egy­másután a literariai termékek, ’s többnyire megfele­lők korunk igényeinek ’s eddig elhagyatva volt tudo­mányosságunk, legfőkép pedig a népértelmiség szük­ségeinek. Ez utóbbinak megfelelő Stancsicsnak ismert népkönyvein kívül, Kubinyi Ágostonnak e napokban megjelent következő munkája: „Magyaror­szági mérges növények, alsóbb osztályú kivált nép­iskolák számára.“ K. 81. 87­­. és XXX tábla csino­san színezett képekkel. Ara, fűzve 4 fort. v. ez. Ez a népiskolák ellenében kissé tetemesnek látszik; de a sok képre fordított költség olly tetemes, hogy ehez képest jutalmasnak kell mondanunk az árt, mellyet egyes pártfogók nem fognak sokalni, ha meggondol­juk, hogy iskoláik számára illy egyetlen egy könyvnek megszerzése által eszközük, hogy nép már gyermekko­rában ismerni tanulja ezen növényeket, mellyekkeli élés nem ritkán egész család pusztulását vonta már maga után. Literatúrai újdonságaink folytában még egy­­ közelebb megjelenendő munkát kell meg­ismertetnünk, csupán czímének idézése által, szorul szóra’s betűről betűre úgy a mint van, t. i. „Keskeny­­út, Mellyet Az embernek Elméjére ütköző Tsuda gondolatoknak Akadékiból , háború Elmélkedé­seknek Köviből és sokféle Kételkedéseknek Sűrűjéből a mennyire lehetett: kiirtott Pápai Páriz Imre Melly Mostan minden lelkek­edvességeket kereső Híveknek kedvekért, kibotsáttatott. Debretzenyi formára. Pesten, 1843.­. — Már ezt a változást csakugyan a kivételek­hez kell számitanunk , mellyre nézve az évszám után csak három fölkiáltó jelet illesztünk, így—ii: 1843!!! — A hidnyitás körüli rendetlenségek már botrán­­koztatásig boszantókká válnak. Reggeli órákban so­ha sem lehetsz biztos, hogy átmehess Budára, ott bármi sürgetős végzendőd van is. Magunk tapasztal­tuk ezt sajnosan. Mentünk hétkor, nyitva volt a híd, és a hajók mint nehézkes ólomladikok mozogtak nagy lassan, a nyiláson átúszandók. Mentünk máskor 7 V2, mentünk 8, 8% órakor, de mindig csak úgy jártunk. Ácsorogtunk, fáztunk és áztunk félórákig, de hiá­ba tudakoltuk, meg mintegy mennyi hajó menend át. „Igen, igen oda, épen most jövök el a zárda mellett, ’s látom hogy egy osztály gránátos körülfogá azt. — Ho­va bújjak hát? — „Oh!“ — Az ajtón kopogás hallatszott. — Marat azt Ilivé, hogy már el van veszve, ’s pedig szabaditására jövőnek. Fleury k­­a, színésznő alakjában Andromache jött a szegény Artyanax-ot megkérni, hogy a Hector sírjába — azaz pinezéjébe — rejtőzzék. — — Marat csaknem két hónapig e pinezében lappangott. Nem előbb mint Septem­ber vége felé bátorkodott kijöni , midőn XVI. Lajos az 1791 ki, halva született alkotványt elfogadd­ Nevezetes idő­szak volt ez. — Egész Paris vidám és jókedvű volt, ’s a forradalmat bevégzettnek hivén , már csak tüzi-játé­­kokkal, ’s kivilágítással foglalkozának a polgárok. A ki­rály családostul estenkint lámpavilágnál ’s a nép ,éljen!' kiáltozási között az elysiumi mezőkön sétálgatott. Ah! ez már csak a haldokló királyság csillámának vég pislo­gása volt! — Egy estre, midőn a királyi család sétájá­ról visszatért, Lafayette kissé esetlenül így szólt a királynéhoz: „Eh bien Madame, vous devez être satis­­faite, vonz venez enfin de respirer l’air de la liberté. — Oui! monsieur, mais je le trouve bien lourd, et bien épais. (No ’s Asszonyom, nemde meg van elégedve, hogy végre a szabadsági légkörben szabadon lehethet? — igen, uram, csak hogy azt igen nehéznek és sűrűnek találom). Alig nyittatott meg a törvényhozó testület ülése, az izgatok, s köztük főleg Marat, mára munkához láttak, ’s mintegy meddig tartand az egész késedelmes ope­ratio. Az ismeretes gyöngédségü hajósok ’s hidszol­­gák vállvonitva, röhögve, vagy épen gúnyos elménet­­séggel válaszoltak. Ehez járul azon szerencsétlen taktika, hogy mikor mindkét partról indulnak hajók, csak egymás,’’után nyitogatják a hid két részét, előbb Budán, ’s ha ott vége van , Pesten , nem hogy egy­szerre tennék ezt, mi által a két városi közönség — jégzajlat nélkül is órákig megakasztatik szabad köz­lekedésében. Azt hisszük, hogy a hídbérlők némi kis figyelemmel csak tartoznak a közönség iránt viseltetni. — A vásári jegyzetből látjuk,­hogy a pesti Pannónia gyertyáknak jó keletök volt. Bizony pedig, ezek világossága nem igen nagy fényt árasztana Pannoniára. Mert azon sajnos észrevételt vagyunk kénytelenek tenni, hogy mióta e pesti gyártmányok „Pannónia“ díszcrímre tettek szert, csak amúgy le­­nézőleg pislognak alá a lángjuk mellett Pannónia di­csőségét búvárkodó olvasó vagy íróra. Hiába áll a szép rózsaszín takaró papíron azon sokat jelentő és még többet ígérő intés, hogy szükségtelen ezen gyertyákat koppantani, —­ mert ez egyszer csak u­­gyani meg kell szegni egész kíméletlenséggel a ,nok­ me tangere£ gyöngéd szabályát, ha látni akarunk, é­s ki lovagiasan ragaszkodnék e gyöngédséghez, azon veszi észre magát, hogy roppant hamv­üszök tornyosul a láng közepette ,amelly árnyat borít a szép ,Pannónia- czímre. Tréfán kívül, mióta az új mellék­név alatt kelnek e gyertyák, úgy vesszük észre, tetemesen csökkent korábbi beesők, — lefolynak, s üszköt képeznek, ’s homályosan égnek. Óhajtható,­­ hogy figyelmetlenség­e a vállalkozók részéről meg ne buktassa ezen olly szép reménynek indult hazai gyárt­mányunk ügyét. A Pest megye pártfogása alatt álló hazai első Takarékpénztárt akár befizetés , akár betett pénzeik visszavétele iránt megkeresni szándékozó közlekedők ezennel tisztelettel értesíttetnek , hogy a legközelebbi közgyűlés határzata következésében a pénztár minden kezelései az ez évi számadások ké­szítése miatt folyó évi december 10kén jövő január lő napjáig megszűnnek. — Költ Pesten november 24kén 1842. Szalay József mk. titoknok. Emik­tan jótékony nőegyesü­let. Mlgos puchói Marczibányi­­Lőríncz járt, ő Felsége arany­kulcsos hive , ’s a tek.­­kir. ítélőtábla közbirája , ’s neje, mlgos Kállay­­Antónia csillagkeresztes hölgy, dicső őseinek — kik annyi alapítványt tevének or­szágszerte — nyomdokit követve, a kebelbeli siny­­lők intézetében egy beteg-ágyat 1000 pengő­úttal ala­pítani szíveskedének. Melly nagyszivüségökért azon elhagyatott felebarátok nevében is — kik ez alapít­vány gyümölcséből ápolást nyerendnek — leghőbb hála nyilvánittatik. Budán 1842ki november 17-én tartott ülésből. Svalkey Henrik egyesületi titoknok. F­igyelmeztetés Értésünkre esett, misze­rint némelly megyékben Irinyi János ur által — a pesti ifjúság nevében — kiadott több gyűjtő ivek keringnének; ennek következtében mi kir. táb. hit. jegyzők ezennel nyilvánítjuk, hogy azok nemcsak megegyezésünk hiányával, hanem egészen befolyá­sunk nélkül bocsáttatvák ki. Ha tehát az említett ivek netalán némi kellemetlenséget, zavart vagy vissza­élést okoznának , ezen figyelmeztetés folytában ma­ A nemzeti őrsereg parancsnoka már nem Lafayette volt,­­ ’s Maratnak nem volt tőle mit tartania, hírlapja ismét megjelent , még pedig mindegyre dühösebb hangon írva. Már néhány ezer ember fejét kérte, kiknek vesztét a ha­­za szabaditására mulhallanál szükségesnek Ilivé. E számot később az események meneteléhez képest majd felemelé, majd lejebb szállitá;— 1792dik év vége felé 300.000re tette ’8­0 számot —meg kell az igazat vallanunk — többé túl nem haladta. Néh­ány szó a lílerei Naptár ügyelteti. Minden honfi, kinek édes hazája műveltsége, ’s ez­zel karöltve járó jóléte csak némileg is szivén fekszik, nemcsak érdemtelt dicséretre méltatja a Magyar Gazda­sági Egyesület azon nemes törekvését, mellynél fogva a ,Mezei Naptár’ kiadására semmi áldozatot sem kímélvén, e népirat közhasznú gazdasági értekezési által az oksze­rű földművelést hazánk köznépénél is, ennek valóban közvetlen, ’s közvetve az egész hazának tagadhatóan ja­vára előmozdítani igyekszik — sőt a tisztelt Egyesület ezen üdvös törekvése elősegítésére, észtehetsége, vagyona, és hatás­köréhez képest, segédkezet is nyújtani hazafiai egyik szent kötelességének tartja, m­illy érzettől áthat­va, de egyszersmind az Egyesület azon felszólítását, hogy

Next