Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-01-26 / 8. szám

Megjelenik e politikai , tudo­mányos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szom­baton , két-két íven. — Ilis­lője közül minden hirdetményt egy apró betüjű szeletsorátúl három ezüst kiért. VILÁG 1842. Előfizethetni helyben a szer­kesztő-hivatalban ( Sebestyén) utcza 288 sz. alatt , földszint­­félévre postán 6, különben 5­0 forinttal , az országban minden , azonkívül csak a cs. kir. fő­­postahivataln­ál Bécsben. Szerda. •Január 2(­. TRISTAI­OJI: Magyarorsz­á­g és Erdély. I faladás, csa­tornák, részvények. — Fővárosi mozgalmak: Pesti nőegyesületi jövedelem. — A kisded-óvó int. III. t. egyesület; tartandó közgyűlése. — Fejérmegyei köz­gyűlés (folyt­ás vége). Gyöngyösi kórház. — Arad­­megyei közgyűlés és czáfolat. — Czáfolatok (S­r­­bol, Esztergomból, és S. a. Újhelyről ) Erdélyi or­szággyűlés. Iv­ü­l­f­ö­l­d. F­rancziao­r­s­z­á­g: a par­kamrának feliratfölötti vitatkozása. — A követkamra felirási javaslata. — A pairkamra átnyújtja a királynak a trónbeszédre a választ. — A Journé des Debats a len­gyel ügyekről. — A National, Gazette de France, Nicole és Charivari perügye. — Salvando elhajtja Madridot. • Nagybrit­a­n­n­i­a. A „Spect­ator” az angol vasúti vállalatok és gyakori balesetek fölött. — A walesi hg kereszt­elésnapja. — O’Connell, repeal­­izgatói pályáján. — Dublini tory-jelölt. Spanyolország. Az egyház-rendszerizési törvényjavaslat némelly pontjai.— A hajóvizsgálati jog Anglia részérül ingerli Spanyolországot. P­or­t­u­g­a­lf­i­a. A Cortes-ülés megnyittatván, el­halasztóz­ik. N­é­m­e­t­o­r­s­z­á­g. Stuttgart A rottenburgi püs­pöknek az egyházi béke­fentartásról szóló indít­ványá­nak vázlata. Poroszország. Könyvvizsgálati és censu­­rai szabályok. Orosz- és Lengyelország. Vagyonvesz­­tésre ítélt lengyelek. Vegyes közlések. Dr. Hivatalos levelezés. Recipék. A bihari sza­­badelmü ifjúhoz. H­­­r 1­ő. Hivatalos jelentés. Gabonaár , pénz­­kelet, dunavíz-állás. Magyarország és Erdély. Haladás, csatornák, részvények. A haladást gátolni lehetetlen. Javításokat aka­dályozni esztelenség volna , tehát mind annak, mi e kettővel kapcsolatban áll, ügyeink felszínén kell maradnia , m­ert hisz ezen czélra áll fen a státus , arra van irányozva minden törekvése mint szinte minden intelligenciáé is. Ha tehát ellenkező kísér­leteket látunk , vagy legalább , mikép legtöbbnyire történik, ollyakat tétetni gyanítunk, úgy sem ha­ladásról sem javulásokól, sem végre státusczélról nem bírunk azon tiszta fogalmakkal , és épen ezek hiányának tulajdonítható , hogy különböző pártok, különböző sőt ellenkező véleménynek alakulnak olly dolgokban is, hol bizton csak egy irányt követhet­ni , vagy , hogy a részvétlenség olly javításokat gátol, mellyeket minden módon elősegítni az értel­mes embernek kötelessége. De ha valódi hala­dás, valódi j­a­v­í­t­á­s­o­k iránt sem vagyunk tisz­tában , még kevésbbé lehetünk tisztában az utak’s módok iránt, miket azok számára készítünk, ’s innen van , hogy majd erőinket meghaladók indit­­ványoztatnak , majd ollyak, mik a népesség egy részét jogtalanul súlyosabban terhelik a másiknál, majd meg ollyak, mellyek sikere bizonytalan , ’s alkalmazásuk veszélyessé lehet. Mind­ezt éretten megfontolni, minden oldalról megvilágosítni, a hir­­lapírás szép hivatása. Minthogy pedig hazánkra nézve ez anyagi érdekek haladása és javítása olly kitűnő fontosságú (mi mellett a részvényügy olly nagy szerepet játszik) el nem mulaszthatjuk olvasóink figyelmét anyagi érdekeink e hatalmas emeltyűje iránt is ébreszteni, annyival inkább, mint­hogy reformokat szülő időnkben illy békés utakon a legnagyobbszerű javításokat létesíthetnek, mellyek más módon minden viszonyunkat megzavarnák, jo­gainkat sértenék, tehetségüiket kimentnék, vagy arra szolgáltatnának alkalmat, hogy gyámság alá keríttessünk, és nyomasztó áldozatokat gördítnének ránk olly valamiért, mit különben szabad akaratból saját nyereségünkre tehetnénk. Minden anyagi javítás közt fő fontosságúak Magyarországra nézve a csatornák,’s méltók min­den figyelemre ’s erőkifejtésre. Olcsóföld , olcsó napszám: olcsó létesithetési biztosának ; sokféle, mind gazdasági mind mísipari és kereskedési érde­kekre háruló nagyszerű eredmények pedig kétség­telen jövedelmezést, mi iránt tapasztalás szerint sehol sem forog fen kétség; — a k­­a 1­a­d­á­s tehát csatornákat követel. Minden or­szágban az ébredő civilisatio első jelenségei a csa­tornák ; csatornák képezék terméketlen homokból a gazdag virágzó Hollandiát ;*) csatornák voltak az óriási angol iparűzés első forrásai; csatornák által magát Zahara sivatagát is buján-termé­si­­ránynyá lehetne változtatni, — ámde csatornákra szörnyű pénzösszegek kívántatnak, ’s óriási erők. — Hol ’s mikép lehet ezekre szert tenni ? Erre nézve csak egy mód van: közszell­­­e 111, és részvények! — Közszellem és egye­sült erő szoríta vissza Hollandiában a tengert, hogy földet nyerjenek egy haza számára ; közszellem és részvények által nyeré a hatalmas Anglia vég­­hetetlen ázsiai birodalmát; ez által szerzett össze 900 millió font sterlingnyi tőkét vasút-és csator­na-rendszere számára, melly összeg által tömér­dek státusadósságait még növelni alig volt szabad, ez hajt számtalan gőzöst a föld minden tengerein, szóval: ez téve Angliát a világ urává! Bámuljuk, nem irigység nélkül, azon hallatlan eredményeket, ismerjük a forrásokat ’s módokat, — — ’s még is elmulasztjuk azok haszonvételét!! A részvények eszméje volt ama szerencsés és hatalmas gondolat, melly illy roppant mun­kákhoz illy roppant erőforrásokat teremtett elő , mivel ez által az elszórt csekély összegecskékből a legnagyobb tőkék alakíttatnak a legnagyobb ezőr fokra, és a társaság minden osztálya, akár nagy, akár középszerű vagy kicsiny vagyonnál fogva részt vehet milliókba kerülő vállalatokban, mi­által a nyere­ség szintúgy mint az ügyértés és ügyszeretet a társaság minden osztályzatiba átszivárog. Ezek nyomán ismét uj gondolatok, uj gazdálkodványok keletkeznek, miknek kis összegei ismét nagy tő­kékké, újabb hasznos vállalatok alapítására szol­gálókká, növekedhetnek; ’s kétséget nem szenved, hogy, ha a közönség vagyonosabb része átlátná a részvények hasznosságát, mellyek a takarék­­pénztárak minden jótéteményivel még határtalan cselekvőséget is kötnek össze, minden ország, erőködés nélkül létesíthetné minden szükséges javításit, ’s ismét maga is húzhatna minden azok­ból áradó nyereséget, — míg egyes gazdagok által csak kevés létesítésik, mivel a legdúsabb gazdagság is korlátozva van hatáskörében, és sze­rencsés esetben a gazdagság kevés kezek közt ma­­radna felhalmozva, szerencsétlen esetben pedig hasonló vállalatok mindig, vagy legalább sok időre, elmaradnának,b­ármi nagy szükség volna is külön­ben rájuk. Értelmes publicistákra nézve ezen igazságok már olly közönségesekké lettek, hogy többé alig kivonnak szót, de a nagy közönség előtt még annyira nincsenek ismerve, hogy mikép már szom­szédainknál látjuk, elsurran a haszonvehetés al­kalma, még mielőtt megtanulná a haszonvehetés módját Vaspályákat nem nélkülözhet többé a státus, sem maga, sem a kereskedés részére ; okvetlenül tehát önmagának kell azokat építnie, ha e czélra részvény­társulatok nem alakulnak. Lesz, ki azt mondja: „annál jobb.” De a státus szinte csak a közönség pénzével építhet, mikép a részvénytár­sulat, azon különbséggel, hogy az első esetben mindenkinek mindegyikre kell adózni, a második­ban csak annak, ki akar, ’s kinek van miből,­­s arra, melly neki hasznot hajt; első esetben sen­kinek sincs befolyása sem irányra, sem meggaz­­dálkodásra, sem osztalékra, sem menetrendre’sat. ’sat.; a másodikban a tulajdonosok ezekre nézve s érdekeik szerint intézkedhetnek; az első esetben­­ állandó fizetéses, s a még kiskorúnak nyilatko­zó közönséget gyámságitó hivataloknak kell ala­­pittatni, — a másodikban fizetésiben, a nagyko­rúnak nyilatkozó közönségtől választott igazgató­ságok önállókig kormányozzák saját birtokukat,­­s mind személyzet mind eszközök tekintetében saját véleményök szerint korlátozhatják magukat, azt elbocsátva, kevesbítve'sat. ’sat. Hisz a status elég­­sokáig ellen is szegült ezen, az ő gépezetét ismét sokszorító szükségességnek, tetemes ked­vezményekkel ruházva fel a társulatokat; de ez­zel a közönség mit sem gondol, az egész rész­vénytömeget a pénztőzsérek és börzejátszók sza­bad kezére bízta, hogy azok csupán saját hasz­nukra zsákmányoljanak, mi meg is történt, — de bezzeg rosz hírbe is hozta az egész ügyet, mi el­len csak az lehetett volna mentőszer, hogy a részvények az egész országba 11 biztos ke­zekre jutottak volna, mikép ez Poroszországban ’s más német státusokban történt, hol csak cse­kély rész jutott a pénzcsarnokba , miszerint azok minden crisis daczára sem csökkentek pari alá; sőt annál sokkal fentebb állnak, noha ezen pályák jelenleg nem mutathatnak személyszaporaságot, mint például a bécsgyőri, mellynek részvényei még­is mélyen a pari alatt állnak, mivel minden részvény csupán a fővárosban van összehalmozva. De még most is, miután már rosz hírbe es­tek,­­s a statusnak legalább a vaspályák iránt el kelle magát határoznia, hogy e czélra a részvé­nyeket tanulja nélkülözni, még most is elismeren­­dő minden értelmes fő a részvények nagy czélsze­­rűségét, ha meggondolja azt, hogy csak azért vesztettek hírekben, mivel az állatok lett roppant nyereségek mértéktelen játékdühöt szültek, mi­által homlokegyenest rohantak a szédelgések ör­­vényibe. Egy magában értéktelen, hasztalan, je­lentéktelen dolog nem bírhatja mozgásra az egész számoló világot, nem tehet olly kiszámíthatlan szolgálatokat a haladásnak , nem biztosíthat a ci­­vilisatiónak olly feltűnő eredményeket! A nagy­­veszteségek csak onnan származtak, mivel mások ezelőtt még nagyobb nyereségeket tettek, csak nagy nyereségért koczkáztat az ember, é s e sze­rint a részvények lényeges haszna még mindig tényleges és valódi , m­íg a­kár csak esetleges, könnyen elhárítható, mesterkélt rész valami, melly némi felvilágosodás mellett önként elenyészik. Tegyük fel, hogy Magyarországban négy­millióba kerülő csatornát kell építeni. A csatorna felszámithatlan hasznú az ország két részére néz­ve, mellyek lakatlan puszták által vannak elvá­lasztva ’s csak illy módon kapcsolhatók össze; a hozzá közeleső s a tiszai földek birtokosainak fel­ötlő hasznokat igér, minthogy földjük most alig valami, azután pedig mindennemű 's a legnagyobb becsítésre lesz alkalmas; mert csatornák okai és nélkülözhessen teherhordói minden emberi közle­kedésnek , ’s egész föld kerekségén az anyagi műveltség legháladatosb teremtvényei; ezt sen­ki sem fogja tagadni, de az egész országban csak két három ember van, kik azt létesítni képe­sek volnának. ’S ha ezek történetesen nem akar­nának,——elmaradna a csatorna, a rájok hárulandó *) Egy részben a felvirágzó Bácskát is. A ki látta a Ferencz-csatorna partján felgazdagult­ falva­kat, annak nincs további okainkra szüksége, ki nem látta , nézze meg. — Szerk.

Next