Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-09-21 / 76. szám
PESTEK, 1S4*. Megjelenik a politikai, tudományos ás művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlójc közöl minden hirdetményt, egy ötös szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem rendes levelezők keretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. SZERDA, September 31. Előfizethetni helyben a szerkesztő - hivatalban ! Sebestyén-utcza 288. sz. alatt, földszint], félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azon kivül csak a bécsi cs. kir. fő - postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő - hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. Birodalmasan jelentjük , hogy lapunk jelentéléti (Julimjétől számított) folyamából még néhány teljesszámú példánynyal szolgálhatunk. Az évnegyedes előfizetést — October 1jétől December végéig — lapjainkra szinte elfogadjuk , postán küldve 3 forinttal, helyben házhozhordással és boríték nélkül 2 frt 30 krral pengőben. Egyúttal kötelességünknek érezzük a t. t. olvasó közönségei idején értesíteni, hogy Szerkesztő-hivatalunk Octoberlső napján mostani szállásáról az Uriutczába 450. szám alatti Horváth-ház lső emeletébe költözendik állal. A , IH(Uf * sz erk esztősé ge. Tartató in. MAGYAROllfszÁO ÉS Erdély. Névmagyarosítás Majorátusok. Jó a liberalismus mint mérsékelt haladás. — Fővárosi hírek. Pesti gyermekkórházi egyesület. A XIXdik század óriása. Baranya megye tisztválasztó gyűlése 's az uj tisztviselő-kar. tudósítások: Tolna és Zemplény megyék közgyülésiről.—Észrevételek a még egykét szóra a galicziai hitelegyesület tárgyában. Különös módja az executionak. (Somogyból ) — Magyar partvidék. (A fiumei kapitányi megbizottság munkálkodásinak eredménye (Vege). — Hírlapi kalászok. KÜLFÖLD. Szerbia (Lázadás és legújabb következményei. Mihály hg és miniszterei Zimonyba menekülnek. Cserny Alexius választatik föjdelmül. — Nagybritannia. (A királyné Edinburgban és Holyroodban. Gyárvidéki hírek. — Hírlapi vitatások és az angol sergeknek Afghanistánból szándéklott viszszahuzatása iránt. Indiai utazók iránti posta - intézkedés.) — Francziaország. (Oroszország viszonya Francziaországhoz. Aratás, mezei ünnep. Páris erőestvényeinek vállalkozói buknak. Kereskedési viszony Belgiumhoz és ennek Németországhoz. Francziaország törekvése Belgiumot csatlakozásra bírni.) — Spanyolország. (Lichnovvszky szabadon bocsáttatik.) Belgium. (Németországi kereskedés) Olaszország. (Civitavecchianak külvárosa készül alapittatni.) Schweiz (Luzernbe jezsuiták hivatnak.) Németország. (A badeni országgyűlés bezáratik. Erdőégés. Szászhoni tűzveszélyek.) Oroszország. (A minapi orosz lázadási hír valótlan.) Vegyes közlések. Hivatalos jelentések és magánhirdetések. Magyarország és Erdély. Pest, September 21-én 1842. Majorátusok. Már többször volt alkalmunk észrevenni, mikép a magát szabadelműnek nevezgető párt emberei bizonyos hibás állításokból indulva ki, okoskodásaik hiányait más véleményüekre törekedtek ruházni, é s állítólag közmegegyezéssel elfogadott elvekből olly következtetéseket hoztak, mellyek az ellennézetnek meggyőződésétől távol állnak. Így a Pesti Hírlap 172dik számának vezérczikkében azon állítást találjuk, hogy azok, kik az ősiség eltörlését kívánatosnak tekintik, ezt csak a végett óhajtják, hogy a nemesi birtok biztos és szabad rendelkezés alá tartozó birtokká váljék, hogy a föld szabad commerciumra, szabad kézenforgásra képesíttessék,s hogy ennélfogva, ha az ősiség eltörléséről van szó, a hitrebizottságokat jövendőre megengedni teljes lehetetlenség! Köszönettel tartozunk kétségkívül a P. Hírlapnak, hogy e fontos kérdés iránt véleményét olly egyenesen kijelentette, és kötelességnek tartjuk mi is nézetünket szintolly őszintén nyilvánítani, melly legalább e sorok szerzőjére nézve abban központosul, hogy az ősiség eltörlését semmi esetre törvény által kimondanunk nem kellene, míg a hittrebizottságok fölállítása szinte új törvényes intézkedések által könnyítve, szabályosítva és biztosítva nem lesz.*) Azok, kik az ősiség hiányait egyedül abban keresik, hogy általa a földnek szabadkézen forgása van hátráltatva; kik nem annyira annak tulajdonszerű hatását, mint átalános aristocraticus és föntartó jellemét kárhoztatják, kétségkívül a felemlített nézetet következetlenségnek tekintendik; de azok, kik az ősiség megszűnését leginkább azért tartják kívánatosnak, mivel a családi jogok igényleteit fölötte tág körre terjeszté ki; mivel a birtokjogi viszonyokat zavarba hozta, anélkül hogy egyszersmind azokat biztosította volna; mivel a hitrebizottságoknál fönálló egyszerű, mindenki előtt ismeretes elvek helyett sok esetben olly jogokra támaszkodott, mellyek csak a levéltárak kutatói előtt voltak ismeretesek, és számtalan pörre szolgáltatván alkalmat, a vevőre és eladóra egyaránt károsan hatottak ; azok, kik illy nézetekből indulnak ki, könnyen megfoganják, hogy bizonyos eszközt a kitűzött czél elérésére elégtelennek találhatni, anélkül hogy azért maga a czél láttassák helytelennek, és hogy ezért a P. Hírlappal az ősiségi törvények módosításának szükségére nézve egyetérteni még nem annyi, mint az általa fölállított következtetéseket is elfogadni és magáéivá tenni. Ha hazánk nem volna egyéb, mint földek ’s telkek tömege; nemzetünk pedig hasznot vadászó egyének öszvege, kétségkívül kívánatos lenne a földet egyedül kereskedés tárgyává, ’s az ingatlan vagyont, a mennyire csak lehet, ingóvá tenni, a fekvő birtokot szabadkézen-forgásra képesítni é s ezen nagyszerű agrotage nyereségét a nemzet egyénei közt fölosztani. De mivel előttem legalább a haza és a nemzet fogalma nem egyedül illy anyagi elemekből áll, mivel a nemzetnek még más érdekei is vannak , mint csupán pénznyereség; mivel minden közállományban olly elemnek kell léteznie, melly föntartó erőként hasson; és mivel végre semmi sem köt annyira egy bizonyos haza érdekéhez, mint a fekvő földbirtok, azért kívánatos előttem, hogy azoknak kezeiben, kik hazai törvényink értelmében a közdolgokra olly tetemes befolyással vannak, a birtok némileg legalább biztosítva legyen. Nem egyes családok érdeke vezérel itt, hanem a hazai üdvnek tekintete; nem az lehet itt szándékunk, hogy egyes családokat megörökítsünk; nem emberi hatalomtól függ a családi nagyság csillagának emelkedése ’s alkonyodása, családok származása ’s elenyészése; de az, hogy a családok, míg fönnállnak, míg törvényszerüleg a hazai ügyek tárgyalására hivatvák, ezen állásoknak anyagilag is megfelelhessenek; nem az itt a kérdés-,legyen általában aristocratia hazánkban, vagy nem ? hanem az: legyen é általában aristocratia, vagy szegény birtoktalan nemesség ? Nem gondoltam volna ugyan, hogy az ősiségi törvények a „nemesi proletariusok“ számát olly igen szaporították légyen; annyival inkább, mivel maga a P. Hírlap többször érintő, hogy az ősiség megszüntetése sok esetben éppen a szegény nemesség jogait sérti leginkább; de meg vagyok győződve, hogy ha az ősiséget megszüntetjük, és egyszerre a nemesi birtok határtalan szabadkézenforgását mondjuk ki, napról napra növekedendik hazánkban a birtoktalan nemesség (az aristocratias proletariusok) száma, mellyel kisebbíteni a törvényhozási gondos előrelátás legfőbb föladásihoz tartozandnék. — Ha ez így van, ha a haza és a közállomány érdeke megkívánja a hitrebizottságoknak, — a majorátusoknak — fölállítását, kétségkívül senki sem tagadandja meg a törvényhozástól, vagy az egyéntől azon jogot, hogy e tárgyban is, mint száz másban, mint átalában minden törvényhozatalban a jövő nemzedékek sorsa fölött is intézkedhessék; ha szabad volt a törvényhozásnak birtoki jogra nézve a ki- és leányág közt különbséget tenni, miért nem tehetné azt a fiú-ág egyénei közt is ? miért nem követelhetne a családi egyénektől e tárgy iránt áldozatot, ha igaz volna is, hogy a családi viszonyok szent kötelékeit a hittrebizottságok „olly mérgesen szaggatják meg“, mit hazánkban, legalább a határtalan osztályozások, és az ősiség megszüntetésével a családi érdekek ellenére tett eladások szint annyiszor és mérgesebben teendők, minthogy itt az egyén nem törvényes institutiónak, de más egyéni akaratnak áldozataként fogja magát tekinteni. Hogy a majorátusok a szabadföld elvét semmivé teszik, nem lehet elhatározó ok azokra nézve, kik ez elvet illy általánosságban veszélyteljes forradalmi kábaságnak szokták tekinteni. Nem fejezhetem be ezen futólagos észrevételeket anélkül, hogy kijelentsem, mikép a majorátusokat és hittrebizottságokat nem határtalanul kívánnám elfogadtatni, és azok szabályozását nyilván megemlítettem, mellynek bizonyos általános elv alapján mindig a családi birtok arányában kellene történnie, mert ha egy általános telekszám, p. o. az 1827 -i országos választmánytól ajánlott 500 telek fogadtatnék el, az olly családnál, melly 600 telket bir, igen tetemes. *) Az ősiség megszüntetését lapunk is elvének vallja, valamint azt is, hogy a hittrebizottságok, némi módosításokkal továbbra is fentartandók. Erről azonban majd annak idejében mi is — a dolog fontosságához képest — körülményesebben értekezendünk. A Szerk. ollyannál pedig, mellynek egy kétezer telke van, csekély majorátust képezne. A telekszám maximumát és minimumát mindazáltal mindig meg lehetne határozni. A hitrebizottságok illy módoni szabályozása, ám másban nem, azon törvényekben találná igazolását, mellyekkel a törvényhozás a paraszttelki osztályok iránt intézkedett; mint ott az osztályrészek minimumát, úgy itt a hittrebizottságok maximumát meghatározni annyival kevésbbé látszik fölöslegesnek, mennyivel bizonyosabb, hogy a birtok-összesítési és a birtokosztási rendszerek hiányai nem azok lényegében feküsznek, de egyedül a túlságig vitt alkalmazásban keresendők. Hibás taktika tehát ezen kérdést már előleg úgy eldönteni akarni, hogy még a törvényhozás engedményezési joga is e tárgyra nézve meg legyen kötve, mi annyit teszen, mint azon véleményt táplálni, hogy az ősiség eltörlése, a szabadon vett nemesi jószág leírásának biztosítása, a jogviszonyok egyszerűsítése, nem maga a czél, hanem egyedül eszköz más czélok elérésére. Gr. Sz. A—1. •Jó a liberalizmus mint mérsékelt halárista. A sajtó általi közlésekből észrevehetői, hogy hazánk értelmesb népe véleményekre nézve ketté vált, ámbár mindegyik a haza boldogulását feltételezve azon egy czél felé halad. — Az egyik rész ,constitutionally, a másik pedig ,liberálisi nevezet alatt fordul elő. — Ha a constitutionalis elveket pártoló közönséget Aristocratiának, a liberalismust pedig Democratiának nevezzük, akkor az elvek mellett elvek ellen mindenesetre víni kell. Mert tiszta Aristocratia nem lehet soha tiszta Democratia, és tiszta Democratia nem válhatik soha tiszta Aristocratiává. — Ha azonban a liberalismust mérsékleti haladásnak veszszük, úgy jól van, igen jó! van uraim ! mert az idő intéseit követnünk kell. Az illy liberalismust nem gyűlöli a magyar alkotmány; nem gyűlölik ezt élő törvényeink sem. — Ki nem tudja, hogy Árpád fejedelmünk alatt megalapított hatalom és engedelmesség változhatlannak hitt feltételei idő jártával némi módosítást szenvedtek. Első András királynak odiciuma igy szól: qui cunque Ungaris sen peregrinus in Ungaria depоs 11 о Sсуtiсо Genti 1i, et Ethnicorit и ad veram Jesu G г istifi demi 11 iсо non rediret-----capitec bonismur dа г etur. — És lám a 19-dik század az idő intésit követve, az izraelitákat, nemcsak nem akasztatja, sőt a polgárok számába leendő iktatások iránt nem kis gondot visel. — Dicső Iső Mátyás kir. 1471dik évi Decretumának lső t. czikkje azt parancsolja, hogy: Go miti a singulis anti is cele-Irentur, a megértett idők pedig jónak tartják , a rendkívüli eseteket kivévén csak minden harmadik évben egyszer tartani. Második Lajos királyunk 1525dik évi Decretumának 4dik t. czikkjében az rendeltetik: Luthe I ranis nines de regno es tir pan tu г. — Istenem! milly nagy változás jelenleg mint ölelik egymást az egy király hív jobbágyai, az egy haza tántoríthatlan polgárai. Ki gondolta volna egykor, hogy a magyar nemest valaha, szóbeli per utján rövid idő alatt elmarasztalni lehessen ? Ki vélte, hogy ez a váltótörvénynek, melly előtte csak néhány évvel korábban olly gyűlöletes volt, alávetni lehetséges lesz? Arról pedig, hogy a pest-budai hídon átmenetkor a született nemes valamit fizessen, ez előtt húsz évvel ki álmodott volna? —És ezek mind a nemzet javáért, dicsőségéért történtek; mert az emberi észt az idő intései gyalulták. ’S ez elöttem czélszerít haladás, mellynek soha ellensége nem lehetek.—Ha az aristocratiai és democratiai elv iránt van a vita, nagyon csudálom, hogy alkotmányos országokban, hol a fejedelem, hol a nép törvényes korlátok közé van szorítva, még csak szó is lehet az országlás formáiról. E kérdés csak azon népek feladása, mellyek rablánczaikat lerázva új hont, uj országot alkotnak. De egyébként is részrehajlatlanul vessünk egy pillanatot csak magára a democratiára, s a nép kormányára, fontoljuk meg természetét, eredményit, ’s azután ítéljünk, mi jó van benne. A népnek nagy tömege, a nép gyűlései és a tisztviselők változásai által a kormánynyal, a törvényszékekkel, ’s magával a törvényhozással szoros érintésbe jönek. E mérsékletlen befolyások a kormány haladását tétovába hozván, nem engedik, hogy a köztársasági körülmények a statusz czéljának megfelelő közbátorságot megerősítsék. A közhatalom orgánumai meg nem tartva a kellő függetlenséget esszeérzést, a törvény uralkodását, a