Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-10-22 / 85. szám

PESTEN, 1849.----­­■ ■ ------- . - 0­.­gb Megjelenik e politikai, tudományos és művészet Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl min­den hirdetményt, egy ötös­ szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem­ rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. 8Ж cnflBAT, octofiei* Előfizethetni helyben a szerkesztő - hivatalban [Uri-utcza 450. sz. alatt e­lső emeletben], félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal ; az or­szágban minden — azon kívül csak a bécsi cs. kir fő - postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,,a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. T a r t a 1 . m­. Magyarország f,S Erdély. Kinevezések. Nemzeti kép. II. — Fővárosi hírek. —Szini anticritica. — Kisdedovóintézet M. térj. egyesület tartandó közgyűlése. — Pesti szegénygyermek-kórház 's ajánlatok. — Népkönyvkiadó egyesület figyelmeztetése. Adakozá­sok a pesti nyilvános énekiskolára. — Tudósítások:­F­e­j éг, В­ács és К­о­m­á г о­m megyék közgyűléséről. Vidéki rövid közlés. (Rév­­komáromból Pápai czigányok. U­n­g­vár­ról: Igazítás.)­­List és társai (folytatás). Hirlapi halászok. Változások a cs.k.hadseregnél. KÜLFÖLD. Szerb­i­a (Vajevics elitéltetik.) Törökország. (Az öt hatalmasság követei hathatósan közbenjárandók Mihály hg. szerb fejdelem visszahelyeztetéséért. A libanoni kérdést tárgyazó nagyúri parancs.) Francziaország. (Jelen állása a franczia hatalomnak Algírban. A franczia sajtó az ango hajóhad­készület ellen. A Revue de Paris elmélete a Belgiummali vámegyesületről, sat.) N­agy b­r­i­t­an­n­i­a. (A királyné Izlandot is készül meglátogatni.— A kézművesek utolsó lázongása. A Chartismus befolyása a nyug­talanságokra. Ellenborough indiai politikája. A czigányok Angliá­ban. Gabnatörvény elleni társulat.) — Spa­ny­o­l­o­r­szág. (Cor­­tesgyülés határnapja.) Olaszország. (Az angol gyárművek be­­vitelváma leszállittatik Szicziliában.) — N­é­m­e­t­o­r­s­zág. (Az uj amerikai vámszabály nyomasztósága.) Dánország. Görög­ország. (Miniszter-változás hire) Vegyes közlések. TÁRCZA. Episodok a franczia forrradalom idejéből. (Club-bre­­tons). Külföldi bibliographia. Beszterczei anekdoták. Hivatalos jelentések és magán-tudósitások. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavízállás. Magyarország és Erdély. A nagy magy. kir.udv. kamara a Beszterczebányán megürült első és második kir. erdészhivatali irnokságra Neu­be­hl­er Pál és Melchiori Lajos , tanulmányai­kat végzett erdészgyakornokokat alkalmazd. Nemzeti kép. II. Mint a lelketlen kép szépségin hidegen lebbennek el pillanataik, mert éltető szellem nem ömleszt vonásiba szivmelegitő bájt, úgy az események száraz egybe­­függése meddő, ha szövedékén át nem gyürűdzik üdvös tanulmány feltűnő vegyülete! Nehogy tehát az általunk adott rajz szellemtelen legyen,­­ im­e ke­serű czikket ajánljuk t. olvasóink figyelmébe! Sajnos okulás, mellyet egy nem­­zet szomorú múltjá­nak bánatos emlékezetéből merít; de százszorta saj­­nos­, ha még önestén sem tud vagy nem akar okulni! — Előbbi czikkünkben festett képünknek minden vo­nása — mint a bölcs olvasó sejdíthető — a közügyek iránti részvét-gerjesztésre van irányozva, mert épen a hanyag közönyösség az, miből jelenkorunkban sokan ki nem vetkőznek. — Mi mikép egyes, akkint egész népek évezredes éltében a gondviselés bölcs intéseit imádjuk, erős hitünk lévén, hogy isten szivvérig-ható csapást küld néha a nemzetre, nem semmivé tipran­­dásul ezt, hanem bűneiből gyógyitva megóni vég-enyé­szettől.—Illy keser-üdvös intés vala égbül a magyar­nak Sajó és Mohács borzasztó képe, ott ’s itt egye­netlenség szülte közönyösség dönté Hunniát a tatár és török kemény rabigájába! Következés mutatta, hogy az ég sujtókeze nemzetek koszorújából kitépni nem akarta,hanem csak bajaink próbakövén kivánta őseinknek ’s példájukban unokáiknak erényét edzeni. — És valóban felébredt őseink iránt szörnyű hálátlansági bűnt követ­nénk el, nem méltányolva századok lefolyta alatt szen­vedett vastürelmeket, és nem áldva honunkért öntött véreket. — De fájdalom , alig vonult el Hunnia egéről a zivatar, hosszas küzdelmei után ernyedésnek indult őseink ereje nem újult meg unokáikban, a nemzetiség­es munkáló cselekvőség dajkakezein. Hanem inkább külföldi kéjelgés utánzásában gondatlanul emészté fel honunk termékeny áldásit, mit sem aggódva emelke­désén e hazának, mellyért pedig azért vérzettek apá­ink, hogy szerencsés­ ivadékaik az olajág csendes árnyában a dicső nagyság olly fokára emelhessék, minőre a keleti faj tömött erejével magát felküzdeni képes ! így jön, hogy nemzetünk önrészvétlenségivel ásta meg nemzetisége sirját,azzal egyszersmind tételének kora halálát idézve elő! Úgy jártunk, mint kit a mákony csendes szendergés között ölel, mert nem őrizve nem­zetiségünket, feledve eredetünket, saját hajlamunk után emésztők életfánk nedvét.— Hála azonban a Minden­ható kegyének! ő az újabban részvétlenségének bű­nös súlya alatt roskadozó nemzetet uj életre ébreszté, midőn bővebben öntött honszeretetet sziv­ereinkbe, hogy így minöszterünkből támadnánk munkás rész­vétre. És ha gyarló embernek szabad a véghetetlennek végzéseihez tisztelettel közelítni, hiszszüks­égnek en­nyi kegyelme azért áradoz ránk, hogy védfala legyünk ismét Európa és Európában az egész emberi nem mi­­veltsége és szabadságának, az éjszakról netalán be­rohanó szilaj elem ellen! Végre itt állunk jövőnk küszöbénél, és itt ismét bús aggály ébred részvevő keblünkben, midőn min­den ősi intézményt megingattatni, az alkotmány nyolcz százados falait rögtöni hamarsággal rontatni—’s meg­vetve a természet törvényét, szükséges előzmények és megkivántató kifejtések mulasztásával — átalakulásun­kat elhirtelenkedni látjuk. — És ha vész keletkezik in­nen, kérded tisztelt olvasó, mi oka? Képünkből ol­vashattad — a részvétlenség! — Mindinkább növek­szik radical újítóink túlzó törekvése, a megyei életben kizárólagos működésre vágyik, ’s az ellenében álló óvatos haladókat a megtört magasb aristocratia hamv­vedrén kivánja elporlasztani. — Íme képünk int, sür­getve kér, honfiak, hogy veszni részvétlenséggel ne engedjétek szeretett hazátokat. Előtünteti, mit kelljen tennetek, hogy, mig lehet, a nemzeti tényezők közöl végkép ki ne törülte­ssetek! — A meleg részvét ter­mette morális befolyást gyülésinken, igen az óvakodva haladóknak vissza kell nyerni a tért, mellyet elhagy­­tanak ’s nem az anyagi durva erővel, hanem a bölcs értelmesség súlyával meghiúsítani minden időelőtti in­dítványokat. — Mit tevénk eddig? a napról napra nö­vekedő hallgatói impertinentiák megnémitottak, ’s fél­tünk szólni ott, hol a helyszentsége illően nem tisztel­tetek; a magas­ aristocratia, az egyházi rend, a jó­zanabb rész vagy meg nem jelent, vagy néma fájda­lommal nézte, mint merészkednek túlzó nyitóink; ment­séget kerestünk a botrányokban, holott azok erőteljes meggátlása volt volna kötelességünk. Uraim , mi fel­­teszszük szabadelmüink szivéről, hogy ők a hon üd­vét vélik rögtönzéseikkel eszközleni, és hogy szenve­déllyé vált honszeretetök minden ellenállást, hon vész képében tüntet fel csigázott képzetekben. De ez nem elég a tér átengedésére, hanem inkább nagyobb ösz­tön minekünk az intelligentia használására, ébresztő esemény a buzgó részvétre, ’s kárhoztató jele hanyag­ságunknak. Közéig, sőt némelly megyékben tettleg beérke­zett az utasítások ideje; következőleg ezek készítésé­ben folytonos részt venni annál szorosb kötelességünk, minél élénkebb a tulvitt szabadelmüség működése! — Nincs becsesb polgári állás, mint milliókat boldogíthat­ni; de nincs is nagyobb polgári bűn a hanyagság és elnézés vétkénél azok részérül, kiket jog és értelem erre felhí! — Soha Francziaországnak olly iszonyatos múltja ’s olly nyughatatlan jelene nem lett volna, ha kellő munkássággal őrködik hona felett aristocratiája! — Ha valamikor, úgy átalakulásunk kétes hajnalán a nemzeti boldog jövő felkér munkás részvét ’s egye­sülésre, ’s sürgetve int, hogy karöltve megyei tanács­kozásokban rendületlen állhatatossággal viljunk a jó ügy mellett ’s álljunk ellen minden roham-árnak. Ne rettentsen viszsza sem túlságos szerénykedés, sem kellemetlen jelenetektőli félelem; mert mihelyt egész jogunkat méltóságos komolysággal használandjuk, a­­zonnal csökkenni fog rohanva haladóink megfeszített ügyekezete! Minthogy azonban nehezebb az elvesztett tért visszanyerni, mint azt megtartani, hogy szerencsés eredmény koszorúzza hazafias buzgalmunkat, kettőt elkerülhetlennek tartok. Első, hogy egyek legyünk min magunk és elveinkkel; második, hogy mit üdvös­nek ítéltünk, azt mind sajtó utján, mind megyei uta­sításokban előbbre léptetni iparkodjunk! E szavaknál épen zárandó valók soraimat, midőn az elsőt ille­tőleg nehézségekkel találkoztam. De ezekről máskor. K. I. A. VILÁG TÁRCIKÁJA. Episodok a franczia forradalom ide­jéből. CLUB-BRETONS. Midőn a híres tengeri hajós Arragonia királyát az új­világgal megajándékozta, elhatárza e király, hogy ott gyarmatokat állitana. De minthogy e fejedelem kígyói okos­sággal bírt, parancsot ada mindazoknak, kiket a gyarma­tok népesítésével megbízott, hogy kezükbe egyetlen ügy­védet se fogadjanak. E parancs magas politikai szempont­­ból eredett, és nagy fontossággal bírt, egyszersmind bi­zonysága volt annak, hogy a katholikus Ferdinand ezen osztályt az újonan alkotandó társaság tagjai közti egyet­értés meggátlására szintúgy képesnek tartó, valamint egy már elaggott társaság romlásának siettetésére. A szeren­csétlen XVI. Lajos Francziaországot és magát is valóban sok gonosztól megmentette volna, ha az egyetemes rendek (Ge­­neral­staaten) összehívásakor Ferdinand példáját követve, megyei ügyvivőinek megparancsolja, hogy a küldöttek so­rából amaz ügyvédi osztályt minden áron kirekeszszék, kik a forradalmi vihartól űzetve az 1789dikei május 4-én az egyetemes gyűlés megnyitásakor Versaillesben épen olly vészhozólag telepedtek le, mint az egyiptomi sáskák a Ní­lus völgyén Mózes idejében ! Kiki tudja, hova juttaták ezek Francziaországot. — Az ügyvédeket olly kevéssé szeretem, mint Hobbes, ki hihetőleg szinte azokra gondolt, midőn ezt írá: ,,Le vrai, et la faux , ne sont, que de mots, dont nous ne pouvous contester la realité.“ (Az igaz és ha­mis csak ofly szavak, mellyek valóságát nem vagyunk képesek bebizonyítani). Még kevésbbé szeretem azon ügy­védeket, kik Treilhard, Reubell, Péthion, Targes, Camus, Robespierre és Chapelier nevet viseltek. Ma épen ez utol­­sóról akarok szólani, mint ama rettentő társaság alapitó­­járul, mellyből mint Pandora szelenczéjébül, mind azon nyomorok, mellyek félszázad óta a világot sújtják, eredtek; csak azon különbséggel, hogy Pandora szelenczéjében leg­alább a remény megmaradt, mig a Jacobinusok barlang­ja csak halált és kétségbeesést nyújtott. Chapelier, kinek korábbi életét és eredetét épen olly homály fedi mint Romáét, a forradalom előtt csak ügy­védi diplomájával foglalkozott, mert pere egy sem volt. Ma is gyakran megtörténik, hogy olly ügyvédeket tesz­nek törvényhozókká, kikre a legegyszerűbb pert sem vol­na tanácsos bízni. Hasonló eset volt Francziaországban is 1789 ben! Chapelier eltűnt a sokaság közt, midőn őt Siéyes­­Mirabeau-nak bemutatá. Mirabeau, kinek hogy tiers-état-i képviselő lehessen, posztókereskedési pátenst kelle szerezni,­mindenütt alkalmas eszközöket keresett, czéljai előmozdítására; ő sas szemeivel azonnal állatá, hogy Chapelier olly ember, miilyenre neki szüksége van. Va­lóban Chapelier merész, beszínlő ’s konok férfi volt. A vi­tatkozásban élénk beszédű és ügyes lévén, azt mindig igazi álláspontjához érté vezetni, ’s csinosan berekeszte­t­ni. — „Már megy a dolog, szólt egykor hozzá az aixi­­ tribün (Mirabeau, most Thiers) de még csak igen apró I- lépéseket tehetünk; szükségünk van még valamire, hogy gyorsabban járhassunk.“—Mire ugyan ? —„Valami o­lyas­­ra, mivel az angolok már rég óta bírnak, ’s melly sza­badság tekintetében őket 200 évvel előbbre rugtatta.—­­’S mi lehet vájjon az?— „Egy club kedves collegám, egy club!­' — Mi az? —„Az barátom, több egyesült em­berek társasága. Mert 10 ember, ha egy czélra egyesül, száz ezret is— kik oszolva maradnak — megreszkettetA Chapelier el volt ragadtatva e találmányon. Archimedes nem vala boldogabb, midőn egy problémát megfejte, melly fölött annyi olympiadon át fejét törte, ’s öröm mámorá­ban a fürdőből kiugorván, "Syrakuza utczáin Ádám kön­tösében szaladva kiáltozó: Megvan! megvan! Chapelier idejét nem vesztegető, hanem még azon est­ve meglátogatta valamennyi collégéit, kik, szinte mint ő, bretagne-i követek voltak.—„Tudjátok-e barátim, mi egy club ?“ Nem — „Én tudom, Mirabeau épen most mon­­dá nekem meg.“ —No ’s? — „A club 10 egyesült embe­rek társasága, kik százezer nem-egyesültet is képesek megreszkettetni. Mi Bretagne-ból 50en vagyunk képvise­lők. — Legalábbis ! — Alakítsunk egy clubbot, sokszoroz­zuk a s­et­­tet, — ’s mi ötvenen, 500,000 embert resz­kettünk meg“. 48 órával később a club breton bade volt, mikép Carmenin mondja Mind­ez június első napjain történt 1789ben;— a bretagnei képviselőkhöz más megyei követek is csatlakoz- Fővárosi h­írek* Pest, octob. 22. Az iparlovagiság a leg­­különnemű­bb alakokban kezd nálunk feltünedezni; egy illynemű eset annál nagyobb figyelmet, ’s a hatóság részéről annál szigorúbb nyomozást és fenyí­tést igényel, minthogy a literatura körébe, ’s igy a műveltebb osztály érdekeibe vág, gyalázatos névbi­torlás által pedig egy külföldön utazó hazánkfia be­csülete gyanusítathatnék ollyak előtt, kik irodalmunk­ba kevesebbé lévén avatva , az írók egyéniségéről is kevesebbet tudhatnak,­“’s ez annál könnyebben meg­történhetnék , minthogy épen illy kevesebbé avatot­tak vagy irodalmunkkal épen ismeretlenekre van mér­ve a gyalázatos játék. Ugyanis több lap említi már: mikép valami titkos csalók társulata Gorove István „Nemzetiségünkről“ irt munkájával sajátnemű kere­setforrást nyitott magának ; elküldik t. i. jobbatlán gazdag polgárokhoz ’s kereskedőkhöz a nevezett munkát, német tartalmú szemtelen hizelgésű levél kíséretében, mellyben fizetésre felszólítják és ké

Next