Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-10-18 / 83. szám
más megyei köveinek pedig nincs a szerkezet ellen e részben kifogása ; hanem az a) ponthoz hozzátéretni kívánja , hogy polgárrá lehetősre legalább egy évi birtoklás kivántassék; ’s ezenkívül a polgárságot minden tisztviselő , lelkészi segéd ’s közoktatókra kiterjesztetni kívánja. Egy városi követ azonban, előrebocsátván Cs. és T. megye követei által a tegnapi ülésben fejtegetett átalános elvekre azon észrevételét, miszerint ha a magyar alkotmány valamelly sanyarú csapás, bel- vagy külviszály által összeomlanak, és e nemzet innen elköltözvén új alkotmányt alkotna magának, akkor állanának azon érintett szép eszmék; de midőn ezen alkotmány formái közt, ’s akik rend jogairól van szó, az emberiség jogegyenlőségéről előadott amaz elvek nem állhatnak; szoros lánczkapcsok vonulnak keresztül alkotmányunkon, ’s egynek tágítása számos rendetlenséget és az egész alkotmány öszszeroskadását húzná magával, — előrebocsátván ezeket, a napi tárgynak különösen a zsidókat illető részére következőleg nyilatkozik. Tudom hogy a zsidók polgárosítása a haladási eszmék közé tartozik, de megvallom, hogy a polgári jogok osztásában eléggé szűkkezü nem lehetek.. , zsidók polgárosítása sehol illy rögtön, illy hatalmas erővel nem sürgettetett. Napoleon leghamarább érlelte ez eszmét, ’s még sem merte azt illy rögtön létrehozni, hanem 1806ban egy, száz gazdag és művelt zsidókból álló gyülekezetet hiván össze, ezek tervet készitenek s csak ezután nyerék meg a zsidók némi megszorítások ’s föltételek mellett a polgárosítást. Bajországban sem történt átalános emancipatio, hanem előbb iskolák állíttattak föl, mellyekben a zsidók megrögzött rész szokásaik és erkölcseik elhagyására előkészíttessenek. Talán Magyarország jelen helyzetére sem árt némi tekintetet vetni, mert vannak panaszok, miszerint a váltótörvény a zsidók uzsoráskodása által eredeti jótékonyságából annyira kivetkeztetett , hogy e miatt a hazának több nagy birtoku családai vagyonilag végkép elsülyedtek; ’s ha a zsidókat magunkhoz karoljuk, vájjon fognak-e ők a mi érdekeinkhez járulni? ők polgári működésiket nem az ország javához hanem Thalmudjokhoz mérik, ’s ha a polgári törvények összeütköznek a Thalmud tanaival, nincs erő, melly őket a társaság czéljához mérsékelje ’s meggyőzze a polgári törvények jóvoltáról. A zsidónak nincs maradandó hazája, mig e vallási elveit le nem vetkezi. Mi történt 1825- ben? Bár már több helyen polgárosítva volt e nép, a mardokkai rabbi azt hirdeti, hogy Messias eljövetele közelget, azért gyűljenek össze Ujgorkban, ’s a niagarai zuhatagnál építsenek egy uj várost. Nincsenek még ők nálunk sem megérve arra, hogy őket teljes polgári jogokba helyezzük. Nevelni kell előbb őket, hogy elválasztó rész szokásikat ’s elveiket levetkőzvén tanulják meg, mikint a status java az egyenlőségtől függ.De akkor semaik rend szemeltessék ki befogadásukra, hanem az egész hazára nézve legyenek polgárokká. Az 1790 és 1827-i országgyűlések sem mertek az átalános emancipatioba bocsátkozni, mert tudták, mikint e kérdést úgy kell megoldani, hogy a nemzetnek kárára ne legyen. Az 484-iki országgyűlés azonban adott a zsidóknak némi jogokat, s miután adott: elégedjenek meg azokkal. Mi legalább őket még most polgárokul el nem fogadjuk.“—Egy másik városi követ , mellőzvén a zsidók kérdését, az a) b) c) ponti qualificatiókat illetőleg előadá, mikép azok által a honpolgárok eddigi jogaiktól fosztatnának meg ; például, egy városi haszonbérlő, ki eddig tisztességes keresete mellett polgárrá tehete, elvesztené általuk polgári képességét , mi még keserítőbb lenne, ha 400 ft jövedelemmel is bírna. Van olly lakója is a városnak , ki egyedül pénztőkéből él, de az neki épen egy forinttal jövedelmez kevesebbet 400 forintnál, és ezért a polgári képességből kizáratnék. Szóló tehát a qualificatiók közt a jövedelmi tekintetet mellőzni kívánná , mert általa a kir. városokban a pénzariszocralra állíttatnék föl, ’s a gazdagnak befolyása positiv törvény által emeltetnél?. Ha azonban e kivánalát el nem érhetné, legalább leszálíttatni kéri a jövedelem mennyiségét, mert a polgári képességet pénzszegény hazánkban 400 frt jövedelemhez kötni jogszerűtlenséggé válhatnék. — Egy megyei követ, miután a városi lakosok és polgárok közt különbség van téve, a polgárság elérhetését széles alapra állítandónak tartván, nem kívánja a zsidókat a Niagarához utasítani. A ej pontot illetőleg, igazságtalannak tartja, hogy a materiális érdek legyen képviselve; ugyanazért, hogy az értelmiség is képviseltessék , e pontot akkint pótoltatni indítványozza, hogy kinek értelmességét a tanács elismeri, ’s ügyvédek, írók, művészek’sat. 400 ft. jövedelmi qualificatio nélkül is, polgári képességgel bírjanak. Ezt követőleg az érdemes jegyző elő akará adni, mi okok vezérelték a választmányt a qualificatiora, azonban az elnökség által a zsidók ügye tűzetett ki előbbi tanácskozás tárgyául. Mima következtében egy megyei követ e tárgyhoz szólván, a zsidók emancipatioját az 1846ki engedélyeknél jelenleg egy lépéssel tovább vinni nem tartá czélirányosnak. Bár azt óhajtja hogy a honban minden ember polgár legyen , de miután a városi közlakások ’s polgárok közt különbség tétetett ’s a polgár politicai jogokkal ruháztaték föl, kérdi: fel kell-e a zsidókat e legszebb jogokkal ruházni? Igazságtalanság lenne ez, úgymond, a nép érdekében, mert vannak más polgártársaink kiket az alkotmány sánczai közé be kell vennünk , é s midőn e milliókra nem tekintünk, egy pár százezer emberre tekintsünk-e? Jelen viszonyaink nem engedik azt. Vessünk egy pár pillanatot a zsidók mostani helyeztetésére: én úgy tekintem őket ez országban mint idegeneket, és ők is úgy tekintik magukat; különböző nyelvek, vallásuk, nemzetiségük és szokásaik. Még mindig várják a Messiást, ki földi királyuk is leend. És ha mi nekik polgári jogot adunk, ezerenkint fognak északi nyomatásuk helyéről hozzánk vándorolni. Nem fognak ők egyhamar érdekeinkhöz simulni, idegenkednek a földmiveléstől. Muszkaországban telkek adattak nekik , de ők azt hiszik, hogy ha a kereskedésről lemondanak, vége lesz Ábrahám maradékinak. — Az utána szóló megyei követ az a. b. c. pontokra is szükségesnek látta véleményét ezúttal előadni, ’s azon elvből indulván ki, hogy a polgári képesség alapját szélesíteni kell ’s határozottan kimondani a qualification miszerint ki illyen’s ennyivel bir, az a polgári jogokban részesül,az a. ’s b. pontokat helybehagyvaj a ej pontnak ezen kezdetét: ..Ezeken kívül lehetnek polgárok“ kihagyatni ’s a pontot azon szavakon kezdetni kiváná: „Mindazok, kik a város környékén ’sat.“ Mi a 400 ft. jövedelemnek azon meghatározását illeti, hogy az állandó, tisztességes és biztos legyen, ez olly három qualificatio , úgymond, minek elhatározása egészen a város önkényére hagyatnék , mert ha a városnak érdekében fog állani, senkinek sem lesz állandó tisztességes és biztos jövedelme. Továbbá a c) pontbani qualificatiót úgy kívánja módosíttatni, hogy nagy városokban 400, közép városokban 200, ’s kis városokban 100 forint jövedelem kivántassék; második qualificatio pedig lenne, nagy városban 60, közép városban 40, kis városban 20 forint évi házbérfizetés; ’s még itt sem állapodnék meg, hanem ki mondaná , hogy ki a város pénztárába évenkint 6 pontnyi adót fizet, az polgár. E kívül még egy dj pontot kívánt hozzátétetni, mellyben az imént egy megyei követ által előadott qualificatio, az értelmiség érdekében, foglaltassák. Mi pedig a zsidókat illeti : miután azok nem akarnak nemzetiségünkhöz simulni, ’s nem is zsidó hanem elrontott német nemzetiséget gyakorolnak , és múlt országgyűlésen annyi engedményeket nyertek, hogy velök jó ideig beérhetik, azon engedményeket nem kívánja ez országgyűlésen tovább terjesztetni, ’s a „zsidókat ide nem értve“ záradéknak abbóli kihagyására szavaz. — Most egy más megyei szónok emelt szót a zsidók ügyében. Alig van tárgy, — úgymond- melly fölött az emberi szív érzelmeit annyira ki lehetne zsákmányolni, mint ez. Nincs ember,ki ezen, a világ minden részében szétszórt nép sorsa fölött fájdalmat ne érezne; e népnek, melly minden nemzetek törzsöké, a földteke legfényesb részének hajdani lakója, melly annyiszor harczias bátorsággal teljesíté kötelességét, midőn nemzete veszélyben forga, ’s melly mégis e széles földön irgalom nélkül szétszórva van. Azonban ne szóljunk erre nézve hosszasan: egyedül szárazon a tárgyhoz. Az e nép ellen mondatni szokott vádakra kell felelnem, a nélkül hogy szószólója lenni akarnék, ’s afféle gúnynak, mint minőt múlt országgyűlés alkalmával az augsburgi újság terjeszte, izraeliták megvesztegetetteinek nevezvén azon követeket, kik ez elnyomott népnek igaz ügyét pártolók, legkisebb tekintetet adnék; mert tudom, miként minden követnek, bármelly tekintet nélkül, ki kell itt mondani azt, mit kötelessége és meggyőződése parancsolnak. Sajnálom, hogy e nép ügye ellen először is királyi városi követ szólalt föl; a kir. városoknak kellene ez ügyben legelfogulatlanabbaknak lenniök, mert ők érzik leginkább, milly jó a törvényes fensőbbség alatti utalom. ’S miért mégis ezek, kik legjobban ellenszerzik magukat? Örökké fog élni emlékemben azon durva bánásmód, mellyet múlt 1840-i országgyűlés berekesztésekor a nép a zsidókon elkövetett azért, mert éreztetni akartuk vele, hogy ő is több semminél, mert ember. És nem tudom, miért ez elfogultság, ez elöítélet ? Azt mondják : mert a zsidóság szipolyaaadályai a népnek, nem akar simulni nemzetünkhöz, ’s vallása a keresztyénnel olly ellentétben áll. Feleletemet ez utólsónál kezdem, ’s azt mondom, hogy nem volna szomorúbb dolog, mint ha egyéni meggyőződés ’s vallási formák különbsége volna, mitől az embernek polgári léte fölfüggesztetnék. Hányan vagyunk itt, kik istenünket különbözőként imádjuk, ’s ki mondhatná hogy „én tisztábban fohászkodom istenemhez“ ? Uraim, e közfalnak megkell szűnnie, ’s ezt mi mélyen éreztük, mert nem rég egy hazánkból kitiltott vallásfelekezetet befogadónk. Higyen istenében kiki mint akarja, zárkózzék el, békéljen meg lelkével, csak jó polgár legyen, nekem hiedelmével semmi közöm. Azt mondják továbbá, hogy a zsidóság szipolya a népnek, ’s ennek meggátlásáról nem gondoskodunk, mig gondosan óvakodunk attól, hogy műveltebb osztályok körében, mellynek pedig volna esze magát a csalatás ellen védeni, le ne telepedjék. Pedig het sok keresztyén zsidó találkozik azok között is! Példákat tudnék fölhozni a magosak sorából, kik az uzsoráskodást jobban, tökéletesebben űzik, csakhogy segédeszközül a szegény nyomorult zsidót választják , ’s ez ölti magára a szennyes palástot, mig a nagy ur csak a hasznot érzi. Vádoltatik e nép, hogy nem simul a nemzethez. Uraim, a zsidó mindenütt és mindig jó polgár. Legyelországban volt-e e népnek állandó maradása, pártoltatása ’s a forradalomból reménye, hogy polgár leend? Nem; és mégis, midőn a nemesség még arról tanácskozik : lehet-e a föld népe polgár vagy nem ? fegyverrel állott ki ’s vérével védte azon hazát, mellynek ő csak eltűrt vándora volt. Sajnálom hogy az izraelitáknak közelebbi vasárnapon tartott iskolai próbatételén olly kevés követ volt jelen; láthatták volna ott, mikép ez a nép magyarul tanul; nem ellensége az nemzetiségünknek ’s nem fogja ezért úgy kétségessé tenni, mint az illir ’s horvát. Mondják , hogy e nép még megérve nincs a polgárosodásra, ’s érje meg a múlt országgyűlési 29dik törvénycikkben adott engedélyekkel. Igen köszönöm. Nem hiszem hogy a polgári lét élvezésére olly roppant qualificatio kivántatnék; példát tudnék épen az ausztriai monarchiában, miszerint egy alacsony születésű egyén magas polctra emeltetvén, mihelyt uj körébe behelyezve volt, mindjárt volt vadásza, kapusa, kocsisa, lova, szakácsa, ezüst diszruhás cselédei, mintha bölcsőjétől mindig e körben állott volna, és senkisem mondá, hogy rá qualificálva nem volt. Midőn 1789 a franczia forradalom kimondá, hogy törvény előtt minden osztály egyenlő, nagy különbség volt a nyomorult vauquese-i szénégető ’s a fényes párisi dandy közt, mégis amaz szintúgy élvezé az egyenlőség jótékonyságát mint imez. Nem kell hát ehez olly nagy qualificatio; ha szinte, ki először lép parquette-re azt félve teszi ’s tán el is bukik, de ismét felkéi ’s tovább megyen, és gyermeke már ügyesen fog rajta járni tudni. Az 1840ki. törvény a zsidóknak majd semmit sem adott, ’s rendelete akint is kijátszaték, hogy, mint a minap itt elmondaték, egy város, csak hogy a körében zsidók ne lakhassanak, bányavárossá tette magát. E kérdés meg van érve már, ’s így többé nem maradhat; minél inkább iparkodunk erősödni, annál inkább kell a haza minden lakóit annak kedvezéseiben ’s jótékonyságiban részesíteni. Eddig is a hazák ’s alkotványok mostohasága sülyeszté e népet erkölcsi alacsonyságára. Azért, hogy élvezhessék ők is az alkotmány javait, kérem, hogy az 1839ki törvényjavaslatot elővenni méltóztassanak. Ha pedig e kivánatom többséget nem nyer, mindenesetre a szerkezethez ragaszkodom.“ Ezután két városi követ elégnek tartá az 184-6ki engedélyeket a zsidók részére, mig a keresztyén nemnemeseknek is birtokjog nem adatik. — Egy érdemes megyei követ: mit vétettek — mond — a zsidók a keresztyéneknek ? ha igen, leróttuk már adósságunkat eléggé ; nincs semmi hátra a rováson; fogadjuk el őket polgártársakul. Milly lélekkel kívánhatjuk, hogy azok, kiknek a status egy fillért sem ad, sem nevelésökre sem egyházakra sem semmire, a haza közterheit viseljék? Mi joggal fogják a városok polgáraik közöl kiküszöbölni azokat, kik a hazát véreikkel védik, mert az ujonczok közé magok helyett keresztyént nem helyettesithetnek; midőn, a tárgyalás alatti munkálat 110 §a szerint „a polgárok akaratok ellen a hadi seregbe személyesen be nem soroztathatnak, hanem helyetteseket állíthatnak maguk helyett“? Senkitől olly kevéssé nem várta szóló a zsidók elleni felszólalást mint ama szép tiszai várostól, mellynek vallási tiszta buzgósága itt is dicsértetett. Minthogy ott a vallást szeretik ’s olvassák az ó és uj szövetséget, tudhatják, miként az volt isten előtt olly kedves nemzet, ’s a mi vallásunk is övékből származott. ’S miután elkészült a remekmű, miért vetjük meg vagy üldözzük a mintát? Rothschildet Bécs polgárává nevezte, ’s Londonban kétszer választottak sherifet zsidók közöl. És a ki lehet Bécsben polgár ’s Londonban sherif , lehet az Debreczenben is polgár. — Még három megyei követ ugyan-e szellemben szólván ; egy felső megyének követe illyformán vélekedik e tárgyban . Midőn az országos BB. múlt országgyűlésen az illető törvényjavaslatot ö felségelibe terjeszték, nem tekintve a fenálló körülményeket, azon meggyőződésből tették azt, hogy igazság és emberi jogok tiszteletben tartása azon alap, mellyen az alkotmányos szabadság nyugszik,’s ezért 682