Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-18 / 83. szám

más megyei köveinek pedig nincs a szerkezet ellen e részben kifogása ; hanem az a) ponthoz hozzátéretni kí­vánja , hogy polgárrá lehetősre legalább egy évi birtok­lás kivántassék; ’s ezenkívül a polgárságot minden tiszt­viselő , lelkészi segéd ’s közoktatókra kiterjesztetni kí­vánja. Egy városi követ azonban, előrebocsátván Cs. és T. megye követei által a tegnapi ülésben fejtegetett áta­­lános elvekre azon észrevételét, miszerint ha a magyar alkotmány valamelly sanyarú csapás, bel- vagy külviszály által összeomlanak, és e nemzet innen elköltözvén új al­kotmányt alkotna magának, akkor állanának azon érin­tett szép eszmék; de midőn ezen alkotmány formái közt, ’s a­kik rend jogair­ól van szó, az emberiség jogegyen­lőségéről előadott amaz elvek nem állhatnak; szoros láncz­­kapcsok vonulnak keresztül alkotmányunkon, ’s egynek tágítása számos rendetlenséget és az egész alkotmány ösz­­szeroskadását húzná magával, — előrebocsátván ezeket, a napi tárgynak különösen a zsidókat illető részére követ­kezőleg nyilatkozik. Tudom hogy a zsidók polgárosítása a haladási eszmék közé tartozik, de megvallom, hogy a polgári jogok osztásában eléggé szűkkezü nem lehetek.. , zsidók polgárosítása sehol illy rögtön, illy hatalmas erő­vel nem sürgettetett. Napoleon leghamarább érlelte ez eszmét, ’s még sem merte azt illy rögtön létrehozni, ha­nem 1806ban egy, száz gazdag és művelt zsidókból álló gyülekezetet hiván össze, ezek tervet készitenek s csak ezután nyerék meg a zsidók némi megszorítások ’s föl­tételek mellett a polgárosítást. Bajországban sem történt átalános emancipatio, hanem előbb iskolák állíttattak föl, mellyekben a zsidók megrögzött rész szokásaik és erköl­cseik elhagyására előkészíttessenek. Talán Magyarország jelen helyzetére sem árt némi tekintetet vetni, mert van­nak panaszok, miszerint a váltótörvény a zsidók uzso­ráskodása által eredeti jótékonyságából annyira kivetkez­tetett , hogy e miatt a hazának több nagy birtoku csalá­­dai vagyonilag végkép elsülyedtek; ’s ha a zsidókat ma­gunkhoz karoljuk, vájjon fognak-e ők a mi érdekeinkhez járulni? ők polgári működésiket nem az ország javához hanem Thalmudjokhoz mérik, ’s ha a polgári törvények összeütköznek a Thalmud tanaival, nincs erő, melly őket a társaság czéljához mérsékelje ’s meggyőzze a polgári törvények jóvoltáról. A zsidónak nincs maradandó ha­zája, mig e vallási elveit le nem vetkezi. Mi történt 182­5- ben? Bár már több helyen polgárosítva volt e nép, a mardokkai rabbi azt hirdeti, hogy Messias eljövetele közelget, azért gyűljenek össze Ujgorkban, ’s a niagarai zuhatagnál építsenek egy uj várost. Nincsenek még ők nálunk sem megérve arra, hogy őket teljes polgári jo­gokba helyezzük. Nevelni kell előbb őket, hogy elválasztó rész szokásikat ’s elveiket levetkőzvén tanulják meg, mi­­kint a status java az egyenlőségtől függ.De akkor sema­­ik rend szemeltessék ki befogadásukra, hanem az egész hazára nézve legyenek polgárokká. Az 1790 és 1827-i országgyűlések sem mertek az átalános emancipatioba bo­csátkozni, mert tudták, mikint e kérdést úgy kell meg­oldani, hogy a nemzetnek kárára ne legyen. Az 4­84-iki országgyűlés azonban adott a zsidóknak némi jogokat, s miután adott: elégedjenek meg azokkal. Mi legalább őket még most polgárokul el nem fogadjuk.“—Egy másik vá­rosi követ , mellőzvén a zsidók kérdését, az a) b) c) ponti qualificatiókat illetőleg előadá, mikép azok által a honpolgárok eddigi jogaiktól fosztatnának meg ; például, egy városi haszonbérlő, ki eddig tisztességes keresete mellett polgárrá tehete, elvesztené általuk polgári képes­ségét , mi még keserítőbb lenne, ha 400 ft jövedelem­mel is bírna. Van olly lakója is a városnak , ki egyedül pénztőkéből él, de az neki épen egy forinttal jövedelmez kevesebbet 400 forintnál, és ezért­­ a polgári képesség­ből kizáratnék. Szóló tehát a qualificatiók közt a jö­vedelmi tekintetet mellőzni kívánná , mert általa a kir. városokban a pénzariszocralra állíttatnék föl, ’s a gaz­dagnak befolyása positiv törvény által emeltetnél?. Ha azonban e kivánalát el nem érhetné, legalább leszálít­­tatni kéri a jövedelem mennyiségét, mert a polgári ké­pességet pénzszegény hazánkban 400 frt jövedelemhez kötni jogszerűtlenséggé válhatnék. — Egy megyei követ, miután a városi lakosok és polgárok közt különbség van téve, a polgárság elérhetését széles­ alapra állítandónak tartván, nem kívánja a zsidókat a Niagarához utasítani. A ej pontot illetőleg, igazságtalannak tartja, hogy a ma­teriális érdek legyen képviselve; ugyanazért, hogy az ér­telmiség is képviseltessék , e pontot akkint pótoltatni in­dítványozza, hogy kinek értelmességét a tanács elismeri, ’s ügyvédek, írók, művészek’sat. 400 ft. jövedelmi qua­­lificatio nélkül is, polgári képességgel bírjanak.­­ Ezt követőleg az érdemes jegyző elő akará adni, mi okok vezérelték a választmányt a qualificatiora, azonban az el­nökség által a zsidók ü­gye tűzetett ki előbbi tanácskozás tárgyául. Mim­a következtében egy megyei követ e tárgy­­­hoz szólván, a zsidók emancipatioját az 1846ki engedé­lyeknél jelenleg egy lépéssel tovább vinni nem tartá czél­­irányosnak. Bár azt óhajtja hogy a honban minden ember polgár legyen , de miután a városi közlakások ’s polgá­rok közt különbség tétetett ’s a polgár politicai jogokkal ruháztaték föl, kérdi: fel kell-e a zsidókat e legszebb jo­gokkal ruházni? Igazságtalanság lenne ez, úgymond, a nép érdekében, mert vannak más polgártársaink kiket az alkotmány sánczai közé be kell vennünk , é s midőn e mil­liókra nem tekintünk, egy pár százezer emberre tekint­sünk-e? Jelen viszonyaink nem engedik azt. Vessünk egy pár pillanatot a zsidók mostani helyeztetésére: én úgy tekintem őket ez országban mint idegeneket, és ők is úgy tekintik magukat; különböző nyelvek, vallásuk, nemze­tiségük és szokásaik. Még mindig várják a Messiást, ki földi királyuk is leend. És ha mi nekik polgári jogot adunk, ezerenkint fognak északi nyomatásuk helyéről hozzánk vándorolni. Nem fognak ők egyhamar érdekeink­­höz simulni, idegenkednek a földmiveléstől. Muszkaor­szágban telkek adattak nekik , de ők azt hiszik, hogy ha a kereskedésről lemondanak, vége lesz Ábrahám maradé­kinak. — Az utána szóló megyei követ az a. b. c. pon­tokra is szükségesnek látta véleményét ezúttal előadni, ’s azon elvből indulván ki, hogy a polgári képesség alapját szélesíteni kell ’s határozottan kimondani a qualification miszerint ki illyen’s ennyivel bir, az a polgári jogokban részesül,­­az a. ’s b. pontokat helybehagyvaj a ej pontnak ezen kezdetét: ..Ezeken kívül lehetnek polgárok“ kihagyatni ’s a pontot azon szavakon kez­detni kiváná: „Mindazok, kik a város környékén ’sat.“ Mi a 400 ft. jövedelemnek azon meghatározását illeti, hogy az állandó, tisztességes és biztos le­gyen, ez olly három qualificatio , úgymond, minek elha­tározása egészen a város önkényére hagyatnék , mert ha a városnak érdekében fog állani, senkinek sem lesz állandó tisztességes és biztos jövedelme. Továbbá a c) pontbani qualificatiót úgy kívánja módosíttatni, hogy nagy váro­sokban 400, közép városokban 200, ’s kis városokban 100 forint jövedelem kivántassék; második qualificatio pedig lenne, nagy városban 60, közép városban 40, kis városban 20 forint évi házbérfizetés; ’s még itt sem állapodnék meg, hanem ki mondaná , hogy ki a város pénztárába évenkint 6 po­ntnyi adót fizet, az polgár. E kívül még egy dj pontot kívánt hozzátétetni, mellyben az imént egy megyei követ által előadott qualificatio, az ér­telmiség érdekében, foglaltassák. Mi pedig a zsidókat il­leti : miután azok nem akarnak nemzetiségünkhöz simul­ni, ’s nem is zsidó hanem elrontott német nemzetiséget gyakorolnak , és múlt országgyűlésen annyi engedménye­ket nyertek, hogy velök jó ideig beérhetik, azon enged­ményeket nem kívánja ez országgyűlésen tovább terjesz­tetni, ’s a „zsidókat ide nem értve“ záradék­nak a­bbóli kihagyására szavaz. — Most egy más megyei szónok emelt szót a zsidók ügyében. Alig van tárgy, — úgymond- melly fölött az emberi szív érzelmeit an­nyira ki lehetne zsákmányolni, mint ez. Nincs ember,ki ezen, a világ minden részében szétszórt nép sorsa fölött fájdalmat ne érezne; e népnek, melly minden nem­zetek törzsöké, a földteke legfényesb részének haj­dani lakója, melly annyiszor harczias bátorsággal telje­­síté kötelességét, midőn nemzete veszélyben forga, ’s melly mégis e széles földön irgalom nélkül szétszórva van. Azonban ne szóljunk erre nézve hosszasan: egye­dül szárazon a tárgyhoz. Az e nép ellen mondatni szo­kott vádakra kell felelnem, a nélkül hogy szószólója len­ni akarnék, ’s afféle gúnynak, mint minőt múlt ország­gyűlés alkalmával az augsburgi újság terjeszte, izraeliták megvesztegetetteinek nevezvén azon követeket, kik ez el­nyomott népnek igaz ügyét pártolók, legkisebb tekintetet adnék; mert tudom, miként minden követnek, bármelly tekintet nélkül, ki kell itt mondani azt, mit kötelessége és meggyőződése parancsolnak. Sajnálom, hogy e nép ügye ellen először is királyi városi követ szólalt föl; a kir. vá­rosoknak kellene ez ügyben legelfogulatlanabbaknak len­­niök, mert ők érzik leginkább, milly jó a törvényes fen­­sőbbség alatti utalom. ’S miért mégis ezek, kik legjob­ban ellenszerzik magukat? Örökké fog élni emlékemben azon durva bánásmód, mellyet múlt 1840-i országgyű­lés berekesztésekor a nép a zsidókon elkövetett azért, mert éreztetni akartuk vele, hogy ő is több semminél, mert ember. És nem tudom, miért ez elfogultság, ez elöíté­­let ? Azt mondják : mert a zsidóság szipolya­­a­adályai a népnek, nem akar simulni nemzetünkhöz, ’s vallása a keresztyénnel olly ellentétben áll. Feleletemet ez utól­­sónál kezdem, ’s azt mondom, hogy nem volna szomo­rúbb dolog, mint ha egyéni meggyőződés ’s vallási for­mák különbsége volna, mitől az embernek polgári léte fölfüggesztetnék. Hányan vagyunk itt, kik istenünket kü­lönbözők­ént imádjuk, ’s ki mondhatná hogy „én tisztáb­ban fohászkodom istenemhez“­ ? Uraim, e közfalnak meg­kell szűnnie, ’s ezt mi mélyen éreztük, mert nem rég egy hazánkból kitiltott vallásfelekezetet befogadónk. Higyen istenében kiki mint akarja, zárkózzék el, békéljen meg lel­kével, csak jó polgár legyen, nekem hiedelmével semmi kö­zöm. Azt mondják továbbá, hogy a zsidóság szipolya a nép­nek, ’s ennek meggátlásáról nem gondoskodunk, mig gon­dosan óvakodunk attól, hogy műveltebb osztályok körében, mellynek pedig volna esze magát a csalatás ellen védeni, le ne telepedjék. Pedig het sok keresztyén zsidó találko­zik azok között is! Példákat tudnék fölhozni a magosak sorából, kik az uzsoráskodást jobban, tökéletesebben űzik, csakhogy segédeszközül a szegény nyomorult zsidót vá­lasztják , ’s ez ölti magára a szennyes palástot, mig a nagy ur csak a hasznot érzi. Vádoltatik e nép, hogy nem simul a nemzethez. Uraim, a zsidó mindenütt és min­dig jó polgár. Legyelországban volt-e e népnek állandó maradása, pártoltatása ’s a forradalomból reménye, hogy polgár leend? Nem; és mégis, midőn a nemesség még arról tanácskozik : lehet-e a föld népe polgár vagy nem ? fegyverrel állott ki ’s vérével védte azon hazát, mellynek ő csak eltűrt vándora volt. Sajnálom hogy az izraelitáknak közelebbi vasárnapon tartott iskolai próba­tételén olly kevés követ volt jelen; láthatták volna ott, mikép ez a nép magyarul tanul; nem ellensége az nem­zetiségünknek ’s nem fogja e­zért úgy kétségessé tenni, mint az illir ’s horvát. Mondják , hogy e nép még meg­érve nincs a polgárosodásra, ’s érje meg a múlt ország­gyűlési 2­9dik törvényc­ikkben adott engedélyekkel. Igen köszönöm. Nem hiszem hogy a polgári lét élvezésére olly roppant qualificatio kivántatnék; példát tudnék épen az ausztriai monarchiában, miszerint egy alacsony szü­letésű egyén magas polctra emeltetvén, mihelyt uj kö­rébe behelyezve volt, mindjárt volt vadásza, kapusa, kocsisa, lova, szakácsa, ezüst diszruhás cselédei, mint­ha bölcsőjétől mindig e körben állott volna, és senki­­sem mondá, hogy rá qualificálva nem volt. Midőn 1789 a franczia forradalom kimondá, hogy törvény előtt min­den osztály egyenlő, nagy különbség volt a nyomorult vauquese-i szénégető ’s a fényes párisi dandy közt, mégis amaz szintúgy élvezé az egyenlőség jótékonyságát mint imez. Nem kell hát ehez olly nagy qualificatio; ha szinte, ki először lép parquette-re azt félve teszi ’s tán el is bu­kik, de ismét felkéi ’s tovább megyen, és gyermeke már ügyesen fog rajta járni tudni. Az 1840ki. törvény a zsi­dóknak majd semmit sem adott, ’s rendelete akint is ki­­játszaték, hogy, mint a minap itt elmondaték, egy város, csak hogy a körében zsidók ne lakhassanak, bányavá­rossá tette magát. E kérdés meg van érve már, ’s így többé nem maradhat; minél inkább iparkodunk erősödni, annál inkább kell a haza minden lakóit annak kedvezé­seiben ’s jótékonyságiban részesíteni. Eddig is a hazák ’s alkotványok mostohasága sülyeszté e népet erkölcsi alacsonyságára. Azért, hogy élvezhessék ők is az alkot­mány javait, kérem, hogy az 1839ki törvényjavaslatot elővenni méltóztassanak. Ha pedig e kivánatom többséget nem nyer, mindenesetre a szerkezethez ragaszkodom.“ Ezután két városi követ elégnek tartá az 184-6ki engedélyeket a zsidók részére, mig a keresztyén nem­nemeseknek is birtok­jog nem adatik. — Egy érdemes megyei követ: mit vétettek — mond — a zsidók a keresz­tyéneknek ? ha igen, leróttuk már adósságunkat eléggé ; nincs semmi hátra a rováson; fogadjuk el őket polgár­társakul. Milly lélekkel kívánhatjuk, hogy azok, kiknek a status egy fillért sem ad, sem nevelésökre sem egyházak­ra sem semmire, a haza közterheit viseljék? Mi joggal fogják a városok polgáraik közöl kiküszöbölni azokat, kik a hazát véreikkel védik, mert az ujonczok közé magok helyett keresztyént nem helyettesithetnek; midőn, a tár­gyalás alatti munkálat 110 §a szerint „a polgárok aka­ratok ellen a hadi seregbe személyesen be nem soroztat­­hatnak, hanem helyetteseket állíthatnak maguk helyett“? Senkitől olly kevéssé nem várta szóló a zsidók elleni fel­szólalást mint ama szép tiszai várostól, mellynek vallási tiszta buzgósága itt is dicsértetett. Minthogy ott a vallást szeretik ’s olvassák az ó és uj szövetséget, tudhatják, miként az volt isten előtt olly kedves nemzet, ’s a mi val­lásunk is övékből származott. ’S miután elkészült a re­mekmű, miért vetjük meg vagy üldözzük a mintát? Roth­­schildet Bécs polgárává nevezte, ’s Londonban kétszer választottak sherifet zsidók közöl. És a ki lehet Bécsben polgár ’s Londonban sherif , lehet az Debreczenben is pol­gár. — Még három megyei követ ugyan-e szellemben szólván ; egy felső megyének követe illyformán vélekedik e tárgyban . Midőn az országos BB. múlt országgyűlésen az illető törvényjavaslatot ö felsége­­libe terjeszték, nem te­kintve a fenálló körülményeket, azon meggyőződésből tették­­ azt, hogy igazság és emberi jogok tiszteletben tartása azon alap, mellyen az alkotmányos szabadság nyugszik,’s ezért 682

Next