Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-25 / 85. szám

kétségbeesésemben, ’s ismét uj vétekkel halmozom bű­neim vérlepte lánczsorát.­A vezér tovább nem beszélhete; az agg szerzetes vigasztalni akarja őt, de hátuk megett harsány kaczaj vala hallható; oda tekintének,’s ím Holies és Báli röpülének a vezér karjába; mire a szerzetes férfiú egy buzgó fohász­­szál távozott. (Folytattatik.) Statistikai át­atok. A brit parliamenti tagok országok szerinti felosztásáról. Az egyesült királyság külön országrészeinek népes­ségéhez képest — az utolsó népszámitást véve fel — az alsó­házi tagokat következőkép oszthatni fel. Ango­lorsz­ágb­an : lélek: 41 grófság választ 144 tagot, népesség sz.: 9,115,611 187 város és helység v. 323 — — — 5,879,527 2 egyetem választ 4 —___________________ Összesen: 471 tagot, népesség — 14,995,138 Walesben: 12 grófság választ 15 tagot, népesség 680,147 56 város és helység 14 —_____________231456 Összesen: 29 tagot népesség 911,603­­Az országon kivül létező had és hajósseregen kívül Angolország népessége 15,906,741 Izl­a­n­dba­n : 32 grófság választ 64 tagot, népesség 7,370,533 6 nagyobb város 10 — — 477,945 3 kisebb — 4 — — 61,150 24 választó helység 25 — — 265,610­­ egyetem 2 — Összesen: 105 tagot, népesség 8,175,230 Skócziában: lélek 30 grófság választ 30 tagot, népesség 1,657,985 76 város és helység 29 — — 962,199 Összesen 59 tagot, népesség 2 620,184 ’S így összesen az egyesült királyságban a parli­a­­menti tagok száma : 664, ’s a népességé 26,702,163 lélek­ Ezen népképviseletnek azon Anglia és Izland közti nagy aránytalanságon kivül, melly miatt O’ Connell folyvást panaszkodik, még más anomáliái is vannak. A Shetlend­­szigetek képviselték ugyan, de nem Man szigete közel 30 ezer lakosival, valamint Jersey és Guernsey szige­tek sem. 699 Világhír. A világhír legroszabb oldala, hogy kézzel nem fog­ható, sem a jelenben nem élvezhető; —mi nem érezhet­jük, nem láthatjuk, nem ízlelhetjük azt. Hátunk mögött magasztalnak, de ez nem hallható; jelenlétünkben igen kevesen magasztalnak, de ki nem kétkedik illy magasz­talások valódiságán? mit dics­öredzett pályafutásunkban szemlélhetünk, vagy tapasztalhatunk, nem magasztalás. —-----171* \ §a: „Reliquarum civitatum liberarum, quae ibi compre­­hensae non essent, status resicitur ad emendationem de­­cretorum“; ezen „emendatio decretorum“ azonban soha meg nem történt, annálfogva a többi kír.városnak sza­vazat sem adathatott. De ha volt volna is szavazatuk, hány törvény elenyészik ellenkező szokás által; ’s hogy e törvényt is eltörle 230 éves szokás, eléggé bizonyitja 12. §a, mellyben a főhivatalnokoknak , itélőmestereknek, kir. táblai ülnököknek szavazat adaték , kik nem birnak ma ezen joggal. Azt kérde az érdeklőit városi követ: miért hányunk mi nemesek szakácsokat és zsidókat az ő nyakukra? Előadó szóló ennek ellenében, mikint sokszor tűnnek föl példák a világi életben, hogy az inasnak még több esze van mint urának , ’s hogy a szakácsok nem épen megvetendő emberek. Szilágyi Mihályt milly szép mesterséggel menté ki börtönéből szakácsa; annak is hozá fel szóló példáját, miszerint zsidó financzministeris volt; ’s azon okoskodás , úgymond, rajta nem fog, mi­szerint előbb nemesi jog adassék a zsidónak, mert ő azt szívesen teszi, de hazánkban ki nemesi jogokat akar szerezni, előbb polgárnak kell lennie; példái ennek a görög-nem-egyesült hitnek, kik az 1791 . 27. t.cz. által polgárokat bevezetvén, azóta érdemeikért nemesi levele­ket kaptak, hivatalokra alkalmaztatnak ,s még a törvény­­hozásban is részt vesznek. Ha igazságosak akarnánk len­ni, azt kellene tennünk, mit Angliában tettek, hol a ki­­lenczeseket kihányván az időközben nagggyá lett váro­soknak adták át a jogot, de ne higyék a k. városok, hogy a harmadik rendnek akarata volna kifejlődésöket akadá­lyozni ; azt atyáink sem tevék, bár tehették vala. Ildik József t. i. semmivel kevésbbé megelégedve nem lévén, mint az alkotmánynyal, meghagyta ugyan a megyéket, de a k. városokat ezeknek törvényhatósága alá rendelé;’s vájjon örültek-e azon a megyék? nem, sőt többen, u. m.Bihar, Nyitra, hatalmas fölírásokat tőnek ellene, mi­nek azonban a király haláláig semmi sükere nem jön ; ekkor lenyomhatta volna a harmadik rend a k. városokat, ha akarta volna, de nem tévé , hanem visszaadá nekik hatóságukat. Ez hát nem üldözésnek bizonysága. — Szóf­iának még néhányan a kérdés­ alatti ponthoz ; elmonda­­ték, mikép akkor, midőn a törvényhozás igazságos akar lenni, nem lehet szó valakinek jogokbeli kirekesztéséről, hanem azoknak terjesztéséről; ha az összes polgárság­nak nem adatik közvetlen jog­követeik választására, nem adatik semmi, mivel eddig is e miatt nem volt az or­szággyűlésen nyomatékos állásuk; ha az országgy. köve­teket nem az összes polgárság választaná, lehetne olly eset, mellyben az összes polgárság akarata ellen a ki­sebbség választana, mert a tegnapi indítványban az fog­­laltaték, hogy, ha a képviselő testület választása nem lenne helyes, az összes polgárságnak kellene választania. Illy szellemben nyilatkozván néhányan, a többség kimon­datott , miszerint az a) pont szerkezeti alakjá­ban megmarad. A b) pontra mentvén át , mellyben a polgároknak képviselővé, országgyűlési követté és városi tisztviselővé választathatási joguk foglaltatik; többen e jogot nem egye­dül kizárólag a polgároknak adatni, hanem a városi köz­lakásokra is, miután a választási jog török úgyis meg­­tagadtatott, kiterjesztetni, és annálfogva az egész pontot kihagyatni kivánák. Mások azonban nem akarták ezen kiterjesztést, mivel úgy vélék, hogy az, kinek annyi ki­képzettsége nincs, miszerint a megállapított qualificatiók­nál fogva polgárrá lehessen, a város képviselésére sem lenne alkalmatos , és ha a munkálat folytán kimondatott a különbség a polgár és közlakos között, szükséges őket a jogokban is megkülönböztetni. Mások ismét kívánák ugyan kiterjeszteni a választathatási jogot a közlakosokra is, de a b) pont által , mellyben e jog a polgároknak (e szóban : „vá­l­asz­tat hat­ik(­) nem kizárólag van adva , azt kirekesztve lenni nem látták, ’s azért e pon­tot egészen kitöröltetni nem láták szükségesnek, hanem azt némelly módosításokkal meg kívánnák tartani. Azon­ban többen előadák, miszerint a b) pontban kifejezett jog, egyedül a polgárokra van ott kizárólag szorítva, közös jogok ott nem foglaltatnak, ’s a 146.§nak ezen szavai­ból: „a közlakosok a polgárisághoz kötött különös jog és kiváltságon kivül minden egyéb jogokkal birnak“ nyil­ván kitetszik , hogy azt a választmány is kizárólag a polgárokra érte, mit bizonyít a 158.§. 0 pontja is, mi­szerint „képviselők nem lehetnek, kik nem polgárok.“ Kivánák tehát eldöntetni azt: választathatnak-e képvise­­lőkül közlakosok is? mivel ha az eldöntetik, úgy a b) pontnak, mellyben e jog kizárólag a polgároknak adatik, ki kell maradnia; annyival is inkább, mivel e czim alatt: „Polgárok jogai“, egyedül azok kizáró jogainak kell foglaltattok , mert ha közös jogok is betétetnének, a­nnak vége hossza nem lenne. Most hát az volt a kérdés: kiterjesztessék- e a választathatás joga a közlakosokra is; némellyek egyedül a polgárok számára kívánták azt meg­tartani, de mások a választók bizodalmát egyedül azokra szorítani nem akarák. Sok szóváltás után végre szava­zatiig eldöntetett: mikép városi képviselőtest tagjává, valamint tisztviselővé közlakos is választathatik. Minek következtében a b) pont, minthogy általa a polgárokon kivül más lakosai a városnak e jogokból kizáratnának, egészen kihagyatott. A 109. §ra semmi észrevétel nem lévén, a 110.§ra nézve, melly igy szól: ,110. §. A polgárok a had­seregbe akaratuk ellen be nem soroztathatnak, hanem azok, kiket a kötelesség előforduló alkalommal különben érne, helyetteseket állít­hatnak. E­rra nézve tehát, úgy vélekedőnek a RR, hogy mivel abbba a kiváltságnak egy új neme állíttatnék föl, vagy mindenkire kiterjesztessék , vagy egészen hagyas­sák ki. Miért is egészen kitöröltetett. A 113.§nál hosszabb vita keletkezett; igy hang­zik a ,,113­§• Özvegyek és h­ajadonok a 108. §ban kijelölt jogokat nem gyakorolhatják, ellenben a 111 és 112. szakaszokban kitett személyes terhektől is mentesek.51 Némellyek a polgárok özvegyeinek megadatni kivá­nák a választási jogot, mivel nem tagadhatni, hogy az asszonyoknak sokszor még nagyobb tapintatuk van az emberek megválasztásában, mint a férfiaknak, ’s miután birnak azon vagyonnal, mi férjüknek a polgári képes­ségre megkivántatok, személyök ’s vagyonuk a város ha­tósága alá tartozik’s adót is fizetnek, érdekűkben is van birájok választása, ’s e jog az özvegyeknek a nemesek­nél is meg van engedve. Többen azonban úgy vélék, hogy a lovagi szellem nem azt kívánja, miszerint e jog a nők­nek megadassák, sőt azt követeli, hogy ők e gyöngéd­séggel ellenkező jog gyakorolatától megkiméltessenek. ’S ha tekintetbe vétetnék amaz ok, miszerint e jog gyakor­latára a nők is birnak képzettséggel, következetességből a hajadonokra is ki kellene terjeszteni , mert van több , l­úlda, miszerint ezek a gyámság alól fölmentettek. Sza­­­­vazatra került végül a kérdés, ’s 28 szavazati többség, 16 ellen a szerkezetet megtartá. October iSktín. LXXXII . örülje ti ülés. (d. e. lyedfél órakor) A Városokróli törvényczikk tárgyalásának folytatása a 114 §son kezdetvén , melly a díszpolgároknak a 108 -ban foglalt jogok gyakorolhatását megadja, egy me­gyei követ azt kiváná, hogy mivel a díszpolgárok sem rendes adót nem fizetnek, sem polgári őrseregben szolgálni nem kötelesek, tölök az említett jogok gyakorlása is ta­­gadtassék meg; melly kívánat azonban viszhangra nem találván, olvastatott a jegyző által a „115. §.­­ Ю8 §ban foglalt jogokat a polgárok csak személyesen gyakorolhatják; ellenben a 112 §ban foglalt kötelességeket helyettesek által is teljesíthetik, de csak a­­zok, a­­kik fekvő tulajdonnal birnak és a városban nem laknak; b) kiket a város e kötelességnek személyesen le­endő teljesítésétől önkérésük következtében különös te­kinteteknél fogva felmentett.“ Az érd. jegyző azt kiváná, hogy miután személyes köte­lességet több helyütt teljesíteni nem lehet,mint Francziaország­ban a nemzeti őrseregnél, itt is polgári őrseregben mindenki csak ott tartozzék szolgálatot tenni, hol valóságos laka van, hol pedig csak politicai lakkal bir, ezen tehertől minden­kép mentessék föl; ’s e tekintetbül a­nnak a) pontja a szerkezetből hagyassák ki. ’S többen pártolák e kivána­­tot, mivel az őrseregbeni részvét személyes kötelesség lévén, lehetetlennek láták, hogy a több városokban birto­kos polgár magát kétszerezhesse, a több helyeni szolgá­lat végett. Mások azonban nem tudák megegyeztetni az osztó igazsággal, hogy azok, kik bár a városban nem laknak is, de a polgári jogokban részesülnek, az ezek­kel arányos terheket is ne viseljék, mivel ezáltal a leg­gazdagabb urak, kiknek nagyvárosokban szép birtokaik vannak, de rendes lakásukat nem ott tartják, a terhek alól fölmentetnének , és megtörténnék az is , hogy a kör­nyéken lakók földeket vásárolnának össze a városban , hogy mentve a nagyobb tehertől, az őrségbeni részvét­től, a csekély adó mellett a polgári jogokat gyakorolhas­sák. Kívánok tehát, hogy ott is hol, állandó valóságos lakók nincs, legalább helyettesek által a polgári őrse­regben részt vegyenek, annyival inkább, mivel a honvé­delem nem csupán személyes, hanem vagyoni kötelesség is, mert a nemesek is tartoznak magukért fölkelés alkal­mával mindenütt helyetteseket állítani , hol birtokuk volt; és miután a szavazási személyes jog birtok után van meg­adva, e kötelességnek is birtok után kell meghatároztat­­nia. Többen tehát tekintetbe vévén egyrészről , misze­rint a polgárnak több városban olly kevés birtoka le­het­, hogy a helyettesítés költségeire egész értéke föl­menne , vagy tán kevés is fogna lenni; más részről pe­dig , hogy e teher nemcsak személyes, de birtoki is: azt tarják, hogy ha valaki több városban bir, ott hol lakik, vagy személyesen vagy helyettes által vegyen részt az őrseregnéli szolgálatban , egyebütt pedig e teher viselé­­séhez, birtoka mennyiségéhez aránylag bizonyos adó­­öszveggel járuljon. Melly vélemény elfogadtatván, olly hozzáadással, hogy miután ezáltal egy uj adórovat van felállítva, az adóiránti szabályok közt erről is említés té­tessék ; e pont a 112 §hoz leszen toldandó. A b) pontból pedig hasonlag egy uj § készülvén, benne kifejeztetik, mi­szerint az őrseregbeni személyes részvét kötelességétől a város „közgyűlése“ menthet föl. E pontoknak módosítá­sa nem feddés — nem nagyrabecsülés, hanem irigység. — Egy társért csengünk, és ím üldözőre találunk. Igen — mondhatná valaki — de a bölcs megveti az igazságtalan ’s méltatlan rágalmazásokat. A mennyiben megveti a feddést, annyiban megvetendi a magasztalást is. Ha amaz sebzi őt­ imez sem nyujtand örömet; ’s igy a világhír utáni hajhászás nem leend egyéb .* egy hálátlan ’s gond­ teljes életnél. ’S nem rejlik-é keblünkben elég öröm, melly senki kényé­től nem függ? nincs-e büszke öntudatunk,’s egyij későbbi szá­zad igazságos tiszteletére hivatkozó benső szózatunk? Illy öntudatot, ’s öntetszést csendes elvonultságban tán előbb szerezhetni,­ mint dics­ölelte pályán. Mi az utó­kort illeti, kérdezem: milly bölcs, sőt milly okos lény ta­lálhat örömet a jelenben, egy a jövőben rejlő dicsőség miatt, mellynek tudomásába sohasem jutand. — Nem , té­vedés, bohóság a dicsvágy; pótolhatlanok a kebel fájdal­mai, mellyeket okoz, elhamvasztja az élet vidorságát, el­öli víg ’s barátságos élvezetűt; megvénülünk, mielőtt meg­tudnék, hogy létünk legszebb éveit lázas hőség, ’s nyo­mor szakává tettük. Hogy az élő­lényekben bizonyos unal­mas, híg, haszontalan felületesség találkozik , senki sem tagadhatja; ’s a mi rosszabb, mentől jobban iparkodunk ezentúlhaladni, vagy emelkedni, annál nagyobb, annál kinzóbb csalódásunk ’S így teljes igazuk volt némelly va­lódi bölcseknek, kik először az ész, aztán az érzékiség kiképeztetését javasták, mert az ész kibékít a lét min­dennapi eseményeivel; míg érzékiségünk, valami távol­levő, bizonytalan ’s látbatlan után sóvárog, H. B.

Next