Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-10-25 / 85. szám
kétségbeesésemben, ’s ismét uj vétekkel halmozom bűneim vérlepte lánczsorát.A vezér tovább nem beszélhete; az agg szerzetes vigasztalni akarja őt, de hátuk megett harsány kaczaj vala hallható; oda tekintének,’s ím Holies és Báli röpülének a vezér karjába; mire a szerzetes férfiú egy buzgó fohászszál távozott. (Folytattatik.) Statistikai átatok. A brit parliamenti tagok országok szerinti felosztásáról. Az egyesült királyság külön országrészeinek népességéhez képest — az utolsó népszámitást véve fel — az alsóházi tagokat következőkép oszthatni fel. Angolországban : lélek: 41 grófság választ 144 tagot, népesség sz.: 9,115,611 187 város és helység v. 323 — — — 5,879,527 2 egyetem választ 4 —___________________ Összesen: 471 tagot, népesség — 14,995,138 Walesben: 12 grófság választ 15 tagot, népesség 680,147 56 város és helység 14 —_____________231456 Összesen: 29 tagot népesség 911,603Az országon kivül létező had és hajósseregen kívül Angolország népessége 15,906,741 Izlandban : 32 grófság választ 64 tagot, népesség 7,370,533 6 nagyobb város 10 — — 477,945 3 kisebb — 4 — — 61,150 24 választó helység 25 — — 265,610 egyetem 2 — Összesen: 105 tagot, népesség 8,175,230 Skócziában: lélek 30 grófság választ 30 tagot, népesség 1,657,985 76 város és helység 29 — — 962,199 Összesen 59 tagot, népesség 2 620,184 ’S így összesen az egyesült királyságban a parliamenti tagok száma : 664, ’s a népességé 26,702,163 lélek Ezen népképviseletnek azon Anglia és Izland közti nagy aránytalanságon kivül, melly miatt O’ Connell folyvást panaszkodik, még más anomáliái is vannak. A Shetlendszigetek képviselték ugyan, de nem Man szigete közel 30 ezer lakosival, valamint Jersey és Guernsey szigetek sem. 699 Világhír. A világhír legroszabb oldala, hogy kézzel nem fogható, sem a jelenben nem élvezhető; —mi nem érezhetjük, nem láthatjuk, nem ízlelhetjük azt. Hátunk mögött magasztalnak, de ez nem hallható; jelenlétünkben igen kevesen magasztalnak, de ki nem kétkedik illy magasztalások valódiságán? mit dicsöredzett pályafutásunkban szemlélhetünk, vagy tapasztalhatunk, nem magasztalás. —-----171* \ §a: „Reliquarum civitatum liberarum, quae ibi comprehensae non essent, status resicitur ad emendationem decretorum“; ezen „emendatio decretorum“ azonban soha meg nem történt, annálfogva a többi kír.városnak szavazat sem adathatott. De ha volt volna is szavazatuk, hány törvény elenyészik ellenkező szokás által; ’s hogy e törvényt is eltörle 230 éves szokás, eléggé bizonyitja 12. §a, mellyben a főhivatalnokoknak , itélőmestereknek, kir. táblai ülnököknek szavazat adaték , kik nem birnak ma ezen joggal. Azt kérde az érdeklőit városi követ: miért hányunk mi nemesek szakácsokat és zsidókat az ő nyakukra? Előadó szóló ennek ellenében, mikint sokszor tűnnek föl példák a világi életben, hogy az inasnak még több esze van mint urának , ’s hogy a szakácsok nem épen megvetendő emberek. Szilágyi Mihályt milly szép mesterséggel menté ki börtönéből szakácsa; annak is hozá fel szóló példáját, miszerint zsidó financzministeris volt; ’s azon okoskodás , úgymond, rajta nem fog, miszerint előbb nemesi jog adassék a zsidónak, mert ő azt szívesen teszi, de hazánkban ki nemesi jogokat akar szerezni, előbb polgárnak kell lennie; példái ennek a görög-nem-egyesült hitnek, kik az 1791 . 27. t.cz. által polgárokat bevezetvén, azóta érdemeikért nemesi leveleket kaptak, hivatalokra alkalmaztatnak ,s még a törvényhozásban is részt vesznek. Ha igazságosak akarnánk lenni, azt kellene tennünk, mit Angliában tettek, hol a kilenczeseket kihányván az időközben nagggyá lett városoknak adták át a jogot, de ne higyék a k. városok, hogy a harmadik rendnek akarata volna kifejlődésöket akadályozni ; azt atyáink sem tevék, bár tehették vala. Ildik József t. i. semmivel kevésbbé megelégedve nem lévén, mint az alkotmánynyal, meghagyta ugyan a megyéket, de a k. városokat ezeknek törvényhatósága alá rendelé;’s vájjon örültek-e azon a megyék? nem, sőt többen, u. m.Bihar, Nyitra, hatalmas fölírásokat tőnek ellene, minek azonban a király haláláig semmi sükere nem jön ; ekkor lenyomhatta volna a harmadik rend a k. városokat, ha akarta volna, de nem tévé , hanem visszaadá nekik hatóságukat. Ez hát nem üldözésnek bizonysága. — Szófiának még néhányan a kérdés alatti ponthoz ; elmondaték, mikép akkor, midőn a törvényhozás igazságos akar lenni, nem lehet szó valakinek jogokbeli kirekesztéséről, hanem azoknak terjesztéséről; ha az összes polgárságnak nem adatik közvetlen jogköveteik választására, nem adatik semmi, mivel eddig is e miatt nem volt az országgyűlésen nyomatékos állásuk; ha az országgy. követeket nem az összes polgárság választaná, lehetne olly eset, mellyben az összes polgárság akarata ellen a kisebbség választana, mert a tegnapi indítványban az foglaltaték, hogy, ha a képviselő testület választása nem lenne helyes, az összes polgárságnak kellene választania. Illy szellemben nyilatkozván néhányan, a többség kimondatott , miszerint az a) pont szerkezeti alakjában megmarad. A b) pontra mentvén át , mellyben a polgároknak képviselővé, országgyűlési követté és városi tisztviselővé választathatási joguk foglaltatik; többen e jogot nem egyedül kizárólag a polgároknak adatni, hanem a városi közlakásokra is, miután a választási jog török úgyis megtagadtatott, kiterjesztetni, és annálfogva az egész pontot kihagyatni kivánák. Mások azonban nem akarták ezen kiterjesztést, mivel úgy vélék, hogy az, kinek annyi kiképzettsége nincs, miszerint a megállapított qualificatióknál fogva polgárrá lehessen, a város képviselésére sem lenne alkalmatos , és ha a munkálat folytán kimondatott a különbség a polgár és közlakos között, szükséges őket a jogokban is megkülönböztetni. Mások ismét kívánák ugyan kiterjeszteni a választathatási jogot a közlakosokra is, de a b) pont által , mellyben e jog a polgároknak (e szóban : „választat hatik() nem kizárólag van adva , azt kirekesztve lenni nem látták, ’s azért e pontot egészen kitöröltetni nem láták szükségesnek, hanem azt némelly módosításokkal meg kívánnák tartani. Azonban többen előadák, miszerint a b) pontban kifejezett jog, egyedül a polgárokra van ott kizárólag szorítva, közös jogok ott nem foglaltatnak, ’s a 146.§nak ezen szavaiból: „a közlakosok a polgárisághoz kötött különös jog és kiváltságon kivül minden egyéb jogokkal birnak“ nyilván kitetszik , hogy azt a választmány is kizárólag a polgárokra érte, mit bizonyít a 158.§. 0 pontja is, miszerint „képviselők nem lehetnek, kik nem polgárok.“ Kivánák tehát eldöntetni azt: választathatnak-e képviselőkül közlakosok is? mivel ha az eldöntetik, úgy a b) pontnak, mellyben e jog kizárólag a polgároknak adatik, ki kell maradnia; annyival is inkább, mivel e czim alatt: „Polgárok jogai“, egyedül azok kizáró jogainak kell foglaltattok , mert ha közös jogok is betétetnének, annak vége hossza nem lenne. Most hát az volt a kérdés: kiterjesztessék- e a választathatás joga a közlakosokra is; némellyek egyedül a polgárok számára kívánták azt megtartani, de mások a választók bizodalmát egyedül azokra szorítani nem akarák. Sok szóváltás után végre szavazatiig eldöntetett: mikép városi képviselőtest tagjává, valamint tisztviselővé közlakos is választathatik. Minek következtében a b) pont, minthogy általa a polgárokon kivül más lakosai a városnak e jogokból kizáratnának, egészen kihagyatott. A 109. §ra semmi észrevétel nem lévén, a 110.§ra nézve, melly igy szól: ,110. §. A polgárok a hadseregbe akaratuk ellen be nem soroztathatnak, hanem azok, kiket a kötelesség előforduló alkalommal különben érne, helyetteseket állíthatnak. Erra nézve tehát, úgy vélekedőnek a RR, hogy mivel abbba a kiváltságnak egy új neme állíttatnék föl, vagy mindenkire kiterjesztessék , vagy egészen hagyassák ki. Miért is egészen kitöröltetett. A 113.§nál hosszabb vita keletkezett; igy hangzik a ,,113§• Özvegyek és hajadonok a 108. §ban kijelölt jogokat nem gyakorolhatják, ellenben a 111 és 112. szakaszokban kitett személyes terhektől is mentesek.51 Némellyek a polgárok özvegyeinek megadatni kivánák a választási jogot, mivel nem tagadhatni, hogy az asszonyoknak sokszor még nagyobb tapintatuk van az emberek megválasztásában, mint a férfiaknak, ’s miután birnak azon vagyonnal, mi férjüknek a polgári képességre megkivántatok, személyök ’s vagyonuk a város hatósága alá tartozik’s adót is fizetnek, érdekűkben is van birájok választása, ’s e jog az özvegyeknek a nemeseknél is meg van engedve. Többen azonban úgy vélék, hogy a lovagi szellem nem azt kívánja, miszerint e jog a nőknek megadassák, sőt azt követeli, hogy ők e gyöngédséggel ellenkező jog gyakorolatától megkiméltessenek. ’S ha tekintetbe vétetnék amaz ok, miszerint e jog gyakorlatára a nők is birnak képzettséggel, következetességből a hajadonokra is ki kellene terjeszteni , mert van több , lúlda, miszerint ezek a gyámság alól fölmentettek. Szavazatra került végül a kérdés, ’s 28 szavazati többség, 16 ellen a szerkezetet megtartá. October iSktín. LXXXII . örülje ti ülés. (d. e. lyedfél órakor) A Városokróli törvényczikk tárgyalásának folytatása a 114 §son kezdetvén , melly a díszpolgároknak a 108 -ban foglalt jogok gyakorolhatását megadja, egy megyei követ azt kiváná, hogy mivel a díszpolgárok sem rendes adót nem fizetnek, sem polgári őrseregben szolgálni nem kötelesek, tölök az említett jogok gyakorlása is tagadtassék meg; melly kívánat azonban viszhangra nem találván, olvastatott a jegyző által a „115. §. Ю8 §ban foglalt jogokat a polgárok csak személyesen gyakorolhatják; ellenben a 112 §ban foglalt kötelességeket helyettesek által is teljesíthetik, de csak azok, akik fekvő tulajdonnal birnak és a városban nem laknak; b) kiket a város e kötelességnek személyesen leendő teljesítésétől önkérésük következtében különös tekinteteknél fogva felmentett.“ Az érd. jegyző azt kiváná, hogy miután személyes kötelességet több helyütt teljesíteni nem lehet,mint Francziaországban a nemzeti őrseregnél, itt is polgári őrseregben mindenki csak ott tartozzék szolgálatot tenni, hol valóságos laka van, hol pedig csak politicai lakkal bir, ezen tehertől mindenkép mentessék föl; ’s e tekintetbül annak a) pontja a szerkezetből hagyassák ki. ’S többen pártolák e kivánatot, mivel az őrseregbeni részvét személyes kötelesség lévén, lehetetlennek láták, hogy a több városokban birtokos polgár magát kétszerezhesse, a több helyeni szolgálat végett. Mások azonban nem tudák megegyeztetni az osztó igazsággal, hogy azok, kik bár a városban nem laknak is, de a polgári jogokban részesülnek, az ezekkel arányos terheket is ne viseljék, mivel ezáltal a leggazdagabb urak, kiknek nagyvárosokban szép birtokaik vannak, de rendes lakásukat nem ott tartják, a terhek alól fölmentetnének , és megtörténnék az is , hogy a környéken lakók földeket vásárolnának össze a városban , hogy mentve a nagyobb tehertől, az őrségbeni részvéttől, a csekély adó mellett a polgári jogokat gyakorolhassák. Kívánok tehát, hogy ott is hol, állandó valóságos lakók nincs, legalább helyettesek által a polgári őrseregben részt vegyenek, annyival inkább, mivel a honvédelem nem csupán személyes, hanem vagyoni kötelesség is, mert a nemesek is tartoznak magukért fölkelés alkalmával mindenütt helyetteseket állítani , hol birtokuk volt; és miután a szavazási személyes jog birtok után van megadva, e kötelességnek is birtok után kell meghatároztatnia. Többen tehát tekintetbe vévén egyrészről , miszerint a polgárnak több városban olly kevés birtoka lehet, hogy a helyettesítés költségeire egész értéke fölmenne , vagy tán kevés is fogna lenni; más részről pedig , hogy e teher nemcsak személyes, de birtoki is: azt tarják, hogy ha valaki több városban bir, ott hol lakik, vagy személyesen vagy helyettes által vegyen részt az őrseregnéli szolgálatban , egyebütt pedig e teher viseléséhez, birtoka mennyiségéhez aránylag bizonyos adóöszveggel járuljon. Melly vélemény elfogadtatván, olly hozzáadással, hogy miután ezáltal egy uj adórovat van felállítva, az adóiránti szabályok közt erről is említés tétessék ; e pont a 112 §hoz leszen toldandó. A b) pontból pedig hasonlag egy uj § készülvén, benne kifejeztetik, miszerint az őrseregbeni személyes részvét kötelességétől a város „közgyűlése“ menthet föl. E pontoknak módosítása nem feddés — nem nagyrabecsülés, hanem irigység. — Egy társért csengünk, és ím üldözőre találunk. Igen — mondhatná valaki — de a bölcs megveti az igazságtalan ’s méltatlan rágalmazásokat. A mennyiben megveti a feddést, annyiban megvetendi a magasztalást is. Ha amaz sebzi őt imez sem nyujtand örömet; ’s igy a világhír utáni hajhászás nem leend egyéb .* egy hálátlan ’s gond teljes életnél. ’S nem rejlik-é keblünkben elég öröm, melly senki kényétől nem függ? nincs-e büszke öntudatunk,’s egyij későbbi század igazságos tiszteletére hivatkozó benső szózatunk? Illy öntudatot, ’s öntetszést csendes elvonultságban tán előbb szerezhetni, mint dicsölelte pályán. Mi az utókort illeti, kérdezem: milly bölcs, sőt milly okos lény találhat örömet a jelenben, egy a jövőben rejlő dicsőség miatt, mellynek tudomásába sohasem jutand. — Nem , tévedés, bohóság a dicsvágy; pótolhatlanok a kebel fájdalmai, mellyeket okoz, elhamvasztja az élet vidorságát, elöli víg ’s barátságos élvezetűt; megvénülünk, mielőtt megtudnék, hogy létünk legszebb éveit lázas hőség, ’s nyomor szakává tettük. Hogy az élőlényekben bizonyos unalmas, híg, haszontalan felületesség találkozik , senki sem tagadhatja; ’s a mi rosszabb, mentől jobban iparkodunk ezentúlhaladni, vagy emelkedni, annál nagyobb, annál kinzóbb csalódásunk ’S így teljes igazuk volt némelly valódi bölcseknek, kik először az ész, aztán az érzékiség kiképeztetését javasták, mert az ész kibékít a lét mindennapi eseményeivel; míg érzékiségünk, valami távollevő, bizonytalan ’s látbatlan után sóvárog, H. B.