Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-11-18 / 92. szám
említed kir. Váltófeltörvényszék elő ülnöke üdvözlő a törvényszék nevében a jeles lélek- és szívtulajdonokkal felruházott uj elölülőt. A helybeli és budai törvényhatóságok hivatalnokai szép koszorúja diszité az ünnepélyt, kik közöl igen sokakat fényes lakomával fogadott székfoglaló elöl ülő úr eillga. A tartott beszédeket, mellyek alkalmiságuk mellett is több érdekes eszméket foglalnak magokban, hiteltörvényeink által felidézett jelen viszonyaink tekintetében, jövő számunkban lesz szerencsénk egész terjedelmökben közleni. — Grimm Y. úr műárusi boltját (Dorottyautcza szegletén) csakugyan átengedte Treichlinger úrnak, ki kereskedési czime iránt is a dolgot már egészen tisztába hozta,s igy azt boltja felett szabadon használhatja. Grimm úr ezentúl egészen kinyomási intézetének fog élni, mellyben jutalmas ár mellett olly művekkel képes szolgálni, mellyek valamint a versenyt sok franczia ’s angol hasonnemü intézeteivel is kiállják, úgy G. urnák dicséretére ’s városunknak díszére válnak. — Frankenburg úr az eddig általa szerkesztett , Életképeket jövő 1844re csakugyan folytatandja, ’s azok füzeteit, felsőbb helyen nyert engedély mellett, havonként kétszer postán is szétküldhetendi. E vállalatnak szivünkből örvendünk, kivált most, midőn az „Athenaeum“ csakugyan megszűnik. Vajha pótolják, legalább részben, Fr. ar „Életképei“ e becses ’s hosszabb életre méltó lapokat , mellyek koránsem a közönség részvéllensége miatt, mint azt bizonyos lapocskák a közönséggel elhitetni szeretnék, hanem azon okból végzendik irodalmunkra sokoldalulag hasznos hatással volt pályájokat, mivel érd. szerkesztőjük magát a journalismusi folytonos elfoglaltságtól viszavonva, rendszeresb’s tudományos munkákra akarja szentelni napjait. Fr. úr hölgyeinknek nem csupán mulattató, de oktató dolgozatokkal is akar kedveskedni; ’s ezt véleményünk szerint igen helyesen teendi, mert olly időkben élünk, mellyekben a honleányok már necsak hiú piperére ’s mulatságra szánják drága perczeiket. E mellett azonban reméljük, ’s Fr. úr tapintatáról fölteszszük, hogy a pedantságot gondosan kerülendi, ’s iparkodni fog olly alakban vinni olvasónói ekbe a tudományos tárgyú czikkeket, melly őket olvasásra édesgesse inkább, mint attól elriaszsza. Ezt saját érdeke is megkívánja. — A vásár alkalmával vigadtak sok helyütt az iparlovagok, de vigságuk többnyire rövid jön, mert nyomukban volt az őrködő hatóság. Többek közt a napokban, közel a „Tigris“ vendégfogadóhoz lévő házban egy kereskedői ügyvivő szobáit takaríták ki e gonosz hősök, esti 6 — 7 óra között; az elrablott tárgyak azonban nagyrészt már visszakerültek. — Tanácsoljuk pedig a házuraknak ’s mindazoknak, kik este lépcsőiken botorkálni nem akarván, azokat lámpákkal szokták megvilágítni, lakatolják le jól lámpáikat, mert egy idő óta nagy vágyat éreznek a házaló zsidók az illy lámpák leszedegetésére ’s lárma nélküli „elhandlirozására.“ Facta loquitulur! — A „Regélő“ben, ha jól értesülénk, Jövő 1844- ben már nem Garay, ’s nem is Erdélyi és Garay, hanem egyedül a költeményeiről ismeretes Erdélyi úr fog regélgetni. Óhajtjuk, hogy E. ur regéléseit ne unja meg a közönség olly hamar, mint meguná G. úréit. Óhajtásunknak testté válandását annál szívesben fogjuk látni: mennél inkább szeretjük nyelvünk megkedveltetését hölgyeinknél. Örülünk pedig különösen a versenynek, mellyel az aggastyán „Regélő“, a fiatal korában aszkárságba esni látszó „Honderű“ és az új életért küzdendő „Élet- képek“ futni fognak. Valjon mellyiké lesz a pályadíj? ! — Tegnap délutáni 1 óra tájban sok nép állongó körül a fejérhajó czímü vendégfogadót, ’s udvarában szinte sok néző bámula; 's mi volt, mi őket oda csilá, oda lánczolá? —füst! Igen, istennek hála, csak füst, melly egyik kandalló fekete torkából szokottnál vastagabban gomolygván fel, tüzet gyanitatott, azaz tűzvészt. A rendőri katona jelentésére, hogy vész nincs, a nagy néptömeg eloszlott. — Legközelebb hagyta el a sajtót ’s megszerezhető Eggenberger J. és Heckenast G. könyvárusoknál illy czimü hasznos munkácska. ,Néhány szó általánosan megalapult, ártalmas gyermeknevelési hiányok körül, magyar szülőkhöz. Irta Pr. Dr. Schoepf Auguszt Pesten 1844 8adr. 36.1. Elég itt megérintenünk, hogy a munka szerzője a pesti gyermekkórház sok érdemű főorvosa és igazgatója, ki tehát ezen szülőkhez intézett néhány szót alapos isméretei gazdag tárházából meríté, ’s mi Tározónkban róla bővebben emlékezhetnénk , ajánljuk becses olvasmányul minden magyar anyának, ki, — mikép a szerző maga mondja, — a gyermek fölnevelését annak igaz és fontos szempontjából képes felfogni. Ara 40 pkr. — — Irodalmi újdonságul jelenthetjük az „ŐRANGYAL“ vallásos almanach megjelenését. Ezúttal Emich G. könyvárus úr adá azt ki, igen csinos külsővel; béltartalma jelességéről a derék szerkesztő Szabó I. úr választásbani tapintata, de kezeskedik szinte névjegyzéke is az íróknak , kik e szép vállalathoz dolgozataikkal járultak. Ajánljuk azt hazánk mindenrendü fiai, ’s kivált a gyöngéd keblű hölgyek figyelmébe és részvétébe. A benne levő 4. rézmetszet közt, művészeti csínja legkitűnőbb a „Sz. Család“. Ára aranymetszéssel, nyomott papírba kötve 2. pl. nehéz habos selyemben 3.p.f. Fölötte jutányos ez ár; jutányos annyira, hogy körülményeinkben majdnem hihetlen , mint lehessen illy csekély pénzen illy szép tartalmú ’s külsejű könyvet kiállitni. — Hartleben J. A. költségén a „Tiszujitás" szerzőjének humoristkus munkái jelentek meg ,,TORZKÉPEK“ czím alatt. Az író neve eléggé ajánlja e művét is; a kiállítás igen igen csinos, díszére válik a kir. egyetemi nyomdának ’s a kiadó könyvárus ízlésének. Valóban mi az elkényeztetésig viszszük könyveinket szinte, mint munkáinkat; a közönség izlése e tekintetben máris alig kielégíthető, ’s veszik-e könyveinket? Egykor silánypapírra nyomott munkákból több kelt el! Pedig bizony a külföld sem igen nyújt ám sokkal tartalmasb mulattató könyveket, mint egy idő óta a magyar irodalom. A „Torzképek“ II. Köt. igen szép borítékba fűzve 2 fr. 40 kr. p. p. — Heckenast Gusztáv könyvboltjában legújabban megjelentek: 1) ,Magyar ujdon szavak tára', melly magában foglalja a hírlapokban , könyvekben és társalgásban előkerülő új és műszavakat. Összeszedte Kiss Mihály. E gyűjteményben foglaltatnak ugyan olly szavak is, mellyek újaknak épen nem tekinthetők; mindazáltal a potiori fit denominate ; ’s igy tekintve a gyűjtő kedves szolgálatot tett e kis segédkönyv kibocsátásával az olvasó közönség azon részének , melly máskép leven elfoglalva nem fordíthatja figyelmét az előforduló ujdonszavak önszorgalma szerinti összegyűjtésére. — 2) .Mitt e r ma ier, a magyar büntetőtörvénykönyvi javaslatról — Igen be esés ajándék a magyar közönségnek, hogy láthassa, mikép ítélnek újabb humanismusi törekvéseink fölött a külföldnek nem felületes witz-vadászai, hanem alapos nézetek ’s elvekből induló jelesletei, kik között Mittermaier kétségkívül igen kitűnő helyet foglal. 3) .Viszhangok, b. Jósika Miklóssal. E két kötet a kedvencz regényírónak újabb időszaki apróbb regényeit és beszélyeit tartalmazza, mellyek nemcsak a szerző nevének varázsa, hanem belső érdemüknél fogva is bizonyára óhajtott irodalmi ékszerként tűnnek fel hölgyeink asztalaira ajánlkozók. Ki csak a Kisfaludy-társaság két ülésében felolvastatni hallott ,Helione‘ ’s ,Bornemisza Anna jeles két novelláról emlékezik, ’s amannak magas költöiségét, ’s innennek kedélyes előadását némileg felidézi emlékezetében, várva várandja utóbbi olvasásuk általi élvezhetéseket. — Végre 4) ígéretünk szerint visszatérőleg az uj (1844) Emlényre, habozás nélkül mondhatni, hogy tartalma a tavalyinál alantabb épen nem, sőt sok tekintetben fölötte áll. Az aczélmetszetek igen szépek ,a csikós, — ’s egy hölgyi arczkép Barabásunk rajza szerint az e nembeni munkák jobbjai közé méltán sorozható. B. Mednyánszky Alajos arczképe , mint czímkép igen élethű és lelket visz tükröző metszvény. Az egész kiállítás nyomdai elhaladásunknak szóló bizonysága. 277 dik lagon a kénégényről (Schwefelsülher) mondalik. A szerző saját szavai így hangzanak: „A kénégényt Liebbig-Saure Schwefelssaure Aethyloxyd — bisulfas oxydi Aethyli-nek nevezi * ’s következő feliratát adja: AcOH-SO3. Vajjon nem káromlás-e ez Liebignek? Soha még a visszásság illy biztossággal, illy feltűnő merészséggel ki nem mondatott. Valóban szerencse, hogy illyés könyvek nem jutnak túl a határon — Minő fogalmat kellene a külföldieknek Magyarország chemicusairól alakítniok, ha megtudnák, hogy a magyar orvosok és gyógyszerészek illy könyvből merítik bölcseségüket. Az egész könyv nem egyéb , mint halmaza elavult, rég elfelejtett és szerző által újra felélesztett eszméknek Schuster prof. irataiból; uj, visszásan felfogott, roszúl értett theoriáknak, mellyeket szerző Berzelius és Durlosból rapsodice összeszedett, ’s végre meg nem emésztett, félreértett nézeteknek Meissner vegytanából. Mindez minden választás, rend, terv, rendszer nélkül összeviszsza hányva, mintegy haosban, hol a tárgyak a zavarban teljesen ismerhetlenekké válnak. E könyv valóban hasonló a szruet gyomrához- melly üvegcserepet, kavicsot, papirszeletet, rongyot, mindent, mi ebbe akad, bevesz, nem aggódva, hogy fognak-e heterogén elemek egymás mellett megférni-Szerző, ha jól emlékezünk csak az idén tanul még chemiát, é s azért szabadságot veszünk magunknak őt figyelmeztetni, hogy jól vigyázzon minő jelekkel fogja tanitóla a kénsavas rézéleget a táblára írni, nehogy ismét olly formulák jöjenek világra, nona dicsőíted vegytanában. -- Ezen urak , kiknek bélek olly rövid, hogy mindent mindjárt ki kell adniuk, mit pár perczcel előbb elnyeltek, valódi átkai honi irodalmunknak- Mindenki valamelly tudományt csak messzéröl szagolt is, tüskint jogosítottnak érzi magát, abban mint iró föllépni. Azonban azt ígérjük a közönségnek, hogy minden e körben megjelenennde elmeszüleményt figyelemmel fogunk kisérni, ’s jövendőre legszentebb kötelességünknek ismerendjük a f. ez. közönséget minden illynemű munkára illőleg figyelmeztetni. Végre szabad legyen még egy megjegyzést tennem. A könyv czimlapján e szók állanak. ..A magyar k. f. egyetem orvosi karának helében hagytával, mit lesz ez? Talán az orvosi kar külön megbízásából írta szerző könyvét? bizonyosan nem, mert az orvosi karnak nem fogna becsületére válni, ha a égisze alatt illy könyvek látnának világot.— Az tehát hihetőleg csak annyit jelent, hogy az orvosi karnak, mint az illy tartalmú munkák hiteles censorának e könyv kinyomatása ellen semmi ellenvetése nincs, tehát nolenlibus et volenlibus. — De ha igy van, akkor szerző azt is épen úgy írhatta volna czímlapjára, hogy: „a chinai császár helybenhagytavali, az még feltűnőbb fogott volna lenni, mert szerzőnek valószinűleg csak az volt czélja, hogy a közönségnek fövenyt szórjon szemébe. .. II I ¥ ρT ír ¡-; ít riíTiiiiimin«11 ~---- Dr. N c n d l v i c h. T62 Országgyűlési tiutósítások. IVovembrr tikén. LXVIIL országos ülés (a m. Főnknél.) A börtönrendszer folytatólagos vizsgálata a 26 t.gról kezdetvén, az utána követk. §§ok csekélyebb észrevételek mellett helybenhagyaltak. Terjedtebb szóváltások keletkeztek a 325. §. tartalmából, melly szerint: „A kir. H tanács, polgári állapotral tekintet nélkül, hat tanácsossal szaporíttatván , összes személyzetéből, állandó, ’s kirekesztőlege tárgygyal (t.i. a börtön-rendszerrel felügyeléssel)foglalatoskodó biztosságot küldend ki."—A FőRrdek többsége oda nyilatkozott, hogy azon czélra nem hat, hanem csak 4tanácsi tanácsos neveztessék. — Tovább haladván a felolvasás, a 342. §. 15. pontja, melly a kerületi ülésben oda módosíttatott, hogy az abban érintett, a magányrendszer hatása és sikeréről készítendő táblás jegyzékek nem őfelségének, és a törvényhatóságoknak, hanem három évről három évre az országgyűlésnek is terjesztessenek fel — élénkebb vitáknak szolgált alkalmul. Egy gróf, e kerületi módosítást a czélbavett mintabörtönre nézve el nem fogadtatónak tartván, oda nyilatkozók , hogy ha azalatt az országgyűlésnek a fogházakrai felügyelése értetnék, kénytelen volna az ekkér módosított szerkezetnek világosan ellenmondani, mert meggyőződése szerint a főfelügyelés csak a végrehajtó hatalmat illetheti. Erre válaszul egy érd. báró megjegyző, hogyha már a mintabörtön költségeit a kincstár viselendi is, a törvényhatóságok fogházai, mellyeknek javítását az előbb szólott szinte indítványozó, csakugyan magok ahatóságok által lesznek fentartandók, ’s a magányrendszernek az egész hazábani behozatalával a többi költségeket bizonyosan a törvhozás által lévén pótolandók, ez azok szükségiről nem szerezhet tudomást, hacsak a táblás jegyzékek megküldésével a börtönök állapotáról nem értesíttetik. E szerint a FöRK egy tekintélyes nyilatkozat nyomán abban állapodának meg , hogy a válaszüzenetben említtessék meg az, mikép a felsőtábla, tekintvén a magányrendszer nyomán először felépülendő , mintáu Amerikába kiöllenések iránt. E tárgyra vonatkozóleg újabban felszólal egy külföldi lapban egy nevű-yorki német levelező, jó tanácscsal akarván járulni azon honfiai sorsának enyhítésére, kiket szükség vagy jobbléti vágy késztet Amerikába költözni. E tekintetben ugyan sokat követett el már a new-yorki német társulat, de a jószándékú intések többnyire süker nélkül hangzanak el, mert az ötkábításban elfogult emberek, ha szinte a legkisebb részletekig tudják is eleve az amerikai élet idegenszerűségét, a bajokat sőt veszélyeket, ezt túlzottnak tartják, ’s inkább hiszik azon csengő-pengő híreket, mellyek őket annyira édesgetik , hogy például ez is amaz is meggazdagult, eme szegény ficzkóbul hatalmas ember jön, ama ruhátlan sihedrr nagy földbirtokossá vált. Nálunk is vannak számtalan ábrándozók’s arany felhőkön garabonczáskodók , kik mindent dicsőnek ’s felül - mulhatlannak tartanak, mi ott van, ott létezik, ott történik. Igen ám , mert szerintök az az egyedüli ,szabadság hona,s az efféle szabadság a rongyot is bearanyozza, a foszlányt is palásttá keríti. Szép szép! de vajmi kellemetlenül lepheti meg a vakbuzgó szabadságimádót, kinek is, csak nevezet körül szállong minden álma, ha a megérkezés első pillanatában csalás, lopás, mindenének elvesztése , durva bánás, elnagyoltság, éhezés környezné. Pedig nincs különben. A new- yorki tudósító értesítése szerint annyiféle csel és balság hemzsegi körül a kiköltözés, hogy néha, midőn még legszebb remények közt partra száll az