Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-11-18 / 92. szám

említed kir. Váltófeltörvényszék elő ülnöke üdvözlő a törvényszék nevében a jeles lélek- és szívtulajdonokkal fel­ruházott uj elölülőt. A helybeli és budai törvényhatósá­gok hivatalnokai szép koszorúja diszité az ünnepélyt, kik közöl igen sokakat fényes lakomával fogadott székfoglaló elöl ülő úr e­illga. A tartott beszédeket, mellyek alkal­­miságuk mellett is több érdekes eszméket foglalnak ma­gokban, hiteltör­vényeink által felidézett jelen viszonyaink tekintetében, jövő számunkban lesz szerencsénk egész terjedelmökben közleni. —­ Grimm Y. úr műárusi boltját (Dorottyautcza szegletén) csakugyan átengedte Treichlinger úrnak, ki kereskedési czime iránt is a dolgot már egészen tisz­tába hozta,­­s igy azt boltja felett szabadon használ­hatja. Grimm úr ezentúl egészen kinyomási intézetének fog élni, mellyben jutalmas ár mellett olly művekkel ké­pes szolgálni, mellyek valamint a versenyt sok franczia ’s angol hasonnemü intézeteivel is kiállják, úgy G. urnák dicséretére ’s városunknak díszére válnak. — Frankenburg úr az eddig általa szerkesz­tett , Életképeket jövő 1844re csakugyan folytatandja, ’s azok füzeteit, felsőbb helyen nyert engedély mellett, havonként kétszer postán is szétküldhetendi. E vállalatnak szivünkből örvendünk, kivált most, midőn az „Athenaeum“ csakugyan megszűnik. Vajha pótolják, legalább részben, Fr. ar „Életképei“ e becses ’s hosszabb életre méltó la­pokat , mellyek koránsem a közönség részvéllensége mi­att, mint azt bizonyos lapocskák a közönséggel elhitetni szeretnék, hanem azon okból végzendik irodalmunkra sok­oldalulag hasznos hatással volt pályájokat, mivel érd. szer­kesztőjük magát a journalismusi folytonos elfoglaltságtól viszavonva, rendszeresb’s tudományos munkákra akarja szentelni napjait. Fr. úr hölgyeinknek nem csupán mulat­tató, de oktató dolgozatokkal is akar kedveskedni; ’s ezt véleményünk szerint igen helyesen teendi, mert olly idők­ben élünk, mellyekben a honleányok már necsak hiú pi­perére ’s mulatságra szánják drága perczeiket. E mellett azonban reméljük, ’s Fr. úr tapintatáról fölteszszük, hogy a pedantságot gondosan kerü­lendi, ’s iparkodni fog olly alakban vinni olvasónói ek­be a tudományos tárgyú czik­­keket, melly őket olvasásra édesgesse inkább, mint at­tól elriaszsza. Ezt saját érdeke is megkívánja. — A vásár alkalmával vigadtak sok helyütt az iparlovagok, de vigságuk többnyire rövid jön, mert nyo­mukban volt az őrködő hatóság. Többek közt a napokban, közel a „Tigris“ vendégfogadóhoz lévő házban egy keres­kedői ügyvivő szobáit takaríták ki e gonosz hősök, esti 6 — 7 óra között; az elrablott tárgyak azonban nagy­részt már visszakerültek. — Tanácsoljuk pedig a ház­uraknak ’s mindazoknak, kik este lépcsőiken botorkálni nem akarván, azokat lámpákkal szokták megvilágítni, la­­katolják le jól lámpáikat, mert egy idő óta nagy vá­gyat éreznek a házaló zsidók az illy lámpák leszedegeté­­sére ’s lárma nélküli „elhandlirozására.“ Facta lo­­quitulur! — A „Regélő“ben, ha jól értesülénk, Jövő 1844- ben már nem Garay, ’s nem is Erdélyi és Garay, hanem egyedül a költeményeiről ismeretes Erdélyi úr fog regélgetni. Óhajtjuk, hogy E. ur regéléseit ne unja meg a közönség olly hamar, mint meguná G. úréit. Óhaj­tásunknak testté válandását annál szívesben fogjuk látni: mennél inkább szeretjük nyelvünk megkedveltetését höl­gyeinknél. Örülünk pedig különösen a versenynek, mel­lyel az aggastyán „Regélő“, a fiatal korában aszkárságba esni látszó „Honderű“ és az új életért küzdendő „Élet-­­ képek“ futni fognak. Valjon mellyiké lesz a pályadíj? ! — Tegnap délutáni 1 óra tájban sok nép állongó körül a fejérhajó czímü vendégfogadót, ’s udvarában szin­te sok néző bámula; 's mi volt, mi őket oda cs­ilá, oda lánczolá? —füst! Igen, istennek hála, csak füst, melly egyik kandalló fekete torkából szokottnál vastagabban go­­molygván fel, tüzet gyanitatott, azaz tűzvészt. A ren­dőri katona jelentésére, hogy vész nincs, a nagy nép­­tömeg eloszlott. — Legközelebb hagyta el a sajtót ’s megszerez­hető Eggenberger J. és Heckenast G. könyvárusoknál illy czimü hasznos munkácska. ,Néhány szó álta­lánosan megalapult, ártalmas gyermek­nevelési hi­ányok körül, magyar szülők­höz. Irta Pr. Dr. Schoepf Auguszt Pesten 1844 8adr. 36.1. Elég itt megérintenünk, hogy a munka szer­zője a pesti gyermekkórház sok érdemű főorvosa és igaz­gatója, ki tehát ezen szülőkhez intézett néhány szót ala­pos isméretei gazdag tárházából meríté, ’s m­i Tározónk­ban róla bővebben emlékezhetnénk , ajánljuk becses ol­vasmányul minden magyar anyának, ki, — mikép a szerző maga mondja, — a gyermek fölnevelését annak igaz és fontos szempontjából képes felfogni. Ara 40 p­kr. — — Irodalmi újdonságul jelenthetjük az „ŐRAN­GYAL“ vallásos almanach megjelenését. Ezúttal Emich G. könyvárus úr adá azt ki, igen csinos külsővel; bél­tartalma jelességéről a derék szerkesztő Szabó I. úr választásbani tapintata, de kezeskedik szinte névjegyzé­ke is az íróknak , kik e szép vállalathoz dolgozataikkal járultak. Ajánljuk azt hazánk mindenrendü fiai, ’s kivált a gyöngéd keblű hölgyek figyelmébe és részvétébe. A ben­ne levő 4. rézmetszet közt, művészeti csínja legkitű­nőbb a „Sz. Család“. Ára aranymetszéssel, nyomott papírba kötve 2. pl. nehéz habos selyemben 3.p.­f. Fölöt­te jutányos ez ár; jutányos annyira, hogy körülményeink­ben majd­nem hihetlen , mint lehessen illy csekély pén­zen illy szép tartalmú ’s külsejű könyvet kiállitni. — Hartleben J. A. költségén a „Tiszujitás" szerzőjének humoristk­us munkái jelentek meg ,,TORZKÉPEK“ czím alatt. Az író neve eléggé ajánlja e művét is; a kiállítás igen igen csinos, díszére válik a kir. egyetemi nyomdának ’s a kiadó könyvárus ízlésének. Valóban mi az elkényez­­tetésig viszszük könyveinket szinte, mint munkáinkat; a kö­­zönség izlése e tekintetben máris alig kielégíthető, ’s veszik-e könyveinket? Egykor silánypapírra nyomott munkákból több kelt el! Pedig bizony a külföld sem igen nyújt ám sok­kal tartalmasb mulattató könyveket, mint egy idő óta a magyar irodalom. A „Torzképek“ II. Köt. igen szép bo­rítékba fűzve 2 fr. 40 kr. p. p. — Heckenast Gusztáv könyvboltjában legújab­ban megjelentek: 1) ,Magyar ujdon szavak tára', melly magában foglalja a hírlapokban , könyvekben és társal­gásban előkerülő új és műszavakat. Összeszedte Kiss Mihály. E gyűjteményben foglaltatnak ugyan olly szavak is, mellyek újaknak épen nem tekinthetők; mindazáltal a potiori fit denominate ; ’s igy tekintve a gyűjtő kedves szolgálatot tett e kis segédkönyv kibocsátásával az olvasó közönség azon részének , melly máskép leven elfoglalva nem fordíthatja figyelmét az előforduló ujdonszavak ön­szorgalma szerinti összegyűjtésére. — 2) .Mi­tt e r m­a i­er, a magyar büntetőtörvénykönyvi javaslatról­ — Igen be­ esés ajándék a magyar közönségnek, hogy láthassa, mi­kép ítélnek újabb humanismusi törekvéseink fölött a kül­földnek nem felületes witz-vadászai, hanem alapos né­zetek ’s elvekből induló jelesletei, kik között Mittermaier kétségkívül igen kitűnő helyet foglal. 3) .Viszhan­­gok­, b. Jósika Miklóssal. E két kötet a kedvencz re­gényírónak újabb időszaki apróbb regényeit és beszélyeit tartalmazza, mellyek nemcsak a szerző nevének varázsa, hanem belső érdemüknél fogva is bizonyára óhajtott iro­dalmi ékszerként tűnnek fel hölgyeink asztalaira ajánlko­zók. Ki csak a Kisfaludy-társaság két ülésében felolvas­tatni hallott ,Helione‘ ’s ,Bornemisza Anna­ jeles két no­velláról emlékezik, ’s amannak magas költöiségét, ’s inn­­ennek kedélyes előadását némileg felidézi emlékezetében, várva várandja utóbbi olvasásuk általi élvezhetéseket. — Végre 4) ígéretünk szerint visszatérőleg az uj (1844) Emlényre, habozás nélkül mondhatni, hogy tartalma a tavalyinál alantabb épen nem, sőt sok tekintetben fö­lötte áll. Az aczélmetszetek igen szépek­ ,a csikós­, — ’s egy hölgyi arczkép Barabásunk rajza szerint az e nem­­beni munkák jobbjai közé méltán sorozható. B. Med­­nyánszky Alajos arczképe , mint czímkép igen élethű és lelket visz tükröző metszvény. Az egész kiállítás nyomdai elhaladásunknak szóló bizonysága. 277 dik lagon a kénégényről (Schwefelsülher) mondalik. A szerző saját szavai így hangzanak: „A kénégényt Lieb­big-Saure Schwefelssaure Aethyloxyd — bisulfas oxydi Aethyli-nek nevezi * ’s következő feliratát adja: AcO­H-SO3. Vajjon nem káromlás-e ez Liebignek? Soha még a visszásság illy biztossággal, illy feltűnő merészséggel ki nem mondatott. Valóban szerencse, hogy illyés könyvek nem jutnak túl a határon­ — Minő fogalmat kellene a külföldieknek Magyarország chemicusairól alakítniok, ha megtudnák, hogy a magyar orvosok­ és gyógyszerészek illy könyvből merítik bölcseségüket. Az egész könyv nem egyéb , mint halmaza elavult, rég elfelejtett és szerző által újra felélesztett eszméknek Schuster prof. irataiból; uj, visszásan felfogott, roszúl értett theoriáknak, mellyeket szerző Berzelius és Durlos­­ból rapsodice összeszedett, ’s végre meg nem emésztett, félreértett nézeteknek Meissner vegytanából. Mindez min­den választás, rend, terv, rendszer nélkül összeviszsza hányva, mintegy h­aosban, hol a tárgyak a zavarban tel­jesen ismerhetlenekké válnak. E könyv valóban hasonló a szruet gyomrához- melly üvegcserepet, kavicsot, papirsze­­letet, rongyot, mindent, mi eb­be akad, be­vesz, n­em ag­gódva, hogy fognak-e heterogén elemek egymás mellett megférni-Szerző, ha jól emlékezünk csak az idén tanul még chemiát, é s azért szabadságot veszünk magunknak őt fi­gyelmeztetni, hogy jól vigyázzon minő jelekkel fogja ta­ni­tóla a kénsavas rézéleget a táblára írni, nehogy ismét olly formulák jöjenek világra, non­­a dicsőíted vegytaná­ban. -- Ezen urak , kiknek bélek olly rövid, hogy min­dent mindjárt ki kell adniuk, mit pár perczc­el előbb el­nyeltek, valódi átkai honi irodalmunknak- Minden­ki va­­lamelly tudományt csak messzéröl szagolt is, tüskint jo­gosítottnak érzi magát, abban mint iró föllépni. Azonban azt ígérjük a közönségnek, hogy minden e körben megjelenennde elmeszüleményt figyelemmel fogunk kisérni, ’s jövendőre legszentebb kötelességünknek isme­­rendjü­k a f. ez. közönséget minden illynem­ű munkára illőleg figyelmeztetni. Végre szabad legyen még egy megjegyzést tennem. A könyv czimlapján e szók állanak. ..A magyar k. f. egyetem orvosi karának h­e­l­é­b­e­n h­a­g­y­t­á­v­a­l, mit lesz ez? Talán az orvosi kar külön megbízásából írta szerző könyvét? bizonyosan nem, mert az orvosi karnak nem fogna becsületére válni, ha a égisze alatt illy köny­vek látnának világot.— Az tehát hihetőleg csak annyit jelent, hogy az orvosi karnak, mint az illy tartalmú munkák hiteles censorának e könyv kinyomatása ellen semmi ellen­vetése nincs, tehát nolenlibus et volenlibus. — De ha igy van, akkor szerző azt is épen úgy írhatta volna czímlap­­jára, hogy: „a chin­a­i császár helybenhagyta­­vali, az még feltűnőbb fogott volna lenni, mert szerzőnek valós­zinű­leg csak az volt czélja, hogy a közönségnek fö­venyt szórjon szemébe. .. I­I I ¥ ρT ír ¡-; ít riíTiiiiimin«11 ~----­ Dr. N c n d l v i c h. T62 Országgyűlési tiutósítások­. IVovem­brr tikén. LXVIIL országos ülés (a m. Főnknél.) A börtönrendszer folytatólagos vizsgálata a 26 t.gról kezdetvén, az utána követk. §§ok csekélyebb észrevéte­lek mellett helybenhagyaltak. Terjedtebb szóváltások ke­letkeztek a 32­5. §. tartalmából, melly szerint: „A kir. H tanács, polgári állapotral tekintet nélkül, hat tanácsossal szaporíttatván , összes személyzetéből, állandó, ’s kire­kesztőlege tárgygyal (t.i. a börtön-rendszerrel felügye­­léssel)foglalatoskodó biztosságot küldend ki."—A FőRrdek többsége oda nyilatkozott, hogy azon czélra nem hat, hanem csak 4­­tanácsi tanácsos neveztessék. — Tovább haladván a felolvasás, a 342. §. 15. pontja, melly a kerületi ülésben oda módosíttatott, hogy az abban érintett, a magányrendszer hatása és sikeréről készítendő táblás jegyzékek nem ő­felségének, és a törvényhatóságoknak, hanem három évről három évre az országgyűlésnek is terjesztessenek fel — élénkebb vitáknak szolgált alkalmul. Egy gróf, e kerületi módosítást a czélbavett mintabör­tönre nézve el nem fogadtatónak tartván, oda nyilatko­zók , hogy ha azalatt az országgyűlésnek a fogházakrai felü­gyelése értetnék, kénytelen volna az ekkér módosí­tott szerkezetnek világosan ellenmondani, mert meggyő­ződése szerint a főfelügyelés csak a végrehajtó hatalmat illetheti. Erre válaszul egy érd. báró megjegyző, hogyha már a mintabörtön költségeit a kincstár viselendi is, a törvényhatóságok fogházai, mellyeknek javítását az előbb szólott szinte indítványozó, csakugyan magok a­­hatósá­­gok által lesznek fentartandók, ’s a magányrendszernek az egész hazábani behozatalával a többi költségeket bizonyo­san a törv­hozás által lévén pótolandók, ez azok­­ szükségiről nem szerezhet tudomást, hacsak a táblás jegy­zékek megküldésével a börtönök állapotáról nem érte­­síttetik.­­ E szerint a FöRK egy tekintélyes nyilatkozat nyomán abban állapodának meg , hogy a válaszüzenetben említtessék meg az, mikép a felsőtábla, tekintvén a ma­gányrendszer nyomán először felépülendő , m­i­n­tá­u­­ Amerikába kiöllenések iránt. E tárgyra vonatkozóleg újabban felszólal egy külföldi lapban egy nevű-yorki német levelező, jó tanácscsal akar­ván járulni azon honfiai sorsának enyhítésére, kiket szük­ség vagy jobbléti vágy késztet Amerikába költözni. E te­kintetben ugyan sokat követett el már a new-yorki német társulat, de a jószándékú intések többnyire süker nélkül hangzanak el, mert az ötkábításban elfogult emberek, ha szinte a legkisebb részletekig tudják is eleve az amerikai élet idegenszerűségét, a bajokat sőt veszélyeket, ezt túl­zottnak tartják, ’s inkább hiszik azon csengő-pengő hí­reket, mellyek őket annyira édesgetik , hogy például ez is amaz is meggazdagult, eme szegény ficzkóbul hatalmas ember jön, ama ruhátlan sihedrr nagy földbirtokossá vált. Nálunk is vannak számtalan ábrándozók’s arany fel­hőkön garabonczáskodók , kik mindent dicsőnek ’s felül - m­ulhatlannak tartanak, mi ott van, ott létezik, ott törté­nik. Igen ám , mert szerintök az az egyedüli ,szabadság­ hona,­­s­ az efféle szabadság a rongyot is bearanyozza, a foszlányt is palásttá keríti. Szép szép! de vajmi kellemet­lenül lepheti meg a vakbuzgó szabadságimádót, kinek i­s, csak nevezet körül szállong minden álma, ha a megérke­zés első pillanatában csalás, lopás, mindenének elveszté­se , durva bánás, elnagyoltság, éhezés környezné. Pedig nincs különben. A new- yorki tudósító értesítése szerint annyiféle csel és balság hemzsegi körül a kiköltözés, hogy néha, midőn még legszebb remények közt partra száll az

Next