Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-11-18 / 92. szám

T62 említed kir. Yáltófeltörvcnyszék ehő ülnöke üdvözlő a törvényszék nevében a jeles lélek- ’s szívtulajdonokkal fel­ruházott uj elölülőt. A helybeli ’s budai törvényhatósá­gok hivatalnokai szép koszorúja diszité az ünnepélyt, kik közöl igen sokakat fényes lakomával fogadott székfoglaló elölülő úr ö mlsga. A tartott beszédeket, mcllyek alkal- miságuk mellett is több érdekes eszméket foglalnak ma­gokban, hiteltör vényeink által felidézett jelen viszonyaink tekintetében, jövő számunkban lesz szerencsénk egész terjedelmökben közleni. —- Grimm Y. úr müárusi boltját (Doroltyaulcza szegletén) csakugyan átengedte Trcichlinger úrnak, ki kereskedési czime iránt is a dolgot már egészen tisz­tába hozta, 's igy azt boltja felett szabadon használ­hatja. Grimm úr ezentúl egészen könyomási intézetének fog élni, mcllyben jutalmas ár mellett olly müvekkel ké­pes szolgálni, mellyck valamint a versenyt sok franczia ’s angol hasonnemü intézetéivel is kiállják: úgy G. urnák dicséretére ’s városunknak díszére válnak. — Frankenburg úr az eddig általa szerkesz­tett , Életképeket jövő 1844ro csakugyan folytatandja, ’s azok füzeteit, felsőbb helyen nyert engedély mellett, havonként kétszer postán is szétküldhetendi. E vállalatnak szivünkből örvendünk, kivált most, midőn az „Athenaeum“ csakugyan megszűnik. Yajha pótolják, legalább részben, Fr. ur „Életképei“ e becses ’s hosszabb életre méltó la­pokat , mellyek koránsem a közönség részvéllensége mi­att, mint azt bizonyos lapocskák a közönséggel elhitetni szeretnék, hanem azon okbul végzendik irodalmunkra sok oldalulag hasznos hatással volt pályájokat, mivel érd. szer­kesztőjük magát a journalismusi folytonos elfoglaltságtól viszaYonva, rendszeresb’s tudományos munkákra akarja szentelni napjait. Fr. úr hölgyeinknek nem csupán mulat­tató, de oktató dolgozatokkal is akar kedveskedni; ’s ezt véleményünk szerint igen helyesen (eendi: mert olly idők­ben élünk, mellyckben a honleányok már necsak hiú pi­perére ’s mulatságra szánják drága perczeiket. E mellett azonban reméljük, ’s Fr. úr tapintatáról fölteszszük, hogy a pedaníságot gondosan keriilendi, ’s iparkodni fog olly alakban vinni olvasónöi elibe a tudományos tárgyú czik- keket, melly őket olvasásra édesgesse inkább, mint at­tól elriaszsza. Ezt saját érdeke is megkívánja. — A vásár alkalmával vigadtak sok helyütt az iparlovagok, de vigságuk többnyire rövid lön: mert nyo­mukban volt az őrködő hatóság. Többek közt a napokban, közel a „Tigris“ vendégfogadóhoz lévő házban egy keres­kedői ügyvivő szobáit lakaríták ki e gonosz hősök, esti 6 — 7 óra közölt; az elrablóit tárgyak azonban nagy­részt már visszakerültek. — Tanácsoljuk pedig a ház­uraknak ’s mindazoknak, kik este lépcsőiken botorkálni nem akarván, azokat lámpákkal szokták mcgvilágífni, la- katolják le jól lámpáikat: mert egy idő óla nagy vá­gyat éreznek a házaló zsidók az illy lámpák leszedcgeté- sére ’s lárma nélküli „elhandlirozására.“ Facta lo- quuulur! — A „Regélő“ben, hajói értesülénk, Jövő 1844- benmárnem Garay, ’s nem is Erdélyi és Garay; hanem egyedül a költeményeiről ismeretes Erdélyi ur fog regélgetní. Óhajtjuk, hogy E. ur regéléseit ne unja mega közönség olly hamar, mint meguná G. űréit. Óhaj­tásunknak testté válandását annál szívesben fogjuk látni: mennél inkább szeretjük nyelvünk megkedveltetését höl­gyeinknél. Örülünk pedig különösen a versenynek, mel­lyel az aggastyán „Regélő“, a fiatal korában aszkórságba esni látszó „Honderű“ ’s az új életért küzdendő „Élet- j képek“ futni fognak. Ysjjon mellyiké lesz a pályadíj? I — Tegnap délutáni 1 óra tájban sok nép állongá körül a fejérhajó czímü vendégfogadót, ’s udvarában szin­te sok néző bámula; 's mi volt, mi őket oda cs.ilá, oda lánczolá? —füst! Igen, istennek hála, csak füst, melly egyik kandalló fekete torkából szokottnál vastagabban go- molygván fel, tüzet gyanitatolt, azaz tűzvészt. A ren­dőri katona jelentésére, hogy vész nincs, a nagy nép- tömeg eleszlott. — Legközelebb hagyta cl a sajtót ’s megszerez­hető Eggcnbergcr J. és Heckenast G. könyvárusoknál illy czimü hasznos munkácska: ,Néhány szó álta­lánosan megalapult, ártalmas gyermek­nevelési hijányok körül, magyar szülők­höz' Irta Pr, Dr. Schoepf Auguszt Pesten 1844 8adr. 36.1. Elég itt megérintenünk, hogy a munka szer­zője a pesti gyermekkórház sok érdemű főorvosa és igaz­gatója, ki tehát ezen szülékhez intézett néhány szót ala­pos ismérelei gazdag tárházából meríté; ’s m g Tározónk­ban róla bővebben emlékezhetnénk , ajánljuk becses ol­vasmányul minden magyar auyának, ki, — mikép a szerző maga mondja, — agyermek fölnevelését annak igaz és fontos szempontjából képes felfogni. Ara 40 p'kr. — — Irodalmi újdonságul jelenthetjük az ^ŐRAN­GYAL“ vallásos almanach megjelenését. Ezúttal Emich G. könyvárus úr adá azt ki, igen csinos külsővel; bél­tartalma jelcsségéröl a derék szerkesztő Szabó I. ur válaszlásbani tapintata, de kezeskedik szinte névjegyzé­ke is az Íróknak , kik e szép vállalathoz dolgozataikkal járultak. Ajánljuk azt hazánk mindenrendü fiai, ’s kivált a gyöngéd keblű hölgyek figyelmébe és részvétébe. Aben­ne levő 4. rézmetszet közt, művészeti csínra legkitű­nőbb a „Sz. Család“. Ára aranymetszéssel, nyomott papírba kötve 2. pf. nehéz habos selyemben 3.p. f. Fölöt­te jutányos ez ár; jutányos annyira, hogy körülményeink­ben majd nem hihctlen , mint lehessen illy csekély pén­zen illy szép tartalmú ’s külsejű könyvet kiállitni. — Hartleben К. A. költségén a „Tiszujitás" szerzőjének humorislicus munkái jelentek meg ,,TORZKÉPEK“ czím alatt. Az iró neve eléggé ajánlja e müvét is; a kiállítás ígeu igen csinos, díszére válik a kir. egyetemi nyomdának ’s a kiadó könyvárus Ízlésének. Valóban mi az clkényez- letésig viszszük könyveinket szinte, mint munkáinkat; a kö- zönségizlése e tekintetben máris alig kielégíthető, ’s vcszik-c könyveinket? Egykor silánypapirra nyomott munkákból több költ el! Pedig bizony a külföld sem igen nyújt ám sok­kal larlalmasb mulattató könyveket, mint egy idő óta a magyar irodalom. A „Torzképek“ II. Köt. igen szép bo­rítékba fűzve 2 fr. 40 kr. p. p. — Hcckenast Gusztáv könyvbolijában legújab­ban megjelentek: 1) ,Magyar ujdon szavak tára', melly magában foglalja a hírlapokban , könyvekben és társal­gásban előkerülő új és műszavakat. Összeszedte Kiss Mihály. E gyűjteményben foglaltatnak ugyan olly szavak is, mcllyek újaknak épen nem tekinthetők; mindazállal a potiori fit denominate ; ’s igy tekintve a gyűjtő kedves szolgálatot telt e kis segédkönyv kibocsátásával az olvasó közönség azon részének , melly máskép leven elfoglalva nem fordíthatja figyelmét az előforduló ujdonszavak ön­szorgalma szerinti összegyűjtésére. — 2) ,Mi 11 e r m a i er, a magyar büntclötörvénykönyvi javaslatról/ — Igen bc­277dik layon a kénégényről (4chwefelsülher) mondalik. A szerző saját szavai igy hangzanak: „A kénégéayt Lie— big-Saure Schwefelssaure Aethyloxyd — bisulfas oxydi Aethyli-nek nevezi * ’s következő feliratát adja. AcO H-SO3. Yajjon nem káromlás-é ezLicbignek? Soha még a visszásság illy biztossággal, illy feltűnő merészséggel ki nem mondatott. Valóban szerencse, hogy illycs könyvek nem jutnak túl a haláron- — Minő fogalmat kellene a külföldieknek Magyarország chemicusairól alakílniok, ha megtudnák, hogy a magyar orvosolt és gyógyszerészek illy könyvből merítik bölcseségükct. Az egész könyv nem egyéb , mint halmaza elavult, rég elfelejtett ’s szerző állal újra felélesztett eszméknek Schuster prof. irataiból; uj, visszásán felfogott, roszúl értett Iheoriáknak, mcllyeket szerző Rerzelius és Duílos- ból rapsodice összeszedett, ’s végre meg nem emésztett, félreérteit nézeteknek Meissner vegytanából. Mindez min­den választás, rend, terv, rendszer nélkül összeviszsza hányva, mintegy chaosban, hol a tárgyak a zavarban tel­jesen ismerhcllenekké válnak. E könyv valóban hasonló a struez gyomrához- melly üvegcserepet, kavicsot, papirsze- letet, rongyot, mindent, mi elibe akad, be vesz, ricm ag­gódva, hogy fognak-e heterogen elemek egymás mellett megférni­Szerző, ha Jól emlékezünk csak az idén tanul még chemiát, ’s azért szabadságot veszünk magunknak öt fi­gyelmeztetni. hogy jól vigyázzon minő jelekkel fogja ta­ni tója a kénsavas rézéleget a táblára Írni, nehogy ismét olly formulák jöjenck világra, nvn! a dicsőíted vegytaná­ban. -- Ezen urak , kiknek bélok olly rövid, hogy min­dent mindjárt ki kell adniuk, mit pár pcrczczel előbb el­nyeltek, valódi átkai honi irodalmunknak- Minden ki va- lamelly tudományt csak messzéröl szagolt is, tüslint jo­gosítottnak érzi magát, abban mint iró föllépni. Azonban azt Ígérjük a közönségnek, hogy minden c körben mcgjelcaeridö clmeszüleményl figyelemmel fogunk kisérni, ’s jövendőre legszentebb kötelességünknek isme- rendjiik a f. ez. közönséget minden illynernü munkára illölcg figyelmeztetni. Végre szabad legyen még egy megjegyzést lennem. A könyv czimlapján e szók állanak: ,.A magyar k. f. egyetem orvosikarának h с 1 у b e n h a g у t á v a 1“ mit lesz ez? Talán az orvosikar külön megbízásából írta szerző könyvét? bizonyosan nem, mert az orvosikarnak nem fogna becsületére válni, ha aegiszc alatt illy köny­vek látnának világot.— Az tehát hihetőleg csak annyit jelent, hogy az orvosikarnak, mint az illy tartalmú munkák hiteles censorának c könyv kinyomatása ellen semmi ellen­vetése nincs, tehát nolenlibus ct volenlibus. — De ha igy van, akkor szerző azt is épen úgy írhatta volna czímlap- jára, hogy; „a chin a i császár helybenhagyta- val1* az még feltűnőbb fogott volna lenni, mert szerzőnek valós.ziniilog csak az volt czélja, hogy a közönségnek fö­venyt szórjon szemébe. Dr. N c n d l v i c h. .. I и I птT ír и-; ít riíTiiiiimiw«11 ~----­es és ajándék a magyar közönségnek, hogy láthassa, mi­kép Ítélnek újabb humanismusi törekvéseink fölött a kül­földnek nem felületes witz-vadászai, hanem alapos né­zetek ’s elvekből induló jelesbjei, kik között Mittermaier kétségkívül igen kitűnő helyet foglal. 3) ,Viszhan- gok‘, b. Jósika Miklósiul. E két kötet a kedvencz re­gényírónak újabb időszaki apróbb regényeit ’s beszélyeit tartalmazza, mellyek nemcsak a szerző nevének varázsa, hanem belső érdemüknél fogva is bizonyára óhajtóit iro­dalmi ékszerkint tűnnek fel hölgyeink asztalaira ajánlko­zók. Ki csak a Kisfaludy-lársaság két ülésében felolvas­tatni hallott ,Helione‘ ’s ,Bornemisza Anna' jeles két no­velláról emlékezik, ’s amannak magas köllöiségét, ’s im- ennek kedélyes előadását némileg felidézi emlékezetében, várva várandja ujabbi olvasásuk általi élvezhetésöket. — Végre 4) ígéretünk szerint visszatérőleg az uj (1844) Emlényre, habozás nélkül mondhatni, hogy tartalma a tavalyinál alantabb épen nem, sőt sok tekintetben fö­lötte áll. Az aczélmelszetek igen szépek; ,a csikós', — ’s egy hölgyi arczkép Barabásunk rajza szerint az e nem- beni munkák jobbjai közé méltán sorozható. B. Med- nyánszky Alajos arczképe , mint czímkép igen élethü cs lelket visztükröző metszvény. Az egész kiállítás nyomdai elhaladásunknak szóló bizonysága. Országgyűlési iiulósífásoli. IVovenibrr tikén. LXVIIL országos ülés (a m. FőRknél.) A börtönrendszer folytatólagos vizsgálata a 26 l.glól kezdetvén, az utána köveik. §§ok csekélyebb észrevéte­lek mellett helybenhagyaltak. Terjedtebb szóváltások ke­letkeztek a 32 5. §. tartalmából, melly szerint: „A kir, Htanács, polgári állapotrai tekintet nélkül, hat tanácsossal szaporíttatván , összes személyzetéből, állandó, ’s kire­kesztőlege tárgygyal (t.i. a börtün-rendszerrei felügye- léssel)foglalatoskodó biztosságot küldend ki."—A FőRRdek többsége oda nyilatkozott, hogy azon czélra nem hat, hanem csak 4 htanácsi tanácsos neveztessék. — Tovább haladván a felolvasás, a 342. §. 15. pontja, melly a kerületi ülésben oda módosíttatott, hogy az abban érintett, a magányrendszer hatása és sikeréről készítendő táblás jegyzékek nem ő Felségének, ’s a törvényhatóságoknak, hanem három évről három évre az országgyűlésnek is terjesztessenek fel — élénkebb vitáknak szolgált alkalmul. Egy gróf, e kerületi módosítást a czélbavelt mintabör­tönre nézve el nem fogadlmtónak tartván, oda nyilatko­zók , hogy ha azalatt az országgyűlésnek a fogházakrai feliigyelése értetnék, kénytelen volna az ekkép módosí­tott szerkezetnek világosan ellenmondani, mert meggyő­ződése szerint a föfelügyelés csak a végrehajtó hatalmat illetheti. Erre válaszul egy érd. báró megjegyzé, hogyha már a mintabörtön költségeit a kincstár víselendi is, a törvényhatóságok fogházai, mellyeknek javítását az előbb szólott szinte indítványozó, csakugyan magok a thatósá- gok állal lesznek fenlarlandók; ’s a magányrendszernek az egész hazábani behozatalával a többi költségeket bizonyo­san a törv.hozás állal lévén pótolandók, ez azok — szükségirül nem szerezhet tudomást, hacsak a táblás jegy­zékek megküldésével a börtönök állapotáról nem érte— sítlelik. — E szerint a FöRk egy tekintélyes nyilatkozat nyomán abban állapodának meg , hogy a válaszizenetben említtessék meg az, mikép a felsötábla, tekintvén a ma­gányrendszer nyomán először felépülendő , m i n tá u I Amerikába BiölíoaéscK iránt. E tárgyra vonalkozóleg újabban felszólal egy külföldi lapban egy nevv-yorki német levelező, jó tanácscsal akar­ván járulni azon honfiai sorsának enyhítésére, kiket szük­ség vagy jobbléti vágy késztet Amerikába költözni. E te­kintetben ugyan sokat követelt el már a new-yorki német társulat; de a jószándéku intések többnyire süker nélkül hangzanak el; mert az üukábításban elfogult emberek, ha szinte a legkisebb részletekig tudják is eleve az amerikai élet idegenszerűségét, a bajokat sőt veszélyeket; ezt túl­zottnak tartják, ’s inkább hiszik azon csengő-pengő hí­reket, mellyek őket annyira édesgetik : hogy például ez is amaz is meggazdagult, eme szegény ficzkóbul hatalmas ember lön, ama ruhátlan sihcdrr nagy földbirtokossá vált. Nálunk is vannak számtalan ábrándozók’s arany fel­hőkön garabonczáskodók , kik mindent dicsőnek ’s felül - inulhatlannak tartanak, mi ott van, ott létezik, ott törté­nik. Igen ám , mert szerinlök azaz egyedüli ,szabadság* hona, 's.az efféle szabadság a rongyot is bearanyozza, a foszlányt is palásttá keríti. Szép szép! de vajmi kellemet­lenül lepheti meg a vakbuzgó szabadságimadót, kinek i j, csak nevezet körül szállong minden álma, ha a megérke­zés első pillanatában csalás, lopás, mindenének elveszté­se , durva bánás, elhagyoltság, éhezés környezné. Pedig nincs különben. A new- yorki tudósító értesitcso szerint annyiféle csel ’s balság hemzsegi körűi a kiköltözöl, hogy néha, midőn még legszebb remények közt pártra száll az

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék