Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-11-18 / 92. szám

tatnak, tanácskozhatunk az alkalmazandó tervekrül, a ni báró megnyugodván, az olvasás folytattatott. A munkálat­aik pontja a vádlottak és rabok elkü­lönzésérül szól. Egy gróf e pontba kiváná betétetni, mi már benne van ; de egy báró megjegyzé, mikép igaz ugyan, hogy a vádlottak az elitéltektőli elkülönítése meg van említve, de nincs a vád­lottaknak egymásközti elkülönzése, pedig e nélkül egy jó bűnvádi eljárás nem is képzelhető; minthogy tehát a magány­rendszert már úgyis elfogadták, minden vádlottnak külön kamarábai záratását kivánja. — De egy uj gróf ezen hatósági javított börtönöket csak ideigleneseknek te­kintvén miután hinni szereti , hogy egy tökéletes rendszer fog általában alkalmaztatni, nehogy a külön kamaráknak már mostani felállításával a költség sokszoroztassék, a szerkezetet pártolja. É­­s báró indítványát pártolók közöl egy gróf hasonlag nem hisz ott jó eljárást létezhetni, hol a vádlottak közlekedése és egyetértése lehetséges , ’s mi­után a magányrendszernek elfogadásával, jövőben min­den börtöneink e rendszer szerint lesznek javítandók, azoknak már most ekként történendő rendezésével — miu­tán akkor a kamarák már készen állandnak — semmit sem vesztettünk. Ekként vélekedik egy más­is gróf is, ki ezen dispositiót az eljárás alapjával ellenkezőnek találja, melly alapjául szolgáland büntetőtörv.könyvünknek, így egy har­madik gróf. Szerinte az elítélteknek elkülönítése, midőn mint vádlottak hónapokig együtt lehettek, már nem szükséges. Több szónok után végre egy mllgos főispán szükségesnek tartván nemcsak az elitélteket egymással, hanem ugyanazon egy vétekért vádlottakat is elkülönözni; a pont ekkép ja­víttatott^, a 3.p.marad. Egy érd. báró azon észrevétele után, hogy midőn a 4 pontban arabok lakásaikra nézve bizonyos categoriákra osztatnak el, akkor a munkateher közös ’s erre nézve semmi categoria nincs, ’s egy nj gróf egy érd. főisp. azon észrevételére, hogy mind ezen ren­delkezés csak interimaliter történik, megjegyezvén, hogy ő a rendezést realiter megtörténtnek szeretné, a projectum olvasása folytattatott. A következő pontok maradnak: a 19 és 20 pont, egy­ej bárónak azon kér­dése folytában, miszerint kívánják­­ a fölB, hogy az igazgató önkényétől függjön­­, egyik rabbal jobban bánni, mint a másikkal?, kimarad. — A 21 ik pont, melly a disciplináris büntetésről szól, hoszabb vitára adott alkal­mat. A testi büntetés feletti tanácskozást, annak a bün­tetések és fegyelemnek­ megtartását vagy eltörlését, so­kan itt kívánták eldöntetni, midőn más részt, a testi büntetésekhez érdemileg szólani többen akkor kívántak, midőn tudni fogják a RR, az elveket elfogadták e? Kik a testi böntetésekrül most kívántak tanácskozni, okos­­kodásikat a következő argumentumokra alapíták. A masgos föRR az elvileg elfogadott magányrendszert nemcsak nem kívánják a municipalis börtönökben alkalmazni, sőt azt tiltják is, ’s egy uj inditványnyal állnak elő, ’s kívánják, hogy azok az 1827ki operatum szerint javitassanak. Már ha ez operatumot ajánlják, vagy egészen approbálni, vagy kiigazítani kell azt, mert ha egészen czélirányosnak nem tartják, nem ajánlhatják; ha pedig javítni kívánják, nem mellőzhetnek el egy pontot is, nehogy a RR mindent úgy vegyenek, mint föRRi véleményt.­­ De továbbá szükséges is, hogy midőn a föRR más javaslattal állnak elő, javas­latuk részleteit terjeszszék elő. Igen különösnek fog látszani — mondák — hogy a föRR minden nehézségnél megáll­nak, és határozni nem akarnak, mibül majd az sülhetend ki, hogy a föRR nincsenek még magok is tisztában az­zal, amit akarnak. A föRR minden csekélység felett ha­tároztak, mint a rabnak hány nyakkendője ’stb. leend, ’s a fökérdésnél nem kivánnak határozni; pedig ez igen lénye­­ges kérdés ’s ez alapja a bümtelő törvénykönyvnek, mert mielőtt elhatároznók, hogy a rab hány évre fog ítéltetni ’s milly büntetést foglal magában ez elzárás, ennél egyik leglényegesb kérdés, hogy az elzárás testi büntetés­sel lesz e egybekötve? ez volt a motívum, midőn a FORR. a börtönrendszert kívánták felvenni, és igy elfogadva lé­vén az alap­elv, ezt elmellőzni következetlenség lenne.­­ Azoknak okaik, kik a testi büntetéshez érdemileg szól­ni akkor kivánnak, midőn tudni fogják, az elveket a RR. elfogadták-e, mintegy a következőkben öszpontosulnak: A testi büntetés nem alap­eszme, hanem egyik rende­zés a büntető rendszernél,­­s midőn a FöRR. által az 1827ki operátum elvei terjesztetnek elő, a FöRR. nem részletes javaslatot, hanem azon elveket terjesztik elő, mellyeknek alapján kívánnak a BR. által javaslatot tétetni; de aztán jelenleg nem is az a FORR. feladata, hogy miként bánjanak a rabokkal, hanem hogy a hatósági börtönök miként javítassanak; a testi büntetés alább a büntetőtörv.­­könyvnél úgyis elő fog kerülni, é s így azt — mint egy főlsp. megjegyzé, — praeoccupálni nem lehet. Így nyilatkozott országbíró ö­nmga is, ki, miután itt csak disciplináris büntetésről van szó, a testi büntetés eltörlésének tárgya­lását a büntetőtörv.könyv felveendése alkalmára kivánta halasztani. — Egy­es báró, midőn előbb e pont elmellő­­zését következetlenségnek lenni állítá, a FeRRket még következetlenségről nem vádolá, mert, mint egy főispán­nak adott feleletében megjegyzé, nem követtetett a lő-­j RR. által és az, mi következetlenség lenne. A múltkor A. G. gr. indítványa conclusum­má vált, ’s miután econclu­­sum nem a többség, hanem az egész tábla határozata, ter­mészetesen következik e tábla minden tagjának azon kö­telessége, hogy, ha e conclusummal valamit megegyeztet­ni nem tud, azt elhárítani igyekezzék; a nő báró úgy véle­kedik , hogy e­z­ meghagyása valóságos contradictio. A ns báró volt, ki a büntetőtörvénykönyvet kívánta előbb meghatároztatni, de a többség a börtönrendszert vélte előbb szükségesnek. A disciplináris büntetés meghatáro­zása a börtönrendszer meghatározásától függ, ’s miután a mintabörtönnél határoztak, szükség itt is határozniok. Ha a mgos FORR. úgy gondolják, hogy a testi büntetések a rend fentartására szükségesek, határozzák meg ezt; de ha ellenkezőleg győződnek meg, meg kell azt szüntetniük ’stb. — Azonban egy ns gróf­­a­ns báró előadására csak azt ki­vánta megjegyezni, hogy itt nem arról van szó: ítélet által milly bü­ntetés szabassék az elitéltre, hanem hogy milly bánásmód használtassák a raboknál; a büntetés nemének meghatározása az intézettel feltételeztetik, és mielőtt ér­ni­ szólanánk, tudnunk kell börtöneink miként fognak ren­­deztetni; azonban itt tisztán a fenyitékrül van szó ’s nem a büntetésekrül, azonban világosan kivánja a ns gróf ki­mondatni, hogy a FORR. az önkénytes büntetésnek ellene vannak. Utána egy fölsp. helyettes szólott ’s a börtönjavi­­tást a disciplina meghatározása nélkül lehetlennek tartja, és bár a szónok disciplina és politiális tekintetben a testi büntetést fen akarja tartani, mindenesetre kimondandónak hiszi, fen akarják-e a testi büntetést a FORR. továbbra is tar­tani. — Visszamenve az előbb mondottakra, egy érd. fö­isp. egy ns gróf azon állítására, hogy a FORR. magok sem tudják mit akarnak, megjegyzé, hogy ez igen nagy ca­­lamitas lenne, ha a többség nem tudná mit akar; és ha ez állna, szánni lehetne főkép a mgos grófot, ki mint olly kitűnő capacitas illy többség mellett a haza javára igen keveset működhetik. — De a­ns gróf önigazolására meg­jegyzé, hogy ő csak figyelmeztetni akarta a FöRR-et, hogy ne hozzanak olly határzatot, melly az előbbivel ellenke­zésben lévén, a FöRR. azon szomorú helyzetbe essenek , hogy nem látszanak tisztában lenni avval, a mit akarnak. Minthogy a fegyelem tartja fen a rendszert, miután a rend­szer elfogadtatott, rendelkezzünk a fegyelemrül is. — Több szónok után végre két főispáni helyettes szólott. Egyik úgy vélekedett, miután az elfogadott mintabörtön­­nél a magányrendszer fog alkalmaztatni ,s itt a testi bün­tetés nem használtab­b, hatósági börtöneink bár minden systema nélküliek de a legjobb rendszer szerint lévén javí­tandók a disciplináris büntetéseknél a testi büntetések eltö­­rültetését szükségesnek látja. Miután a FORR.­e projectum tárgyalásába pontonkint bementek, e pontot el nem mellőz­hetik. De a másik főlső. helyt, megjegyzé, hogy, ha e pont érdemileges tárgyalásába beereszkedtünk, be kell ereszked­nünk a testi büntetések érdemileges tárgyalásába is, annyi­val is inkább,mert ha a testi bűnt, a disciplinánál nem tartatik fen, el fog az töröltetni a criminalitásoknál annál inkább,men­tül bizonyosabb az, hogy az angaricalis botozásoknak igen kevés hasznuk van. — Nádor ő fensége a többséget azok mellett mondá ki, kik e tárgyat most függőben hagyván, azt a későbbi tanácskozásra halasztani kívánják. — A 29ik pontnál telt azon észrevétel után , hogy itt foglyok és rabok közt distinctio nincs, ’s hogy ha a FORR. eziránt nem határoznak, a codex fogságról szóló részét nem le­het használni; e pont ’s a következők­­égész a 3 -ig­ helybenhagyatván az ülés eloszlott. Országgyűlési rövid közlések. N­o­v. 13. 14k és 15én a KK és RRk táblájánál folytatólag mag­á­ny-é­r­te­k­ez­é­s, vagy is zárt con­­ferentia tartatott. N­o­v. 14én felvétetett a mgos Főrendi táblánál a KK és Rk 4 üzenete a magyar nyelv tárgyában,’s Nov. tékén az a feletti vitatkozások folytattattak. A novemb. 16-ai kerületi ülésben megkez­detett a k. k. leirat feletti tanácskozás. A viták heve­sek, a terem fulladásig tömve.­­ Ugyan e napon a fő­rendi táblánál folytattatván a magyar nyelv tárgyá­­bani vitatkozás, a csei püspök szerkezeti javaslata el­fogadtatott. Csak a viszonszenetnek mikénti szerkesztése lesz még tisztába hozandó. A Csanádi püspök edik nyilatkozata a Fő Radok országos ülésében, (folytatás a Világ 89. számához} Köszönettel tartozom egyébiránt ő magának ab­beli felvilágosítása iránt, mellyet a Zólyommegyei esetre nézve nyújtott. Tegnapelőtt azt véltem , hogy nem kell az e részbeni törvényjavaslatot felterjeszteni azért, mert ezen házasságokról azt hittem, hogy csak a szolgabíró előtt voltak kötve, következéskép azokat polgári és egy­házi törvények szerint érvényteleneknek kell­ tartanom, de miután most úgy értesíttetem, hogy azon házasságok nem csupán szolgabíró, hanem protestáns lelkész jelenlé­tében is köttettek, ki kell jelentenem, hogy én épen a most említett pápai nyilatkozat következtében ezen házassá­goknak érvényességét ma már elismerem, de a törvényja­vaslatnak fölterjesztését most is szükségtelennek tartom az­ért, mert ezen házasságok egy­házilag érvényesek, és ennél fogva a szóban levő 7. megyei vegyes házasságokra nézve ő Felségének közbejövetele is felesleges. Méltóságos gróf A. K. úrtól és többektől hallottam azt is, hogy a pápa kül­­hatalom­. A pápa feje lévén a cath. anyaszentegyháznak, őt a catholikusokra nézve, a világnak bármelly részén legyenek is, külhatalomnak nem lehet tekinteni. Igenis, ha a pápa polgári jogokat és befolyást gyakorolna más nemzetekre, — azonban az ő hatalma csupán lelki dolgokra terjed, ’s annál szebb, minthogy a hívek szabad elismerésén alapul, ’s az engedemesség kicsikarására nincs sem fegyvere,sem anyagi ereje. Az,hogy a pápa Olaszhonban lakik,őt a catholikusokra nézve külhatalomnak szintolly kevéssé teszi, mint mi ma­gyarok udvari cancellariánkat idegen hatalomnak nem te­kinthetjük azért, mert széke az országon kivül van. Az ol­­müczi érsekség magában foglalja a porosz Sileziának egy pár kerületét, ’s mindamellett is , hogy az olmüczi érsek Mor­vahonban lakik,’s felséges Urunknak jobbágya, ötét eme siléziai híveire nézve mégis senki idegen hatalomnak nem tekintheti. — Az sem változtat a dolgon, hogy a római pápa független fejedelem. A cath. anyaszentegyház a római püs­pökökben fejét tisztelte akkor is, midőn a pogány imperáto­­rok vérengző üldözése ellen híveikkel együtt a föld alatti üregekben kerestek menedékhelyet, ’s a catacombákban ünnepelték hitünk szentséges titkait; fejének ismerte akkor is,midőn a mi korunkban 6. és 7ik Pius birtokaiktól meg­fosztva, a franczia kormány bilincseiben sínylették. — Milly kevéssé illeti a római pápát ezen nevezet,kiviláglik Verbőczy­lső RRk 11. czimjéböl, hol a pápák legfőbb lelki hatalmáról szól, ’s hol megemlíti, hogy felséges Uraink az ő apostoli királyi nevezeteket’s jogaikat ’s hazánk az ő czimerét a pá­páktól nyerték. Meg fog kiki győződni arról, ha olvassa Praynak ezen munkájában „Epistolae procerum Hungáriáé“ azon leveleket, miket az ország Rendei több századokon ke­resztül a pápákhoz írtak, és m­ellyek a legbuzgóbb tiszte­letet és engedelmességet lehelik. De ha úgy tekintem is a pápákat, mint független fejedelmeket, egyebet én mint ma­gyar nem látok bennök, mint nemzetünk jótevőit. Hazánk legszomorubb századiban a pápák voltak azok, kik felsé­ges Urainkat az ozmánok hatalma ellen pénzzel és erővel segítették. Broderich szerémi püspök és akkori cancellár bizonyítja, hogy noha a mohácsi veszély előtt,az ország ren­dei ’s maga 2 . Lajos által szólittattak fel valamennyi fejedel­mek segítségért, de kivévén Sik Henrik angol királyt, ki 30,000 tallért,’s a jó lő Ferdinandot, ki nem csekély men­nyiségű, de fájdalom a gyászos csata előtt csak Győrig ér­kezhetett katonaságot ’s nehány álgyat küldött, a többi eu­rópai fejedelmek csak vigasztaló leveleket küldöttek, hanem pénzt, segítséget nem; ellenben a pápa volt az, ki 3000 jó gyakorlott katonát küldött, kik egytől egyig elvesztek olly ügyért Mohácsnál,melly nem volt övék ; hogy hazánk ’s ta­lán egész Europa a vad török prédája nem lett, azt főleg a pápák öröködéseinek, azon hadsergeinek, mellyeket ha­zánkban állandóul tartottak, ’s hogy tarthassanak az ország Rendei által kérve ’s az 1696: 22 t. ez szerint felhatalmazva voltak , végre azon töménytelen sommáknak köszönhetni, mellyekkel ők lső Ulászlótól fogva épen nagy Leopoldig feje­delmeinket szakadatlanul segítették. Méltóságos gróf A. K. ur a római contributiorul is szólott. Igenis püspöki bullákért, dispensaliokért, kivevén a szegényeket, kiknek ez ingyen adatik,küldetnek Rómába mérsékelt taksák. II. József alatt, a reformatio idejében szó volt arról is, hogy ezeket meg kell szüntetni, és az akkori pápai nuncius egyebet nem tett, hanem bemutatta lajstromát mindazon segedelmeknek,mely­­lyeket, mióta a dicső ausztriai ház honunk felett uralkodik, felséges királyainknak a római pápák küldöttek; látván ezen fom­mák roppant voltját József császár, tisztelettel lépett vissza követelésétől; ’s csakugyan, ha nem lehet kívánni, hogy csupán a szomszéd Ausztria lakosai viseljék mindazon terhet, mellybe kerül felséges Urunknak az egész monar­chia kormányzása, igazságtalan volna azt is kívánni, hogy a római status csekély népessége viselje az egész világon el­terjedt r. cath. anyaszentegyház kormányának költségeit. A B. megyei mélt. főispán ur azt mondá, hogy a clerus a fen­­forgó eljárásra nézve a felelősséget a kormányszékben ,s en­­nek placetumában kereste. Nem, a magyar clerus a felelős­séget senkiben sem kereste, senkire sem kivánta hárítani, hanem kötelessége érzetében lépett fel e tárgyban, fellépett még mielőtt a breve a pápától, a placetum pedig a kormány­tól kiadatott, mert meggyőződött, hogy fellépése az 1691: 187 ?65

Next