Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-11-18 / 92. szám
tatnak, tanácskozhatunk az alkalmazandó tervekrül, a ni báró megnyugodván, az olvasás folytattatott. A munkálataik pontja a vádlottak és rabok elkülönzésérül szól. Egy gróf e pontba kiváná betétetni, mi már benne van ; de egy báró megjegyzé, mikép igaz ugyan, hogy a vádlottak az elitéltektőli elkülönítése meg van említve, de nincs a vádlottaknak egymásközti elkülönzése, pedig e nélkül egy jó bűnvádi eljárás nem is képzelhető; minthogy tehát a magányrendszert már úgyis elfogadták, minden vádlottnak külön kamarábai záratását kivánja. — De egy uj gróf ezen hatósági javított börtönöket csak ideigleneseknek tekintvén miután hinni szereti , hogy egy tökéletes rendszer fog általában alkalmaztatni, nehogy a külön kamaráknak már mostani felállításával a költség sokszoroztassék, a szerkezetet pártolja. És báró indítványát pártolók közöl egy gróf hasonlag nem hisz ott jó eljárást létezhetni, hol a vádlottak közlekedése és egyetértése lehetséges , ’s miután a magányrendszernek elfogadásával, jövőben minden börtöneink e rendszer szerint lesznek javítandók, azoknak már most ekként történendő rendezésével — miután akkor a kamarák már készen állandnak — semmit sem vesztettünk. Ekként vélekedik egy másis gróf is, ki ezen dispositiót az eljárás alapjával ellenkezőnek találja, melly alapjául szolgáland büntetőtörv.könyvünknek, így egy harmadik gróf. Szerinte az elítélteknek elkülönítése, midőn mint vádlottak hónapokig együtt lehettek, már nem szükséges. Több szónok után végre egy mllgos főispán szükségesnek tartván nemcsak az elitélteket egymással, hanem ugyanazon egy vétekért vádlottakat is elkülönözni; a pont ekkép javíttatott^, a 3.p.marad. Egy érd. báró azon észrevétele után, hogy midőn a 4 pontban arabok lakásaikra nézve bizonyos categoriákra osztatnak el, akkor a munkateher közös ’s erre nézve semmi categoria nincs, ’s egy nj gróf egy érd. főisp. azon észrevételére, hogy mind ezen rendelkezés csak interimaliter történik, megjegyezvén, hogy ő a rendezést realiter megtörténtnek szeretné, a projectum olvasása folytattatott. A következő pontok maradnak: a 19 és 20 pont, egyej bárónak azon kérdése folytában, miszerint kívánják a fölB, hogy az igazgató önkényétől függjön, egyik rabbal jobban bánni, mint a másikkal?, kimarad. — A 21 ik pont, melly a disciplináris büntetésről szól, hoszabb vitára adott alkalmat. A testi büntetés feletti tanácskozást, annak a büntetések és fegyelemnek megtartását vagy eltörlését, sokan itt kívánták eldöntetni, midőn más részt, a testi büntetésekhez érdemileg szólani többen akkor kívántak, midőn tudni fogják a RR, az elveket elfogadták e? Kik a testi böntetésekrül most kívántak tanácskozni, okoskodásikat a következő argumentumokra alapíták. A masgos föRR az elvileg elfogadott magányrendszert nemcsak nem kívánják a municipalis börtönökben alkalmazni, sőt azt tiltják is, ’s egy uj inditványnyal állnak elő, ’s kívánják, hogy azok az 1827ki operatum szerint javitassanak. Már ha ez operatumot ajánlják, vagy egészen approbálni, vagy kiigazítani kell azt, mert ha egészen czélirányosnak nem tartják, nem ajánlhatják; ha pedig javítni kívánják, nem mellőzhetnek el egy pontot is, nehogy a RR mindent úgy vegyenek, mint föRRi véleményt. De továbbá szükséges is, hogy midőn a föRR más javaslattal állnak elő, javaslatuk részleteit terjeszszék elő. Igen különösnek fog látszani — mondák — hogy a föRR minden nehézségnél megállnak, és határozni nem akarnak, mibül majd az sülhetend ki, hogy a föRR nincsenek még magok is tisztában azzal, amit akarnak. A föRR minden csekélység felett határoztak, mint a rabnak hány nyakkendője ’stb. leend, ’s a fökérdésnél nem kivánnak határozni; pedig ez igen lényeges kérdés ’s ez alapja a bümtelő törvénykönyvnek, mert mielőtt elhatároznók, hogy a rab hány évre fog ítéltetni ’s milly büntetést foglal magában ez elzárás, ennél egyik leglényegesb kérdés, hogy az elzárás testi büntetéssel lesz e egybekötve? ez volt a motívum, midőn a FORR. a börtönrendszert kívánták felvenni, és igy elfogadva lévén az alapelv, ezt elmellőzni következetlenség lenne. Azoknak okaik, kik a testi büntetéshez érdemileg szólni akkor kivánnak, midőn tudni fogják, az elveket a RR. elfogadták-e, mintegy a következőkben öszpontosulnak: A testi büntetés nem alapeszme, hanem egyik rendezés a büntető rendszernél,s midőn a FöRR. által az 1827ki operátum elvei terjesztetnek elő, a FöRR. nem részletes javaslatot, hanem azon elveket terjesztik elő, mellyeknek alapján kívánnak a BR. által javaslatot tétetni; de aztán jelenleg nem is az a FORR. feladata, hogy miként bánjanak a rabokkal, hanem hogy a hatósági börtönök miként javítassanak; a testi büntetés alább a büntetőtörv.könyvnél úgyis elő fog kerülni, é s így azt — mint egy főlsp. megjegyzé, — praeoccupálni nem lehet. Így nyilatkozott országbíró önmga is, ki, miután itt csak disciplináris büntetésről van szó, a testi büntetés eltörlésének tárgyalását a büntetőtörv.könyv felveendése alkalmára kivánta halasztani. — Egyes báró, midőn előbb e pont elmellőzését következetlenségnek lenni állítá, a FeRRket még következetlenségről nem vádolá, mert, mint egy főispánnak adott feleletében megjegyzé, nem követtetett a lő-j RR. által és az, mi következetlenség lenne. A múltkor A. G. gr. indítványa conclusummá vált, ’s miután econclusum nem a többség, hanem az egész tábla határozata, természetesen következik e tábla minden tagjának azon kötelessége, hogy, ha e conclusummal valamit megegyeztetni nem tud, azt elhárítani igyekezzék; a nő báró úgy vélekedik , hogy ez meghagyása valóságos contradictio. A ns báró volt, ki a büntetőtörvénykönyvet kívánta előbb meghatároztatni, de a többség a börtönrendszert vélte előbb szükségesnek. A disciplináris büntetés meghatározása a börtönrendszer meghatározásától függ, ’s miután a mintabörtönnél határoztak, szükség itt is határozniok. Ha a mgos FORR. úgy gondolják, hogy a testi büntetések a rend fentartására szükségesek, határozzák meg ezt; de ha ellenkezőleg győződnek meg, meg kell azt szüntetniük ’stb. — Azonban egy ns grófans báró előadására csak azt kivánta megjegyezni, hogy itt nem arról van szó: ítélet által milly büntetés szabassék az elitéltre, hanem hogy milly bánásmód használtassák a raboknál; a büntetés nemének meghatározása az intézettel feltételeztetik, és mielőtt érni szólanánk, tudnunk kell börtöneink miként fognak rendeztetni; azonban itt tisztán a fenyitékrül van szó ’s nem a büntetésekrül, azonban világosan kivánja a ns gróf kimondatni, hogy a FORR. az önkénytes büntetésnek ellene vannak. Utána egy fölsp. helyettes szólott ’s a börtönjavitást a disciplina meghatározása nélkül lehetlennek tartja, és bár a szónok disciplina és politiális tekintetben a testi büntetést fen akarja tartani, mindenesetre kimondandónak hiszi, fen akarják-e a testi büntetést a FORR. továbbra is tartani. — Visszamenve az előbb mondottakra, egy érd. föisp. egy ns gróf azon állítására, hogy a FORR. magok sem tudják mit akarnak, megjegyzé, hogy ez igen nagy calamitas lenne, ha a többség nem tudná mit akar; és ha ez állna, szánni lehetne főkép a mgos grófot, ki mint olly kitűnő capacitas illy többség mellett a haza javára igen keveset működhetik. — De ans gróf önigazolására megjegyzé, hogy ő csak figyelmeztetni akarta a FöRR-et, hogy ne hozzanak olly határzatot, melly az előbbivel ellenkezésben lévén, a FöRR. azon szomorú helyzetbe essenek , hogy nem látszanak tisztában lenni avval, a mit akarnak. Minthogy a fegyelem tartja fen a rendszert, miután a rendszer elfogadtatott, rendelkezzünk a fegyelemrül is. — Több szónok után végre két főispáni helyettes szólott. Egyik úgy vélekedett, miután az elfogadott mintabörtönnél a magányrendszer fog alkalmaztatni ,s itt a testi büntetés nem használtabb, hatósági börtöneink bár minden systema nélküliek de a legjobb rendszer szerint lévén javítandók a disciplináris büntetéseknél a testi büntetések eltörültetését szükségesnek látja. Miután a FORR.e projectum tárgyalásába pontonkint bementek, e pontot el nem mellőzhetik. De a másik főlső. helyt, megjegyzé, hogy, ha e pont érdemileges tárgyalásába beereszkedtünk, be kell ereszkednünk a testi büntetések érdemileges tárgyalásába is, annyival is inkább,mert ha a testi bűnt, a disciplinánál nem tartatik fen, el fog az töröltetni a criminalitásoknál annál inkább,mentül bizonyosabb az, hogy az angaricalis botozásoknak igen kevés hasznuk van. — Nádor ő fensége a többséget azok mellett mondá ki, kik e tárgyat most függőben hagyván, azt a későbbi tanácskozásra halasztani kívánják. — A 29ik pontnál telt azon észrevétel után , hogy itt foglyok és rabok közt distinctio nincs, ’s hogy ha a FORR. eziránt nem határoznak, a codex fogságról szóló részét nem lehet használni; e pont ’s a következőkégész a 3 -ig helybenhagyatván az ülés eloszlott. Országgyűlési rövid közlések. Nov. 13. 14k és 15én a KK és RRk táblájánál folytatólag magány-értekezés, vagy is zárt conferentia tartatott. Nov. 14én felvétetett a mgos Főrendi táblánál a KK és Rk 4 üzenete a magyar nyelv tárgyában,’s Nov. tékén az a feletti vitatkozások folytattattak. A novemb. 16-ai kerületi ülésben megkezdetett a k. k. leirat feletti tanácskozás. A viták hevesek, a terem fulladásig tömve. Ugyan e napon a főrendi táblánál folytattatván a magyar nyelv tárgyábani vitatkozás, a csei püspök szerkezeti javaslata elfogadtatott. Csak a viszonszenetnek mikénti szerkesztése lesz még tisztába hozandó. A Csanádi püspök edik nyilatkozata a Fő Radok országos ülésében, (folytatás a Világ 89. számához} Köszönettel tartozom egyébiránt ő magának abbeli felvilágosítása iránt, mellyet a Zólyommegyei esetre nézve nyújtott. Tegnapelőtt azt véltem , hogy nem kell az e részbeni törvényjavaslatot felterjeszteni azért, mert ezen házasságokról azt hittem, hogy csak a szolgabíró előtt voltak kötve, következéskép azokat polgári és egyházi törvények szerint érvényteleneknek kell tartanom, de miután most úgy értesíttetem, hogy azon házasságok nem csupán szolgabíró, hanem protestáns lelkész jelenlétében is köttettek, ki kell jelentenem, hogy én épen a most említett pápai nyilatkozat következtében ezen házasságoknak érvényességét ma már elismerem, de a törvényjavaslatnak fölterjesztését most is szükségtelennek tartom azért, mert ezen házasságok egyházilag érvényesek, és ennél fogva a szóban levő 7. megyei vegyes házasságokra nézve ő Felségének közbejövetele is felesleges. Méltóságos gróf A. K. úrtól és többektől hallottam azt is, hogy a pápa külhatalom. A pápa feje lévén a cath. anyaszentegyháznak, őt a catholikusokra nézve, a világnak bármelly részén legyenek is, külhatalomnak nem lehet tekinteni. Igenis, ha a pápa polgári jogokat és befolyást gyakorolna más nemzetekre, — azonban az ő hatalma csupán lelki dolgokra terjed, ’s annál szebb, minthogy a hívek szabad elismerésén alapul, ’s az engedemesség kicsikarására nincs sem fegyvere,sem anyagi ereje. Az,hogy a pápa Olaszhonban lakik,őt a catholikusokra nézve külhatalomnak szintolly kevéssé teszi, mint mi magyarok udvari cancellariánkat idegen hatalomnak nem tekinthetjük azért, mert széke az országon kivül van. Az olmüczi érsekség magában foglalja a porosz Sileziának egy pár kerületét, ’s mindamellett is , hogy az olmüczi érsek Morvahonban lakik,’s felséges Urunknak jobbágya, ötét eme siléziai híveire nézve mégis senki idegen hatalomnak nem tekintheti. — Az sem változtat a dolgon, hogy a római pápa független fejedelem. A cath. anyaszentegyház a római püspökökben fejét tisztelte akkor is, midőn a pogány imperátorok vérengző üldözése ellen híveikkel együtt a föld alatti üregekben kerestek menedékhelyet, ’s a catacombákban ünnepelték hitünk szentséges titkait; fejének ismerte akkor is,midőn a mi korunkban 6. és 7ik Pius birtokaiktól megfosztva, a franczia kormány bilincseiben sínylették. — Milly kevéssé illeti a római pápát ezen nevezet,kiviláglik Verbőczylső RRk 11. czimjéböl, hol a pápák legfőbb lelki hatalmáról szól, ’s hol megemlíti, hogy felséges Uraink az ő apostoli királyi nevezeteket’s jogaikat ’s hazánk az ő czimerét a pápáktól nyerték. Meg fog kiki győződni arról, ha olvassa Praynak ezen munkájában „Epistolae procerum Hungáriáé“ azon leveleket, miket az ország Rendei több századokon keresztül a pápákhoz írtak, és mellyek a legbuzgóbb tiszteletet és engedelmességet lehelik. De ha úgy tekintem is a pápákat, mint független fejedelmeket, egyebet én mint magyar nem látok bennök, mint nemzetünk jótevőit. Hazánk legszomorubb századiban a pápák voltak azok, kik felséges Urainkat az ozmánok hatalma ellen pénzzel és erővel segítették. Broderich szerémi püspök és akkori cancellár bizonyítja, hogy noha a mohácsi veszély előtt,az ország rendei ’s maga 2 . Lajos által szólittattak fel valamennyi fejedelmek segítségért, de kivévén Sik Henrik angol királyt, ki 30,000 tallért,’s a jó lő Ferdinandot, ki nem csekély mennyiségű, de fájdalom a gyászos csata előtt csak Győrig érkezhetett katonaságot ’s nehány álgyat küldött, a többi európai fejedelmek csak vigasztaló leveleket küldöttek, hanem pénzt, segítséget nem; ellenben a pápa volt az, ki 3000 jó gyakorlott katonát küldött, kik egytől egyig elvesztek olly ügyért Mohácsnál,melly nem volt övék ; hogy hazánk ’s talán egész Europa a vad török prédája nem lett, azt főleg a pápák öröködéseinek, azon hadsergeinek, mellyeket hazánkban állandóul tartottak, ’s hogy tarthassanak az ország Rendei által kérve ’s az 1696: 22 t. ez szerint felhatalmazva voltak , végre azon töménytelen sommáknak köszönhetni, mellyekkel ők lső Ulászlótól fogva épen nagy Leopoldig fejedelmeinket szakadatlanul segítették. Méltóságos gróf A. K. ur a római contributiorul is szólott. Igenis püspöki bullákért, dispensaliokért, kivevén a szegényeket, kiknek ez ingyen adatik,küldetnek Rómába mérsékelt taksák. II. József alatt, a reformatio idejében szó volt arról is, hogy ezeket meg kell szüntetni, és az akkori pápai nuncius egyebet nem tett, hanem bemutatta lajstromát mindazon segedelmeknek,melylyeket, mióta a dicső ausztriai ház honunk felett uralkodik, felséges királyainknak a római pápák küldöttek; látván ezen fommák roppant voltját József császár, tisztelettel lépett vissza követelésétől; ’s csakugyan, ha nem lehet kívánni, hogy csupán a szomszéd Ausztria lakosai viseljék mindazon terhet, mellybe kerül felséges Urunknak az egész monarchia kormányzása, igazságtalan volna azt is kívánni, hogy a római status csekély népessége viselje az egész világon elterjedt r. cath. anyaszentegyház kormányának költségeit. A B. megyei mélt. főispán ur azt mondá, hogy a clerus a fenforgó eljárásra nézve a felelősséget a kormányszékben ,s ennek placetumában kereste. Nem, a magyar clerus a felelősséget senkiben sem kereste, senkire sem kivánta hárítani, hanem kötelessége érzetében lépett fel e tárgyban, fellépett még mielőtt a breve a pápától, a placetum pedig a kormánytól kiadatott, mert meggyőződött, hogy fellépése az 1691: 187 ?65