Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-07-22 / 58. szám

lenetek jövendőrei megakadályoztatását, ’s annak eszkö­zei elősegítését a mlságos fö­ldek is óhajtják, e felirá­­si javaslatnak elfogadására a cs. kir. fölbségét tisztelet­tel kérik, a mlságos fő­lket pedig bizodalomteljesen szólítják fel. Felírás* Javaslat,­­ Fehér megyében f. é. máj.3. tartott tiszt-és kö­v­e­t­v­ál­as­z­t­á­si zavarok felöli kir. biztossági jelentések­nek — többi hasonló kir. biztossági tu­dósításokkal együtt az országgyűlés elé­be leendő terjesztésére. Fehérmegyének ezernél több nemesei olly panaszt terjesztvén élénkbe, miszerint a megyéjükben f. é. május­ban tartott liszt- és követválasztáskor főispánjok, állítólag a nélkül hogy tettleges rendetlenségek estek közben, a panaszok ellen csak azért, hogy alispánságra a maguk kitűzöttjét is kijelölni kérték, a gyűlés teremébe katonai erőt rendelt, és őket a választásbani részvétel jogától meg­fosztotta volna; d­e tény, mennyire való lenne, alkot­mányos intézményeink egyik leglényegesebbjén érzékeny sebet ejtene ,s azért gondoskodásunkat, komoly figyel­münket igénylené; mivel azonban maga Fehér ügye azon választó gyűlés alkalmával történt kihágások megvizsgálá­sára az 1805. 5ik tör. cz. nyomán Felségedhez királyi biztos kiküldéséért folyamodott, a panasz érdemleges tár­gyalásába nem bocsátkozunk. De minthogy e folyamodás következtében kikül­­dendő kir. biztosnak vizsgálata eredményéről adandó tu­dósítása egyik felvilágosító adat leend azon körülmények­re nézve , mellyek némelly megyék választó ’s tanácskozó gyűlésein ez utolsó évek alatt történt visszaéléseket, ’s kicsapongásokat idézték elő; — mi pedig, — mint a fo­lyó évi julius 12-én kelt felírásunkban kijelentettük e szomorú jelenetek jövendőre meggátlása tekintetéből a bármelly oldalróli kihágások kellő megzabolázása és meg­­fenyítése iránt a jelen országgyűlésen czélszerűen intéz­kedni, és arra nézve megállapítandó törvényjavaslatun­kat Felségednek felmutatni szándékozván, — e munká­­lódásunkban a történeteknek kutforrásai közelebbi okaira vonatkozó adatok figyelembe vételét szükségesnek tart­juk , — ez oknál fogva hódoló tisztelettel kérjük Felsé­gedet, miszerint a fehérmegyei esemény megvizsgálásá­ra kiküldendő kir. biztos eljárását siettetni, ’s jelentését a más megyék folyamodására hasonló történetek nyomo­zását újabb időben végbe vitt, vagy azzal jelenleg fogla­latoskodó kir. biztosok tudósításaikkal együtt velünk kö­zölni , ’s eképen alkotmányos életünkbe beh­arapódzott e kórjelenség orvoslásában igyekezeteinket annál is in­kább , minthogy Felséged maga a jelen országgyűlésre lebocsátott kir. előadásainak 2dik pontjában atyai gond­jait e tárgyra is kiterjeszté; — elősegíteni méltoztassék. Kik egyébiránt ’sat. Izenete a mlrgos fő RRnek a t. Kir.és Rikhez a turmezei gróf által beadott jelentés tárgyában. Ő cs. kir. fölige és a mirgos fő RR. a turmezei gr. panaszos jelentése érdemében közlöti üzenetét a t. RKr. és RRnek tanácskozás alá vévén , őszintén kijelentik , hogy ezen ügyet a mostani állásában még azon mód szerint sem látják felterjeszthetőnek, mellyet a l. KK. és RR. izene­­tekben javallanak.­­ Mert azonkívül , hogy a t. KK. és RR. felirási javaslatában némelly tények és jogok elisme­rése is rejlik, mellyek nincsenek olly világosságban, mi­szerint azokra országos felterjesztésülést alapítani le­hetne, még a­mi több tekintetet érdemel, az a dolog természetes rendéből kifejlődött hoszszas országgyűlési gyakorlat, mellynek útmutatása szerint minden sérelmes tárgy, mielőtt orvosoltatása országgyű­lésileg szorgalmaz­­tatik , előbb­i fejedelem ebbe , ki a törvények megtar­tása fölött őrködő közigazgatási hatalmát gyakorolja, felter­­jesztendő.Melly bérelt szokástól eltérni,és a tárgyakat rendes utjokról elvonni annál kevesbbé tanácsos, minthogy igy elárasztathatnék az orsz.gyűlés rendeltetése körén kivül eső számtalan olly ügyekkel, mellyek elintézése a kormány­szék rendes tárgyalására tartozik. Ezen okoktól indítva a cs. k. fölige és a fő RR. a t. KK. és RRket egész bi­­zodalommal felszólítják , hogy a kérdéses folyamodásnak szorgalmazását a maga útjára hagyván , ezen tárgy föl­terjesztésétől elállni szíveskedjenek. Végre mi a t. KK. és RR.üzenetében érdeklett mozgalmakat illeti,mellyek Hor­vátország kebelében mutatkoznak, kijelentik a mazgos fő RR., hogy mihelyt ezekről hiteles adatok szerint érte­sülnek , mindazokra nézve , mellyeket a nemzetiség ma­gas érdeke kíván, a t. KK. és RRkel egyesülni köteles­­ségöknek ismerendik. Válatix üzenete a m 11 g -­s fő RRne­k az or­szággyűlési szabad újságok tárgyában. Azon okokat, mellyeknél fogva a cs. kir. fölige és a mgos fő RR. az országgyűlési hírlapok kérdését­ mint a sajtószabadság lényeges részét és legfelsőbb fo­kozatát, külön, a sajtóügyének egész kiterjedésébeni fölvételele előtt tárgyalni nem kívánták , a legközelebbről tartott két országgyűlésen több rendbeli üzeneteikben elég­gé kifejtették: ezekhez jelenleg is ragaszkodván , mivel ez­úttal újabb ellenokokat a t. KK.és RR. nem hoztak fel, a cs. kir. fölige és a magos fő RR. a tárgy további vitatásá­ba annál kevésbbé bocsátkoznak, minthogy magok a t. KK. és RR. múlt országgyűlés alatt, az 184­0ik évi mártius 10én tartott ülésből átküldött üzenetekben kijelentették, miszerint elveik és nézeteik bővebb kifejtését fentartják azon al­kalomra , midőn a sajtó szabadságának elrendezéséről már munkálatba vett törv. czikket közleni fogják. Felszó­lítják tehát ő cs. k. fölige és a nm. fő RR. a t. KK. és RRet egész bizodalommal, hogy e tárgybani értekezésnek fonalát ott, hol a múlt országgyűlés alatt megszakadt, felfogni, és az említett üzenetben kijelentett állapodásuk nyomán a sajtó­ ügyét egész kiterjedésében elrendező ja­vaslatokat velők közölni szíveskedjenek. 482 IP pzsonyi hitelt Pozsony Júliusban. A pozsonyiak ször­nyen panaszkodnak a szoba­urak ellen- könnyen kitalál­hatni pedig, kik ’s minő hévmezei­ természetüek ezen jó szobauracsok. Ink­a és extra muros nem hallhatni mást, mint hogy az ifjak — noha sokszor vénkomondorok is uracsias dőreségek harlequin-ruhájában járják a lánczot — egész éjjeleken át, Morpheus uram botrányára, a sza­bad — ez tehát kizárja a nemszaba­d­ot, és éljen az elménet interpretation — szállásukon dorbézolnak, ugrán­doznak , kurjongatnak. De leginkább sajnálatra méltók azok, kik első vagy második emeletben laknak, mert alulról is felülről is jönek a zúgó tűztelepek electricus ülései, mik egy elefánt ormányát is megcsiklandoztatnák. És én attól tartok, nehogy ezek lelkek üdvét koczkáz­­tassák; mert hallottam már némellyiktől mondatni, hogy ha kis dolgokat nagyokkal szabad összehasonlítni, akkor csakugyan roszabb dolguk lehet a lelkeknek purgatórium­­ban, mint Pluto országában. Ne higgyék azonban uraim, hogy az mind való, mit a pozsonyiak e szállási nyugta­lanságokról után útfélen rebesgetnek. A dolgokban egy kis ármányka is szerepel; szánakozást akarnak a háziurak gerjeszteni ezáltal is, tehát ex superabundanti, reméllvén, hogy erszény-sebeikre annál előbb nyerendenek bankje­gyekből készült balzamot. A nemházi­ urak pedig remény­ük, hogy a kisujukból szopott nyugtalanságok és zajon­gásoknak, miket szomszéd szobauraiktól tű­rni kénytele­nek , jajveszéklő rajzolata által irgalomra , ’s bérleszál­­litásra inditandják a sziklakemény-szivü háztulajdonoso­kat, ’s ezért ők magok kezdenek czivódni, hogy, azután lamentátiókat károghassanak- íme, én ismerek egy visz­­szavonult életű, magányt és -tsendet kedvelő fiatal embert, kinek szobáját egy pozsonyi zsellér szállásától zárt ajtó választja el. E fiatal ember rendszerint esti kilencz óra után hazajővén’s szobájában fel’s alá járkálván, ha­zájának múlt képeit tünteti lelke ebbe , összehasonlítja a jelenkor eseményivel, ’s költészi ihlettel látja a nagy­szerű jövendőnek áldásit- Minap is majd fel ’s alájárva, majd megállva, hogy gondolatait betűkbe öntse, egy­szerre hallja, mikint káromkodik, mikint szakermenií­ozik szomszédja, mikint szórja a legundokabb csúfneveket­, mi­kint ordít haragja dühében- És miért? Mert a fel­es alá járkálás miatt nem álhatott szegényke, ki, a mintmondá, már huszonöt évig Pozsony városának polgára- Sajnállak atyafi! hogy huszonötévi polgárságod daczára polgárosodni nem tudtál- Hát csak annyiban polgárosultál, hogy német nyerseségedet magyarbakancsos szidalmazásokba öltöztesd? És le el compagnie— pedig nagyom a companiád — ju­­rátusi botrányok ellen keltek ki? Ti polgárságtokban büsz­kélkedtek ’s azt sem tudjátok, mellyik fán teremnek a polgári élet gyümölcsei? Hát nem jöhettél volna másnap reggel a fiatal emberhez, mondandó, hogy, miután fel ’s alájárása által gyengéd álmodban—noha nagyon kétlem, hogy nyers természeten gyengéd tulajdonok diszelgnének, — gát altatói, legyen olly szives, ’s járkáljon halkabban? A fővárosi hírek írója többször panaszkodott már a pesti hid ellen; hát mit mondjunk a pozsonyi híd filigrán mun­kájáról? mihelyt a víz árad , annyira megdöbben félel­mében , hogy semmi áron sem akar helyéből mozdulni. Azért három napig nem nyitották ki a hidat, és a Bécs­­ből érkező gőzösök nem folytathatták útjukat, hanem a híd előtt meg kell­ állniok, hol az utasok kiszállván a Pestről érkező gőzöst várták, hogy az azonnal visszain­­dulandóval tovább mehessenek. Illendőség ubi es?! $ P­­­­, s , n y, jul. 16. Midőn szándékunk van egy ese­ményt előadni, szükség előbb biztositnunk a közönséget, hogy az valóban megtörtént, mert minden hitelünk mel­lett is igen természetesnek találandjuk, ha az olvasó fej­rázva kétkedését jelenti ki, és hinni késik, hogy az meg­történhetett- Pedig úgy van. Folyó hó­­kén színkörünkben a közönség méltó indignaliójára Thaliának két mostoha gyermeke a színfalak között botrányos jelenetet idézett elő. — Hugo Victornak, Birch-Pfeifferné által megnyomo­rított Notre-Dames toronyőrét játszották, ’s az ismert da­rab , ’s a hanyag előadás műkonyhinlőleg működtek ér­zékeinkre , midőn meglehet tán a közönség iránti figye­lemből , roppant lárma hangzott a színpadról le. Sokan rohantak a színpadra fel, látni Th­ália amphitheatrumában mi történik, és kik a szerencsében részesültek, olly csuda dolgokat regélnek , hogy valóban sajnálnunk kell e je­lenet nem élvezhetését. — Ugyanis a színkör egyik prae­­tensiv primadonnája Sz.né a rendező nejét K.né asz­­szonyt támadva meg kisded (?) kacsóival szellemi felsőbbséget kezde rajta éreztetni , ’s a női gyöngéd­ség ! bősz dühében a segítségre sietett rendezőt földhöz sodorva, ’s mellére térdelve, őt fojtogatni kezdé, ki magát és tán életét(?)éve alatt lévő lőrével menthető csak meg, s a művelt nő szelíd arczán néhány piros souvenirt ha­gyott. — Oh asszony, asszony! milly rettentő vagy te ha­ragodban. Nevetnünk kellene, ha a dolog kissé szo­morú nem volna, de csak rajta uraim és asszonyaim m­illy jelenetek után követelhetnétek e tőlünk tiszteletet? — több illy jelenet, ’s az előítéletek fátyola lefoszlik Illy dolgokhoz nem kell commentár; csak egy tanácsunk van; ha az érdemes egyének e jelenetet ismételni szándékoz­ik, tegyék azt bengáliai fény, és röpülő sárkányok kí­séretében; hisz ezek is a kóbor komédiás élet czaf­­rangjai; de reméljük, Fekete úr tudni fogja, mivel tarto­zik társaságának , melly magát azon osztályból emanci­pálta, és a közönségnek- a Folyó há­zán először adatott a „Londoni koldusok“ dráma­hoz után a la Birch-Pfeiffer Charlotte szinpadra dolgozva Dinaux és Lemointó. A kö­zönség 9 órakor ásított utolsót. Szólva a londoni koldu­sokról lehetlen érintetlenül hagynunk a pozsonyi úgyne­vezett .-urakat.' Városunkban egy serege hemzseg az ipar­­lovagoknak- E chevalierek egyike ma lóra kerekedik, hogy benyargalja a világot és bámultassa magát, és tán a dél­­czeg 24 éves szürke érezte nemes terhét, mert büszke léptekkel haladt az embercsoport közt, egy gyermeket török- pogányosan elgázolt. Szerencsére a gyermeknek semmi baja, de anyja, és a nemes lovag jajveszéklései törték be a levegőt. Ennek rövid tanúsága: ki­lovagolni nem tud, lóra ne üljön. — Az ifjúság olvasó egylete már áll. — Folyó hó­zán színészeink , jeles hazánkfiait Klau­zál , Beöthy, és Kubinyit éji zenével tisztelők meg. — tegnap pedig magyar szinköri zenészeink amúgy újmagya­­rosan meg—szök­tek­ — v . Vidéki vegyes közlések. Z él­­­á­b­ó­l. Most sem vehetvén rendes levelezőnktől tu­dósítást; az 54. sz. Sümegvidéki ismerőnk jul. 15ről irt tudósítása után van alkalmunk Zala szelleméről imert köz­leni : a P. Hírlap ápril­­sbén a háziadó ügyét megbuktató zalai köznemességet nemcsak nyers tömegnek, hanem durva s értelemnélküli vad csoportnak hiresztelé ki, de milly hamar lett ez értelmes, mihelyt adó mellett nyilat­kozott — már most jellemesek, ’s 4 lovas hintókon hor­doztalak az előbb pisztolyosnak gúnyolt nemestársak a köznemesség kapacitálgatására , vagy is inkább annak nyilvánítására, hogy „halljátok nemes atyánkfiát a reform, balatonmelléki nemes szájból — nem vernek ezek agyon benneteket, ha adó mellett lesztek!" — de bezzeg F.Gy. ur nem adózni akaró verbungja is — mintegy 30 kocsi­val a 4 járásba szétküldetett julius 10én, de ezek csak parasztkocsikon járnak, kelnek, ’s házalnak— magok mellé többeket keresgélnek — vagyis inkább azt akarják kitanulni, hogy az aláírók nagy számával ellenkezzenek-e vagy sem ? Követválasztási gyűlés csak úgy lesz — ha a házi adó ügye győzelmet arathat! * G ö m . г b íi l. *) Jul. 5kén kir. biztos ő maga elnök­lete alatt tarták Rimaszombatban közgyűlésünket; számos nemesség sereglett a gyűléshelyére, mert mint közelebb tudatók a t. ez. olvasó közönséggel, nagy pénzsumma téte­tett öszve a nemesség behozatalára, sőt midőn maga a pénz sem volt elég a nemesség megyőződését változtat­ni, azok, kik nyers erővel szoktak győzni, elvet áldoz­zanak fel, hogy rokon személyt megtartsanak. — Az elv a háziadó megbuktatása volt, meggyilkolák önszü­löttüket azok, kik azt olly anyai érzéssel pártolók, és meggyilkolák úgy, hogy szülöttük felelt még csak ha­lotti beszédet sem tartottak. — Igen, a személy érdeke kívánta azt; a nemesség elámitására pedig csak ezen mód maradt fen. — Így volt minden kiszámítva, minden meg­kísértve , mi a győzelem előkészületéhez megkivántatott. — Az adó-megbuktatás ürügye alatt behozá e párt a közrendü nemességet, illy ürügy alatt eteté ’s itatá pénzen vásárlóit embereit, ’s hogy annál inkább elret­tentse az ellenvéleményt, ’s önkedvébül már nem gya­log, de nagyobb részben szekereken bejött nemességet, királyi biztos e méltóságát, a katonai erő használására bírták, ’s embereiknek szállást rendeltek, midőn a magok­­tól bejött emberekről senki nem gondoskodott, ’s ezek csak a város köztemető helyén telepedének meg; többen a magokban bolyongókat illetlen szavakkal támadák meg, az elkeserítéség csak azért, hogy azokat fölingerelhessék, ’s ez után veszélynek tegyék ki. Ejtve pénzzel kisérték meg őket, az illy módon is ingerlendők. — A gyűlést megelőzte napon egyes felkiáltásokon kivül semmi za­var, semmi kitörés nem volt tapasztalható vagy hallható, noha a város lakosai elrémülve néztek a történendő sze­rencsétlenség­ek­be. — A gyűlés napján jókor reggel a magátul bejött nemesség megszálló a megyeház, és a vele majdnem átellenben eső vendégfogadó tévét, mellyben a gyűlés kir. biztos ő maga által tartandó vala. — Csen­ *) A tisztelt közlő ur első tudósítását nem vettük, ’s midőn ezen első közleményét lapunkba iktatjuk, a további levelezésre is bizod­almasan fölkérjük. Szerk.

Next