Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-08-02 / 61. szám
vehetőkké teszi, a különféle néposztályok hasznos ismereteit egymás között szerteszét terjeszti, mind az él leírni mind az anyagi erőt a közjó előmozdítására öszpontosítja. A közlekedési javításokkal nem gondolás volt, eleitől fogva kereskedésünk, szorgalmunk előmenetelének legfőbb akadálya, ebben maradtunk hátrább időnkint minden művelt nemzetektől,s ezen természetes egyszerű hathatós eszköz segedelmévé emelkedtek azok, tudományokban, mesterségekben, kereskedésben, szorgalomban messzire tekkünk. E hátramaradáson nem fogunk segíteni, ha munkálatinkat ott akarjuk kezdeni, hol azok mármár bevégzettek, vasutak terveztetésével, külkereskedés elleni tehetetlen harczainkkal,s akármi más olly szorgalmi vállalatok javaslataival, mellyek előlegesen magas szorgalmi kifejlődést feltételeznek. Szerezzünk elsőben, mielőtt versenyre kelnénk, belső értelmi és anyagi erőt, melly a külsővel bátran, biztosan, győzedelmesen megvíhasson ; e boldog hazának természeti helyzete, fekvése, kiapadhatlan forrású gazdagsága, csekély magunk megerőtetését is olly hathatósan fogja gyámolitani, hogy annak érdemlelt bérét semmi külső átfogások kezünkből ki nem csikarhatják. . de bizonyosan az egyenetlen padló miatt igenis biczegő asztalamz nagy bölcsen odaülve teprenkednem azon dolgokról,.die da kommen sollen :1. visszafordítok levelem első lapján , ’s látva azon a czimet — a ,,titoktalani levelek“ czimél—legott fölfelém, mit keresek, ,den Stein der Weisen ! Azt t. i. hogy három titkomat csakugyan meg kell ejtenem , mert különben a czim úgy felelne meg a tartalomnak, mint a gyalogfenyü-czégér a korcsmának, melyben elfogyván a must—tavait bort, idei vízzel kevertet, árul a csaplatos. Fdre tehát a titokkal, ’s ki a napfényre! Ki a bokorból a fenyérre, mert látni akarunk, látni!... Mint a vágtató magyar politicusok, lova tolom tehát a spanyolfalat ’s Lemutatom egész meztelenségében titkaimat, melyikekét t. i. az egész magyar világ igen jól tud — ha Akarja. Alázattal tevém javaslatomat t. Szerkesztő úrnak. ’S titok, legalább azok előtt, kik nem tudták, hogy talkozhatik magyar író, ki alázattal is tud föllépni a mai igénylő, követelő, parancsoló világban a szerkesztőség elő . Ezt mások csakugyan valóságos titoknak mondanák, de én ritkaságfiak vagyok bátor nevezni márcsak azért is, hogy tie legyen titok e levelemben, mellyel felfödözhesьск, ’s így róla— habár nélküle is, irhassak. Mintha Adam apánk csakugyan magyar volt, ’s min ̋упгок különösen tőle egyenes vonalban származtunk volna, olly eredeti bűn gyanánt szállt a mai magyar írókra ы dárfitostalanság, mellyel erénynek talán még a ,,bánta ördönt"gazdája a hires alcalai vegytanár sem fogott volna mondhatni. Egy II. évi humanista, sőt egy syntaxista már, néhány gonosz rímet pörölyöz össze, ’s nagy teketóriával, melly legalább is két lapot lesz nagy 4- drelben, beküldi az valamelly divatlapi szerkesztőséghez, ’s felmagasztalván fl?ntorgó döczögő verseit, mellyeknek nemcsak fejük, de mg csak lábuk sincs, azon kivonatát, ’s reményét téűzi ki, miszerint dolgozatát, a lap legközelebbi zártjában, saját és ismerős gyönyörködtetésére (! ?) minden bizonnyal olvasni fogja. Errel kezeskedik a szerkesztőségnek minden szépet, és jót hűn pártoló jeles tulajdona, mellyről méltán hiszi várhatni, hogy óhajtásai ( parancsai) legforróbbika teljesülelemül nem fog maradni. Az illy kívánat, óhajtás, várás és többféle igen szerény kitelesek meggyőzik a szerkesztőséget az újoncz irász alázatosságáról, kivált midőn a kisíró levél sarkán ezt, vagy illyformát olvas: „azon esetre, ha a t. szerkesztőség ide mellékelt dolgozatomat általánosan kedvelt ’s hazaszerte olvasnit(? ) lapjai hasábjaiba fölvenni nem akarná, tessék azt hozzám visszautasítani, hogy aziránt máskép rendelkezhessen!.“ — Hlvekből’shez hasonló szerzői alázatosságokból származnak aztán igen gyakran , az ismeretes ,szerkesztői kínok,“ mert a szerkesztő aztán nem tud, mit csinálni az illy alázatos íróval ! A színházigazgatóknak is vannak illy titkaik , ők azonban nem szeretnek illy „igazgatói kínokról“ beszélni, hanem nyugalmasan tinik , ha valamelly nagyreményű (!) Zách Klárátévi drámaköltő nagy alázatossággal, bizonyos remény* —,kétségtelen hit‘ — ,meggyőződéül sugalalt ’s több illy szép mázak alá rejtett parancsoló szavak kíséretében küldi, hatásra számított, — ,aristotelesi szabatossággal — ,shakspearei sasröppenésekkel kidolgozott színdarabját, annak minél előbbi adatását márcsak azon okból is ajánlván ’s lelkére kötvén az igazgatóságnak, mert illy nemzeti tárgyakból dolgozott eredeti drámák különös előszeretetet és kitüntetést érdemelvén, kétségen kívül arra fognak szolgálni, hogy a pénztárt megtöltsék, és a magyar drámaköltészet kopár mezején dúsan felvirágzandó magvakként eltűntessenek. Legszebb pedig az ill . fiatal drámaköltöknél azon mértéket nem ismerő alázatosság, melynél fogva darabjuk után díjt csak akkor igénylenek, ha azok lásd utasa , mint hiszik, és remélik, a házba tömött nézőket csőkitendeli. Azon esetre, ha az igazgatóság a darabot adatni fogná, már készen levő és még készülő drámáikból , szívesen fognak az igazgatóságnak kedveskedni, de ezekkel már mindenesetre csak — külön egyezkedve megállapítandó — díj iránt! Mióta a könyvcsikáink száma nálunk annyira megszaporodott, mint a szarvasgomba esős nyáron, azóta már némelly könyvárusunkat is gyakrabban megkeresik a magyar szerzők kézirataikkal, ezek kiadatása végett.S itt is szokott nagy alázatossággal jelentik a leendő kiadóval, milly nagyérdmű az ő kéziratuk, ’s milly kapósak leendnek a példányok, mert — ’s ezt jól mecsettyrzzük — a lettfontosb hazai ügyekről a legkimerilebben ’s a I e g s z. n ba d с 1 m íi b b c n (ez a fő dolog!) ^Г(е_ köznek. Az illyek közt vannak, kik ivenként már több aranyakból álló díjt kötnek ki; mások megelégesznek azzal Fővárosi Biítok ’s eseményeit. fidest, auguszt 2káo. Néhány kellemetlen és csavargós időjárasunap után igen kedvezőn köszönte fővárosunkra a múlt vasárnap, mintegy elősegítni akarván egy számos társaság utazását, melly közösön Váczra indult, hogy ott ünnepélyesen tanúsítsa részvétét hazánknak egyik legérdekesb jótékony intézete, a siketneműk intézete iránt, melly közvizsgálatait vala tartandó a pesti vendégkoszorú jelenlétében. A vizsgat eredménye a legkedvezőbb, ’s minden emberbarát megelegedve selödve volt tanúja a jeles oktatók célszerű fáradozása, lélekemelő gyümölcseinek. Vajha ezn bézet országos pártolásban minél elöbb részesülne, Pestre tetetnek át. A lelkes Sziszány Euppmia kisasszony haláláról minap közlött gyászhirünkbz most egy kedvesebbet csatolunk, az elhunytnak olly felekedetérol, melly méltán sorozza őt, halála után ,, valamint életében is odairtózott a valódi hiányos hálás emlékezést érdemlo koszorújához. A lifa!( «• * nemzeti nyelvünk iránti szereidét ’s ' ,azazsa6°f méltányolni tudó háláját ta Stancsics Msihály urnak, ki őt hazai nyelvünkben tbit évig oktatta, végrendeletileg öt егег pgn forintot hajyott. Dicső példa, melly ha helyszerinli utánzást nem alálna is, legalább buzdításul szolgálhat főleg a szép nemek, nemzeti f nyelvünk iránti szereidre. - Dudán egy megtekintésre méltó cosmoramát mutatna, melly annál érdekesb és meglepőbb, mivel képei az igynevezett mennyei birodalom azaz China több feltüvölájképeit ábrázolják. - Piátti Alfred ur, ama jeles gordonkajátszó, kincia gyér, színházi közönségünknek több élvezetdús estét készítő remek zenéjével, legközelebb Füredre rándilandó. Figyelmeztetjük eleve a fürdői vendégeket e fiatal férfiúra, kinek megjelenése egyik leglátogatottabb honi fürdőnkben nem megvetendő tünemény, é s ki bizonyosan igen igen kedves intermezzot hozand hangversenyeivé az ottani zenészek mindennapi egyformasága közé. — Városunk szépítéséhez csakugyan lelkesebben látszanak hozzáfogni egy idő óta. Sajnosan tapasztaljuk ugyan, hogy az idén a magán építkezések száma nem olly nagy, mint a múlt években, miszerint tehát e részben a város szépülése kissé csökkenve halad, de mi a hatóság részéről történik, mindenesetre méltánylást érdemel. A váczi-utcza kövezését majd egészen bevégezték; a trészáros-utczai főcsatorna építéséhez hozzáfogtak és derekasan folytatják; a városház tornya nem sokára elkészül, ’s utj diszül szolgálatid városunknak. Mondják, tetején mintegy harmadfél ölnyi rúdon nagy nemzeti zászló lobogana. Azt is beszélik, hogy ismét lehet reményünk, miszerint az annyiszor szóba jött, éjjel kivilágítandó óralap csakugyan létre jövend. Ez a haladásnak még sötétben is fénylő fanubizonyságát adná, ’s pedig olly fényeset, melly még Midecz váczi utczai német légszeszlámpáia is kifogand, mely ugyanis azt akarná elhitetni az éji vándorral, hogy nem Magyarország, hanem tudja isten minő ország utczáit tapossi . A hatósági dicséretes törekvések megemlítése mellett min hagyhatjuk érintetlenül abbeli sajnálatunkat, hogy a királyutczai szép kövezetet csak a Terézia-templomig viték, — valamint azt sem, hogy a városligetbe, ezen úgyszólván egyetlenegy pasisunkba kiballagó tiszta—lég sivár utasnak a házsorok végétől egész a fasorok kedetéig olly irgalmatlan portengeren kell keresztül gázolna. Nem lehetne ezen valami nagyobbszemü porondal, apró gömbölyű kavicscsal segitni, mellyet persze senkint mégis kellene újítani, a fölösleg port pedig sápén elkaparni, mellyöl lábbeli, tüdő és szem egyaránt szenved. — Épen most jelent meg,— mint mai Ilirlönk is mulatja — a Fiumei kiköti Ild. füzete, Császár Ferencztöl, mellyre mint Magyar partvidékünk helyhatósági állását körülményesen ismer ele iratra addig is, mig róla bővebben szólhatnánk, ezennel figyelmeztetjük tisztelt olvasóinkat. Különösen érdees e munkában azon kérdés fejtegetése: várjon Fiumben kelljen é építeni kikötőt, vagy épen Buccari avagy Portoréra fordítani különösen a nemzetnek ez iránti figyemét. Tudtunkra új „Magyar életképek“ vannak sajtó alatt; mellyeknek aonban csak szerzőjük van, de szerkesztőjük nincs; ’s ezzel azt akarjuk mondani, holgy azok Heckenast Gusztáv s Frankenburg Adolf urak tudta és befolyása nélkül inek napvilágra; ’s legkülönösebb emellett még az, hoy a munka még sem plágium, hanem egy igen érdekes hmoristicai költemény tizenkét képben, mellynek írója egy zalamegyei adózó. — Annyit tudatai mostanra elég, hogy a gondolat uj és eredeti. Gyászhír. Niszt- Frúz er Arival ur Dudának legközelebb várbeli, korábban pediig Krisztina városabeli plebánusa július 3 kán regg 9 óra tájban, midőn Sz. Anna egyházában az Incsut végezné ’s az áldást feladná, a szélhűdéstől halálosan érintetve, élte 56ik évében jobb életre költözött. Béke lebegjen porai fölött!6 cs. apóst. kir. Felsége I. fiófkán kelt legfelsőbb határzatánál fogva Vécsey grófinak a magyar testőrsereg századosának ’s lovasság tábornokának a Johannita-rend bécsi lel keresztje felvételét,és hordását legkegyemesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. ’s apóst. ki Fel tégé Szolcsány Ferenczet az ájtalos szerzet egyik érsenns tagját, kit hét évvel ezelőtt a kolosvári k. normális iskolám 4 évig szorgalommal folytatott igazgatásáért polgári arany érnemlénzzel ajándékozott meg, 300 "p Гг. évi nyugpénz mellett nyugalomra bocsátani legkegyelmesben méltóztatott. Schlachta Márton báli apát és szatmári olvasó kanonok f. h. 13-án több napigl tartott világ következtében érdemdús életének 67ik évében meghalálozott. 504 Fővárosi figyelmező pest városa az utóbbi évek alatt értelmi műveltség, nemzetiség, ’s rend tekintetiben , szembetűnő haladásokat tett. — Mind e mellett is, fájdalom, magyarhon fővárosában a rendőrség kivált egészség, csin , illedelems humanitás tekintetében más műveit városoktól tetemesen hátramaradt. Valóban igen óhajtható volna tehát, hogy kivált azok, kik külföldi műveit városokat láttak , alapos észrevételeiket ottan hallatnák, ’s azokat, kiket illet, emlékeztetnék, hogy a haladás e nagy korszakában sem értelmi, sem erkölcsi, sem műveltségi tekintetben elmaradni nem lehet, nem szabad. Hinni szerelem, sőt meg vagyok felőle győződve , hogy a közmegelégedésre választott városi új tisztviselőség nem engedi szélbe menni azt , mi magyarhon fővárosa díszének emelésére szolgálhat. Igen kívánandó volna, hogy a rovat, mellyet ezennel egy pár figyelmeztetéssel megkezdeni bátor vagyok, többek által folytattassék, ’s hogy semmi szó nélkül ne maradjon, mi e városunk hisztelenségére , ’s erkölcsi kárára szolgál. — Pest városának több utczái úgyszólván el vannak feledve, pedig némi tekintetnek még a külvárosokban is mindenikre kellene lennie. Menjen valaki, hogy csak egyet említsek, a Vas-utczába, ’s kétkedni fog benne, hogy magyarhon fővárosában van. Ezen hosszú utczát egy hétben egyszer mutatja — mert világításról szó sem lehet — egy sötéten pislogó lámpás. Az egész utczában alig találsz egy köre, ’s ki estve itt jár, kivált egy kis eső után, vagy télben, az egymást felváltó gödrökben, mely- tjak sárral, vagy vízzel lelvék, könnyen lábát ficzamizhatja, mindenesetre pedig magát térdig besározza. De ez meszsze kün van a Rókus kórháznál, mondod? Lépjünk hát a város közepébe. Az ujonan épülő híddal csaknem átellenben van a ,mázsa-‘utcza. Ezen utcza, mellyet a nagyszerű tigris vendégfogadó ékesít, egy volt eddig a legroszabb kövezetü utczák közöl, ’s végre valahára csak most jött a sor rá, miután a kövezet sok éven át egy darabos és gödrös völgyelet vala, mellyben ha éjjel nem vigyáztál, ’s a tigris járdájáról, mellyet darabon egy kocsigyár kiállított szekerei szegnek nappal be ékesitésül, leléptél, könnyen nyakadat is szeghetéd. Ezen utczát éjjel rendszerint négy lámpás világítja, mellyeknek azonban ketteje alig pislog, honnan az utcza fele többnyire tömlöczselét. Innen ez a legrondább utczai nép búvóhelye. Sokszor éjfélkor a legélesebb visítások, ordítások, kergetések és zsibajok ébresztenek fel első álmodból. ’S ezen utczának van egy fiabja is, mellynek czime: Perez utcza, melly azonban óriási disztelenségek . 11 apstrdája, ’s melly nappal és éjjel csak undort ’s boszonkodást gerjeszt, türelmednek utolsó perezre szorításával. ’S ezen fertelmes szoros út, a nagy piaczra nyílik! Azonban a Mázsa-utcza új alakba öntése olly örvendetes haladással megy előre, hogy csin és rend tekintetében most minden jól reményleni lehet. De még mind e mellett is fenmarad ezen utcza kellemetlenségei legnagyobbika. Klopfinger bodnármester úr t. i. jónak látta az utcza csaknem közepén levő ronda környékü üres házhelyét hordógyárrá alakítói, hol jókor reggeliül — rendszerint öt órától — fogva késő estig — sokszor nyolcz óráig — nem szűnnek meg ritka szorgalmú cyclopsai a hordódongákat döngetni, vagy a roppant vasabroncsokat az egész utszán végig rengő kopogással pörölyözni, az átellenében levő tigris vendégfogadóba szállt fáradt utasok , az utszában nyögő betegek és több lelki foglalkozások közt élő becsületes em