Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-11-22 / 93. szám

03. PESTEN, 1843. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer; Szerdán és Szomba­ton. Hivatalos tudósításokon kivü­l. Hű­fője közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. SZERDA, november 22. Előfizethetni helyben és BudánE­mi­eh Gusztáv úr könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szög­leten) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal, az országban minden — azon kívül csak a cs. kir. fő­postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Helyzetünk II. — Figyelemszó a „Két garas" czimei tervről ’s taglalatáról. — Kővárosi hírek’s események. Kinevezés. Névmagya­rosítás. — Segélyezés a miskó­czi ti­zkárvallottak részére. — Or­szággyűlési tudósítások: Novemb. 16 és I7kén CII. és Cilid. kerül. ü­lések. (Tanácskozási tárgy: a KK és RRK június 20kai határozata iránt kelt k. kir. levél.) Országgyűlési rövid köz­lés a nov. 18kai főrendi országos, és ford. ker. ülésről.)­­ A Csa­nádi püspök 2dik nyilatkozata a FőR­dek septemberi országos ülé­sében. (Vége.) — Megyei és más vidéki közlések. Vasi közgyűlés (a kegyelmes királyi leirat pártoltatik.) N­i­i­trai köz­gyűlés : (a Ru­dek világos törvényjavaslatot szorgalmaznak a ma­gyar nyelv és nemzetiség tárgyában.) T­u­r­óczi közgyűlés (a k. kir. leirat pártoltatik.) Pozsegai közgyűlés (a RRk az adózó pert is szavazatjoggal ruházzák fel.) Varasdi közgyűlés (illr garáz­dálkodás; a főisp.h.a gyűlést újólag eloszlatja.) Borsod­i­ és za­lai közgyűlésekről rövid értesítés. B­i­i­h­a­rból (humoristikai hír— Kolomp ; vége.) Spanyolország (Az oct. 31 -ei tanácsülésben szőnyegre jött tárgyak, többi közt a királyné nagykorúsága. Zendülésre vonatko­zók.) Nagybritannia. (A kötésbeli kikötőknek minden nemzet számára megnyitandása iránt kétség támad) Francziaország.. (A Courrier Francais Görögországot orosz befolyástól félti.) Olasz­ország. (Földrengés Firenzében. — Közeledés az orosz kormány és szentszék között, a csend folyvást zavartatik.) Orosz és Len­gyelország. (Hadi mozgalmak.) Görögország. (A kormány­párt választásbani győzelme.) Egyesületi és intézeti közlések. Magyar gazd. egye­sület. Takarékpénztár-intézeti jelentés. Hírlapi kalászok. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, november 22. 1843. Helyzetünk. II. „Vannak eszmék örökök, változatlanok, mint a természet szent törvényei, mellyek minden emberke­belben megvannak,­s következőleg, mellyek kifejtése és létesítése minden nemzetnél eszközölhető.“ Így okoskodnak, vagy legalább igy kell okos­kodnak azoknak, kik minden külföldi csillogó esz­mét nálunk honosítni iparkodnak, kik örökös kísér­letekre készen, újabb meg újabb tervekkel, javas­latokkal lépnek fel hazánkban. És fölösleges volna mutogatni, mit már az élesszemű törvénybölcsész Montesquieu halhatlan művében olly valódian följegy­zett, hogy száz meg száz körülmény van, mi ugyan­azon eszmék kifejtését különböző népeknél akadályoz­za, lehetleníti, mi ugyanazon intézményeket az egyik nemzetnél boldogság, a másiknál átoll forrásává teszi! De a mi tervezőink vagy egészen feledik a franczia bölcs­­szavát, vagy azon rögzeszmében sínylenek, miszerint olly varázs­erejű a magyar népélet, olly ruganyos a magyar vér, hogy az minden idegen elemet magába fölvenni, azt szerencsésen megemészteni, és magával összehasonlítani képes. És a szomorú tapasztaláson nem okulnak e jó emberek! Tíz éve múlt, mióta e tervezgetési és ki­­sérlelgetési kórság hazánkat megszállta ; a magyar nemzetélet, a magyar vér állhatatosan küzd az ide­gen elem ellen; némelly intézkedés, mellytől jólétet, boldogságot vártak e jó urak, felsült már, de mind hiába! Mint véleményében megátalkodott orvos , ki ezer gyógyszert vált a beteg életmüszere körülmény­nek rendes működésbe nem hozhatását nem önmagá­ban ’s fonák eljárásában, hanem váltig a betegben keresi — nem nj­ug’osznak e magyar politicai műte­vők , mig egészen fonálra nem kinzandják a sínylődő nemzettestet; ’s akkor felkiáltanak majd : mi nem mu­lasztottunk semmit körűlé ; megrendeltük számára a gyógyászat és sebészet minden magasztalt gyógy- és műtelszereit— nem használt! Szép volt 1832 ben látni, mint tőnek a nemzet­­atyák kísérletet lerázni a földnépről a bilincseket, mellyek századokon át nehezültek kezére! Az emberi méltóság magasztos érzete ült itt diadalt; de — csak igen csekély részben! Az úri hatóság alul, hol csak ritkán érezteték a járom, felszabadják a jobbágyot; de meghagyák jármát, mellyet a megyei önkény kis zsarnokai aggatnak nyomom nyakába. Elvevék a tu­lajdonjog némelly részecskéjét; de meghagyák mind­azt , mi megyeileg terhes és nyomasztó; és csodál­koznak most, hogy földnépünk jólétben, az ország általános felvirulásában nem halad. Feledék megvet­ni alapját azon engedményeknek, mellyek csak az öneszmélés , az emberi méltóság öntudatában hiszel­­hetnek, és feledék a nép nevelése körül, ha már nem előlegesen, mi kivánatos­ volt volna, legalább azon­­egy időben intézkedni. Kísérlet vola ez, nem egyéb; az úri hatóság alóli felszabadításnak csak addig lön szabad mennie, hol a megyei hatalom határköve van. Itt a súly megmaradt; a pórnép olly szegény , olly nyomorult, mint előbb vala. A vaspályák jövének szőnyegre. Meghozatott a törvény; hét éve múlt, hogy betűje —• halva van! És örömmel hirdetik lapjaink, ha egyik, vagy másik megyében járható utak egyes vonalai készülnek el. Feledek honboldogító vaspálya-tervezgetőink, mi­szerint, ha megértünk is arra, hogy vaspályákon jár­junk, de nem értünk meg arra, — ezer egyéb hiá­nyaink mellett,— hogy tömérdek milliókat — mivel épen nem bírunk — áldozzunk egyes útvonalakra. És meghozattak 1840ben a váltó- és kereskedői törvények. — Rába együgyűség volna azok jelességét tagadni, azok egykori szükségességét nálunk is, két­ségbe hozni; de az, miszerint azon üdvöt nem árasz­ták honunkra, mellyet igérénk , nyilván mutatja, hogy nem helyesen, nem elég óvatossággal, ’s még nem is kellő időben illesztettek azok nemzetintézményeink sorába! Mellette a kereskedés talán egy­ hüvelyknyi­­vel sem emelkedett, midőn a földbirtokosok , ugyan­azon időben , ha többet nem, bizonyosan egy egész lábnyit sülyedtek miatta. Kereskedőink nem gazda­gunk , földbirtokosaink elszegényültek — csak né­melly uzsoraüzér szedheté föl magát,’s igy a remény, mellyet hozzá ezren kapcsolának , meghiúsult: mert illy ridegségében áldáshozóvá, igen természetesen, nem is válhatott; 's legfölebb is arra szolgált, hogy meggyőzze politikus orvosainkat arról, mikép nem minden intézvény virulhat fel nálunk is, mi külföl­dön már dús gyümölcsöket termőleg mutatkozik, ’s kivált nem olly rideg átültetéssel, mint az a váltó­­törvényekkel történt volt. E törvényekkel együtt jött szóba a zsidók eman­­cipatiója ! Gyönyörű eszme, melly ,egykor becsüle­tére fog válni a magyar törvényhozó testületnek. Azon­ban, szerencséjére eldiribolt nemzeti testünknek, csak előző lépések történhettek e tárgyban; de ezek is mu­tatják , hová viendett bennünket az eszmének egész terjedelmében­ létesítése, midőn maguk ezen előzőle­­ges lépések a nélkül, hogy nemzetiségünk áltatok legparányibb támaszt nyert volna, elegendők valónak arra, hogy a szabadabban mozgó zsidóság vérünket több helyeken, a szó legvalódibb értelmében, kitolja, elenyésztesse! Még nem múlt el a szomorú hatás, melly ezen elhamarkodott, vagy félig végzett intézkedésekből származott, 's már újabb kísérletek vannak szőnye­gen. — Az ősiség teljes eltörlése, a birtokjog álta­lános kiterjesztése, az esküttszékek behozatala, a ha­lálbüntetés eltörlése, a kerületi börtönök felállítása, 'sat. Távol legyen tőlünk e szándékok mindegyikére anathemát mondani. Nem vagyunk azok közöl , kik érvénykört akarnak taposni, hanem szeretnék, ha mindezek nem csupán kísérletül, a jövő jobb édesen kecsegtető reményében, hanem a lehetőségig biztos politikai számolással létesíttetnének, így hiszszük mi is, hogy az ősiség mai állapotában, meg nem­ állhat, mert kétségtelen, hogy az a nemzetgazdaság ténye­zőinek működését több oldalról akadályozza, és tud­juk , hogy eltörlése­ ezen akadályok megszüntetésére nem elég , hacsak egyúttal a hirhatásjog is meg nem állapíttatok. De azt tartjuk másrészről, hogy a hitre­­bizottságok, legalább egy ideig még, megállhatná­nak a nélkül, hogy iparunk és kereskedésünk általa senyvesztetnék; hogy a hirhatásjog — nemzettestünk szomorú tekintetéből — szabályokhoz köttetnék, mel­lyek a magyar elem idegenbei átolvadását, ’s talán végenyészetét akadályozzák; azt hiszszük továbbá, hogy a halálbüntető— mellyet egyébiránt védni nem akarunk — nem lehül, mondhatnók, vadon növekvő földnépünk tekinetéből hagyatnék meg legalább ad­dig, mig a behozandó büntetések sikeres hatása ter­jedni fog, oly korlátok közt, mellyek azt majdnem lehetlenné teszik, mikint az országos választmány némelly tagjai ajánlák ;*) hogy a kerületi börtönök­nek tömérdek, a nemzet által még most alig viselhető költségekkel történhető felállítása maradjon boldogabb időkre, 's addig, m­ig illy költségsúlyt megbizandunk, alkalmaztassanak a már meglevő megyei fogházak az országosan megállapítandó szabályok szerinti börtö­nökké, 's viselje minden m­egye bűnös polgárai költ­ségét ; az esküttszékek, ezen majdnem egyedül ma­gasztalt , de első arczuktól messzetört szüleményei a hűbéres, ököljogos középkornak, mellyek azért, hogy idegen formájokat megye- és városrendszeri kaptára hozzuk, még alig fognak illeni nemzetéletünkre, ne kényszeríttessenek magyarszabásu öltönybe idegen tag­jaikkal; hogy a kereskedés küleszközeivel ne fára­dozzunk olly mohón, míg a földművelés és műipar emelése körül úgy nem intézkedtünk, hogy mire ez némileg, úgyszólván bölcsőjéből kifejtik, vaspályáink elhagyatottságukban szétbomoljanak, és síneiket, sze­geiket Pharao nemzedéke hordja el ülőjére........ Halljuk, mint riadnak fel ellenünk, avagy szána­kozó mosolylyal mint néznek le bennünket kísérlet­­szerető uraink, ok a hatalmasok, kik mellett óriási erővel nyilatkozik a „közvélemény!“ e közvélemény, melly az apró dézma eltörlését évek múlva korálta, vasutakat nem építe, a váltótörvényeket rész alá, a zsidóktól elidegenedett, ’s melly — ha törvénynyé fognak válni a kísérleti nagy szándékok — egypár év, sőt talán már egykét hónap múlva, keserűn fog zajogni az elhamarkodott népboldogító eszméknek attilába lett öltöztetése felett, ’s mindent, csak áldást nem fog szavazni kísérleti műtéteitekre! így vagyunk mi, ez a mi haladási helyzetünk, mellyböl hogy kiszabadulhassunk , mielőtt csontig emésztődjék a kórágyra fektetett nemzettest,, remé­nyünk csekély. Almából ábrándokba rántatottj e nem­zet, ’s mig azokból kieszmélend, sok kínos gyógyá­­szi és sebészi­ műtételeken kell keresztül mennie. Vaj­ha kijózanulása későn ne jöjjön ! Igazítás. Mizrt számunk irányczikkében I. has. 15. sorb. e kitételt „igen is törvényrendeletekben“ igy kérjük olvastatni „igen is jeles törvényrendeletekben.“ -----11 моООШЭВЗВИии» I ------­ *) Az országos választmánynak kisebbségben maradt tagjai a ha­lálbüntetést következő korlátok közt javassák megtartatni, hogy — ,,a) tekintetbe véve más nemzetek törvénykönyveit is, a le­hető legkevesebb esetekre szom­h­atnék a halálos büntetés ; b) annak helye csak legvilágosabb, és az ellenkezők lehetőségét Figyelemszó a „hét garas“ czimik tervről és taglalatáról. Gr. Széchenyi István „Két garas“ czimű tervéhez csak azért kivántam én itt egy két szóval járulni, hogy teljesen megmutassam, miszerint ezen terv által még a 1 e g e 1 a d­ó so­d­o­tt a b b földmivelők is, közvet­len tetemes pénznyereségre tennének rögtön szert, és így ezen terv—alább adandó némelly észre­­­vélelemmel — egyetlen mód a közvetlen adónak, mel­y egyedül föltételezi jövendő nagyságunkat, sőt talán téte­lünket is, elfogadtatására. A némellyektől javaslati indirect adó ollyan ,akarnám is, nem is . Talán majd később le­gelne vele valamit csinálni, de kezdetben, lehetetlen lévén tudni, mi jön be belőle, de alig lévén, mint Széchenyi meg­jegyzi, mitől is fizetni, lehetetlen rá nagyszerű tervet és országos kölcsönt, melly nélkül még ha adózunk is, csak csigamódra haladhatunk, alapítni. A házi adóval még mind ez ideig nem tudtam meg­barátkozni. Mert— kérem ne haragugjanak rám ezen ügy baráti—mire való volna a háziadó egy részének elválla­lása? Hogy a megyei tisztviselők jobban fizettessenek? — Ez annyit tenne, hogy még jobban éorteskedjenek. — Hogy a megyék­ javára fordíttassék? Igen,de mire? utakra?—uta­kat okosan csak országos terv szerint készíthetni, különben egyik hatóság igy, másik amúgy, egyik erre, másik amarra a­­kar járni. Igen jól tudjuk, hogy a­hol az alispánok laknak, ott készittetnek többnyire az utak, hidak,’sat., úgy hogy néha alig veszi hasznukat más valaki. — Valami közhasznú in­tézetekre akarjátok fordítani ? — Igen szép, de ezek ré­szint nem országos adóztatás tárgyai részint országos terv szerint czélszerűbben eszközölhetők­ — A jelen adózó nép sorsán akartok segíteni? Szinte szép, de ha egykét milliót a házi adóból felvállaltok is, egész adóján — kö­rülbelül 10 millión —nem sokat könnyűtek; legfölebb, hogy ha egyesek 10 garas helyett 8-al fizetendnek, ’s mi­csoda rendkívüli inditóok volna ez a nemesség adóztatá­sára? Tegyétek inkább képesekké a jelen adózókat is ar­ra, hogy még sokkal többet ’s jószívvel áldozhassanak. Azon gyalázatot akarjátok magatokról elháritni, hogy saját szük­ségeiteket, saját választotta tisztviselőinek fizetéseit mások kizáró próbák mellett lehetne; c) az elítélésnél a szavazatok nevezetes többsége, ha nem egyhangúsága kívántatnék meg; d) és a fejdelem megkegyelmezési joga fenmaradna. Illy kor­látok között majdnem lehetetlen , hogy a halálos büntetés ár­tatlanon végrehajtassák—és ez által azon eset, hogy az elítélt­nek ártatlansága a büntetés végrehajtása után derüljön csak ki, az alig megtörténhetők sorába tartozván, a halálos büntetésnek jóvá nem tehetéséből (irreparabilitas) merített ellenvetésnek fontossága elenyészik.

Next