Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-02-21 / 15. szám
15. PESTEN,Ш4 Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, 11 ilője közöl minden hirdetményt egy negyedszelet sorától három krajczárért egy pénzben. Sem rendes levelezők keretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. gsc. а.-х7дза-хтг..”-. v ■ • - -тдАв _____SZERDA, február 21. Előfizethetni helyben a „Világ“ szerkesztő hivatalában (Uri-utcza 450 sz. a.lorvát-házban 1 emel.) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azon kivül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés,a Világ szerkesztő-hivatalának czim alatt kéretik beküldetni. Xdrtalom. Status és egyház II. — Fővárosi hírek ’s események. — Kinevezések ; nyugalmazás; halálozás. Országgyűlési tudósítások: Febr. és tokén XCVII. és XCVilid. orsz. ülésekről, a t. KK. és RR.nél. (A zsidóknak polgárjoggali felruháztatása iránt folyt részletes vitatkozások.) Rövid közlések a febr. 16, 17 és lakén tartott IOJ, 104 és 1Oádik orsz. ülésekről a t. KK. és RR. tábláján. — T. megye követe beszédének vége a jan. 30kai kerül, ülésben a k. kir. válasz fölött. — Folytatása a turopolyai sérelem tárgyábani főrendi vitatkozásoknak a febr. 3kai 90 d. orsz. ülésben. — Csatolványok: Izenete a Kir. és RRnek a mélt. FőRekhez Zilált városa folyamodásának tárgyában. — Megyei s más vidéki közlések: Heves és Sárosban tartott közgyűlésekről. Spanyolország (Carlotta infánsnő halála. Concha lemondása. Zendülés Alicanteban; elfogatások Madridban. Mador levele.) — Nagybritannia (Brougham észrevétele. — O' Connel beszéde a nagy jury előtt.) — Francziaország (Lamartine sorsa ’sat.) — Olaszország. Helvétzia. Portugallia (Kamrai botrányos jelenet.) Görögország (Melaras és Palamides pártja.) Svédország (A király egészsége javul.) Hírlapi kalászok. Fogadj Isten, adjon Isteni Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. ---------- —ИМЯ—— I ------ Pest, február 21. 1844. Status és Egyház II. Erősek voltak a spártaiak vaskarikái, mellyekkel a győzelem istenét maradásra kényszeriték, de nekünk gyenge szálakkint tűnnek föl ama roppant erejű szellemi lánczolathoz képest, mellyet ember és polgár, státus és egyház közt a tényekben nyilvánuló kölcsönös bizodalom ;s őszinte egyetértés fűz! mert hol e két hatalmat illy kötelékek kapcsolják egybe, ott a polgári társaság hajója bátran evezhet partja felé; ott az anyagi és szellemi erő párosultan szilárdul áll minden kül- és belviharok ellenében! Az egyház nyugottan működve körében, midőn a családi élet kapcsait vallásos befolyása által egybeforrasztja, a polgári jólét legelső ’s legnélkülözhetlenebb elemeit teremti meg ! Atyát és fiút, férjet és nőt, családot és családot, fejdelmet ’s alattvalót, szóval: mindent át kell hatni szellemével az egyház és vallásnak. Nincs polgári erény, mellyet a vallás megszentesítvén, meg nem erősitne; nincs erkölcsi rész, mellynek gyökerét a polgári hatalom az egyházi befolyás mellőztével voltakép kiirthatna! — De mindezt,s ennél még többet, csak úgy tehet az egyház, ha a polgári társaság gyanút kizáró bizalommal hagyja szabadon működni szellemi körében, és tisztelvén önálló hatalmát, a bizalmatlanságtól nem ingereltetik a lelkiismeret szabad birodalmába erőszakos benyomulásra. Igen is, a kifejtett alapelvek legelső következménye a két egymástól független hatalomnak teljes szabadsága, mert miként a magyarhon és egyház egyik nagy férfia országszerte ismert vegyesházassági jeles beszédében állítja „mint Archimedesz csak álláspontot kivánt magának a földtekén kívül, hogy arra támaszkodva gépeivel a földet sarkaiból kimozdítsa , úgy az egyháznak is, legyen bár, mint a franczia 's izlandi egyház, utolsó palástjától is megfosztva, csak szabadság kell, hogy a világot újra meghódítsa“*). Szabadon azonban 's békével egyszersmind csak akkor hathat az egyház a státusban, ha a kölcsönös egyetértést a gyanúsítás , a bizalmatlanság, az ellenségesedés ármánya nem gátolja. Ha a polgári hatalom nem törekszik az egyházi jogok romjain erősítni féltékenységében magát, hanem inkább abban keresi támaszát, hogy az egyházat magas rendeltetésében elősegélni törekszik, 's az elibe gördített akadályokat elhengeríti! A bizalmatlanság az egyház iránt felbontja a kölcsönös egyetértést, 's hol a polgári társaságban ez egyszer beférkezett, ott az egyház szabad és független állása, imez elidegeníthetlen joga, szünetleni megtámadásoknak van kitéve. Öszveütközésbe hozatnak a status és egyház érdekei, noha természetüknél mindkettő szorosan egybefügg. Avagy talán a kétkedés lelke állításunk nagy igazságát kétségbe ejteni bátorkodik? És tagadni azt, mit előttünk ezer négyszáz évvel már azon dicsőült férfiú —kinek szavaiban nyilatkozó lelki ereje előtt egy Attila 's Genserich szilaj hatalma megszelídült — régen elmondott „az emberi viszonyok máskép nem biztositvák, ha csak az istenieket a papi, egyszersmind a világi hatalom nem otalmazzák.“ Ha ezeket valaki tagadná, mi tényekkel válaszolunk, még pedig a történetek tiszta forrásából merített tényekkel! Hol kezdődtek Albion nyomor állapotja ’s belviszályai, ha nem azon korszakban, midőn Sik Henrik az egyházi hatalmat rabigába nyomta, 's mellynek eredménye Gromwel zsarnokságában végződött ? A vitéz's különben jószívű Gallia nemes népének iszonyatos kegyetlenkedésekre lett elfajulása hol vette kitűnő forrását, ha nem azon időben, mellyben egy gyenge kormány alatt a katholika egyház elleni keserű gúnynyilakkal víttak harczot Voltaire zászlója alatt az újítók 's szabadelműek! Igen, azt hivék, majd a szabadság arany hajnala derülend fel a Szajna partján lakó nemzetnek, ha az egyháznak aláásatikörvényes tekintélye! Legújabban a két sziget könyörületgerjesztő gyászos sorsa bizonyítja, minő jelenetek állnak be ott, hol a státus ellenséges irányban működik az egyház ellen! — Valóban ügyes kézzel intézők megtámadásukat a fenálló hatalmak sarkaiból leendő felforgatására szövetkezettek minden időben. Belátták, hogy míg polgári hatalom párosultan az egyház lelkierejével közösen munkálkodik az emberiség és polgári társaság boldogítására, addig a nagy tömeget a szabadság ábrándival csendes folyamából, a lázadás túlcsapongó merényleteire siker nélkül izgatják, minden erejüket öszpontosíták az egyház tekintélyének csökkentésére. Míg erősek voltak a trónok, ezeknek hízelegtek,s az egyháznak nagyra törekvő terveit fekete színekkel festék a könnyen hivő fejedelmek palotáikban. Majd egy Hildebrandot, majd egyik Incze pápát állítottak rémképül fel, mint kik szerintük a császári méltóságot lábaikig alacsonyiták, azaz: királyok felett határtalanul uralkodni kívántak,s igy a fejedelmek és a római szék közt idegenkedést és gyanút támasztottak; javasták a minden pápai iratokra kiható szigorú őrködést, mert ők bárminemű „Brevék vagy Bullák“ Írásmódjában vagy szavaiban a pápák merénykedéseit keresték, és könnyen fel is találták. A szireni csábhangok elinte becsepegtették a hiszékeny szivekbe a gyanú emésztő mételyét,s a fejdelmek feledvén, hogy, habár a történetek nagy tükrében merülnek is fel egyes események, mik a királyi koronáknak a pápai hatalom előtti meghajolását bizonyítják, ezek úgyszólván mindig olly körülményekben történtek, midőn előbb már önvétkek és hibájok miatt népeik szeretetét elvesztették , mikor tehát az egyházi hatalom közbejötte nélkül is elvesztették volna koronájokat, mint épen Hildebrand korában 4-dik Henrikkel megtörtént; — feledvén, hogy minden nemzet történeteiben törülhetlen betűkkel fel—jegyezvék ama segéd, és jóindulat bizonyítványai, mikkel Péter utódjai a fejdelmeket halmozták,s hogy szorongatott állapotjokban senkihez olly bizalommal nem járulhattak, mint épen hozzájok; feledvén mindezeket, az egyházak 's középpontja közti viszonyokra féltékenyen tekintettek 's később magára a hatalmok alatti egyházra elnyomólag hatottak. Ekkor egyik istápjától megúsztatván az egyház, másik hatalmaib alapját támadák meg; a nép, a jólelkü keresztények szivéből kellé kirántani ama vallásos ragaszkodást, melly századokon át vert erős gyökeret, " majd mint a kormányok kezében politikai czélokra használt szolgai intézetet, majd mint a sötétség 's elnyomás barátit, majd végre mint önző 's csak saját hasznát vadászó álnok testületet, iták le az egyházat ’s intézményeit, 's a vélemények forgószelére könnyű tollkint mozgó nagy néptömeg, előbb bizalmatlankodni kezde 's később hamar elhitte, mi ingereinek hizelgőleg ábrázoltatok. "S a nép, mellynek idején meg nem mondatott, hogy az egyház soha törvényes szabadságnak ellensége nem lehetett, 's hogy a legdicsőbb charták épen akkor szűkemlettek, midőn az egyházi hatalom polgári szempontból aranyszakát élte, 's hogy a katholika egyház elvei a zsarnoksággal megegyezhetlenek; 's e mellett feledte ama jótéteményeket, miket az egyháztól vett, 's hogy az ínségben sínylődőknek hűbb barátja a papnál nem volt, késznek mutatkozott az egyházi tekintély elnyomására. Íme igy lépettek szét ama viszonyok, miknek status és egyház közt az első czikkben kifejtett elvek szerint az emberiség boldogítására szükségleg fenállani kell! És igy rontották meg a kölcsönös bizodalmat é s egyetértést status és fejedelmek között, mi azután ama súrlódásokat teremte, mellyek napjainkban is feltünedeznek az emberiség nagy kárára. Tehát kölcsönös bizodalom és egyetértés az, mit népek boldogsága igényel,s mihelyt ez fenáll, megszinendnek ama viszálkodások, mik előbb a statust az egyházzal öszveütközésbe hozták,s az ekint megkezdett zavarok fonalán magának a statusnak nyugalmát, jólétét és törvényes állodalmát feldúlták! Az eddig mondottak fonalán: kölcsönös bizalom é s egyetértés az, mit az egyház és status közt felálló viszonyok főkép igényelnek; először azért, mert a bizalmatlanság önmagában igazságtalan é s a statusra szükségkép veszélyes;s másodszor, mert az egyháznak szabad működési ellen tömérdek gátokat gördít, mik miatt fentebb elősorolt üdvös eredményivel a statust nem gazdagíthatja. Mit már ennyi ok követel, annak fenállása is lehetséges, mivel az, mit ész jogos és igazságosnak elismer, valóságosan létezhet is; különben az ész, imer isteni szikra, igazságnak mondaná azt, mit az élet megcáfolna; de hogy valóban az élettérbe átvivén ez igazságot, könnyen létesíthető, azaz „hogy a kölcsönös egyetértés és bizalom viszonyai a két hatalom közt, az egyik vagy másik jogkörének sérelme nélkül megállhatnak,“ első czikkünkben kifejlett eszméink kezeskednek. — Egyszerű ösvénye e kölcsönös egyetértésnek csak a saját jogkörbeni maradás; e mellett lehetlen olly öszveütközést képzelni, mellyben a status és egyház egymásnak ellenében áldozatot, értjük független állásának feláldozását kívánná. Az egyház vallásra 's ez által erényességre tanítja 's vezérli híveit, 's igy ezen czél semmi esetben a status jogát nem gyengítheti. Az egyház jelszókint tűzi ki híveinek ,hogy minden hatalom istentől van, 's ki a hatalomnak ellenáll, az az istennek szegül ellen, vagy is a törvények 's törvényes hatóság iránt híveit engedelmességre sürgeti, 's igy ha ezen körében megmarad, soha nem adhat okot a statusnak bizalmatlanságra, miután minden esetben szentesíti a törvényes engedelmességet. Csak egyetlenegy eset van — de ez már nem jogállapot — midőn az egyház lánczolatosan a status ellenében ellenszegülőleg áll, ámde ha ez megtörténik, akkor már a status áthágta jogkörét,s amaz erős, a spártai karikáknál erősebb lánczolatot, a bizalom és egyetértés lánczolatát, előbb erőszakos kezekkel megtörte. T. i. ha nem tisztelve az egyház független állását, nem a lelkiismeret szabad jogkörét, ollyasra kényszeríti polgári alattvalóit, mit ezeknek mint az egyház híveinek isten törvénye tilt; mert ekkor előáll az egyház résziről a minden emberi hatalmat felülmúló isten parancsa,s ekkor fájdalmas szívvel mondja híveinek ,hogy a polgári hatalomnak ugyan mindenben engedni tartozunk, de ha ez az isteni parancscsal összeütközik, inkább istennek kell engedelmeskedni,“ miként már az apostolok fejdelme a kereszténység kezdetében megmondd „inkább istennek kell mint embereknek engedelmeskedni.“ De ez eset nem fordulhat elő, ha a státus jogkörében megmarad, és illy esetben magának a polgári társaságnak érdeke kívánja, mihelyt az egyház ezt kinyilatkoztatja, saját jogkörébe lépni, mert ezredéves tapasztalat bizonyítja ,hogy szerencsétlen és boldogtalan volt mindenkor a statusnak az isteni törvény elleni merénylete, 's szilárd nem maradhat azon polgári álladalom tekintélye, melly polgárait a királyok királyának hatalmas parancsa ellen ingerli. Mindezek eredménye tehát, hogy a kölcsönös bizodalom és egyetértés virágozhatik a státus és egyház között, csak mindkettő saját jogkörébe vonuljon,s hogy mindkettő érdeke sürgetve követeli e jog és szeretet állását az emberiség és polgári társaság javára megőriztetni, I. I. *) L. .Világi 88. sz.-ban a csanádi püspök vegyesházasságok ügyében tartott beszédit. Fővárosi hírek és események. Pest, febr. 21. 1844. Itt a hamvazó szerda és a farsang el van temetve; a komoly elmélkedés és magunkbaszállás napjai bekövetkeztek. A három utolsó nap ugyancsak megtevő kedélyindító hatását. Merre csak fordulánk, mindenütt dinomdánom, és víg tánezzene hangzott felénk, így aztán épen nem csuda, ha a folytonos tivornyázás némellyeknek átsétálásul szolgál e siralom völgyéből (mert notabene : s ir v a vígad a magyar) egy boldogabb hazába , hol Dávid hárfája ingyen hallatja accordjait. Boldog ember, ki bármi helyzetében is megtartja a súlyegyent. Ezen üdvös súlyegyenről nehezen volt fogalma