Világ, 1911. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-15 / 63. szám
1 "| 1911. március 15. _______ VILÁG_________. Dezső Körmöczbánya, Szabados László Igló, Szabó Ferenc Nyitra, Szálkai Lajos Székesfehérvár, 13zendrei Mihály Arad, Szilágyi Dezső Petrozsény, Zilahy Gyula Debreczen. TUDOMÁNY IRODALOM 0 Leletek a népvándorlás korából, Kunszentmiklós község határában ásatás közben igen érdekes régi leletekre bukkantak. Szombati István földmívesgazda telkén, alig egy méternyi mélységben, régi tárgyak feküdtek, amelyekről hamarosan konstatálták, hogy a népvándorlás korából valók. A leletek régi sírokból kerültek elő, melyekben sok ló és emberi csontvázat, agyageder iigeket, lószerszámdíszt, kengyelt, zablát, patkót,bögréket és tálakat "találtak. A leletről jelentést tettek a főszolgabirónál, aki intézkedett, hogy az érdekes tárgyakat a kunszentmiklósi gimnázium régiségtárába szállítsák. () Előadás a Good Templar-Rendben. A Magyarországi Független Good Templar-Rend «Egészség» páholya március 16-án este 8 órakor (Mária Valéria u. 12. sz. II. em.) fölolvasó-ülést tart, melynek tárgya: dr. Donáth Gyula «Lelkihatások egészségesen és betegen» című fölolvasása. .Vendégeket szívesen látnak. Belépődíj nincs. A «Magyar Figyelő» március 15-iki száma most jelent meg. Prohászka Ottokár «Az én filozófiám» címen írt cikket, Szterényi József ny. államtitkár hosszabb cikkben foglalkozik azzal a «tervvel, hogy Budapesten 1917-ben világkiállítást óhajtanak rendezni. Ferenczi Zoltán «Petőfi és a szocializmus» címmel irt dolgozatot, Móricz Zsigmond «Csata» címen adott egy novellát. Bosznay István, Pröhle Vilmos ésAmbrus Zoltán írt még ebbe a számba. EGYESÜLETEK ** Az eperjesi Martinovics-Körből- Eperjesről jelentik: Az eperjesi Martinovics-Körben az elmúlt vasárnap a kollégium nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt tartotta,meg előadását Fáber,.Oszkár tanár, «Klerikális , szervezkedés» címmel. Előadásában erős szatírával és hatalmas szónoki vervevel mutatta ki a klerikális államnak erkölcsöt és társadalmat veszélyeztető hatását. Bár mutatott azokra az eszközökre, amelyekkel a klérus belopódzik a társadalom szervezetébe és amelyekkel «in nomine humanitatis» (különösen a kongregációk révén) megölni igyekszik a fennálló kultúrát. Rámutatott a klerikálisoknak Rómától való függésére és ebből az államra háruló veszedelemre , a közönség lelkes tapsai között, amelyet néhány jelenlevő kongreganista zavart csak meg, fejezte be előadását. A legközelebbi szemináriumot a munkásbiztosító tanácstermében Vincze Sándor (Budapestről) március 18-án tartja meg. * Vita a gyermekvédelemről. A Feministák Egyesülete csütörtökön délután négy órakor vitaértekezletet tart a gyermekvédelem köréből. — A feministák ifjúsági csoportjában Polgár György, szerdán, e hónap 15-én, délután 6 órakor tartja meg: A nő nemi és gazdasági viszonyának története című előadását. Mindkét előadás az egyesület helyiségében (Mária Valéria utca 12.). lesz. Vendégeket szívesen lát az egyesület. ** Terjed az eszperantó- A «La Verda Standardo» magyarországi eszperantó központi irodának jelentik Londonból, hogy Vezey Strong, London főpolgármestere, hivatalának elfoglalása alkalmával nyílt levelet intézett a több mint háromszáz egyletet alkotó angol eszperantó-ligához, s levelében kijelenti, hogy minden erejével támogatni fogja az eszperantó mozgalmat. — Komáromból jelentik: Komáromban megalakult a «La Verda Standardo» 52. csoportja Schmidthauer Lajos vezetésével. A fiatal csoport lelkesen ünnepelte ifj. Marich Ágostont, a «La Verda Standardo» szerkesztőjét, ifk.i szervezője volt ennek a legfiatalabb eszperantó-csoportnak is. ** Felolvasó-est a Chemikusok Egyesüsületében. A Magyar Chemikusok Egyesülete saját helyiségében (Kossuth Lajos utca 14—16. félemelet) március 15-én, szerdán este fél hét órai kezdettel felolvasó-estét tart; az estén dr. Sigmond Elek műegyetemi tanár értekezik «A talajelemzés különböző céljairól». Vendégeket szive- Ben lát az egyesület. *'s A Művészház közgyűlése. A «Művészház Művészeti Egyesület» ma délután tartotta évi rendes közgyűlését gróf Teleki Géza elnöklésével, aműpártolók és különösen a művészek eletik részrvétele mellett. A napirend során a közgyűlés dr. Kovács István ügyész jelentése után tudomásul vette az igazgatóságnak az egyesület évi munkásságáról szóló jelentését és a felügyelőbizottság jelentését, amely után mind az igazgatóságnak, mind pedig a felügyelő-bizottságnak a felmentvényt megadta. ** Előadás a Mérnökegyletben- A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet március 15-én, szerdán délután 6 órakor saját helyiségeiben (IV., Reáltanoda utca 13—15.) műszaki ismeretterjesztő előadást rendez. Előadó: Schimanek Emil műegyetemi nyilvános rendes tanár. Tárgy: «A hűtés és jéggyártás modern eszközei és közgazdasági jelentősége.» (Vetített képekkel.) Az egyesület érdeklődőket szívesen lát. FŐVÁROS Városi üzemek Ugyanilyen címmel a «Világ» vasárnapi számában megjelent cikkünkben ,megállapítottuk, hogy a város a nagy tőke-akkumulációkkal szemben, mint üzletkötő fél, a sikernek szükségképpen kevesebb biztosítékával rendelkezik. E megállapításunk főképp azokra az ügyletekre vonatkozik, amelyeknél a város a közszükségleti üzemeket folytató vállalatokat megváltja, hogy maga folytassa azokat. Ez a megállapítás különben nem egyedül a városokra vonatkozik. Áll az általában az erkölcsitestületekre, az államra is. Lásd ennek példáját az osztrák-magyar államvasút megváltásánál, ahol a sokkal jobb üzletet nem az állam csinálta. De hogy ez a fölfogás uralkodik így a nagyközönségben, mint az érdekelt vállalatok vezetősége és részvényesei körében, igazolja, hogy a városítást vagy az érdekközösséget a várossal maguk a vállalatok keresik és hogy a kérdésben forgó vállalatok értékei épp a várható városítás okán emelkedtek káprázatosan, így ítél a legilletékesebb bíró: a belelátó emberek gazdasági fölfogása. Hogy a megváltott üzemeknél a város szükségképpi inferioritását előidéző, előző cikkünkben tárgyalt okok, tovább működnek, az folyik elsősorban a megváltás mikéntjéből. A megváltott üzemek a megváltás eredendő bűnében, a szükségképp drága megváltásban, leledzvén, ez természetesen rányomja bélyegét a későbbi üzemvitelre, az első befektetési tőke túl nagy voltának állandó számtani hatásával. Ezen ismét csak a naivak csodálkozhatnak. A vállalatok, ha a város a megváltási joggal élni akar, nem mehetnek el, mint mondani szokás, egy pohár vízzel, hanem megváltási díjat is követelnek. Ezért kötöttek ki szerződéseikben, különféle formákban, megváltási ellenértéket. Elég borsosan kötötték ki. De nem is a szerződési megváltás az, ami a legutóbbi események által fölszínre vettetett. Nem, hanem az önkéntes megváltás, azaz tiszta,kényszer nélkül való, ügyleti városítása egyes vállalatoknak és így még érthetőbb, hogyha, ezen az alapon a dout des versenyében, ahol a város éppoly szabadúszó, mint a vállalat, a már kifejtett okokból a város, a kevesebb gazdasági fölfegyverzettséggel bíró fél, van a kedvezőtlenebb pozícióban. Ha már most vizsgáljuk az üzem vitelét magát, elfogulatlanul be kell látnunk, hogy az erkölcsi testületek, amelyek kereskedelmi üzemek folytatásában semmiféle tradícióval és rutinnal nem rendelkeznek, szükségképp tandíjat kell, hogy fizessenek. Hogy ez így van, hivatkozom az angol városítások történelmére, ahol ennek számos példáját találtam. Nagy nehézségeket nyújt a városnak, mint alkotmányos formákban élő jogi személynek, alkalmazkodása az üzleti élet kívánalmaihoz szervezeti kérdésekben. Ha meg akar maradni az alkotmányos formák között, ami az ellenőrzés szempontjából igen fontos, nem engedhet ; elég mozgási tért az üzem vezetőinek; ha az alkotmányos biztosítékokból enged, üzleti érdekekből, oly mértékben kell, hogy kiszélesítse a városi és üzemi vezetőség intézőkörét, amely az alkotmányos ellenőrzés szempontjából aggályos. Bekövetkezik a városnál is, ami az államnál, hogy a képviselőtestület ellenőrzése csak mondvacsinált Valami. Erre meggyőződéses municipalisták azt fogják mondani, hogy ez nem baj, fő, hogy az üzent jól legyen vezetve. Mondhatnák azt is, hogy a nagy részvényvállalatoknál is az igazgatóság egyes tagjai vagy egyes nagy részvényesek a valódi urak. Csakhogy ezeknél ezáltal nem keletkezik oly nagy veszély, sem az ellenőrzés, sem az eredmény, szempontjából, mint a városnál, mert a részvényvállalatoknál az igazi vagy csak szervezett nagyobb érdek uralkodik a kisebb érdekeltség fölött, de a városnál a polgármester és az üzemigazgató nem képvisel,nem képviselhet más érdeket, mint az egyes polgár. Ha pedig levonjuk az összes következményeket, amelyek az üzem üzleti érdekeiből folynak, ez a vezetőket, polgármestert, tanácsosokat, üzemi bizottságot, érdekeltet mivel a tiszta haszonban és egyébként is az üzleti felfogásnak megfelelő dús módon javadalmazzuk; ha a hivatalnokok seregének százai fölött korlátlan úrrá tesszük őket; ha a milliós beszerzésekben szabad kezet engedünk nekik, akkor felborítottuk az alkotmányos ,testüéntekben szükséges egyensúlyt, a funkcionáriusok és a közönség között, de megnyitjuk az elégedetlenség újabb ezernyi forrását és demokratikusfejlődés helyett egy új, modern, de mégis csak municipális arisztokráciának vetjük meg alapját. A nagy, közszükségleti üzemek városítása oly igényeket támaszt a város vezetőségével szemben, amelyekkel bíró embereket viszont az alkotmányos testületek kiválasztani alkalmatlanok. Budapest polgármestere és vezetői, vezetői lesznek száz és száz milliókat képviselő vállalatoknak és ezenfelül még egy milliós város közigazgatási szükségleteit is el kell látniuk. És az ilyen feladatokra hivatottakat a pártélet hullámai vetik felszínre és tüntetik el. Márpedig a municipális alkotmánybiztosítékokat feláldozni nem szabad. Itt tehát feloldhatatlan ellentét van. Vigasztalódjunk, az államnál sincs különben. Az állam ma már képtelennek bizonyult az államvasutaik kezelésére és ez legyen a memento a közüzemek rajongói számára. Az állami funkciók ellátása ia általában szenved az alkotmányossággal és a pártélettel együttjáró gyakori személyváltozások miatt. S mindez be fog következni, a városnál is. Mi a városi közszükségleteket ellátó üzemek kérdésnél két szempontot látunk döntőnek: az egyik, hogy aszükségletek minél tökéletesebben elégíttessenek ki és a másik, hogy a város a közszükségletek ellátásának jövedelmeiben minél hatalmasabban részesedjék. Kemény szerződések kemény kezelése és minél nagyobb haszonrészesedés biztosítása a város számára, nézetünk szerint a helyes vezérfonal. Ily alapon, a fenti, községi alkotmányos aggályok mellett, a legeszményibbnek tartanák, ha az üzemek magánkézben volnának; az üzemeket vállalkozóik nyilvános versenypályázaton nyernék el. Meg vagyunk győződve, hogy Budapest világítására, közúti vasút-monopóliára nemegy pénzcsoport pályázna. Ezt az egészséges eszmét láttuk nemrég a városi javadalmak bérleténél, ahol kis vállalkozó is akadt, aki a fix béren felül még haszonrészesedést is ajánlott és egyik közülük el is nyerte a bérletet. Ámde a helyzet az, hogy Budapest szerződésekkel van kötve, sez adott helyzetben az eszményi megoldás ma nem vihető keresztül. A háramlási és megváltási joggal pedig, amely a szerződésekben ki van kötve, egy bizonyos határozott irányba tereltetett a kérdés megoldásának jövője. Ezek a jogok kétségtelenül hatalmas fegyverek a vállalatokkal szemben. A főváros szerződéseiben, a gázgyártól eltekintve, amelynek szerződésében rendkívül hátrányos rendelkezések foglaltattak, voltaképp háramlási jog pedig nem —, a háramlási és megváltási jogoknak igen érdekes válfajai találhatók. És így a nyereségrészesedésnek is megtaláljuk elég szerény csökevényeit úgy a a közlekedési, mint a világítási szerződésekben. Ámde kétségtelen a szerződések szövegéből, hogy a megváltás szabályozása a vállalatokra kedvező, különben nem keresnék azt maguk a vállalatok. A megváltásra nézve kétféle elv van a városi Szerda