Világ, 1911. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-30 / 126. szám

16 1911. május 30. VILÁG lyája kezdetén örökíti meg,­ egész alakban, amint közszereplésének első tere, Zemplén vármegye tör­vényhatósági közgyűlése felé tekint. A notabilitások melegen gratuláltak a művészeknek sikerült mun­kájukért. Thuránszk­y László vármegyei főjegyző sza­valt el azután egy költeményt, majd J­­ó­k­u­s Gyula, Zemplén vármegye főispánja, lelkes beszéd kísé­retében átadta a szobrot Sátoraljaújhely rendezett tanácsú városnak, melynek nevében Farkas An­dor polgármester vette át a szobrot Ezután a koszorúk elhelyezése következett. Az első koszorút a magyar képviselőház nevében és megbízásából gróf A­p­p­o­n­y­i Albert tette le e szavakkal: «A magyar parlamentarizmus megalko­tójának — a magyar országgyűlés képviselőháza.» Apponyi beszédet intézett a jelenvoltakhoz. Az országgyűlési nemzeti munkapárt nevében Kende Péter országgyűlési képviselő, a Kossuth­­párt nevében B­e­r­n­á­t­h Béla tette le a koszorút. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nevében dr. Lovászy Márton országgyűlési kép­viselő tette le a koszorút annak kijelentésével,­­hogy a Kossuth Lajos által képviselt eszmékért, az emberi jogegyenlőségért és Magyarország füg­getlenségének megvalósításáért továbbra is rendü­letlen kitartással fognak küzdeni. Az országgyűlési kisgazda­párt nevében Szabó István országgyűlési képviselő tette le a koszorút. A koszorút hozó testületek között volt a m­a­g­yar szabadkőművesség is, melynek ne­vében dr. Mai­éter István, a, kassai «Resurrexi» páholy főmestere a következő szavak kíséretében tette le a koszorút: «A magyarországi szabadkőművesek testvéri sze­retettel teszik is a legnagyobb magyar szabadkő­műves­­ szobrának talapzatára e koszorút. Kossuth Lajos felszabadította a röghöz kötött népet. És e nép most százezrével vándorol ki ebből az országból, hogy messze idegenben jobb hazát keressen, mert megélni s ez országban földhöz és munkához jutni nem tud. Egy uj jobbágy-­elszabad­itásr­a van szükség. S a népjogokért folyó­­ küzdelemben, amely­ben a munka megbecsülésén alapuló, demokrati­kus, szabadelvű Magyarország kivívása a c­él, jut­tassa e szobor mindig eszünkbe Kossuth Lajos azon szavait, hogy Magyarország csak demokra­tikus és szabadelvű­ alapokon­ épülhet, és,élhet. Ezután koszorút helyeztek el a törvényható­ságok képviseletében megjelent­ alispánok és szá­mos egyesület stb. Déli egy órakor lakoma volt a városi színházban. A lakomán Kossuth Ferenc gyen­gélkedése miatt nem vehetett részt. A vendégek nagy része délután négy órakor ko­csikon Széphalomra utazott, Kazinczy Lajos negyvennyolcas honvédezredes szobrának leleple­zésére, amelyen az ünnepi beszédet dr. Szirmay István vármegyei tiszti főügyész mondotta. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET Newyorki kabaré — Folie­s Bergére —• A «Folies Bergérek megnyitó estéjén­­egész Newyork árverezett a jegyekre; az első páholyért 700 dollárt fizettek, a legkissebbért is 400 dol­lárt. Földszinti ülésekért húsz-harminc dollárt ad­tak és azonkívül tenger­pénzt adtak ki vacsorákra és pezsgőkre­­— és adnak ki mind e mai napig minden este. Newyork mulat benne. A «Folies Bergére»-ről van szó. Ez a párisi szó tipikus amerikai — pontosabban: newyorki — intézménynek a neve. Úgynevezett kabaré, de nem­csak az, hanem színház is, azonkívül vendéglő és mulatóhely, roppant drága árakkal, amerikai qua­­litású produkciókkal, fénynyel, pompával, számta­lan trükkel és közben sok pezsgővel, az egyetlen itallal, amelyet hozzá méltónak tartanak. Borzasz­tóan, boszantóan komplikált intézmény, valami ször­nyen nehézkes fajtája a mulatónak, amerikai tech­nikával és ötletekkel, a mi fogalmaink szerint ször­nyen szegényes művészettel. De mindenesetre tele van, ha hallatlanul drága is. Kívülről — ez az «óriási» trükkök után a leg­újabb trükk — kicsi az egész. Szürke és piros diszítésű, igen csinos házacska. Összesen csak 250 ember fér el benne. Két sor páholya van csak, a földszinten pedig nincsenek padok, kis asztalok körül székek vannak és minden asztal mellett­­— tévedések elkerülése végett — pezsgőhűtő. Kapni sört is, bort is, de nem igen szokás inni, csak pezsgőt. Minden olyan drága, az igaz, hogy nem is illik hozzá olcsóbb ital. Viszont a színpadi mu­tatványok föltétlenül megkívánnak egy kis mellék­bódulatot. Józanabb levegőben nem igen tenne ha­tást ez a művészet. A művészet egyébiránt véges-végig át meg át van szőve evéssel-ivással. Mint­ a drága flórenci brokáton az aranyszál, úgy ütődik át a felvonások közein a fő cél, hogy némi zajban belepezsgőzze magát az ember az éjszakába. A mulatság hét órakor kezdődik, diner-vel. Pont egynegyed kilencre készen kell lenni az evéssel, mert kezdődik a színház. A diner alatt muzsika játszik, a színielő­­adás alatt azonban szigorú műélvezet uralkodik, mert nem kapni ételt. Csak — természetesen — pezsgőt és szivarokat. Tizenegy órakor vége a szín­háznak s a közönség kimehet sétálni a foyerba. Visszajőve­ megint fizetni kell, de csak másfél dol­lárt egy földszinti székért, ami elég kevés ahhoz képest, hogy az első belépés ára harmadfél dol­lár. Ezután kabaré következik, amely éjfél utáni egy óráig tart és amely alatt soupert eszik az ember, megint csak nem pezsgő nélkül. A kiszolgálás és a berendezés tele van «ötle­tekkel». Például, nehogy a műélvezetet zavarja a hiábavaló beszéd és jövés-menés, az asztalon auto­matikus és zajtalan pincérhivógép van. Az ember megnyom egy gombot, erre fölugrik egy kis piros korong, jelezvén, hogy pincét kerestetik. Az asz­talok lapja üvegből van s az üveg alatt vannak igen szép, finom, csipkés asztalterítők, így a te­rítő nem piszkolódik s az asztal mégis tiszta... Nem praktikus, tökéletes, Európa-lefőző ötlet? Az éjjeli szuper-kabaréval is nagyra vannak, mondván: milyen kitűnő dolog az, ha az ember agyonfáradt és az idegeit agyontépette a Trisztán és Izoldában, milyen jó dolog, ha aztán a vacso­rája közben fölfrissül a jó — de még milyen jó! — vicceken... Igen, a Trisztán és Izolde után jó a tingli-scangli, szól az ötletes kulturgankee, el­megy­­a kabaréba, pezsgőzik és világéletében sohase megy a Trisztán és Izoldába. Sem eddis*­ sem ez­után. (*) Opera. Szép estéje volt vasárnap az Opera­háznak, mert figyelemreméltó tehetséggel ismerkedett meg a publikum. Bader Dóra, az Opera ösztöndíjas magánénekesnője mutatkozott be .A pillangókisasz­­szony“ Suzuki szerepében. Szép az alakja, e mellett kitűnően iskolázott, kellemes a hangja és teljes színpadi készültségű a játéka. A címszerepben S­z­o­y­e­r Ilonka nagy hatást keltett kiváló alakítása és gyönyörű éneke. (*) A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. A Nemzeti Szalonban vasárnap délelőtt nyitotta meg Molnár Viktor államtitkár, gróf Zichy János közoktatásügyi miniszter nevében a tavaszi kiállítást. Az államtitkárt az igazgatóság képvisele­tében Déry Béla igazgató fogadta. A kiállítás na­ponként reggel 9-től este 6-ig van nyitva. (*) A német operette-társulat a Vígszínház­ban. Vasárnap nagyon jó előadásban láttuk a német társulattól a »Denevér« régtől ismert kedves mókáit és hallottuk a kedves, felejthetően melódiákat. Külö­nösen J­e­r­i­t­z­a temperamentumos R­o­s­a­l­i­n­­d­á­j­a és Holm Adél finom művészete tetszett, a férfiak közül pedig különösen Marischka. Ma este telt ház előtt megismételték „Az elvált asszony“-t, holnap, kedden pedig a vendégszereplő német tár­sulat előadásában Strauss János „Wiener Blut“ című operettje kerül bemutatóra. (*) Munkácsy síremléke. A kerepesi te­metőben már alapozzák Munkácsy síremlékét, ame­lyet az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat emel a mester pihenő­helye fölé. A síremlék föl­avatása június hó 18-án, vasárnap délelőtt lesz és azon résztvesznek Munkácsy özvegye, József főherceg, a Társulat védője, a kormány, továbbá az országgyűlés két házának, a székesfővárosnak és az összes művészeti, tudományos és irodalmi intézményeknek képviselői. Testületileg lesz jelen a fölavatáson az Országos Magy. Kir. Képzőművé­szeti Főiskola és az Országos Magyar­­Iparművé­szeti Iskola egész ifjúsága. Az ünnepélyen gróf Andrássy Gyula elnök mond bevezető beszédet, majd p­edig Jendrassik Jenő festőművész, a Képző­művészeti Társulat helyettes igazgatója az emléket _________________ leleplezi és fölkéri dr. Bá­rczy István polgármes­tert, hogy azt megőrzés végett a főváros nevében vegye át. (*) Képzőművészeti hírek. "A­ Nemzeti Szalon 48-ik vidéki kiállítását tudvalevőleg Eszé­ken akarta rendezni, amely azonban a horvátok­ magatartása miatt abbamaradt. Mivel a horváti lapok nagy része a Szalon kulturakcióját politikai tendenciával vádolja, a Nemzeti Szalon igazgatá­sán kijelenti, hogy semmi egyéb célja nem volt a kiállítás rendezésével, mint bemutatni a magyar művészetet, másrészt ezen látogatás kapcsán meg­hívni a horvát művészeket Budapesten, a Nemzeti Szalonban rendezendő horvát kiállításra. Egyelőre a Nemzeti Szalon eszéki kiállítását október hónapra halasztották.­­ A M­ű v­é­s­z h­á­z június hó 14-én délután 6 órakor Kristóf­ tér 2. szám alatti helyi­ségében rendkívüli közgyűlést tart.­­ Az Ingyen­­tej­ Egyesület javára június 1—2. és 3-án rendezendő képaukció anyagát képező képek még kedden és szerdán egész napon át díjtalanul tekint­hetők meg a Könyves Kálmán Nagymező­ utcai szalonjában. TUDOMÁNY IRODALOM.­ ­ Az Akadémia összes ülése. A Magyar Tu­dományos Akadémia ma délután Berzeviczy Albert elnöklésével összes ülést tartott, amelyen elsőnek Simonyi Zsigmond rendes tag tartott emlék­beszédet M­i­s­t­e­­­i Ferenc kültag felett. Misteli Ferenc bázeli tanár volt és ismert nyelvfilozófus, aki sok más nyelv között a magyar és finn nyelvvel is foglalkozott. Számos értekezésben tárgyalta a finn­ugor nyelvek szerkezetét. A nyelvfilozófiában Hum­boldt és Stendhal tanítványa volt. Főmunkájának címe: A főbb nyelvtípusok jellemzése. A magyar nyelv és a magyar tudomány iránti érdeklődéséért a Magyar Tudományos Akadémia 1889-ben kültagjává választotta. Utána Császár Elemér levelező tag tartott előadást Bessenyei Györgyről, halálának száz éves fordulója alkalmából. Mindkét előadást nagy figyelemmel hallgatták a jelen voltak. Ezután Hein­rich Gusztáv főtitkár terjesztette elő a folyó ügyeket. Megemlékezett Böhm Károly és Karácsony Imre haláláról. Indítványára kimondta az ülés, hogy a 400 koronás Karácsonyi-jutalmat Shakespeare-munkák lefordítására szánják. Megválasztotta az ülés a Kóczán­­pályázat bírálóiul: Heinrich Gusztávot, Bayer Józsefet, Endrődi Sándort, a nyelvtudományi bizottság tagjaiul Bleyer Jakabot, Schmidt Józsefet, Vikár Bélát, Horger Antalt, Mészöly Gedeont és Schmidt Henriket, a klasszika-filológiai bizottságba Bódis Jusztint, Láng Nándort, Schmidt Józsefet, Förster Aurélt, Vértesi Dezső és Kallós Edét. Néhány jelentéktelenebb ügy letárgyalása után az ülés véget ért. 0 Erzsébet Ü­épalkadémia. Szombaton este tartotta nyolcadik évi rendes közgyűlését az Erzsébet Népakadémia. A közgyűlés jóváhagyta a a zárószámadásokat, megállapította a jövő évi költ­­ségvetést és megejtette a megüresedett igazgató­tagsági helyekre a választásokat. Vasárnap dél­előtt volt az ünnepi közgyűlés a régi műegyetem kerti épületének nagytermében. A közgyűlést He­gedűs István elnök nyitotta meg. Kegyeletes me­legséggel parentálta el báró Bánffy Dezsőt és ta­lálóan jelölte meg azt a helyet, amelyet az elhunyt államférfin a magyar kultúra fejlődésében elfoglal. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Pályi Sándor alelnök mutatta be az évi jelentést. A jelentés meleg szavakkal emlékezik meg a Nép­akadémia előadójának, dr. Halmay M. Sándor­nak elhunytéról s köszönetet mond végül az elő­adóknak és az adományozóknak. A közgyűlés a jelentést és a szombati ülés választásainak ered­ményét tudomásul vette, mire megkezdődött a dr. Dittrich Vilmos rendezte hangverseny, amely­­ben részt vettek Trombitás Gyula, Beregi Oszkár, Soós Margit és Beuss Anna.­­ Emilio Salciari: Az aranymezők ki­rálynője- Hogy milyen széleskörű olvasóközön­séget hódított magának Emilio Salgari, meggyő­zően bizonyította az a részvét, mely néhány hét­előtt a nagy olasz író halála alkalmával, az őszin­teség közvetlenségével nyilatkozott meg az égési művelt világon. Munkái azok közül valók, melyek­­ről azt mondjuk, hogy nem tudjuk kezünkből le­tenni, melyeket úgyszólván egyfolytában kell vé­gig olvasnunk. Ilyen «Az aranymezők királynője» is. A raffináltan érdekes események egy fiatal mér­nök közé szövődnek, aki San­ F­ranciskóban meg­­szeret eg­y leányt, akit azonban az ottani négerei egyike is feleségül szeretne venni. A mérnök: menyi asszonya édesatyjának, egy kiváló bányamérnöknél kiszabadítására indul, akit munkásai sztrájkjuk al­kalmával egyik tárnába zártak el. A mérnököt és menyasszonyát regényes útjukon nemcsak a né­gerek, de az indiánok is üldözik. Egyik érdekfe­szító kaland a másikat követi. Közben az exoti Kedd' „

Next