Világ, 1911. szeptember (2. évfolyam, 207-232. szám)
1911-09-10 / 215. szám
Vasárnap különös büszkeséggel mutatott egy vidámarcú, fiatal, pelyhesállú legénykét. Az öccse az, aki csak most a nyáron jött hazulról Lovicsból. Péter a neve. — Derék, szorgalmas öccse és szereti magyart... — mondta mosolyogva. Péter arrébb állott és melegen elnézett arra, ahol egy kócosfejű, piros, magyaros képű leány gyomlált. Fütyörészett is, alighanem „a kőrösirányt“. A csendességbe belebődültek messziről vontatottan a gyárak tülkei. Dél volt. A Paradicsomban, ahol a jó és olcsó bort mérik, egy gramofon a Palkót, az eres rajkót jászotta. S. L. A női felsőkereskedelmi iskolák 1910-11. tanéve Budapest, szeptember 9. Az 1910/11. tanévben három női felső kereskedelmi iskola működött Magyarország területén: Pozsonyban, Debreczenben és Marosvásárhelyt. Az ország három, egymástól távoleső, kulturáltságban, politikai, társadalmi, faji viszonyok tekintetében teljesen különböző városából egyforma űr érkezik. «Jóleső örömérzettel, a jövőbe vetett teljes bizalommal és reménységgel eltelten» ad hírt mindhárom arról a misszióról, melyet a nőnevelés terén magára vállalt. Voltaképpen azonban csak Marosvásárhely szab. kir. város vállalta ezt a missziót magára, a másik két női felső kereskedelmi iskolát kereskedelmi testület tartja fönn: a pozsonyit a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara, a debreczenit a debreczeni Kereskedő-Társulat. Marosvásárhely tanácsa már 1907-ben nyitotta meg a felső kereskedelmi első osztályát nők számára, mikor a női felső kereskedelmi iskola gondolatai még a minisztériumban is csak mint a jövő sejtelme élte. 1910-ben már 15 leány tett, mint magántanuló, ennél az intézetnél érettségit. Nyilvánossági jogot azonban csak 1910-ben nyert az iskola. Négyévi tapasztalat után, mondja az értesítő,mindinkább megerősödött az a meggyőződésünk, hogy a hős nem nagyobb részének nem tudományos pályákra, hanem sokkal inkább a gyakorlati kereskedelmi pályákra van különös vár termettsége. Hogyha már társadalmi és gazdasági viszonyok rákényszerítik a nőket olyan képesség megszerzésére, hogy segítőtársai lehessenek a férfiaknak, akkor talán elsősorban ajánlható a felső kereskedelmi iskola elvégzése. Általános kultúrérdek is a nők továbbképzését teszi szükségessé, a társadalom közérdeke pedig nem nélkülözheti a nők munkaerejét. Erre a meggyőződésre jutottak négy év tapasztalata alapján olyan iskolában, melyben a tanítás munkáját komoly kultúrfeladatnak tekintik akkor is, ha leányokról van szó. Ez az iskola tett az 1910/11. tanévben érdekes úttörő kísérletet a koedukáció terén, mely kísérlet fényes eredménynyel járt. Mivel a régi tanácsházban, ahová a leányiskola két alsó osztályát helyezték, több hely nem volt, az iskola új épülete pedig még nem volt készen, az iskolafentartó és a fölöttes hatóságok beleegyezésével a felső osztályos leánynövendékeket a fiukkal együtt tanították. «Nincs okunk panaszkodni az intézmény ellen, — mondja az igazgató, — s a felsőosztály fiú növendékeinek érett és lovagias felfogására vall, hogy a tisztes kollegialitás ellen sohasem vétettek, sőt annál buzgóbban igyekeztek munkájukat végezni; világosan bizonyít emellett az osztályvizsgálati statisztika, amely szerint 27 tanuló közül csak egy bukott, az is csak javítóra. E jó eredmény dacára azonban mérsékelni kell magunkat modern, haladó törekvésünkben, mert a törvény keze fogva tart; ez az oka annak, hogy új palotánkban a leányiskolát külön kell választanunk a fiúiskolától.» Elég kár, mert noha már annyi sikeres kísérlet bizonyította, hogy fiuknak és leányoknak komoly munkában való együttműködése mindkét féle csak jó hatással van, a «törvény», úgy látszik, mégis azt kívánja, hogy fiuk meg lányok csak tánciskolában meg a kerítés mögött találkozzanak. Ltu ban második volt a pozsonyi felső kereskedelmi iskola. Ezt 1909-ben alapította a pozsonyi keresk. és iparkamara, mint a fiuiskolával szorosan összefüggő, de külön épületben elhelyezett fiókintézetet. 1910—11-ben már két osztálya volt. A debreczeni keresk. tanintézet mellett már 12 éve van női keresk. tanfolyam. 1909—10-ben megnyílt a női felső keresk. iskola első osztálya, s 1910. szeptember 25-én nyitották meg hivatalosam a már két osztálylyal bíró iskolát. «Sajnálattal» Ugyan, — miként ez a megnyitó beszédben olvasható, — de hát arról, hogy szükségessé vált, a mamák tehetnek, akik nem tanítják meg leányaikat jól főzni; már pedig «a férfiak tartós vonzalmát, la gyomor igényeit kielégítő jó konyha biztosítja.» így aztán a kisasszonyok hoppon maradnak, tanítónők, orvosnők vagy egyéb vénkisasszonyok lesznek. Azok pedig,akik határozott hajlammal nem bírnak, azok a közgazdasági életre nevelő keresk.iskolában találják fel a boldogulás Útját». Ez nem nagyon hizengő ugyan a keresk.iskolára, de szónok rögtön jóvá teszi és megvigasztalja la leányokat s főleg a mamákat azzal, hogy midőn Lipót Szalvátor főherceg, aki, úgy látszik,la nőnevelést ugyanilyen szempontból néz, a bősi női felső kereskedelmi iskola kitűnő igazgatóját, dr. Steindler Olgát megkérdezte, milyen kilátásk van a növendékeknek a férjhezmenésre, az a főherceget megnyugtathatta, hogy sokan már az iskola padijain jegyzik el magukat, mégis csak jó iskola hát a női felső keresk.iskola! Nem mindenki fogja fel azonban így a női felső kereskedelmi iskola célját és a pozsonyi értesítőben pl. ezt olvashatjuk. «Hazánkban évenkint ezrével kerülnek ki a legkülönbözőbbengedélyezett és nem engedélyezett szaktanfolyamokból az olyan leányok, kik általános és szakműveltség híján, állítólag mint teljesen kiképzett gyorsírók és gépírók ellepik az irodákat, ahol bármely elfogadható vagy el nem fogadható bér ellenében felveszik a harcot a létért vagy nem létért. Ne keressük! e jelenség okát egyedül az egyes cégek érthető, bár nem helyeselhető azon törekvésében, hogy az úgyis túlságosan nagy költségek csökkentésére olcsó, bár gyakran selejtes munkaerőkkel igyekszenek megtölteni irodájukat, mint inkább azokban a téves nézetekben, melyek a kereskedelmi szakképzésről még ma is elterjedtek. Gyakran hallhatjuk, hogy a kereskedelmi szakképzettség egyedül a routine megszerzéséből,a kereskedelmi szokások sablonos utánzásából áll és hogy az irodai gyakorlat elsajátítására a legalkalmasabb az éveken át való másolás és örökös ismétlés. Aki tehát a kereskedelmi pályán keresi boldogulását, az lépjen be mielőbb valamely irodába, mint gyakornok. Nem állítjuk, hogy az iskola már magában teljesen pótolja a gyakorlatot, jól tudjuk, hogy még a magasabb fokú kereskedelmi szakiskolából sem kerülnek ki gyakorlott kereskedők. De ha mélyebben bepillantunk a kereskedelmi élet mai bonyolódott szerkezetébe, úgy meggyőződhetünk, hogy kevés más foglalkozás van, mely annyira megkívánná a tudományos elméleti kiképzést, mint éppen a kereskedői foglalkozás. Évszázadok mulasztásait pótolni, leányainknak a szellemi képzettség ama fokát megadni, melyet a gazdasági élet ma minden munkájától méltán elvár, a szakiskolának szép, de nehéz feladata.» Lássuk már most, milyen eredménynyel feleltek meg ezek az iskolák az 1910—11. tanévben feladatuknak, összehasonlítva ugyanegy iskolának, a debreczeninek, fiú- és leánynövendékeit, ez az eredmény: fik Lá nyok Jelesen végzett. . . .. . . 2% 23°/o Nem teleit me ......................... 27 » 17 » Az egyes tantárgyakat tekintve, legtöbb jeles eredmény volt (a hittantól eltekintve): Marosvásárhely Debrecen lányok fiuk leányok Alsó osztály fizika írod munka történet Középső osztály levelezés földrajz jogi ism. Debrecen ^ "pe|y^r" f’ozsony Reiit tanulók száma volt 52 34 63 Jeles eredménynyel végzett 23°/o 21°/o 22°/o Nem felelt meg................ 17 »3 „ 3 „ VILÁG 1911. szeptember 10. 15 Leggyöngébb eredmény pedig: Marosvásárhely Debrecen leányok fiuk leányok Alső osztály mennyiségi. kér. számtan mennyiségi. Középső oszt. kér. számtan kér. számtan kér. számtan Ebből az összehasonlító táblázatból igazán nem tűnik ki, miért kellett például Pozsonyban csak a leányok számára szaporítani a mennyiségtani heti órák számát. Mennyire szükségét érezték aszülők a női felső kereskedelmi iskolának, mutatja az a körülmény, hogy az ország legtávolabb eső vidékeiről küldik gyermekeiket ezekbe az iskolákba. Pozsonyban 22, Marosvásárhelyt 26, Debreczenben 16 más megyebeli leány tanul. Ezekszámára Pozsonyban és Marosvásárhelyt internátus van; utóbbiban évi 600 koronát, előbbiben, melyet pedig a város is segélyez, 1000 koronát fizetnek a bennlakó növendékek. Ezzel a pozsonyi internátussal kapcsolatban kissé groteszk határozatot hozott a kamara: háztartási főzőiskolát rendez be a kereskedelmi szakiskola növendékei számára, ismert hát, amint hallottuk, «a férfiak tartós vonzalmát a gyomor igényeit kielégítő jó konyha biztosítja» és hát nem lehessen tudni! A tanulók előkészültségét illetőleg többnyire a polgári iskolából kerülnek ki, de vannak olyanok is (Debreczenben és Pozsonyban 14), akik falss leányiskolából, sőt tanítónőképzőből jöttek. Nyelvi tudásuk is kielégítő. A pozsonyi és debreczeni statisztika szerint: A nyelvi oktatásra, felsőbb intézkedésre, nagyobb súlyt helyeznek anői felső kereskedelmiben, mint a fiuknál. Forszírozzák azonkívül a levelezést, a gép- és főleg a gyorsírást, annyira hogy Pozsonyban például heti 2 órában minden osztályban kötelezővé tették. Ha ez az intézkedés nem tartalmazza is talán azt a káros tendenciát, hogy a leányokból még a felső kereskedelmiben is főleg segédmunkásokat képezzenek, mindenesetre túlterhelésre visz, így Pozsonyban például már az alsó osztályban heti 36 kötelező óra súlya nehezedik a gyerekleányokra. Érdekes jelenségre mutatnak a statisztikának az vok a szánni, melyek a tanulók szüleinek foglalkozásáról beszélnek. A debreczeni iskola növendékei közül csak 11 kereskedőnek vagy iparosnak gyermeke, míg lateinercsaládból 26 került ki. Pozsonyban 19 63 növendék közül 20 orvosnak, tanárnak, ügyvédnek gyermeke. A szorosan vett tanításon kívül külön előadásokkal (Debreczen), tanulmányi kirándulások rendezésével és az ifjúsági körök irányításával igyekeztek a tanárok növendékeik érdeklődését felkelteni s is szellemi látókörét bővíteni. A pozsonyi iskola három ízben vitte tanítványait helybeli ipartelepek megtekintésére s négynapos kirándulást is rendezett a Tátrába, Kasára, Budapestre. A debreczeni intézet nyolcszor látogatott ipartelepeket s május 25-én 3 napos kirándulást tett Budapestre. Legérdekesebb azonban az a kísérlet, melyet a marosvásárhelyi intézet modern szellemű vezetősége tett, április 7-én 10 napos velencei kirándulásra indult 33 fiú- és 18 leánynövendékével.A fiú- és leánytanulók együttes kirándulása nem okozott semmiféle kellemetlenséget. Inkább az állítható, hogy a leányok jelenléte kedvező hatással volt a fiuk viselkedésére; természetes gyöngédségükkel, kifogástalan viselkedésükkel nemesítőleg, szeliditőleg hatottak a fiuk magatartásira, fellépésére. Egy iskola különben sem tehet különbséget tanulói között, nem tarthat vissza a kirándulástól 18 tanulót csak azért, mert ezek a tanulók véletlenül leányok. Különösen nem teheti ezt egy olyan iskola, mely a jelen tanévben úttörő kísérletet tett egyik felső osztályában a koedukációs tanítással s ez a kísérlet kedvező eredménynyel járt.»9 A sikerült kirándulás célja a felső Adria partvonalának bemutatása volt s útközben haszonnal tekintették meg a budapesti vásárcsarnokot. Pozsony Defreczer csak magyarul beszél 12 39 magyarul és németül 25 10 magyarul és tótul 2 —, több nyelven 24 3