Világ, 1911. november (2. évfolyam, 259-284. szám)

1911-11-11 / 268. szám

22 1911. november II. VILÁC? KIS TÁRCA Az élet öt adománya I. A Az élet reggelén a jó tündér beállított ko­brával $3 így szólt: —­ Ebben adományok vannak. Válas­z ki egyet, többit hagydj. Vigyázz,­­légy óvatos és válassz kosán. Mert az adományok közt csak egy van, amely értékes. Öt adomány volt: a Hit, a Szerelem, a Gaz­dagság, az Élvezetek és a Halál. A fiatal ember mohón nyúlt a kosárba s ezt mondta: ■— Fölösleges sokáig gondolkozni! És az Él­vezetőket­­ választotta. Aztán nyakába vette a világot s élvezte az ifjuság valamennyi kedves élvezetét. De mind, egytől - egyig rövid ideig tartott, csalódással telt, üres és haszontalan volt s kigunyolták őt, mikor búcsút mondtak neki. A fiatal ember, mikor végzett velük, így kiál­tott fel: — Hiába vesztegettem el ezeket az éveket! Oh, ha még egyszer választhatnék, bizony oko­sabban cselekedném ! II. A tündér újra megjelent s igy szólt: — Még négy adomány van. Válassz újra s fontold meg jól! Az idő elmúlik és csak egy ado­mány értékes. A fiatalember sokáig habozott, végre a Sze­relmet választotta és nem látta, hogy könyek gyűlnek a tündér száméba. Sok-sok év múlva, a mi emberünk egy ko­porsó mellett ült busán, lehorgasztott fejjel, egy üres házban. És igy sopánkodott: — Elmentek, egyik a másik után, egyedül hagytak «TMST ilFféRsM az utolsó"rá, akit leg­jobban szerettem. Egyik kétségbeesés jött a má­sik után és minden boldog óráért, amit a sze­relem adott, ezer óra szenvedést fizettem­. Átkoz­lak, oh szerelem, lelkem­­mélyéből. III. — Válassz újba! A tündér jött el megint s ő szólt imigyen: — Az évek most már bizonyosan megtanítot­tak az okosságra. Még három adomány van itt. Csak egyetlen egy fontos: ne feledd el és válassz e szerint. * A mi emberünk sokáig gondolkodott, végül a Hírt választotta. A tündér sóhajtva nézte, aztán eltűnt. Múltak az évek­. A tündér megint ott állt az ember mögött, aki az alkonyat homályában keserű gondolatokba merült. A tündér tudta, mi gyötri őt Ezt gondolta magában: — Nevem betöltötte a világot, minden ajk engem magasztalt. Édes volt ez a tudat, de mily kevés ideig tartott. Csakhamar jött az irigység, aztán a rágalom, majd a gyűlölet végre az ül­dözés, utoljára a csúfolódás és ez volt a vég kez­dete. Legeslegvégül a részvét eltemette a Hirt! Oh! micsoda kin a dicsőség keserűsége és nyo­morúsága! Mikor ragyog, sárral dobálják meg és lenéző sajnálkozással, mikor kialszik.­­ IV. — Válassz még egyszer! — szólalt meg a tündér szolid hangja. •— Még két adomány van itt, nem kell kétségbe esned. Most is csak azt mondom, hogy közülök csak egy értékes s az még mindig itt van. — Oh! mily vak voltam! — kiáltott fel az ember. — A gazdagság, a hatalom! Ezt válasz­­tom! Ha az egyém lesz, akkor érdemes lesz él­nem. Szórni fogom az aranyat, elvakitom vele az egész világot. A csufolkodók és irigyek lábaim elé, a porba vetik magukat s én gyönyörködni fogok abban, hogy meghunyászkodnak előttem. Enyém lesz minden gyönyör, minden fényűzés, a szellem és a test minden kedvtelése. Megvásá­rolok mindent, ami e világ piacain, kapható, az emberek tiszteletét, hódolatát, imádását és meg­alázkodását­. Eddig tudatlan voltam s ügyetlenül választottam; de most már okultam s tudom, mi a legértékesebb ezen a nyomorult világon. ■ , újra elmúlt három esztendő. S az ember le­­soványodva, sápadtan, szomorúan üldögélt egy­ padlásszoba ablakánál. Ruhája rongyos volt, s egy darab száraz kenyeret régiósait. S ajkai e szavakat mormolták: V! — Átkozottak legyenek­ a világ összes adoo­mányai! Valamennyi csalás és bearanyozott hazug­ság. Nem adomány, csak kölcsön. Az Élvezetek, a Szerelem, a Hit, a Gazdagság nem egyebek, mint örök valóságoknak: a Fájdalomnak, a­ Szen­vedésnek, a Szégyennek, a Szegénységnek ideig­lenes álarcai. A tündér igazat mondott: kosarában csak egy értékes adomány volt; az, amelyet én lenéztem, megvetettem. Ehhez képest, oh, mily kik­csinyes és nyomorúságos a többi. Ez szelíd, kedves, jóindulata, örökkétartó álomba sülyeszti a fájdal­­omtól elcsigázott lelket, az üldözött testet, a meg'' gyötört szivet és a megalázott elmét! Hozd ida a kegyes tündér! Fáradt vagyok! Pihenni vágyom! ! V, ! ! ! A tündér eljött, de kosara üres volt. 'Az Utolsó adomány, a Halál, nem­ volt benne..­­ . ; — Odaadtam — mondta —, egy anya" ked­vencének, egy kis gyermeknek, aki tudatlan volt, bízott bennem és kért, hogy válasszak helyette. Ta te nem kértél erre... — Oh, én szerencsétlen! Mi marad most már nekem? — Az, amit még csak meg sem érdemel­tél: a gyalázattal és könyekkel terhes öregség. 3!Ma­rk Twain« KÜLÖNFÉLE 4- Délamerikai aszfalt-tavak. Régóta híresek a délamerikai aszfalt-tavak. Már Colum­bus és Sir Walter Raleigh is használta az ott termő földi szurkot, de csak a múlt század végén láttak hozzá a Trinidadban lévő hatalmas aszfalt-réteg kibányás­zásához. A szurok egy tri­­nidadi tóban van, amely 50 méter mély. Bár a hőmérséklet ott igen magas, a tavon járni lehet . Csak itt-ott fordulnak elő puhább helyek. A tó azonban hullámzik s mihelyt valamelyik hely­ről aszfaltot vesznek, it gyülemlik a helyébe. Az­előtt oly dús volt­­a tó, hogy a tengerbe is át­átfolyt, amiről a­­ tengerben található aszfalt­rétegek is tanúskodnak. Az aszfaltot munkások vájják ki, drótkötélkocsikra teszik, aztán hajóra rakják és Európába szállítják. A szurok sötétbarna és csupa hólyag. Eddig körülbelül egymillió tonna aszfaltot vágtak ki a tóból,­ ami a felszín sülyedését vonta maga után. A szurok minden valószínűség szerint egyszerű földolajból képződött. Venezuelában van még egy ennél is nagyobb aszfalt-tó. Ez a tó két részből áll , kiterjedése 50 hektár, mély­sége egy méter. A tavat növények borítják, fene­kén vastag hamuréteg volt, amely a tó kigyu­lladása után az aszfalt felszínére rakódott le.­­“ A takarékos franciák. Általánosan elterjedt vélemény szerint a francia polgárság túl­­túlnyomórészt könnyelmű és tékozló életmódot foly­tat, holott a valóságban el lehet mondani, hogy alig van még egy nemzet a világon, amelynek polgársága annyira takarékoskodnék és garast ga­rasra annyira egymásra rakna, mint éppen a francia. Minden kispolgárnak és bourgeoisnak meg­van a maga takarékpénztári könyve, amely­­őt aggkorának napjaira járadékkal kecsegteti. A francia közmunkák minisztere a napokban terjesz­tette föl a köztársaság elnökéhez a francia taka­rékpénztárak 1909. évi tevékenységéről szóló je­lentését. Kitűnik ebből a jelentésből, hogy meny­nyire takaréknak a francia nemzet fiai, de ter­mészetesen az is, hogy mily gazdag az az or­szág, ahol a polgárság ily takarékosságra képes. Az említett év végén 8.116.270 takarékpénztári könyvet olvastak össze, konstatáltak­ egyszersmind, hogy az utolsó évben a könyvek száma 167.907 darabbal szaporodott. A könyvekben elhelyezett összeg 3.883.409.863 frankra rúg, tehát csaknem négymilliárdra. Míg a visszafizetések a tőkének mintegy 2,46 százalékát tették, a betétek­­ezzel szemben 3,46 százalékot mutattak. És dacára en­nek a vagyonos állapotnak és gyarapodásnak, Franciaországban mégis nagy drágaság uralkodik. + Ki találta ki a levélbélyeget? A bélyeg feltalálását hibásan tulajdonítják H­­ 11-nek, az angol főpostamesternek, aki állítólag 1840-ben alkalmazta, először a postabélyeget. Mert, elte­kintve más országoktól, Angliában Knight már 1835-ben a postabélyegek mellett volt s 1835-ben a parlamentben tárgyaltak is egy ily irányú javas­latot. Sardinia királyság 1819-ben lebélyegezett ne­gyediveket használt a levelek beburkolására és Stockholmban egy tiszt a városi tanácsnak részlete® terveket nyújtott be már 1827-ben. A levélbélyeg feltalálója minden valószínűség szerint James Chal­mers volt. Hill érdeme csak az, hogy keresztül­vitte és lehetővé tette a használatát. Mihelyt a penny-portót behozták Angliába (1840-ben), a bé­lyegek mindenütt hamarosan elterjedtek. 4. A mintaközség. Marshall indianai kor­mányzó a napokban egy automobil­ kirándulása al­kalmával egy olyan kis faluba vetődött, amely jog­gal mintául szolgálhatna a világ összes községei előtt. Indiana állam Daher megyéjében fekszik fez a falu. Ferdinand township a neve és arról neve­zetes, hogy a lakói még sohasem választottak bírót, mert még sohasem szorultak perlekedésre. Ki­lencvenöt év óta áll fenn Ferdinand towship, de azóta a hosszú idő óta egyetlen lakóját sem kellett letartóztatni semmiféle vétség miatt, pol­gári pereket sem indítottak e­ egymás ellen az em­berek. És mindössze kétszer fordult elő, hogy Fer­dinand towsh­ipi ember az adójával kis időre hátralékban maradt, de mindegyik rögtön megfizette az adóját, mihelyt a neve belekerült a hi­vatalos hirdetésekbe. A község lakói egytől­­egyig jómódú farmerek, akik gondosan ügyel­nek arra, hogy a határukban idegenek se kövesse­nek el semmiféle kihágást. Ha idegen kopogtat fel az ajtójukon, bőven ellátják ennivalóval, de a lakoma után azonnal kikisérik a határig és ott szélnek eresztik. 4" Raleigh! W­alter pipája. London régi­séggyűjtői számára legközelebb megint egy kis szenzáció napja fog felvirradni. Anglia leghíre­sebb pipája, a Raleigh Waltere kerül árvesére. Híres ez a pipa elsősorban azért, mert tulajdo­nosa volt állítólag az, aki a dohányt Angliába behozta. Másodszor pedig Raleigh­ Walter­e volt tudvalevőleg az, aki az Eldorado felkutatására indult, de mint látjuk, hiába. Mikor azonban ké­sőbb saját költségén expedíciót szervezett s azzal Amerika valamelyik zugából kincseket akart haza­hozni urának, I. Jakab királynak, ez a vállal­kozása a tengernyi pénzen­­kívül a fejébe­­ ke­rült És ennél a nem mindennapi alkalomnál sze­rezte nagy hírét itz a pipa, mert sir Walter Raleigh még a vérpadon is ezt szítta és cak akkor nyújtotta át Andrewes püspöknek, amikor már igazán nem tehetett egyebet. Most sok hézen át végül egy régiség-kereskedő tulajdonába­­ke­rült a hires pipa s jelenlegi gazdája árverésre bocsátja. 4­ Képviselők festése a világ um­k­ar­államaiban. Legnagyobb fizetést kapnak a kép­viselők az Egyesült­ Államokban: 7500 dollárt, azaz közel 40 ezer koronát évenként. Utána következik Argentina köztársaság évi 26.500 koronával. Harma­dik helyen Franciaország és Mexikó következik 15 ezer korona fizetéssel, Ausztrália 10.000 koroná­val, nyomban utánuk következik Új-Dél-Wales, Új- Zeeland és Queensland évi 7566; Victoria 6000; Japánország 2500; Nyugat-Ausztrália 5000; Para­guay 4600 korona évi fizetéssel szerepel. Hollan­dia 4180; Belgium 4000; Németország 3720; Svéd­ország 1680 koronát fizet évenkint képviselőjének. Öt állam van, mely ülésszakonkint fizeti képviselőik. Kanada 13.250; Törökország 2400; Görögország 1800; és Bolívia 1000 frankot fizet. Némely állami napidíjat állapított meg a képvi­selők részére: Orosz­ország 26 frank 67 centimes; Románia 25 frank és Ausztria 25 korona napidíjat juttat nekik, míg Svájc és Bulgária 20; Poroszország 18; Norvégia 17; Finnország 15 és Szászország 15 koronával szerepel a kimutatásban. Ebben a kimutatásban Ma­gyarország 6100 korona évi fizetéssel szerepel. Szombati­­ Üzlet átkSHSzScSiLése miatt . iti bőröndök és finom bőráruk­­ a legmérsékeltebb áron árusitlatnak­­ ki. — Kizárólag­ el­őrésgt áruk­­ PAPISK JÓZSEF­­. cs. és ki­r. u­dv. u szá.l­ it'6, bőrönd- éa r bőráru try­árló', B­udapest, Vill. Kér. I Rákóczi­ ut. 15. Telefon 05—09.

Next