Világ, 1912. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-06 / 5. szám

T&tom'b'a'i TUDOMÁNY IRODALOM J 0 Ady Endre: L­j versek. Ady Endre az «Új versek» megjelenésével kezdte meg annak az útnak a vágását, amelybe azóta az egész mo­dern magyar irodalom diadalmasan hatolt be. Az «Új versek» volt az utolsó évtizedek legerősebb, legemlékezetesebb és legmaradandóbb szenzációja. Forradalmi és megváltó cselekedetté vált ez a kis verses­könyv, mert nyomában bátrabban mert meg­szólalni a tudomány, a művészet, még a politika is.. Mintha e versek hatása alatt bilincsek oldód­tak volna meg: a tudomány egyszerre merészebben mert kutatni, a művészet merészebben mert ke­resni s a politika merészebben mert követelni. Ma­gyarország uj korszakát nyitották meg ezek az «Uj versek» és Ady Endre neve azóta zászló és forra­dalmi induló lett. Sokat és nagyszerüket irt azóta Ady Endre, de az «Uj versek» még az ő súlyos könyvei között is külön stácziót jelentenek: a nagy­­szerű indulást, a forradalmi fellépést, a hódító fel­tűnést. S hogy ez az első jelentős könyve milyen páratlan népszerűségre jutott, azt legjobban iga­zolja az «Új versek» most megjelent harmadik ki­adása. A Pallas irodalmi ,és nyomdai részvénytár­saság Ady Endrének ezt a legjelentősebb könyvét gyönyörű kiállításban adta ki. A könyv ára 4 ko­rona s kapható úgy a kiadó Pallas részvénytársa­ságnál (V., Honvéd­ utca 10.), valamint minden könyvkereskedésben. 1­0 A Petőfi-Társaság Bulyovssky-pályá­zata. A Petőfi-Társaság a Bulyovszky-pályázatra beérkezett pályaművek felett ma délután döntött Szávay Gyula, dr. Koroda Pál, dr. Lampérth Géza bíráló­ bizottsági tagok és Itéry Gyula tit­kár a díjat a «Pannóniai légió dala» című és «Én az avart jártam» jeligéjű költemény szerzőjének adta ki. A szerző nevét rejtő zárt levél, felbontat­ván, kitűnt, hogy a költemény szerzője: Juhász Gyula, a kiváló költő, aki tanár Szakolczán. Di­cséretre méltatták a bírálók a «Bölcsődal», «Vanita­­tum vanitas», «A bor» és a «Lili kisasszony» című költeményeket. Említésre méltók még: «Március­ban», «Arábia bölcse», «In memóriám» és «Lantos ének» című költemény. A bíráló­ bizottság jelenté­sét Szávay Gyula, a társaság holnapi nagygyűlé­sén olvassa fel. () Berzé­vicsy Albert válogatott be­szédei. A magyar szónoklat s hagyományainak egyik képviselője és továbbfejlesztője, Berze­­vi­czy Albert. Szónoklatai, mint irodalmi mű­vek, a forma szempontjából a legkiválóbbak közé tartoznak. Beszédéből most szép gyűjteményt vá­logatott össze Beöthy Zsolt, R­a­d­ó Antal vál­lalata, a «Magyar Könyvtár» számára. A minden­képpen értékes gyűjteményt a Lampel R. (Wo­­dianer F. és fiai) cég adta ki, ára 60 fillér. () Pierre Loti egyptomi képei. A Kelet tarka világának a mai irodalomban legnagyobb hatású és legművészibb festője, a legkiválóbb fran­cia írók egyike, Pierre Loti, öt rendkívül meg­ragadó szépségű egyptomi képét lefordította Balla Ignác Radó Antal népszerű vállalata, a «Magyar Könyvtár» számára. Rendkívül gazdag, színes ké­pek, valósággal megelevenítik az olvasó szeme előtt Philaet, Luxort, a Sphynx rejtelmeit, Egyp­­tom népét. A füzet a Lampel R. (Wodianer F. és fia) cég kiadásában jelent meg; ára 30 fillér.­­ A «Szabadgondolat» januári kettős száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Po­gány József: A meg nem született Jézus. — Fa­zekas Sándor: A kereszténység keletkezése. Ti­má­r Miklós: Élt-e Jézus? — Bá­r­d Imre: Keresz­tény ünnepek és szimbólumok.. — Kőhalmi Bála: Alapított-e Krisztus egyházat? — Strick­erné- Polányi L. dr.: Karácsonyi beszélgetés. — (a.): Az egyházi vagyon Magyarországon. — Czóbel Ernő: Pápai kizsákmányolás a középkori Magyar­­országon. — Varga Jenő: A keresztényszocializ­mus. Munkásmozgalom. (Kispil Mihály: Ausztria. Szöur: Svájc.) — Szegő Henrik: Újabb koz­mikus elméletek. —­ Jacque Loeb: Az átörök­lésről. Az élet. (Dr. Schmidt Béla könyve.) — Ormos Ede: Körkérdés a választójogról. — (n.): Az «Az Újság» Cenci Nénije. Egyházi kisbérle­tek. Motu proprio. Lelkigyakorlatok a hadsereg­ben. Tisza ismét tudományos cikket ir. Uj egye­temek. A «Magyar Figyelő.» Tisza gróf, az enfant terrible. — Dr. Várad­i Zsigmond: Adalékok a választójog reformjához. (Rácz Gyula.) — Bos­­nyák Béla: Oros község társadalmi és gazdasági­ rajza. (sz.) A Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesülete. — Martinovics-Kör. — Bacsányi-Kör. — Ferrer-Kör. — Szabadgondolkozás Aradi Egye­sülete. — Galilei-Kör. — A «Szabadgondolat» elő­fizetési ára egész évre 4 korona, félévre 2 ko­rona, egyes szám ára 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Nagymező­ utca 37—39. Mutatvány­­számot kívánatra díjtalanul küld a kiadóhivatal.­­ «A szerelem gyermeke.» Henry Ba­taille nagysikerű színműve, mely a Nemzeti Színház idei szezonjának legnagyobb tetszéssel fo­gadott újdonsága, most jelent meg könyvalakban a Fővárosi Színházak Műsora című kedvelt népszerű vállalatban. A drámai erőben gazdag cselekvényű darabot legkitűnőbb műfordítónk egyike, A fa­ra­n­y­i Emil fordította művészi magyarsággal és az őt jellemző lelkiismeretes gonddal. A füzet a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) cég kiadásában jelent meg; ára 1 korona 20 fillér. VILÁG 1912. január 6. 1i f Gyáros — fizetésjavítás a Közútinál. Mikor a főváros a Városi Villamos Vasúttársaság főrész­vényese lett, első dolga volt a Városi Villamos Vasút igazgatóságának, hogy megjavította a ka­lauzok és kocsivezetők fizetését. Mint halljuk, most, igen helyesen, a Közúti Vaspályatársaság igazga­tósága is követni akarja a jóravaló példát és egy félmillió koronát szánt az alkalmazottak fizetés­­rendezésére.­­ Orvosi kinevezés. A főpolgármester a dunabalparti közkórházakhoz dr. Pollák Zsigmondot, és dr. Klein Alfrédet segédorvosokká nevezte ki.­­ Soffőr-iskola. Lesz soffőr-iskola is. Az új iskola felállítása dolgában a főváros és a bel­ügyminisztérium között már hónapok óta folynak a tárgyalások. A tárgyalások vége természetesen az lesz, hogy az iskolák száma megszaporodik egy új iskolával. Már most csak arra vagyunk kiván­csiak, hogy ha lesz iskolájuk a sof­őröknek is, kevesebb lesz-e akkor az automobil-elgázolás?!­­ Hirdetés a farácsokon. A hirdetési sza­bályrendelet végrehajtása során az a terv merült fel, hogy az utcákon lévő fák rácsozatára hirde­tésekkel el­látott­ burkolatokat alkalmazzanak. A tanács ehhez a tervhez még a múlt év őszén elv­ben hozzá is járult, mielőtt azonban véglegesen ha­tározott volna, az ügyet a törvény értelmében, minthogy közterületek használatáról van szó, át­tette a közmunkák tanácsához. A közmunkák tanácsa értesítette a fővárost, hogy a tervhez hozzájárul, de kikötötte, hogy a hirdetések céljaira kijelölt útvonalakat neki előzetesen jelentsék be. A tanács most elrendelte, hogy a hirdetési vállalat igazga­tósága állítsa össze azoknak az utcáknak a név­sorát, ahol ily hirdetéseket alkalmazni akar. Ha ez meglesz, mi sem áll útjában annak, hogy ez a hatásos hirdetési mód, amely iránt a főváros keres­kedő­világában máris nagy érdeklődés mutatkozik, nemsokára alkalmazást nyerjen.­­ A vágóhidak múltévi forgalma. A budapesti marhaközvágóhídon a múlt esztendőben levágtak 84.486 szarvasmarhát, 106.065 borjút és 34.261 aprómarhát. Az előző 1910-ik évben a for­galom a következő volt: 101.570 szarvasmarha, 140.870 borjú és 41.702 aprómarha, míg az 1909. esztendőben 103.514 szarvasmarhát, 172.232 bor­jút és 42.113 aprómarhát vágtak le. Ezek a szá­mok a vágások nagy hanyatlásáról tesznek tanúsá­got. A szarvasmarhavágás csökkent 1909-ről 1910-re 18%-kal, ugyanannyival csökkent a borjú­­vágások száma, míg az aprómarhavágás 0,9°/o-kal keveslebedett. 1911-ben a marhavágás az előző év­hez képest 17.084 darabbal, a borjúvágás 34.805 darabbal, az aprómarhavágás 7441 darabbal fo­gyott. Százalékban kifejezve a csökkenés 1911-ben a marhavágásnál 16.8, a borjúvágásnál 24.7 és az aprómarhavágásnál 17.8°/‹‹. — A sertésközvágó­­hídon 1911-ben levágtak összesen 328.290 sertést, 14.221-gyel kevesebbet, mint az előző évben. A csökkenés valamivel több, mint 4%. A vágott álla­tok között a nehezebb sertés mutatja a legnagyobb visszaesést. — A budapesti vágómarha- és sertés­­konsumvásár forgalma 1911-ben. A buda­pesti vágómarhavásárra a múlt évben felhoztak 125.620 szarvasmarhát, 79.914 borjut és 52.706 aprómarhát. A múlt évi felhajtáshoz képest a csök­kenés kitett 14.449 szarvasmarhát (10.1°/o-ot), 36.942 bor­jut (32.3°/o-ot) és 3390 aprómarhát (6%-ot). A budapesti sertéskonzumvásáron 1911-ben a kínálat mindössze 327.840 darab volt, míg az előző évben 338.540 darabra rúgott. A csökkenés 1910-hez képest 10.700 darab, több, mint három százalék. NYILT-TER (E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.)­­ MiiiwMm| ÄÄÄflL* ifj. Weisz Vilmosnál Till., Népszinház­ utca 42. szám. Telefon :65—12. KÖZOKTATÁS Néptanítók Lapja Feltámadt a «Néptanítók Lapja». Tudvalevőleg gróf Apponyi Albert miniszter korában, ami­kor a koalíciós kormány exlexbe került, beszün­tette a «Néptanítók Lapjá»-t s amikor a lap az­után feltámadt, akkor is egyszerű kultuszminisz­ter rendelettár volt, így volt két esztendeig. Most gróf Zichy János feltámasztja igazi tanügyi lap­ként. Ő maga jelenti ezt be a lap­ élén, a la­p programmját a következőkben adván: A népoktatásügy és a tanítóképzés fejlődése folytán változott viszonyoknak megfelelően szük­ségessé vált, hogy oly hivatalos orgánum legyen e lap, mely a közoktatásügy kormányának módot nyújtson arra, hogy a tanítók önképzésére és ön­­tevékenységére irányító befolyást gyakoroljon s a­ tanítóságnak betekintést engedjen a fontosabb ha­zai és külföldi elvi jelentőségű népoktatás ügyi tör­vényekbe­­és rendelkezésekbe, a nevelés és okta­tás terén tapasztalható haladás jelentős mozzana­taiba és így a hazai tanítói kar látókörét széles­­bítse. Kívánatos másfelől az, hogy az érdekelt és szakképzett pedagógusoknak, az egyházi, közigaz­gatási, közgazdasági és társadalmi tényezőknek egy hivatalos orgánum révén is megadassák a lehető­ség arra, hogy pedagógiai, methodikai, pszicho­lógiai vagy didaktikai téren kialakult nézeteikkel ezt a célt szolgálhassák, végül, hogy mód nyúj­tás sók arra, hogy­ a törvények végrehajtása ered­ményeinek és a tanítóegyesületek tevékenységének ismertetésével, az ország tanításügyi közvéle­ménye egészséges irányba kialakulhasson. Magam részéről a népoktatás és nevelés ügyének kellő színvonalra emelésével párhuzamosan arra törek­szem, hogy a tanu­lóságnak idealizmustól áthatott nemes hivatásával és társadalmi helyzetével össz­hangban levő igényeit is az állami tisztviselőké­vel analóg elvek szerint, tőlem telhetőleg méltá­nyosan kielégítsem. Kétségtelen azonban, hogy a tanítóság értelmi és műveltségi színvonala, egyik számottevő tényező kell, hogy legyen az igények kielégítésének mérve tekintetében. A miniszter cikkén kívül is akad a lapban ér­dekesség. «Nagy koncepció» címen van benne egy cikk, amely nagyon hangsúlyosan és többször is emlegeti az «egységes és nemzeti népok­­tatás» megteremtését. Fontos és nagyjelentőségű ez az ígéret és mi számon tartjuk és számon kérjük majd. Nem érdektelen Jan­csó Benedek cikkének a következő passzusa sem: «Miért dolgozzék esetleg teljesen igyen is a szegény tanító? — Azért, hogy közelebb jöj­jön az az idő, amelyben a tanító mun­káját a társadalom meg akarja és meg is tudja fizetni. A tanító munkáját csak egy művelt és vagyonos társadalom tudja és akarja érdeme szerint megfizetni. A magyar társadalom a magyar tanító munkáj­át érdeme szerint azért nem tudja vagy nem akarja megfizetni, mert nyu­gateurópai értelemben véve szegény és nem eléggé műveit. A tanító munkája segíti elő az iskolában és az iskolán kívül azt a processzust, amely las­sanként a magyar társadalmat is átalakítja nyu­gateurópai értelemben vett művelt társadalommá és miután a tudomány hatalom, a műveltség pe­dig szabadság, egyszersmind szabad demokratikus és gazdag társadalommá, mely a tanítót megbe­csüli és munkáját érdeme szerint meg is tudja fizetni.» Jancsó Benedek neve és múltja garancia arra, hogy ez nem beugrató kísérlet. A gondolat pe­dig érdekes megnyilatkozása egy a tanító mun­káját megbecsülő és e munka nemzeti fontossá­gát belátó férfiúnak. Ha Jancsó Benedekek in­téznék a magyar kultúra ügyét, ez a kérdés fel nem merült volna. A lap pedig, a «Néptanítók Lapja»,­ úgy lát­­j­­uk, ígéret. Várjuk a beváltását

Next