Világ, 1912. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-19 / 16. szám

12 1912. januári 19. VILÁG :—■. A pesti utca. Bizonyos számú napok óta, egy ősi hercegség ifjú sarja sétál az utcán, kardját hegyesen csörteti, a neve Karneval. Lépe­ge­téséből, lány- és asszonyszédítő mosolyából persze nem látni semmit, csak fényesre csiszolt kocsi­kat a nagy hotelek kapuja előtt, amelyekből csip­késen,­ parfümösen, virággal és fehér keztyűvel fölszerelten szállnak ki ifjú nők, akiknek sorsuk és hivatásuk,­ hogy láncoljanak s körüludvarol­ Sák őt, a vénülni sehogy se akaró herceget Se­lyem, sóhaj, szerelem s ruha-számlák keringenek a levegőben. Farsang van De csak zárt ajtók mögött, nagy csillárok alatt Az utca tovább siet megszokott uniformisában, nincs egy szín, jel, hang, ami a kalendáriumot igazolná, az utcán nem jár Pierott, vagy ha igen, kocsi mélyében ül s lehúzza a függönyt Ez azonban így van, szinte kivétel nélkül, a nagy és újjá alakult metropolisok munkától feszülő, élénk és lüktető erein. A far­sangnak utcára is kivetődő színeivel ma csak kisebb városokban találkozni, a nagy, milliós centrumokból száműzi őket egyrészt az élet kény­­szerűségeitől jobban korbácsolt tömegélet Más­részt maga a város új arca, a boulevárdok s kör­utak hömpölygő nyilvánossága, ötemeletes házak­­kel teletűzdelt vonala. Régi városalakulásra mutató helyeken, ahol nagyok az árnyékok, zeg-zugos bu­­jósdit játszó utcák csupa hirtelen megtörések, ahol romantika sétál karcsú csizmában, ott Pierott, a lisztes arcú éjféli gavallér, az álarcos lovag, otthon van. Kisebb a régi olasz, német, francia városokat szemlélgető idegennek ma is feltűnik, például Münchenben, a «Karlsthor» gót ive alatt, ahol ilyenkor, a hét minden második napján, hangos s álarcos hölgyek és urak suhannak, könnyű csó­kokat váltva, a belső München barna házainak ár­nyékaiban. Itt a «redoute» az álarcos, maskarás, bár csak az, igazi hál, valami súlyos, zsíros, nehéz­kes s mégis kedves, bájos temperamentum len­dül ki belőle. Ez még a meleg olasz vidékről felfelé húzódott barokk műveltség szokása, tra­díciója, itt maradt visszhangja, de hol vannak ma már ily álarc alatt tobzódó vigadások. Pesten, Bécsben, Berlinben, sőt Párisban is? Igazán csak olasz földön, levegőben s házak közt, ahol a fe­­■ kete álarc joga majdnem törvényileg kodifikálva van, ahol emlékszem, egy barátom, erkölcsükre igen éber s előkelő olasz lányok szabadon szaladgáló alakját ismerte föl az álarc alatt, de jaj annak, mondta, akinek eszébe jutna az utcán, a sötét szemet s finom profilt takaró maszkot föllebben­­teni. Ellenben próbáljon valaki így, a szent mas­kara jegyében végig táncolni az Andrássy-úton, vagy a berlini Friedrich­­­strassén. Csak próbál­jon. Megállna a forgalom, előjönne a rendőr, ki­nyílnának az ablakok, s nincs oly agg és ifjú, aki ne vetődne utána, hajrá - kiáltással s a mesebeli szatirok gesztusával. Eltekintve ettől, bizonyos, hogy Pierett és Pierett a széles, nyílt utak rohanó tengelyében anachronizmus. Nem szólva most arról, ami már finomabb kultúra, tradíció, kialakult vá­rosi tudat, a kedély, az ízlés, a temperamentum közössége és nobilitása. Ami például Párisban, farsang végén, három napon át millió embert hempelget meg a boulevardokon, carmangole-szerű dalokkal s szaturnáliákra emlékeztető kiáltásokkal csatázva. Amit az oly hamar növekedett városban, mint Pest, vagy Berlin, nem lehet könnyen kite­remteni, ami érthető, ha a pesti farsang alól hiányzik, amely kissé savanyú, erőltetett, minden­ről való megfeledkezése nagyon is józan, olyan, mint a pesti Szilveszter-éj. —­ Tea-azalon a Párisi Nagy Áruház Lotz­­termében. Mindennap délután Vs5-től S-ig Koczé Antal hangversenyez. — Botrány a belga kamarában. Brüsszelből jelentik. A képviselőhöz mai ülé­sen nagy botrány történt­. A drágasági kér­dés tárgyalása során V­a­rn­a­s­s­e klerikális képviselő azzal rágalmazta meg a szocialistá­kat, hogy kiszipolyozzák a népet és mandá­tumukat üzérkedésre használják föl. V­a­n­d­e­r­­velde erre ököllel ment neki és meg akarta pofozni. A képviselők közbevetették magukat és így elkerülték a verekedést. Szo­cialisták és klerikálisok között azonban dula­kodás fejlődött ki. Az elnök ezalatt a gyűlést hirtelen bezárta és így véget vetett az izgal­mas jelenetnek. A mentelmi bizottság azon­nal összeült és Vand­er­veidét egyheti kizárásra ítélte és erre az időre felfüggesztette napidiját is. — Kéményseprők sztrájkja. K a­s s ar­ról jelentik: A városban valamennyi kémény­­seprő-segéd beszüntette a munkát. Mint­hogy az egyezkedési tárgyalások nem vezettek­­eredményre, a város rendőrfőkapitánya felszólítást intézett a kéményseprő-mesterekhez, hogy ameny­­nyiben három nap leforgása alatt nem cserélnék ki a személyzetet, kénytelen lenne az iparenge­délyt valamennyiüktől megvonni. — Házasság: Grossmann Aladár elje­gyezte Budaspitz Szidikét Budapestről. (Min­den külön értesítés helyett). Krausze Gyula házasságot kötött Reis­­s­i­g Irénnel. — Mese 32.000 koronáról. A múlt héten megírtuk, hogy G­r­ü­n­f­e­l­d József bács­­topolyai tollkereskedő jelentkezett a budapesti rendőrségen, ahol elmondotta, hogy egy görbe éjszakán elloptak tőle 32.000 koronát. Azóta sok gyanú merült föl Grünfeld ellen, akit Topolyán a rendőrség­­őrizet alá helyezett. Az egész eset­ről most a következő részleteket jelentik Topo­lyáról: A bad­­r­ó­­ti rendőrség a múlt hét szer­dáján G­r­ü­n­f­e­l­d kíséretében bejárta azokat az éjjeli mulatóhelyeket, ahol Grünfeld az előző éj­szakát töltötte; házkutatást tartott a leánynál is, de a pénznek sehol sem akadt nyomára. A detek­tívek megkérték, hogy jöjjön föl másnap délelőtt a rendőrségre. Grünfeld azonban sem másnap, sem harmadnap nem jelentkezett. Budapesten lakó, test­vére szerint félt a rendőrség vexaturájától és ezért­ elutazott Budapestről. Szombaton este a sza­badkai pályaudvaron felismerték a rendőrök, bár ekkor már levágatta szakádát és bajuszát. A rend­őrségre idézték, kihallgatták, de Grünfeld még mindig megmaradt amellett, hogy pénzét ellopták. A hatóságok azonban most már azzal gyanúsították, hogy az egész éjszakai mese koholt és kutatni kezdtek Grünfeld vagyoni viszonyai után. Vasár­nap megérkezett Grünfeld Topolcára, ahol a jár­­ásbíróságnál lévő vizsgálóbíró indította meg ügyé­ben az eljárást A topolyai Általános Taka­rékpénztár hitelezési csalás címén feljelen­tést tett Grünfeld ellen. Több váltója van Grün­­feldnek a takarékpénztárnál és az intézet arról is értesült, hogy Grünfeld apja, aki szintén sze­repel ezeken a váltókon, az állítólagos lo­pással egyidejűleg átíratta birtokait vejére. A topolyai járásbíróság el­rendelte a bűnügyi zárlatot Grünf­eld vagyonára. Árukban és ingatlanokban körül­belül 60.000 korona vagyona lehet Grünfeldnek. A szabadkai központi vizsgálóbiró ma délután ér­kezik Topolyára, hogy Grünfeldet és annak apját kihallgassa. Ugyancsak Topolyára érkeznek azok a budapesti detektívek is, akik az állítólagos lopás ügyében kutattak. — Elitélt hr dat gy. K r a k ó b ó ! jelen tik nekünk: A törvényszék ma ítélkezett Jakub­kow nyugdíjazott hadnagy ügy­b­en. A had­ügy annak idején, mint ismeretes, Zr­o­c­z­o­v­­b­a­n, egy kávéházi összeszólalkozás al­kalm­ával dr. Od­a ügyvédjelöltet kardjával halálra vagdalta. A had­nagyot háromévi börtönre is kélték. — Ezer korona Koósa Andrásnak. Ismeretes, hogy Békéscsaba köz­ég le utóbbi köz­gyűlésén előterjesztést tettek, hogy Kvasz An­drás aviatikusnak, aki Békéscsabán született és aki az aviatika terén szép eredményeket ért el, segélyt adjanak. Akkor a közgyűlés többsége a segélyt­­ megtagadta. Ma azonban, mint Béké­ssabárói jelent­­­tik, a község közgyűlésén Kvasz Andrásnak ezer, 1 koronát szavaztak meg,­­H — Skarlát-szérum. Frankfurtból jelentik: Reiss és Jungmann ottani orvosok a frank­furti orvosegyesületben a napokban előadást tar­tottak a skarlátnak szérummal való kezeléséről, amivel már régebb idő óta kísérleteznek. A széru­mot, amit a kísérleteknél használtak, gyógyuló­félben levő betegek véréből készítették és al­kalmazásánál rendesen két-három különböző beteg­től eredő szérumot összekevertek és egyéb óvó­­intézkedésekkel is éltek. A szérumot a véredé­nyekbe vezették be, még­pedig gyermekeknél 50 köbcentimétert, felnőtteknél 1000­ köbcentimétert A kísérletekhez csakis olyan betegeket választot­tak ki, akiknél már minden más szer sikertelennek­ bizonyult és akik már határozott életveszedelemben forogtak. Az utóbbi időben tizenkét beteget kezel­tek ezzel a szérummal és ezek közül tíz a szérum­­beoltás után néhány órával határozottan javult Azokban az esetekben, amikor a skarláthoz kom­plikációk is járultak, a javulás lassabban haladt előre, sőt két esetben egyáltalán nem használt a sz­érumkezelés. A szérum tehát kizárólag­­skarlát esetében csaknem abszolút biztosan hat, kompliká­­ciók esetén azonban nem jár mindig eredménynyel, — ami természetes is, mert a komplikációk más fertőzéstől szoktak eredni, mint maga a skarlát­betegség.­­— A takarékos kanonok. Pécsről jelentik: A napokban előrehaladott korban meg­halt S­p­­­e­s­s János kanonok, a városnak minden­kitől ismert , tipikus alakja. Ő volt az, aki a nyolcvanas évek elején, amikor még paksi plé­bános volt, húsvéti zarándoklatot rendezett Ka­locsára. Az ájtatos bucsusokkal tutajokon akart átkelni a Dunán. Mikor aztán a gyenge jármű a nagy teherrel a folyam közepén járt, felbillent és százhúsz tolnai férfi, asszony, gye­rek a Dunába veszett. A plébános, törekedmagtár­ral megmenekült, előrehaladt egészen a ka­nonok­ stádiumig és a szentéletű férfiú jól gaz­dálkodott, mert, mint halála u­tán kiderült, n­é­gy­­százezer koronányi vagyont hagyott hátra. Tegnap leltározták a­-Hagyatékot és ez al­kalommal érdekes leletre bukkantak. A kanonok egy karosszékének rejtekéből előkerült egy vas­kazetta, amely harminckétezer koro­nát rejtett aranyban és papírpénzben. Találtak azonkívül az elhunyt egyik porköpe­­nyének a zsebében is négy darab ez­rest Vagyonának kétharmad részét egyébként Spiess János a pécsi püspökre hagyta, Hogy te­gyen vele, amit akar. A többi a rokonságé. — A tűzoltóság uj beosztása. A hi­vatásos tűzoltóság új beosztása elkészült és ezzel egyidejűleg a székesfővárosi hivatásos tűzoltóság tisztikarának címzéséből a «segéd» szót­­végképp törölték. Az új címek szerint van egy főparancs­nok: Scerbovszky Szaniszló, egy parancsnok: J­a­n­­­c­s­e­k Andor, két főtiszt: Breuer Szilárd és Markusovszky Béla, két tiszt: Br­ásnek Hugó és K­á­ll­a­y Imre, három próbaszolgálatra beosztott aspiráns: Dittrich József gépészmér­nök, id. Tenzdale Ottó fogalmazó és Ausch Róbert aktív hadnagy, egy iktató-kiadó-kezelőtiszt: Mészáros János és egy testületi orvos: idr. Balogh Dezső. A csapat létszámához pedig 39 őrmester, 6 gépész, 31 csővezető, 33 helyettes csővezető, 234 köztűzoltó és 53 kocsis tartozik. A budapesti hivatásos tűzoltóság összléts­zám­a e szerint a színházak, országház, stb. helyekre ál­landóan kivezényeltekkel együtt 451 főnyi. — A bécsi nuncius haldoklik. Bécsből jelentik: Alessandro Bavona pápai nuncius álla­pota ma még rosszabbra fordult. Minden pilla­natban várják a katasztrófa bekövetkezését. A nuncius elvesztette eszméletét és agonizál. — A szerelmes legény boszuja. Makóról jelentik: Kunigo­tán Miklós Mihály tizennégy­­éves leányába beleszeretett Zsíros Menyhért fiatal legény. A leány édesapja ezért kitiltotta házából a legényt, akit ez annyira elkeserített, hogy vasvillával betört a leányos házba és Miklóst fejbesssarta. A megtámadott ember revolvert raga­dott és keresztüllőtte a támadó karját A fejbe­­szúrt ember ezután összeesett és halálos sebesü­lésével a kórházig szállították. A merénylő legényt letartóztatták. Bevallotta, hogy az egész családot ki akarta irtani Pentafe

Next