Világ, 1912. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-14 / 12. szám

22 1912. január 14. VILA <5 jegyek árának emelése elkerülhetetlen volna, kérje fel a törvényhatósági bizottság a kereskedelemügyi kormányt, hogy ez az emelés olyan kulcs szerint történjék, hogy az Államvasutak bevétele emel­kedjék, de az utasok száma ne csökkenjen. — A szemét körül. Egyik fővárosi napilap gróf Károlyi Lászlónak a szemétkordás ügyé­ben hozott közgyűlési határozat ellen beadott fö­­lebbezéséhez reflekciókat fűz, amelyekre nézve a való tényállásnak megfelelően a következő fölvilá­­gosiításokat kaptuk: _ Az a kijelentés, mintha a főváros a rendelke­zésére álló öt év alatt mit sem tett volna a szemét­kérdés rendezése érdekében, nem állhat meg, mert köztudomású, hogy éppen , külföldön tett hosszas ta­nulmányok után jutott a főváros arra a meggyő­ződésre, hogy a szemétégetés ügye­ még mindig nincsen abban a stádiumban, hogy arra a főváros nyugodt lélekkel rátérhetne. Sőt illet­k­zőleg, ha ezt tenné, a főváros sok milliónak lelkiismeretie­dül való kidobásába vinné bel­, amint ez Wiesbaden­­ben, Hamburgban és Brünnben történt. A Károlyi­­féle ajánlat sem pénzügyi, sem kivihetőség szem­pontjából nem volt elf­o­gható. Ennek az ajánlatnak elfogadása esetén ugyanis a szemét eltávolítása­­csakis a Máv­ vonalain tört­énh­­az, ami élt­­kie­tve a nagy anyagi áldozattól, még az al az, óriási hát­ránynyal is járna, hogy a főváros a szemét el­­fuvarozása tekintetében teljesen ki volna szolgál­tatva a Máv.-n­ak, amely nem vállalhat felelősséget a naponkint összegyülemlett szemétnek pontos ki­­fuvarozására. De e megoldás mellett a telep ,­akis a Népliget mögött, annak tőszomszédságában róla létesíthető, ami közegészségi szempontból valósá­gos csapás lenne. Azai a Károlyi-féle ajánlat pénz­ügyi részét illeti, megállapítható, hogy lelkiisme­retes és alapos számítás szerint a közgyűlés által elfogadott megoldás után a szemétnek vagyonon­­kénti elszállítása 19 koronába kerül, míg a Ká­rolyi-féle ajánlat szerint 27 koronába kerülne. Eh­hez járul még, hogy a Károlyi-telkekhez a főváros­nak, éppen a Máv.-nál előfordulható akadályok miatt, külön 22 kilométer hosszú vasútvonalat kel­lene építenie, ami egymagában mintegy három­millió korona kiadást okozna, eltekintve attól, hogy a hosszú vonalon való szállítás az üzemköltségeket is tetemesen növelné. A fellebbezésnek az az állí­tása, hogy a Cséry-féle vállalat köteles 300.000 vagyon felgyülemlett trágyát elszéllittatni és ez közel hárommillió koronába kerülne, teljesen alap­talan. A telepengedély örök időkre szól és arról sz mesén,­ hogy bárki is a trágya elhordá­sára ide­reríteni lehetne. A fellebbezés természetesen most a belügyminiszter döntése alá kerül és a fővárosnak módjában fog állani mindezeket a fe­­lebbezést kísérő fölterjesztésben bőven kifejteni és bebizonyítani azt, hogy a közgyűlés által elfoga­dott megoldás valamennyi megoldási mód között a legjobban felel meg a főváros érdekeinek. Tea-Sarott megnyílt, a Parisi nagy áruház Lotz-termében. Reggel 9- tól este 8-ig a nagyérdemű közönség ren­­delkezésére áll. Délután fél 5-7-ig Ti­me O’C Hangverseny Tióczé Tintái és fiai teljes zenekarával. Felszolgált éterek a tagonként­i korona, minden egyéb költsé­gek kizárásával. Terembe való belépésre csakis az előre megváltan éljegy jogosit. KÖZOKTATÁS A kulturminiszter a kultursztrájkról A közoktatásügyi minisztérium kiadásában megjelenő «Néptanítók Lapja» vezető cikkében a tanítók kultursztrájkjával foglalkozik s a követ­kezőket írja: A magyar tanítók december 8-án tartott egye­temes gyűlése a többek között kimondta a kultur­­sztrájkot, a passzív rezisztenciát azon szelídebb formájában, hogy a tanítók tanítanak ugyan ad­dig is, míg kívánságaikat az államkormány nem teljesíti, de minden olyan foglalkozásnak búcsút mondanak, mely nem tartozik szorosan kötelessé­geikhez, melyek úgynevezett nobile officium-ok s mint ilyenek, külön díjazással nem járnak, így nem tanítanak analfabétákat, kilépnek minden kulturá­lis és szociális missziót teljesítő egyesületből, nem vásárolnak könyveket stb., stb.­­_ Szent meggyőződésünk, hogy azok, kik ezen téves határozathoz való csatlakozásra szólítják fel a magyar tanítóságot, nem ismerik a magyar tár­sadalomnak a lelkét, ennek közfelfogását; túlbe­csülik e magyar társadalomnak a kultúra iránt ta­núsított érzékét és nem gondolják meg jól a saját hivatásuknak a sajátságos, speciális mivoltát sem. Ha a kőműves, a vasúti munkás sztrájkol, ezzel kézzelfogható s sokszor nehezen pótolható károkat okoz a maga munkaadójának, ha a vasutas sztrájkba lép, kimondhatatlanul sebzi meg a kö­zönségnek és az államhatalomnak legvitálisabb anyagi érdekeit. Szóval minden anyagi, a fizikai munkát végző ember e tekintetben sokkal ked­vezőbb helyzetben van a szellemi munkásnál, mert hiszen élni kell és a gyomor kívánságai huzamosabb időre sem el nem odázhatók, sem fel nem füg­geszthetők. De ha az a harmincezer tanító vagy ahány csak van, nem vesz könyvet, nem hordát újságot, nem vesz részt a kulturegyesületek munkájában, várjon összedőlnek-e e hatásra a könyvkiadó cé­gek, megsemmisülnek-e a­ kulturegyesületek, meg­buknak-e a napilapok, elpusztul-e a hadsereg, a magyar kultúra, avagy csak szenved-e olyan vesz­teséget, mely később reparálható ne lenne?! Megfelelünk a kérdésre: nem dőlnek össze a könyvkiadóc­égek, mert azokat a kultursztrájk nem érinti, a tanítók azt mondták, hogy könyvet sem vásárolnak; a napilapok sem buknak meg, mert a tanítók ezektől sem vonulnak el, legfeljebb majd válogatnak köztük, aminthogy eddig is már nem egy esetben nyilvánították ily irányú döntésüket, pro is, kontra is, a hadsereg pedig?... a had­sereggel pedig mért törődjék a magyar tanítóság, mikor a tanítóságot annyira háttérbe szorítják ép­pen azok, akik a hadsereget annyira becézgetik; a kulturegyesületek szintén nem semmisülnek meg, csak éppen furcsák lesznek. Kulturegyesületek kultúra nélkül. Ez lesz a kultursztrájk hatása. Örömmel lát­juk azonban, hogy máris megvan egy másik ha­tása. A «Néptanítók Lapja» cikkének sorai közül kiordít, hogy most már a minisztériumban is ko­molyan veszik a kultur­sztrájk dolgát és félnek, kapkodnak. Hisszük, hogy így aztán megtalálják az ellenszerét is: a tanítóság kívánságainak tel­jesítését­. Akkor aztán nem kell félni, akkor el­marad a kultur­sztrájk. S akkor fölöslegessé válik a sok kérdés is. □ Egyetemes tanítógyűlés. A Magyar­­országi Tanítók Országos Szövetsége lelkes föl­hívást intézett a magyar tanítósághoz. Bevezető­részében­ kiemeli, hogy az eddigi egyetemes tanító­­gy­űlések mind fontos eredményeket hoztak. Ez­után így folytatja: A legutolsó egyetemes gyűlés eltelte óta tör­tént valamelyes változás a tanítók anyagi helyze­tében. Nem olyan változás azonban, mely kielé­gíthetné a tanítóság ezreinek jogos várakozását. Még mindig nem birtoklója a tanítóság a kép­zettségét megillető, anyagi ellátásnak. Az egye­temes gyűlésnek impozáns erőt kell kifejtenie, hogy végre a magyar tanító is megkapja az ő jogos bérét. A nyugdíjrevízió évről-évre késik, meg­károsítva és megrövidítve nyugdíjba kényszerülő társainkat és hozzátartozóikat. A tanítóság anyagi helyzetének vigasztalan volta a legszélsőségesebb kétségbeesésre sarkalja immár azokat is, kik eddig krisztusi türelemmel vártak az eljövendő szebb jövő reményében. Megváltozott a tanítói közélet szelleme is. A legutóbbi években megteremtődött a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szö­­vetsége, mely céljául tűzte ki a tanítók minden,“­nemű érdekeinek istápolását, erősítését. A Szövet­ség máris annyira tudta szervezni a hazai tar­nítóságot, hogy nincs ma sem számban, sem ki-, terjedtségben, sem pedig oly szoros kapcsolatban együtt élő szervezet, egyesület, mely Szövetségün­ket csak megközelíteni is képes volna. A Szövet­ség kiegyenlítője, szabályozója minden árnyalatú tanítói gondolkozásnak, képviselője és gyűjtője a magyar tanítóság minden kifejtett erejének. Ter­mészetes tehát, hogy a hazai tanítóság a Szövet­ségre, mint az Országos Bizottság jogi­ utódjára,­­ ruházta az egyetemes gyűlések megszervezésére, előkészítésére való jogát. Alapszabályszerű jo­gunknál és kötelességünknél fogva fölhívjuk azért Magyarország tanítóságának figyelmét az 1912. év július elején tartandó hetedik egyetemes gyűlésre. Óhajtandó és kívánatos, hogy ezen a gyűlésen a tanítóság ezrei vegyenek részt. A tanítóság ezen az egyetemes gyűlésen adjon kifejezést kívánságá­nak, akaratának. Egyesítse a magyar tanítóságot, iskolaföntartó jellegkülönbség nélkül, az a gon­dolat, hogy az egyetemes gyűlés szava súlyt adó nemcsak a tanítóság jövőjére nézve, hanem im­ponáló hatású is a magyar művelt társadalom kul­turális életében. Az egyetemes gyűlés határozatai­nak ható ereje csak úgy lesz, ha a tanítóság egybeforr akaratban, szolidaritásban és ezt a tényt külsőleg is dokumentálja. Az egyetemes gyűlés idejét a Szövetség igazgatósága 1911. december 8-án tartott ülésében folyó évi július 2., 3. és 4-ik napjaira tűzte ki. (A tárgysorozatot és az előadók neveit később állapítjuk meg.) □ Kerületi ülések: A Budapesti Tanítótes­tület ezévi kerületi közgyűléseit folyó hó 22-től 31-ig tartja. Az ülések megvitatandó tárgya: «A munkaiskola» lesz. A kerületi előadók ma, szom­baton délután 4 órakor ülést tartottak, melyen megbeszélték az egyöntetű eljárást, melynek ter­vezetét Cserny József készítette el. A téma oly, érdekes, hogy előreláthatólag a vita széles me­derben fog folyni fölötte. □ A családi pótlék. A kultuszminisztert még november elején átírt a pénzügyminiszter­hez s kérte, hogy az állami tanítókat is részesítse a tisztviselők számára kilátásba helyezett pótlékban. A pénzügyminiszter válasza azonban késik. A taní­tóság ebből is megértheti a választ. □ A Budapesti Tanítótestület VII. ke­rületi köre január hó 18-án választmányi ülést tart, amelyen az idei közgyűlés előkészítéséről fog­nak tanácskozni. □ Tanítók küzdelme: Paksról jelentik: A paksi összes tanítók, felekezeti különbség nélkül, né­pes gyűlést tartottak tegnap az izr. iskola egyik tantermében. A gyűlés elnökéül H­a­i­s­z­e­r Henrik ág. ev. tanítót, jegyzőjének Geiger József róm­­kat. tanítót választották meg. A gyűlésen állást­­foglaltak a legutóbbi budapesti orsz. tanítógyű­­lésnek a tanítók passziv rezisztenciájára vonat­kozó határozata mellett és kimondották, hogy min­den olyan kultúrmunkától tartózkodni fognak,a­melyért nem jár díj mindaddig, míg a tanítók fize­tése megfelelően rendezve nem lesz. Bors József igazgató-tanító azon indítványát, hogy tekintettel a közoktatásügyi miniszternek az országgyűlésen tett ígéretére, a kultursztrájkot még egyelőre ne mondják ki, hanem várakozó álláspontra helyez­kedjenek, egyhangúlag elvetették. Határozatig­ment, hogy a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségéhez nyílt levelet intéznek, mely­ben a következőkre hívják fel a szövetség tagjait: 1. Minden tanító a megyei általános tanítóegye­sületbe lépjen be, hogy ezzel együtt az orsz. szö­vetségbe is bevonassák. 2. A szövetség hívja fel az összes tanítókat, hogy világosítsák fel a né­pet, hogy a tanító csak úgy szentelheti minden erejét a népnevelés és oktatás emelésére, ha gond­nélküli megélhetése biztosítva van. Ha pedig ezt saját erejéből az iskolatartó képes nem volna, úgy azt az államtól sürgesse. 3. Hívja fel a szö­vetség az ország összes tanítóságát, a polgári és középiskolai tanárokat és a szülőket, hogy, beszél­jenek le minden tanulót a tanítói pályáról. □ A budapesti izraelita hitközség ok­tatásügye. Dr. Munkácsi Bernát, a pesti izra­­elita hitközség tanfelügyelője az 1911—12. tan­évre most adta ki a­ hitközség oktatásügyére vo­natkozó értesítőjét. Összesen 139 tanító és tanár áll a hitközség szolgálatában. Ezek közül kilenc­­venegy rendszeres és negyvennyolc óradíjas állás­ban. Szóval a hitközség a tanítókon és tanárokon takarékoskodik. A hitközségi iskolákba jár kétezer­­hetvenhat tanuló, azonkívül tizennégyezerhatszáz­­tizenkilenc fiú és tizenegyezerkétszáznyolcvanöt­ leány községi és állami iskolákba jár.­­ Nem szorultam az önök támoga­tására. Ezen a címen január 5-iki számunkban, egy dunántúli újság közlése nyomán megírtuk, hogy Simon Elemér, a martonfalvai járás tanítói kül­döttségének támogatása helyett azt felelte, hogy «nem szorultam az önök támogatására». Simon Ele­mér képviselő most egy hozzánk intézett levelé­ben megcáfolja a neki tulajdonított választ. Vasárnapi .

Next