Világ, 1912. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-14 / 12. szám
22 1912. január 14. VILA <5 jegyek árának emelése elkerülhetetlen volna, kérje fel a törvényhatósági bizottság a kereskedelemügyi kormányt, hogy ez az emelés olyan kulcs szerint történjék, hogy az Államvasutak bevétele emelkedjék, de az utasok száma ne csökkenjen. — A szemét körül. Egyik fővárosi napilap gróf Károlyi Lászlónak a szemétkordás ügyében hozott közgyűlési határozat ellen beadott fölebbezéséhez reflekciókat fűz, amelyekre nézve a való tényállásnak megfelelően a következő fölvilágosiításokat kaptuk: _ Az a kijelentés, mintha a főváros a rendelkezésére álló öt év alatt mit sem tett volna a szemétkérdés rendezése érdekében, nem állhat meg, mert köztudomású, hogy éppen , külföldön tett hosszas tanulmányok után jutott a főváros arra a meggyőződésre, hogy a szemétégetés ügye még mindig nincsen abban a stádiumban, hogy arra a főváros nyugodt lélekkel rátérhetne. Sőt illetkzőleg, ha ezt tenné, a főváros sok milliónak lelkiismeretiedül való kidobásába vinné bel, amint ez Wiesbadenben, Hamburgban és Brünnben történt. A Károlyiféle ajánlat sem pénzügyi, sem kivihetőség szempontjából nem volt elfogható. Ennek az ajánlatnak elfogadása esetén ugyanis a szemét eltávolításacsakis a Máv vonalain történhaz, ami éltkietve a nagy anyagi áldozattól, még az al az, óriási hátránynyal is járna, hogy a főváros a szemét elfuvarozása tekintetében teljesen ki volna szolgáltatva a Máv.-nak, amely nem vállalhat felelősséget a naponkint összegyülemlett szemétnek pontos kifuvarozására. De e megoldás mellett a telep ,akis a Népliget mögött, annak tőszomszédságában róla létesíthető, ami közegészségi szempontból valóságos csapás lenne. Azai a Károlyi-féle ajánlat pénzügyi részét illeti, megállapítható, hogy lelkiismeretes és alapos számítás szerint a közgyűlés által elfogadott megoldás után a szemétnek vagyononkénti elszállítása 19 koronába kerül, míg a Károlyi-féle ajánlat szerint 27 koronába kerülne. Ehhez járul még, hogy a Károlyi-telkekhez a fővárosnak, éppen a Máv.-nál előfordulható akadályok miatt, külön 22 kilométer hosszú vasútvonalat kellene építenie, ami egymagában mintegy hárommillió korona kiadást okozna, eltekintve attól, hogy a hosszú vonalon való szállítás az üzemköltségeket is tetemesen növelné. A fellebbezésnek az az állítása, hogy a Cséry-féle vállalat köteles 300.000 vagyon felgyülemlett trágyát elszéllittatni és ez közel hárommillió koronába kerülne, teljesen alaptalan. A telepengedély örök időkre szól és arról sz mesén, hogy bárki is a trágya elhordására idereríteni lehetne. A fellebbezés természetesen most a belügyminiszter döntése alá kerül és a fővárosnak módjában fog állani mindezeket a felebbezést kísérő fölterjesztésben bőven kifejteni és bebizonyítani azt, hogy a közgyűlés által elfogadott megoldás valamennyi megoldási mód között a legjobban felel meg a főváros érdekeinek. Tea-Sarott megnyílt, a Parisi nagy áruház Lotz-termében. Reggel 9- tól este 8-ig a nagyérdemű közönség rendelkezésére áll. Délután fél 5-7-ig Time O’C Hangverseny Tióczé Tintái és fiai teljes zenekarával. Felszolgált éterek a tagonkénti korona, minden egyéb költségek kizárásával. Terembe való belépésre csakis az előre megváltan éljegy jogosit. KÖZOKTATÁS A kulturminiszter a kultursztrájkról A közoktatásügyi minisztérium kiadásában megjelenő «Néptanítók Lapja» vezető cikkében a tanítók kultursztrájkjával foglalkozik s a következőket írja: A magyar tanítók december 8-án tartott egyetemes gyűlése a többek között kimondta a kultursztrájkot, a passzív rezisztenciát azon szelídebb formájában, hogy a tanítók tanítanak ugyan addig is, míg kívánságaikat az államkormány nem teljesíti, de minden olyan foglalkozásnak búcsút mondanak, mely nem tartozik szorosan kötelességeikhez, melyek úgynevezett nobile officium-ok s mint ilyenek, külön díjazással nem járnak, így nem tanítanak analfabétákat, kilépnek minden kulturális és szociális missziót teljesítő egyesületből, nem vásárolnak könyveket stb., stb._ Szent meggyőződésünk, hogy azok, kik ezen téves határozathoz való csatlakozásra szólítják fel a magyar tanítóságot, nem ismerik a magyar társadalomnak a lelkét, ennek közfelfogását; túlbecsülik e magyar társadalomnak a kultúra iránt tanúsított érzékét és nem gondolják meg jól a saját hivatásuknak a sajátságos, speciális mivoltát sem. Ha a kőműves, a vasúti munkás sztrájkol, ezzel kézzelfogható s sokszor nehezen pótolható károkat okoz a maga munkaadójának, ha a vasutas sztrájkba lép, kimondhatatlanul sebzi meg a közönségnek és az államhatalomnak legvitálisabb anyagi érdekeit. Szóval minden anyagi, a fizikai munkát végző ember e tekintetben sokkal kedvezőbb helyzetben van a szellemi munkásnál, mert hiszen élni kell és a gyomor kívánságai huzamosabb időre sem el nem odázhatók, sem fel nem függeszthetők. De ha az a harmincezer tanító vagy ahány csak van, nem vesz könyvet, nem hordát újságot, nem vesz részt a kulturegyesületek munkájában, várjon összedőlnek-e e hatásra a könyvkiadó cégek, megsemmisülnek-e a kulturegyesületek, megbuknak-e a napilapok, elpusztul-e a hadsereg, a magyar kultúra, avagy csak szenved-e olyan veszteséget, mely később reparálható ne lenne?! Megfelelünk a kérdésre: nem dőlnek össze a könyvkiadócégek, mert azokat a kultursztrájk nem érinti, a tanítók azt mondták, hogy könyvet sem vásárolnak; a napilapok sem buknak meg, mert a tanítók ezektől sem vonulnak el, legfeljebb majd válogatnak köztük, aminthogy eddig is már nem egy esetben nyilvánították ily irányú döntésüket, pro is, kontra is, a hadsereg pedig?... a hadsereggel pedig mért törődjék a magyar tanítóság, mikor a tanítóságot annyira háttérbe szorítják éppen azok, akik a hadsereget annyira becézgetik; a kulturegyesületek szintén nem semmisülnek meg, csak éppen furcsák lesznek. Kulturegyesületek kultúra nélkül. Ez lesz a kultursztrájk hatása. Örömmel látjuk azonban, hogy máris megvan egy másik hatása. A «Néptanítók Lapja» cikkének sorai közül kiordít, hogy most már a minisztériumban is komolyan veszik a kultursztrájk dolgát és félnek, kapkodnak. Hisszük, hogy így aztán megtalálják az ellenszerét is: a tanítóság kívánságainak teljesítését. Akkor aztán nem kell félni, akkor elmarad a kultursztrájk. S akkor fölöslegessé válik a sok kérdés is. □ Egyetemes tanítógyűlés. A Magyarországi Tanítók Országos Szövetsége lelkes fölhívást intézett a magyar tanítósághoz. Bevezetőrészében kiemeli, hogy az eddigi egyetemes tanítógyűlések mind fontos eredményeket hoztak. Ezután így folytatja: A legutolsó egyetemes gyűlés eltelte óta történt valamelyes változás a tanítók anyagi helyzetében. Nem olyan változás azonban, mely kielégíthetné a tanítóság ezreinek jogos várakozását. Még mindig nem birtoklója a tanítóság a képzettségét megillető, anyagi ellátásnak. Az egyetemes gyűlésnek impozáns erőt kell kifejtenie, hogy végre a magyar tanító is megkapja az ő jogos bérét. A nyugdíjrevízió évről-évre késik, megkárosítva és megrövidítve nyugdíjba kényszerülő társainkat és hozzátartozóikat. A tanítóság anyagi helyzetének vigasztalan volta a legszélsőségesebb kétségbeesésre sarkalja immár azokat is, kik eddig krisztusi türelemmel vártak az eljövendő szebb jövő reményében. Megváltozott a tanítói közélet szelleme is. A legutóbbi években megteremtődött a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége, mely céljául tűzte ki a tanítók minden,“nemű érdekeinek istápolását, erősítését. A Szövetség máris annyira tudta szervezni a hazai tarnítóságot, hogy nincs ma sem számban, sem ki-, terjedtségben, sem pedig oly szoros kapcsolatban együtt élő szervezet, egyesület, mely Szövetségünket csak megközelíteni is képes volna. A Szövetség kiegyenlítője, szabályozója minden árnyalatú tanítói gondolkozásnak, képviselője és gyűjtője a magyar tanítóság minden kifejtett erejének. Természetes tehát, hogy a hazai tanítóság a Szövetségre, mint az Országos Bizottság jogi utódjára, ruházta az egyetemes gyűlések megszervezésére, előkészítésére való jogát. Alapszabályszerű jogunknál és kötelességünknél fogva fölhívjuk azért Magyarország tanítóságának figyelmét az 1912. év július elején tartandó hetedik egyetemes gyűlésre. Óhajtandó és kívánatos, hogy ezen a gyűlésen a tanítóság ezrei vegyenek részt. A tanítóság ezen az egyetemes gyűlésen adjon kifejezést kívánságának, akaratának. Egyesítse a magyar tanítóságot, iskolaföntartó jellegkülönbség nélkül, az a gondolat, hogy az egyetemes gyűlés szava súlyt adó nemcsak a tanítóság jövőjére nézve, hanem imponáló hatású is a magyar művelt társadalom kulturális életében. Az egyetemes gyűlés határozatainak ható ereje csak úgy lesz, ha a tanítóság egybeforr akaratban, szolidaritásban és ezt a tényt külsőleg is dokumentálja. Az egyetemes gyűlés idejét a Szövetség igazgatósága 1911. december 8-án tartott ülésében folyó évi július 2., 3. és 4-ik napjaira tűzte ki. (A tárgysorozatot és az előadók neveit később állapítjuk meg.) □ Kerületi ülések: A Budapesti Tanítótestület ezévi kerületi közgyűléseit folyó hó 22-től 31-ig tartja. Az ülések megvitatandó tárgya: «A munkaiskola» lesz. A kerületi előadók ma, szombaton délután 4 órakor ülést tartottak, melyen megbeszélték az egyöntetű eljárást, melynek tervezetét Cserny József készítette el. A téma oly, érdekes, hogy előreláthatólag a vita széles mederben fog folyni fölötte. □ A családi pótlék. A kultuszminisztert még november elején átírt a pénzügyminiszterhez s kérte, hogy az állami tanítókat is részesítse a tisztviselők számára kilátásba helyezett pótlékban. A pénzügyminiszter válasza azonban késik. A tanítóság ebből is megértheti a választ. □ A Budapesti Tanítótestület VII. kerületi köre január hó 18-án választmányi ülést tart, amelyen az idei közgyűlés előkészítéséről fognak tanácskozni. □ Tanítók küzdelme: Paksról jelentik: A paksi összes tanítók, felekezeti különbség nélkül, népes gyűlést tartottak tegnap az izr. iskola egyik tantermében. A gyűlés elnökéül Haiszer Henrik ág. ev. tanítót, jegyzőjének Geiger József rómkat. tanítót választották meg. A gyűlésen állástfoglaltak a legutóbbi budapesti orsz. tanítógyűlésnek a tanítók passziv rezisztenciájára vonatkozó határozata mellett és kimondották, hogy minden olyan kultúrmunkától tartózkodni fognak,amelyért nem jár díj mindaddig, míg a tanítók fizetése megfelelően rendezve nem lesz. Bors József igazgató-tanító azon indítványát, hogy tekintettel a közoktatásügyi miniszternek az országgyűlésen tett ígéretére, a kultursztrájkot még egyelőre ne mondják ki, hanem várakozó álláspontra helyezkedjenek, egyhangúlag elvetették. Határozatigment, hogy a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségéhez nyílt levelet intéznek, melyben a következőkre hívják fel a szövetség tagjait: 1. Minden tanító a megyei általános tanítóegyesületbe lépjen be, hogy ezzel együtt az orsz. szövetségbe is bevonassák. 2. A szövetség hívja fel az összes tanítókat, hogy világosítsák fel a népet, hogy a tanító csak úgy szentelheti minden erejét a népnevelés és oktatás emelésére, ha gondnélküli megélhetése biztosítva van. Ha pedig ezt saját erejéből az iskolatartó képes nem volna, úgy azt az államtól sürgesse. 3. Hívja fel a szövetség az ország összes tanítóságát, a polgári és középiskolai tanárokat és a szülőket, hogy, beszéljenek le minden tanulót a tanítói pályáról. □ A budapesti izraelita hitközség oktatásügye. Dr. Munkácsi Bernát, a pesti izraelita hitközség tanfelügyelője az 1911—12. tanévre most adta ki a hitközség oktatásügyére vonatkozó értesítőjét. Összesen 139 tanító és tanár áll a hitközség szolgálatában. Ezek közül kilencvenegy rendszeres és negyvennyolc óradíjas állásban. Szóval a hitközség a tanítókon és tanárokon takarékoskodik. A hitközségi iskolákba jár kétezerhetvenhat tanuló, azonkívül tizennégyezerhatszáztizenkilenc fiú és tizenegyezerkétszáznyolcvanöt leány községi és állami iskolákba jár. Nem szorultam az önök támogatására. Ezen a címen január 5-iki számunkban, egy dunántúli újság közlése nyomán megírtuk, hogy Simon Elemér, a martonfalvai járás tanítói küldöttségének támogatása helyett azt felelte, hogy «nem szorultam az önök támogatására». Simon Elemér képviselő most egy hozzánk intézett levelében megcáfolja a neki tulajdonított választ. Vasárnapi .