Világ, 1913. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1913-07-17 / 168. szám

Csütörtök­­------------­--------------------—-------------------------------------------------— 1 -— A monarchia kémei. Paternek, a kém­­kedő mérnöknek ügyében a vizsgálat be van fejezve. Kiderült, hogy a bű­nös mérnök évek óta kémkedett egy idegen hatalom számára.­­ő vezette az erődök építését az olasz-tiroli ha­táron s igy könnyen hozzájuthatott a vezérkari tervekhez, amelyeket azután felesége és leg­idősebbik fia útján elárulhatott. Redl ezredes bűnének felfedezése után a katonai hatóságok­nak szemet szúrt Paier nagy költekezése s igy kezdték figyelni. Rájöttek, hogy a mérnök Brünnbe küldte a tervek másolatait és felesége juttatta el a külföldi hatalom kormányához. Paternét férjével együtt letartóztatták, fia el­lenben elmenekült és magával vitte a terhelő bizonyítékokat. A brünni lakásban 40.000 ko­ronáról szóló takarékpénztári könyvet és va­gyont érő ékszereket találtak. Paier leleplezett kémkedésével kapcsolatosan tizenegy cinkos­társat fogtak el. Innsbruckból jelentik: Annak a vizsgálatnak során, amelyet Paier mérnök ellen kémkedés miatt indítottak, megállapítot­­ták, hogy sokkal nagyobb szabású árulásról van szó, mint eleinte hitték. Egész bűnszövetség volt munkában, hogy a hadi titkokat pénzért egy idegen hatalomnak kiszolgáltassa. Paier évek óta építette a monarchia részére a tiroli­­olasz határon az erődítési műveket és kétség­telenül az összes terveket eladta pénzért annak az idegen hatalomnak, melylyel összeköttetés­ben volt. A monarchia ezáltal igen nagy kárt szenved, mert az összes erőműveket újjá kell építeni. Megállapították, hogy Paier mérnöki rendes jövedelmével semmiféle arányban nem álló költséges módon élt. — Meggyilkolt milliomos. Vicensában Ghie­­rcata milliomos parasztot, aki az államsorsjátékon egy milliót nyert, ma házában meggyilkolva talál­ták. Egy bérlője ölte meg, aki önként jelentkezett. — Francia újság a pesti feminista kongresz­­szusról. A Budapesten megtartott hetedik női világ­­kongresszusról hazaszéledtek annak résztvevői és a különböző külföldi lapokban és szaklapokban most látnak napvilágot a kongresszusról való mél­tatások és emlékezések.­­ Az Echo de Paris Ar­mand Manteau tollából hosszabb cikket közöl a nők parlamentjének tanácskozásáról és ismerteti annak fontosabb mozzanatait és eredményeit. El­ismerő szavakkal szól­ a budapesti rendezőségnek munkájáról, a főváros áldozatkészségéről, amely nagyrészben járult hozzá, hogy a kongresszusi ta­gok az országnak jó hírét vitték széjjel a nagy­világba. Hosszasabban bírálja a cikk a kongresszus állásfoglalását a suffragettek harcmodorát illető­leg és megállapítja, hogy akkor, amikor nem fog­lalt állást mellette, egyúttal igen helyesen tiltako­zott az ellen, hogy a kisebbség harcmodorát ki­használják és szembehelyezzék általánosságban a nők választójogi mozgalmával szemben. Megemlé­kezik ezután a kongresszus magyar tagjairól, hosz­­szasabban gróf Teleki Sándornéról. Végül megálla­pítja a cikk, hogy a budapesti kongresszus siker­ben jóval felülmúlta az eddigieket. — Hamis hír magyar katonák dezertálásáról. A Bukarestben megjelenő Adevĕrul című lap há­rom nappal ezelőtt a román hadsereg önkénteseiről írván, azt jelentette, hogy az aradi háziezred két közlegénye is Romániába szökött és felvételre je­lentkezett a román hadseregbe. Ezt a hírt ma a román nemzetiségi párt hivatalos lapja, az aradi Románul a leghatározottabban megcáfolja. — Házasság. Rosenberg Hugó, a Rosenberg-Baba­­gyár cég egyik főnöke, eljegyezte Könyvesi Ilonkát Keszthelyen. Lessner Gusztáv és Quetsch Melanie f. hó 16-án házasságot kötöttek. Baál József, a Győr—Sopron—ebenfurti vasút fő­pénztárosának leányát, Ilonkát, eljegyezte dr.­ Károlyi Ernő budapesti ügyvéd. .— Kijátszott hitelezők. Stecher Eisignek a Tisza Kálmán-téren ivott üveg, parcellán és játék­szer nagykereskedése. Stecher úgy kezdte üzletét, hogy mindenkitől hitelben vásárolt, így például na­gyobb­ megrendeléseket tett Kosak és Denkner kab­­loncai, Franz Adler grünauburgi, Werder H. bécsi cégeknél és több pesti cégnél. Fizetni azonban nem fizetett. Közben tűz keletkezett az üzletben és Ste­cher hétezer koronát kapott a Fonciére biztosító­­intézetből. A pénzből a hitelezőknek nem adott, mert Stecher az egész díjat előzőleg cedálta Vajda Béla kereskedőre. A hitelezők vártak. Stecher egy napon eladta az üzletet, a hitelezők tudta nélkül. Most aztán már nem vártak tovább a hitelezők, hanem feljelentették Stechert, akinek az ügyében most Dietz rendőrfogalmazó végzi a tanukisálga­­tágfikat a­­rendőrségei* . . A mitrovicai koleraeset. Zágrábból táv­iratozzék. A Mitrovicából jelzett koleragyanús meg­betegedés ügyeiben az itteni baktereológiai intézet megállapította a kolera asiaticát. A beteg Belgrád­­ban lett rosszul. Onnan teherhajón érkezett Mitro­­vicába a beteg, aki hajómunkás. Ezen a megbete­gedésen kívül újabbak Horvátország területén nem fordultak elő. Az a hír, hogy Zimonyban két kolera­megbetegedés történt, tévesnek bizonyult. A kor­mány intézkedéseire a hatóságok szigorúan keresz­­tülvitték a járvány terjedésének meggátlására szük­séges intézkedéseket. A szerb parttal való csónak­­forgalmat beszüntették. A párisi konvenció értel­mében az utasokat szigorúan ellenőrzik és orvosi felügyelet alá helyezik őket öt napra. Elrendleték, hogy azon személyeket, a akiknél a betegség tüneteit észlelik, tartsák vissza a határállomásokon és he­lyezzék el őket az ottani járványkórházakba. Zi­monyban és a többi határállomáson kellő számú or­vos áll rendelkezésre. Az utasok orvosi vizsgálata és ellenőrzése teljes szigorral, de emellett a forga­lom érdekeinek­ tekintetbe vételével folyik. A kor­mány egész sorát tette meg azon intézkedéseknek, amelyek a köztisztaság, az egészséges ivóvízzel való ellátás, az élelmiszerek tisztasága és érettsége, a járványkórházak felállítása és a betegek elkülöní­tése szempontjait szolgálják. Dr. Reichwein egész­ségügyi felügyelő és a kormány kiküldöttei Zi­monyban tanácskozást folytattak a hatóság képvi­selőivel, amelyen elhatározták, hogy a csónakfor­galom beszüntetésén kívül ideiglenesen beszünte­tik a Zimony—belgrádi gözösforgalmat is. — Harminc munkás tűzhalála. Rémes szerencsétlenség történt Bakuban. Egy nafta­forrás kigyuladt és a közelben szorgoskodó munkások nem­ tudtak menekülni. Harminc munkás tűzhalált szenvedett. — A debreczeni sakktorna. A debreczeni mester mai fordulóján a Barasz—Breper-játszma remis-vel végződött. Dr. Asztalos győzött Székely ellen, Sterk pedig Réti ellen. — A pap tovább prédikál. Súlyos és vissza­taszító természetellenességek bizonyultak rá Papp Lajosra, a szatmári megyei Felsőfernezely község plébánosára. Papp­­ Lajos, Znxikál ■Pál és Zmikál Avrám felsőfernezelyi lakosokat több ízben a lel­­készi lakba csalta, ott­ az ajtót rájuk zárta és a két gyanútlan, megijedt emberrel itt le nem irható fajtalanságokat követett el. A plébános ellen az ügyészség is vádat emelt, de azért Papp tovább lelkészkedik.­­— Kardaffér egy levélből. Állítólag egy levél a kiindulása annak a kardafférnak, melynek teg­nap a paksi kereskedelmi csarnok volt a szintere. A levelet állítólag dr. Kiczkó Kálmán kúriai tanács­­jegyző — aki néhány napja időzik Pakson — kül­dött Sárd­y Tibor huszárfőhadnagy nővérének, ami­re semmi jogosultsága sem volt. Maga az affér így történt: Sárdy Tibor huszárfőhadnagy Pakson tölti szabadságát, dr. Kiczkó pedig néhány napja uta­zott ide barátai körébe. Tegnap délben egy órakor megjelent a főhadnagy a Paksi Kereskedelmi Csar­nok helyiségében, ahol Kiczkó nagyobb társaság­ban ebédelt. A főhadnagy Kiczkót kihívta a folyo­sóra és mikor a tanácsjegyző kiment, Sárdy kardot rántott és a következő pillanatban ezekkel a sza­vakkal: „Majd meglátom, irsz-e még több levelet?“ — végigsujtott a tanácsjegyzőn. Kiczkó, akit karján, arcán és hátán értek a vágások, a csarnok helyisé­geibe menekült s ott asztalokkal eltorlaszolta ma­gát. A főhadnagy ezutén eltávozott a csarnokból. A tanácsjegyző sérülései nem súlyosak, 3—4 hét alatt begyógyulnak. Az afférnak valószínűleg lova­glás folytatása lesz. — A győri betegpénztár és az orvosok. A köz­pontból tegnap Győrbe érkezett Grossmann Miksa aligazgató és dr. Bánóczy László fogalmazó, akik az igazgatóság és a munkáspénztári orvosok kikül­dötteivel tárgyalásokba bocsátkoztak a fölmerült differenciák elintézésére. A tárgyalások eredmény­nyel jártak, amennyiben az igazgatóság által hozott reformokat: szabad orvosválasztás, specialista or­vosok stb. életbe léptették, de a pénztári orvosok ja­vadalmazását is megjavították, amennyiben az ed­digi 20 százalékos­­tömegrendszer helyett­­is java­dalmazást kapnak. — Rostand fia. Más ember fia is tehet fölvételi vizsgát a Sorbonne természettudomá­nyi kurzusára, sőt olyan szép tejképű, ábrán­dos, szőke fia is lehet, mint Rostand Jean, a nagy Rostand fia, de a hangulatos újságcikkek csak neki járnak ki. A francia újságok — per­sze nem mind, például a Temps sem, meg a Hu­manité se, de a legtöbb — maguk is kéksze­­mű, ábrándos, tejképű, szőke ci­kkeket írnak róla, megemlítvén, hogy csupa poéták közül származik — apja-anyja poéta, de még a bátyja is —, mégis csupa komolyság él, az ösz­­szes jelen voltak és ismerősök becsületszavára, tudás. A fölvételi vizsgán a számos vizsgázó közt, a második lett és most már hallgatója a Sorbonne természettudományi fakultásának, néhány esztendő múlva pedig docteur és scien­ces lesz, akárki meglássa. A cikkírók egyhan­gúlag nagyokat isznak erre a reménységre és mind úgy elábrándozik a kis Rostand doktor­­ságán, mintha a maga fiáról volna szó. Maga Rostand elég méltósággal viseli az apai büsz­keségét és becsületére válik, hogy ebből az al­kalomból nem beszélt egy újságírónak se „jövő terveiről“. Mindössze annyit mondott, hogy egyelőre nem utazik el a kastélyába, Camboba, mert nem nagyon forró a nyár, hanem ám majd melegebb lesz, az egész családjával oda­megy és ott marad néhány hónapig. Vele lesz fia is, a maturista tudós, akinek laboratóriumot rendeznek majd be a kastélyban, hadd tudo­­mányozzon, amennyit a kedve tartja. Még az ősz kezdetén is a kastélyában marad, csak az­tán megy be téli palotácskájába . . . Csakúgy, mint a magyar írók is szoktak. — öngyilkos egyetemi tanár. Római távirat jelenti, hogy Lobello tanár, a nápolyi egyetem dé­kánja ma agyonlőtte magát. A széles körökben is­mert professzor tüdőrákban szenvedett s e gyó­gyíthatatlan betegsége készlelte az öngyilkosságra.­­• Tífusz a kaszárnyában.. A székesfehérvári katonai hatóság ma jelentést tett a városi ható­ságnak, hogy egy honvédőrmester és két honvéd­­közlegény tífuszban megbetegedett és a katonai kórházban fekszik. A városi hatóság megállapí­totta, hogy a fertőzés a honvédlaktanya közvetlen szomszédságában, a Malom­ utca 3. számú ház ud­i­varán levő kút vizétől ered. E ház tulajdonosának a kocsija is megbetegedett tífuszban. A hatóság a veszedelmes kutat lezáratta és széleskörű intézke-«­ déseket tett a betegség továbbterjedésének meg-, akadályozásra. ■­.! I­— Sztrájk Miskolczon. Ma sztrájkba léptek a miskolczi szállítómunkások. Bérjavítást és kisebb­ munkaidőt kívántak és mert ez nem kapták meg, kimondták a sztrájkot. — Johnsont kiadják. Johnson, a szerecsen boxbajnok, a fehér nők barátja, hiába szökött meg kedvesével, a szép Lucillevel Parisba, hogy az amerikai bíróság ítélkezését elkerülje. Három nap óta él Parisban Johnson és fehér asszonya, Lucille. Ma idézést kapott a rendőrségre s tudatták vele, hogy az amerikai igazságszolgáltatás megindította az eljárást kiadatása céljából. A néger boxbajnok a leghíresebb párisi ügyvédet kérte föl, hogy, segítsen rajta. — Az elemista boszuja. A marburgi elemi iskolának volt tanítónője Augusztinics Paula. A tanítónő megbüntette a kilencéves Gojcsics Jánost, aki ezért boszut akart állni a tanítónőn. Far Iris­te jel kevert tehát a tanítónő reggelijébe, aki azt gyanútlanul megitta és halálosan megbetegedett. — A vasutas halála. Zomborból jelentik: Hódság állomáson Mészáros Antal fékező tolatás közben két kocsiütköző közé került. A szerencsét­len vasutast holtan húzták ki az ütközők közül. . . — Egy tüdőbeteg kérése. Egy szegény tüdő­beteg életének megmentéséért könyörög a jószívű emberekhez. Ha a kórházból, ahol most fekszik, üdülni mehetne néhány hétre a vidékre, ez az éle­tet jelentené neki. Enélkül pedig el kell pusztulnia! Hotczer Sándor a VIII. kerületi fiók-kórházban fek­­­szik, már négy éve munkaképtelen és még mind­össze huszonhárom éves. Szörnyű perspektíva: hu­szonhárom évvel a halálra készülni! A közönség, melynek nagylelkűsége már annyi embert mentett meg, talán nem hagyja elveszni ezt a szegény Hol­­czer Sándort sem, aki meggyógyulni és dolgozni szeretne. Adományokat szívesen fogad el a szer-, kesztöség is- i - -íj- -...—y* VILÁG 1913. Julius 17. 13

Next