Világ, 1913. augusztus (4. évfolyam, 181-206. szám)
1913-08-19 / 196. szám
NkSfil ____________________________________ | *— A pesti utca. Mi nagyon szeretjük az idegeneket. De nagyon szeretjük kihasználni is őket. Még a szegény nyelvtanárokat is. Egy nagyon intelligens angol fiatalember mesélte a következőket: Amint Pestre érkeztem, azonnal több családnál kaptam nyelvmesteri állást. Különösen megörülöttem az egyik engagementnak. Azt hallottam, hogy leendő tanítványomnak, egy idősebb úr volt, előkelő ismeretsége van és több háza. Bár csak három koronát fizetett egy leckeóráért, gondoltam, ajánlani fog. Abban állapodtunk meg, hogy naponta vesz egy-egy órát. Sétálni fogunk. A nyelvtani dolgokat tudja, csak a beszélgetést akarja gyakorolni. Érthető kíváncsisággal vártam az első órát. Teljesen járatlan lévén még a városban ő vezetett. Azt mondta, gyönyörű helyre vezet. Mentünk, mendegéltünk, meglehetős lassú tempóban. Közben folyton beszélgettünk. Előadta külföldi élményeit, letárgyaltuk a külpolitika aktuális kérdéseit, majd pedig olyan kérdéseidet adott nekem, mint: „írja le egy vérbeli angol sportsmann jellemét“, avagy „Beszéljen az angol exportkereskedelemről“. Márfélórája lépdeltünk így. Én már kezdtem türelmetlenkedni, hogy a következő órámról, ami a Damjanich utcában volt, le fogok késni. De szólni nem mertem neki. Végre másfélórai járás után megállt. A Gellért-hegy tetején voltunk. Büszkén mondotta: „Nézze ezt a panorámát“. „That is the most beautiful town of the world!“ Aztán letelepedett egy padra és pihent. A Damjanich utcai órámra két és félórai késéssel érkeztem. Ravasz tanítványom egy óra helyett harmadfél óráig társalkodott. Másodszor a Svábhegyre vitt föl. És még a fogaskerekűt is én fizettem. De többször már nem ugrottam be neki. Ezután a Deák tértől az Oktogonig mentem vele és vissza. Ez még kevesebb volt, mint egy óra, de most meg ő nem mert szólni. Azóta mindig én vezetem, az ő legnagyobb sajnálatára. — Házasság. Engländer Teréza, Engländer Jakab tatai lapkiadó és nyomdatulajdonos leányát eljegyezte Schön Arthur debreczeni nagykereskedő. — Az orvos tragédiája. Molnár Károly, Kecskemét városának sok éven át volt tisztiorvosa, betegeskedése miatt a múlt évben nyugdíjaztatását kérte és meg is kapta. Magánorvosi gyakorlatát mindazonáltal tovább is folytatta, de az utóbbi időben idegbaja annyira fokozódott, hogy környezete komolyan aggódott érte. Sőt a kezelése alatt lévő betegek családtagjai előtt is feltűnt háziorvosuknak sok esetben zavart, ingadozó kijelentése, viselkedése. Egy úri család minden tagját be akarta oltani diftéria ellen, majd pedig gégeoperációra készítette elő betegét, akinek egészen más természetű baja volt. Molnár orvos a múlt hetekben levelet írt egy bécsi ideggyógyász orvostanárhoz, amelyben jelezte, hogy betegét elküldi hozzá és arra kérte a bécsi professzort, hogy tüzetesen vizsgálja meg, de a betegségéről ne nyilatkozzék az illetőnek, hanem közölje vele levélben, mint kezelő orvosával, a színtiszta valóságot és a kezelés további eljárását. A bécsi orvostanárnál a Molnár orvos által kijelölt nanon tényleg jelentkezett egy kecskeméti beteg, aki nem volt más, mint Molnár Károly orvos maga. A nagyfokú idegbeteg orvos így akart meggyőződést szerezni saját betegségének előrehaladottságáról. A bécsi specialista megvizsgálta és természetesen megnyugtatta, hogy nincs komoly baj, menjen haza Kecskemétre és csak szigorúan alkalmazkodjék kezelő orvosának utasításaihoz. Molnár Károly haza jött és türelmetlenül várta a bécsi tanár levelét, amely harmadnapra megérkezett. A levélben az orvostanár kollegiális őszinteséggel ridegen megírta neki, hogy a Bécsbe felküldött betege menthetetlen. Ez oly hatással volt Molnár Károly orvosra, hogy néhány nap múlva állapota dühöngéssé fajult és miután környezetének a vonatra felcsalni lehetetlen volt, automobilon szállították több orvos barátja kíséretével Budapestre, ahol elhelyezték egy szanatóriumban. — Eltemették Bebelt. Az egész világ részvéte mellett temették el tegnap Zürichben a nemzetközi szociáldemokrácia nagy halottját, Bebel Ágostont. Az elhunyt végrendeletének kidomborított kivánságsa volt, hogy felesége mellé temessék el, miután testét elhamvasztották. Vasárnap folyt le a gyászszertartás, melynek mély nagyszerűsége mellett kísérték Bebel koporsóját a ravatalos házból a krematóriumhoz. A zürichi Népházban volt felállítva Bebel koporsója, ott tették föl ezernyi ezer ember jelenlétében először a halottas kocsira. Amíg a koporsó a virágoktól borított díszteremben pihent, valóságos zarándokhely volt a zürichi Népház. A munkásság állandóan ott táborozott kidőlt vezérének halottas háza körül és már ennek a gyásznak az arányaiból következtetni lehetett arra, hogy milyen óriási méreteket fog ölteni a tulajdonképpeni gyászszertartás. Délnémetországból és Svájcból különvonatok szállították a gyászolókat; már szombaton Zürichbe érkezett Franciaországból Jaurés és Thomas, Angliából Keir Hardie; az orosz szociáldemokraták részéről pedig Plechanoff, a magyarországi szociáldemokrata párt képviseletében Weltner Jakab és Buchinger Manó; a német birodalmi tanács szociáldemokrata pártja részéről nyolcvanöt képviselő jelent meg Zürichben. Ott voltak még ezenkívül Frank, Liebknecht és Frohme szociáldemokrata pártvezérek, továbbá Luxemburg Róza és Zetkin Klára, valamint Molkenbuhr és Fischer párvezérek. Bebel koporsóját teljesen elborították a virágok, a koszorúk száma meghaladta az ezret; legtöbbjén a vörös szalag hirdette az utolsó üdvözletet. Déli egy órakor vette kezdetét a temetés, amikor a koporsót a Népház díszterméből átvitték Bebel leányának, dr. Simonnénak a házához, ahol újból fölravatalozták. A gyászmenet résztvevői a következő sorrendben haladtak: „Concordia“ zenekar, a koszorú- és virágszállító kocsik, a halottas kocsi; virágos kocsik, családi gyászhintók, kisérő kocsik, majd a küldöttséggé ; és pedig: a birodalmi gyűlés, Franciaország, Anglia, Magyarország, Ausztria, más országok és nemzetek, végül Németország és Svájc kiküdöttei, az „Eintracht“ zenekar, azután Zürich és környéke politikai egyesületei, legvégül a szakszervezetek és a munkásság beláthatatlan tömege. Zürich városát két városi tanácsos képviselte. A gyászházban Molkenbuhr, továbbá Fischer pártvezérek és Zetkin Klára asszony búcsúztatták el a halottat, majd a szervezett munkásság külföldi képviselői mondották el az utolsó istenhozzádot nagy vezérüknek. Bebel végrendeletének végrehajtásával Ullmann majna frankfurti bankárt bízta meg; a végrendelet számos vagyonjogi természetű rendelkezést tartalmaz. A németországi szociáldemokrata párt igen számottevő összeggel szerepel benne, írásműveinek kizárólagos kiadójogát a pártra ruházza át. A magyarországi nemzetközi szociáldemokratapárt hétfőn, este fél nyolc órakor, az Építőmunkás Otthona nagytermében Bebes Ágoston emlékezetére nagy népgyűlést rendezett, melyen Bokányi Dezső méltatta az elhunyt munkásságát és a munkásság világküzdelmében való jelentőségét. Hasonló gyászünnepségeket rendeznek az ország többi városaiban is. Ma este a fővárosi munkások impozáns gyászünnep keretében áldoztak Bebel emlékének, melyen Bokányi Dezső mondott nagyszabású beszédet. A Repülőállomás, Poincaré francia köztársasági elnök Barthou miniszterelnök kíséretében ellátogatott Commerci városába, ahol megkezdte pályafutását. Az elnököt a város lakossága lelkes ovációkban részesítette. Az elnök ezután résztvett az ottani repülőállomás megnyitásán. Az elnök jelenléte alkalmából hat katonai repülőgép, majd Garrett és Audemars aviatikusok különböző repülési produkciókat mutattak be. — A tréfa vége. A tótmegyeri pályaúton Bazsó Dénes, érsekujvári kisegítő fékező, társával egy virág miatt tréfásan civódott. Enyelgésük közben nem vették észre a közeledő gyárvonatot, mely Blazsót úgy elütötte, hogy feje a vágánynak esett, koponyája széthasadt, agyveleje pedig ki- locscsant. Rögtön meghalt, — Tarnovszka grófné meghalt. Pétervári távirat szerint Tarnovszka grófnét, a velencei gyilkossági per hősnőjét, a kiev—pétervári vasúti vonalon egy fülkében fölakasztva találták. Egyes jelekből arra következtetnek, hogy boszúból elkövetett gyilkosságról van szó. — Katonai kitüntetések és kinevezések. A király a III. osztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta Kolal Dániel (Károlyváros) és gradaci Schmarda Károly (Eszék) ezredeseknek, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, nyirjesi Létai Gyula (Lugos) és Dobak Géza (Versecz) alezredeseknek, a katonai érdemkeresztet Sekulics Péter Rezső alezredesnek, a 7. honvéd tábori ágyuosztály parancsnokának, továbbá dubiczai Delics István (Eszék) és Pirts Béla századosoknak. A király Bad Ischlben kelt legfelsőbb elhatározásával az alább megnevezett akadémikusokat a magyar királyi honvédségbe, illetőleg a cs. és kir. közös hadseregbe való belépésük alkalmával a tényleges állományban hadnagyokká kinevezte. A honvédségnél. A magyar királyi honvéd Ludovika-Akadémiából a) a gyalogságnál: Ercsényi Béla a budapesti 1., Bokros László a nyitrai 14., Tóth György a pozsonyi 13., Lakner Károly a budapesti 20., Nemessányi István a pozsonyi 13., Dezső László a nagyváradi 4., Benkő Tibor a budapesti 30., Halsch Endre a pécsi 10., Harsányi Ernő a gyulai 2., Szladek Béla a nagyváradi 4., Greller József a soproni 18., Rhédey Zoltán a kassai 9., Magyari Vilmos a debreczeni 3.,Kesső László a miskolczi 10., Gerecz Kálmán a kassai 9., Szombathy Pál a nagykanizsai 20., Becze István a kolozsvári 21., Hartzer Oszkár beszterczebányai 16., Bálint József a debreczeni 3., Németh Béla a budapesti 30., Zsigmond István a szegedi 5., Mohaupt Károly a szabadkai 6., Mihalek László a trencséni 15., Schreyer László a pécsi 10., Danilovics János a budapesti 20., Szőllőssy Sándor a székesfehérvári 17., Kenessey Iván a trencséni 15., Zádor Zoltán a budapesti 10., Verneda László a veszprémi 31., Prinz Jenő a szatmári 12., Stockinger Sándor a székesfehérvári 17., Podhradszky Károly a lugosi 8., Ötvös József a munkácsi 11., Palugyay Elek a beszterczebányai 16., Zmeggac Iván a sziszeki 27., csomafalvi Koltay Imre a soproni 18., Melczer Géza a miskolczi 10., Uher Ernő a veszprémi 31., Nyárády Jenő a budapesti 1., Resch Kálmán a nagyszebeni 23., Biszterszky Géza a brassói 24.,•• Hrdina Endre a nyitrai 14., Simon Antal a dési 32., Kapotsfy Béla a szegedi 5. Ocskay Elemér a nyitrai 14., Kelemen Lajos és Kovács Béla a gyulai 2., Péterfy Béla a marosvásárhelyi 22., csikszent-mihályi Schreiber Győző a verseczi 7. és Rejthő Gyula a kolozsvári 21. honvédgyalogezredhez. A lovasságnál Bauer Gyula a szegedi 3., hadasfalvi Ludman Gábor a budapesti 1., Tóth József a kassai5., Altorjay György a debreczeni 2., Hodászy Dénes a zalaegerszegi 6„ Gesztessy Antal a szabadkai 4., Kiss Miklós a szegedi 3„ Porubszky András a debreczeni 2., Radványi Béla a pápai 7„ Révész Sándor a pécsi 8., Steller László a kassai 5., Heinczmann Dániel a varasdi 10., kisjeszenei Jeszenszky Imre a budapesti 1., Marton Sándor a marosvásárhelyi 9. és Iványi Ernő a szabadkai 4. honvédhuszárezredhez. A műszaki katonai akadémiából a tüzérségnél Saxer Oszkár a 2. honvédtábori ágyuosztályhoz. — A cs. és kir. közös hadseregben a lovasságnál Schön Ede a 12., Marton Dénes a 16„ Ganzstückh Béla a 15., szlavnicai Sándor Lajos az 1., Farkas Horne a 2., dukai Takách Lajos a 11. és Szilágyi Zoltán a 9. huszárezredhez. — Csaló fényképészek. A rendőrség csalás címén letartóztatta Szalay József tizenkilencéves és Mangold Fülöp húszéves fényképészsegédeket. Szalay József mint festőművész és illusztrált újság fényképésze szerepelt és ebben a minőségben társával együtt bejárta a vidéket, ahol fényképes levelezőlapokat készítettek. Többek között Sárbogárdon is jártak, ahol a két pesti fiú egy vagyonos asszonynyal ismerkedett meg, akinek beszélgetés közben felajánlották, hogy Szívesen elkalauzolják Budapesten, ha feljön vásárolni. Az asszony elfogadta az ajánlatot, Szalayék várták a vonatnál és nyomban elkérték kétszázhetven koronáját azzal az ürügygyel, hogy itt ellopják a pénzt, náluk sokkal jobb helyen van és majd helyette mindenütt fizetnek ők. Az asszony azóta nem tudott pénzéhez jutni, sőt hazautaztatták és becsületszavukra ígérték, hogy megküldik majd a pénzt. Mikor pedig az asszony egyre sürgette a pénzt, megfenyegették, hogy leleplezik és elmondják Budapesten viselt dolgait. Ezt meg is tették. A nyomozás folyamán kiderült, hogy minden rágalom, mire a szélhámos fiatalembereket le is tartóztatták. ^^1]L.A.Cjsr 1913. augusztus 19. 11