Világ, 1913. november (4. évfolyam, 259-283. szám)

1913-11-04 / 260. szám

Kedd — Kiújult kolera. Mohácson a kolera, néhány napi szünetelés után, vasárnap új erővel tört ki. A kolera gócpontja, miként ezt már a három év előtti kolerajárványkor megállapították, a széntelep. Bár ezt a ha­tóság is tudja és bár az eddigi kolerás bete­gek legnagyobb része innen került ki, a szép­telepet csak tegnap zárták körül csendőrök­kel. Szombaton délelőtt halt meg kolera­­gyanús tünetek közt Andri Stipa 56 éves nap­számos, akit még aznap délután hatósági­lag felboncoltak és bélrészeit felküldték a bakteriológiai intézetnek. Tegnap délelőtt halt meg Simon Gyula, akinek felesége és négy gyermeke is kolerában fekszik. Tegnap két férfit szállítottak be a járványkórházba, mindkettőt a széntelepről. Ezek egyike, Tóth József tegnap este meghalt. Mohácsról beér­kezett jelentések szerint négyen haltak meg kolerában és kilenc beteg van a járvány­­kórházban, egyet gyógyultan elbocsátottak. A Mohácsról Pécsre érkezőket a pályaudva­ron szigorúan megvizsgálják és áruk behoza­talát teljesen eltiltották. Temes megyében is van megint — hosz­­szabb szünet után — kolerabeteg. A Fejértem­plom melletti Varázsligeten tegnap újból koleragyanús tünetek között megbetegedett egy ember és kevéssel rá meghalt. A zágrábi egészségügyi hivatal jelentése szerint Horvátország területén a legutóbbi két napon négy koleramegbetegedés fordult elő, melyek közül egy halálos kimenetelű volt. Teg­nap az a hir terjedt el, hogy az érseki palotá­ban valaki kolerában meghalt, de hamarosan kitűnt, hogy egy kispap, ki már régen szenve­dett gyógyíthatatlan gyomorbajban, ebben halt meg.­­ Meghalt a családjáért. Nagyváradon az el­múlt éjjel Bernstein Vilmos zálogos agyonlőtte ma­gát. Bernstein még két évvel ezelőtt dúsgazdag em­ber volt. Bánffyhunyadon nagy gipszgyár tulajdo­nosa. A szerencsétlen ember spekulációkba bo­csátkozott, kezességeket vállalt. Jött a gazdasági krízis, kötelezettségeit nem tudta teljesíteni és ösz­­szeroppant. A nagy vagyonnak csak a roncsai ma­radtak. Bernstein, aki imádta a családját, öt gyer­mekét, a romokból igyekezett új exisztenciát épí­teni. A Nagyváradi Leszámítoló és Jelzálogbank megbízta zálogházának vezetésével. Sorsába azon­ban nem tudott beletörődni. Hónapok óta kétség­beesetten emlegette, hogy szerencsétlennek érzi magát, félti a gyermekei jövőjét. Nemrégiben egy berlini társaságnál százezer koronára biztosította az életét. A kötvénybe belefoglaltatta, hogy a biz­tosítás öngyilkosság esetére is érvényes és ennek fejében fizette a félszázalék pótdíjat. Bernstein azóta nyugodtabbnak látszott, utóbb azonban rend­kívül ideges volt s szombaton megjelent a bank­ban. — Kérem, — mondotta, — beteg vagyok. Hosszabb szabadságra kell mennem. Tessék át­nézni a könyveimet, hogy nyugodt legyek. A könyveket átvizsgálták, s mindent rendben találtak. Szombaton éjszaka, mialatt családja nyu­godtan aludt, Bernstein kilopózott az udvarra és főbelőtte magát. Mire a mentők megérkeztek, ha­lott volt. A klauzula értelmében a biztosítás meg­­támadhatatlan s így a biztosító társaság kifizeti a százezer koronát az öngyilkos családjának, melyet Bernstein Vilmos életével váltott meg a gondoktól. — Ráesett a sírkő. Nyulfalu község temető­jében mindszentek napján egy sírkő ráesett Nagy­­ Imre hatéves fiúra, akinek mindkét lábát eltörte ,és mellét összezúzta. Haldoklóit, amikor a kór­házba szállították.­­ Családirtó orvos. Münchenben egy Hal­­mayer nevű harmincéves orvos tegnap megölte fe­l­­eségét és két gyermekét, azután öngyilkos lett. A helyszíni szemle megállapította, hogy az orvos előbb a földre teperte feleségét, majd egy operálókéssel át­vágta a nyakán levő ütőerét. Ugyanígy végzett a fiá­val is, míg leányának a gégéjét metszette el. A gyer­mekekkel álmukban végzett a bestiális apa. Hal­­mayer azután a két gyermekágy között hátára fe­küdt a földre és egy húsz centiméter hosszú ope­rálókést markolatig a szivébe döfött. Úgy látszik, hogy rossz spekuláció miatt az orvos pénzzavarba jutott. Hagyatékában nagyon sok értékpapírt ta­láltak. VILÁG 1913. november 4. 3.3 Eötvös József emléke Az Auer Róbert-Társaság ünnepe Budapest, november 3. (Saját tudósítónktól.) Az Auer Róbert filantró­piai társasá­g vasárnap délelőtt tizenegy órakor a Lipótvárosi Polgári Kör dísztermében Eötvös-ünne­­pélyt rendezett. A társaság valamennyi tagja és sok meghívott vendég vett részt a díszes ünnepségen. Pontosan tizenegy órakor nyitotta meg Arányi Ignác, az egyesület elnöke, az ünnepélyt. Üdvözölte a megjelenteket, köszönetet mondott az érdeklő­désért, azután felkérte Kühner Gyulát az ünnepi emlékbeszéd elmondására. — Báró Eötvös életét mindenkinek kell is­merni, — mondta többek között az előadó, — az ő élete az akkori Magyarország élete is. Akkor in­dultak meg a társadalmi mozgalmak, s báró Eöt­vös, az író, a tudós, az államférfi vetette el a fejlődő Magyarország magvait. A fejlődés fáradhatatlan harcosa volt, beszédeiben, politikai ténykedéseiben és írásaiban mindig a kultur Magyarország ügyét szolgálta. Kuliner Eötvös életének és korának — bár Kuliner nem szobatudós, hanem egyszerű kereske­delmi utazó — kitűnő ismerője. Előadása, amely tele volt elragadtatással, mély átérzéssel, melegség­gel és költői lendülettel, ékesen beszélt arról, hogy nem felületes munkának, hanem Eötvös műveinek­­ és az egész Eötvös-irodalom komoly tanulmányozá­sának az eredménye a választékos stílusban meg­szerkesztett emlékbeszéd. Eötvös munkássága és a kör munkája között előadása végén párhuzamot vont Kultner és Eötvös nagyszerű példáján buzdította a társaságot további fáradhatatlan munkálkodásra. A nagy hatást ért emlékbeszéd után Gattmann Zsigmond, a Kereskedelmi Utazók Egyesületének al­­elnöke, emelkedett szólásra. Meleg köszönetet mon­­dok­ az egész hallgató közönség nevében az élvezetes előadásért. •­ Eötvöst ismerjük mindannyian, de nem hall­hatunk róla újra meg újra, hogy ne tanulnánk az ő példáján, — mondotta. A tapssal fogadott beszéd után Dénes Leó beszélt. —• Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy, mivel nem bírom eléggé a magyar nyelvet, németül mondhassak néhány szót. — Azután né­metül folytatja. — Úgy jártam, — hogy egész tisztán közelálló példával éljek, — mint amikor olyan városba érünk, ahol előttünk már a konkur­­rens cég utazója járt, aki minden üzletet elvitt az orrunk elől. Kérem, Guttmann alelnök úr megelő­zött s minden üzletet megkötött. Elmondta mindazt, amit mondanom lehetett volna. De azért . . . De azért volt mit mondania. Frappáns ötle­tekkel teli beszédet mondott, a társaságot további munkára buzdította s felkérte, hogy előadásaikat ezentúl az anyaegyesületben, az Utazók Egyesületé­ben tartsák. Utolsónak Kertész Ármin, a Délmagyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesületének megbízottja, emelkedett szólásra. A társaság munkáját báró Wesselényi Miklós munkájához hasonlította. Az a pesti árvíz alkalmával a fuldoklók százait mentette meg, a társulat a játékszenvedélybe való belemerü­­léstől menti meg tagjait. Az elnök köszönő szavai következtek ezután. — ’Mi, ha valaki közülünk szép munkát végez, azzal fejezzük ki hálánkat, hogy azt mondjuk: Meg­tette a kötelességét. Bátran mondhatom: Kuliner Jagtárs megtette a kötelességét! . . . Tapsvihar között ért véget az ünnepély. Este bankett volt.­­ Lángban álló petróleum­telep. Romé­­niának egyik petróleumforrásokban leggazda­gabb vidékén, Morémban tegnap este, rob­banás következtében az egyik petróleumfűró lyuk kigyuladt. A tűz hamarosan átterjedt a szomszédos petróleumforrásokra is, ame­lyek közül az éjszaka folyamán már tizenöt forrás állt lángokban. Az egész völgy és az azt környező domboldalak egy lángtengerben vannak. A lakosság a legnagyobb pánikban menekül a szélrózsa minden irányában. A tűz lokalizálásáról egyelőre szó sem lehet, mert az oltási munkálatokat rendkívül meg­nehezíti az a körülmény, hogy az égő fúró­lyukakból folyton előtör a friss petróleum és a veszedelmes elem ily módon folyton új tápot kap. A kár nagyságát egyelőre még megközelítőleg sem tudják megállapítani. Késő éjjel jelentik, hogy a tüzet eloltották oly­képpen, hogy homokzsákokat dobtak a kutakra. Mindazonáltal tizennyolc kút kiégett, három pedig elpusztult. Emberéletben nem esett kár. — A suffragettek. Asquith miniszterelnök teg­nap délután automobilon Stirlingbe utazott, ahol díszpolgárrá választották. Útközben öt suffragett tá­madta meg a kocsiját, borsot szórt az arcába és kutyakorbácscsal megverte. A rendőrség automobilja nyomon követte a miniszterelnök kocsiját és ennek­­ közeledtére a támadók elmenekültek. A múlt éjjel kísérletet tettek, hogy a London északi részén fek­vő Strathamhil-pályaudvart felgyújtsák. A tűzol­tóság azonban hamarosan eloltotta a tüzet. A hely­színen benzinbe mártott vattát és suffragett-röp­­iratokat találtak. — Náray Gézáné csalója, Náray Géza, József főherceg volt uradalmi intézője, feljelentést tett a főkapitányságon Gauser Sándor parcella-ügynök ellen, aki feleségétől 30,000 koronát csalt ki azzal az ürügygyel, hogy kártyaklubot fog alakítani s en­nek a klubnak dús jövedelméből őt is részesíti. A főkapitányságon dr. Bottka Sándor rendőrfogalma­­zónak osztották ki az ügyet, aki megindította a vizsgálatot, amelynek folyamán Gauser Sándort, aki a Teleki-tér 1. számú házban lakik, megidézte és a tegnapi nap folyamán kihallgatta. Vallomásában elmondotta, hogy nemrégiben egy ismerőse, Mittel­mann Géza, felkereste és azt ajánlotta neki, hogy alapítsanak együtt abban az Andrássy­ úti házban,­ amelynek souterrainjében Nagy Endre kabaréja van, egy kártyaklubot. Mittelmann megjegyezte,­­ hogy társa is van Upor József kávés személyében, aki annyi pénzt ad, amennyire csak szükségük van. Ebben az időben alakult meg a „Budapesti Sport­ Klub“, amelynek tulajdonosával, Gór Lajossal tár-­­sult 17,000 korona készpénzzel. Ennek a klubnak a beruházásaihoz szüksége volt még 30,000 koronára,­ ezért fordult Náray Gézánéhoz, hogy ő ezt a 30,000 koronát fektesse bele a vállalkozásba. A múlt év­­ szeptemberében a Sport­ Klub elnökévé Nárayt vá­­laszttatta meg, azután ő adta bérbe a klubot Górnak,­­ illetőleg strohmanjának, Karnernak. A pénzt, amit belefektetett, tehát 17.000 koronát, arra fordította,­ hogy „sleppereket“ jutalmazzon vele. A Náray­né 30.000 koronáját nem fektette bele a vállalkozásba. Ez a 30.000 korona kártyán veszett el. Gauser­­ azután kijelentette, hogy a pénzt nagyon h­amaro­­­­san visszafizeti a károsultnak. A kihallgatás ezzel véget ért. Miután azonban Gauser lakását felmon­­­dás következtében a mai nap folyamán kénytelen elhagyni, úgy, hogy állandó lakása a fővárosban nem lesz, a rendőri nyilvántartás pedig kiderítette róla, hogy évekkel ezelőtt édesapja bankjából 170.000 koronát sikkasztott, a vizsgálatot vezető rendőrfogalmazó ma délelőtt Gauser letartóztatását rendelte el. — Tűz a temetőben. A miskolczi katolikus temető végében tegnap hirtelen tűz támadt. A hor­padt hantokon égő gyertyáktól meggyulladtak a sí­rokon levő koszorúk, amelyeket a halottak napjá­nak emlékére tettek oda a kegyeletes emberek. A tűz rohamosan terjedt tovább és néhány perc múlva hatalmas lángnyelvek csaptak fel a temetővel szom­szédos lucernáskertben is, ahová a gazdák szénát hordtak össze. A városban az a hír terjedt el, hogy ég a temető. A kávéházak és éttermek egy pillanat alatt kiürültek, mindenki a temető felé szaladt A tűzoltók is kivonultak, de alig bírtak a helyszínre jutni az óriás tömegtől. A tüzet azután félóra alatt sikerült lokalizálni. — Robbanás a Skoda-mű­veken. A Skoda­­művek pilseni telepén szombaton délután ágyúgo­lyókat próbáltak ki. Egy löveg, amely nem robbant fel, a javító­műhelybe került. Az egyik eszterga­padba akarták szorítani. A löveg véletlenségből a földre esett és explodált. A löveg szétrobbanó da­rabjai Kricske Károly lövegmestert és Schmidt Va­zul munkást darabokra tépték. Két munkás súlyo­san megsebesült.

Next