Világ, 1913. december (4. évfolyam, 284-308. szám)
1913-12-31 / 308. szám
Szerda KÖZGAZDASÁG A Ferenc József-kórház új elnöksége (Saját tudósítónktól.) A Ferenc József- főkórháznak vasárnap megválasztott igazgatósága tegnap este tartotta első ülését a Budapesti Kereskedelmi Testület helyiségeiben. A gyűlés tárgysorozata csak egyetlen pontból állott: az elnökség megválasztásából. Az igazgatóság mind a harminchat tagja, kivétel nélkül megjelent ezen a nevezetes gyűlésen. A kölcsönös bemutatkozások után, ó moraviczai Heinrich Ferenc, a kórház eddigi elnöke foglalta el az elnöki széket. Mielőtt ezt a helyet — úgymond —, melyet annyi szeretettel töltöttem be, végleg elhagynám, szükségesnek tartom egy impressziómról beszámolni. A radikális párt vezető férfiaival folytatott tárgyalásaim alatt alkalmam volt meggyőződni, hogy ennek a pártnak csak egy célja van: a pénztárból egy feladata magaslatán álló intézményt teremteni. A pártkeretek most már lehullottak és a radikális párt, a Kereskedelmi Testület által kiküldött igazgatósági tagokkal karöltve, a kisebbségben maradt párt hívei javára is fogja ezt a nagy és szép humanitárius intézményt továbbfejleszteni. Ezután elrendelte a választást. Közfelkiáltással választották meg elnökké: szegedi Lukács Józsefet, a Hitelbank igazgatóját, alelnökökké a munkaadók részéről Beimel Sándor udvari tanácsost, az alkalmazottak részéről Deutsch Jenőt és Biró Jenőt. Választottak továbbá két-két elnöki tanácstagot, mégpedig a munkaadók részéről Kunz Józsefet és mezőcsáti Mezey Gyulát, az alkalmazottak részéről Fejér Gábort és Szántó Bélát. Heinrich Ferenc az igazgatóság zajos tetszésnyilvánításai között fejezte be búcsúszavait és átadta az elnöki széket az újonnan megválasztott elnöknek. Lukács József nagyszabású székfoglalójában kifejtette, hogy eddig nem volt alkalma a kórház ügyeivel foglalkozni és amit magával hoz az elnöki székbe, az csupán ambíciója, munkakedve és szeretete a beteg alkalmazottak ügye iránt. Mindenkor ismerni fogja kötelességét és kéri az igazgatóság támogatását. Beimel Sándor és Kunz József szavai után az ülés lelkes hangulatban véget ért. * A Ferenc József-kórház jövője cím alatt a Világ vasárnapi számában Murányi Iván kereskedelmi tanácsos igen életrevaló eszmét vetett föl, amelyhez, bizonyos okokból, érdemesnek vélem a hozzászólást. Arról van szó, hogy a kereskedelmi alkalmazottak s azok családtagjai számára egy nagyszabású dunai uszoda és az újpesti sziget felső csúcsán partfürdő létesíttessék, a munkában elfáradt hivatalnokok üdülése céljából. Szinte csodálkoznom kell, hogy a fővárosban ezek még mindig nem kész intézmények, hanem csak jámbor óhajok, pedig aránylag csekély befektetéssel nemcsak egy nagy tömeg számára kiváló gyógytényezőt és a legolcsóbb nyaralást biztosítanák, hanem még üzleti szempontból is (ha ilyen oldalról akarnánk vizsgálni a dolgot) elsőrangú vállalkozást képeznének. Egyrészt azért is szólalok föl, mert Szegeden két év előtt létesült kezdeményezésemre a Tisza homokos partján részvénytársasági alapon egy partfürdő, amely már az első évben olyan óriási keresettség-nek örvendett, hogy szinte képtelen volt a nagy forgalmat ellátni. Ezer darab 30 koronás részvény kibocsátása elegendő volt az intézmény létesítésére, amely a lehető legolcsóbb áron juttatott uszodát, nap- és homokfürdőt, pompás játszó- és sporttelepet éppen annak a közönségnek, amelynek se ideje, se pénze nincs ahhoz, hogy egészségének restaurálását drága fürdőhelyeken keresse. Ugyanezen fürdőtelep mellett már a jövő nyáron elkészül egy nem kevésbbé nagyszabású ingyenes partfürdő, melyet javaslatomra a Szegedi Munkásbiztosító Pénztár csinál meg tagjai számára és pedig elsősorban abból a célból, hogy a levegő és napkura gyógyító hatását a pénztár nagyszámú gümőkóros betegei kiaknázhassák.Éppen a napkurának, már most tudományos oldalról is elismert és bebizonyosodott kiválóan gyógyító hatása, amelyet a tuberkulózis minden formájára, de különösen a lappangó tuberkulózisra kifejt, teszi szükségessé és sürgőssé az ilyen napkutázó helyek létesítését. Ezek számára pedig valósággal a legbecsesebb kincs gyanánt ott vannak a Duna és annak lapályos partrészletei, amelyek ha kissé távolabb volnának is a központtól, hajóközlekedéssel könnyen megközelíthetők. Az alkalmazottak ezrei nyerhetnének e helyeken májustól szeptember közepéig esetleg teljes és végleges gyógyulást is gümőkóros fertőzöttségük ellen. Ily módon a pénztár rendkívül olcsón jutna egy olyan gyógytényezőhöz, amelyet eddig csak igen nagy áldozattal és szórványosan tudott tagjainak juttatni. Magától értetődik, hogy az ilyen telepeken nemcsak a betegek nyerhetnének gyógyulást, hanem az egészségesek is megkaphatnák a nyár folyamán évrőlévre az ellentálló képességnek azt a fokát, amely a folyton ólálkodó gümőkóros fertőzés ellen a legjobb biztosíték. A dolog természetéből folyik, hogy ilyen beruházásokkal a pénztár nemhogy áldozatokat volna kénytelen hozni, hanem anyagi szempontból is előnyösebb helyzetbe jut, mert nagy megtakarításokat eszközölhet gyógyszerekben, klimatikus kúrákban és főképpen a prophylaxis útján. Most, amidőn a pénztár úgyis reformok előtt, áll, igazán üdvös volna, ha már rövid iő alatt ezt az eszmét megvalósítanák és ezáltal minden más betegsegélyző pénztár számára követendő példát állítanának. Egy létesítendő dispensaire eredményes működéséhez ez volna egyik legcéltudatosabb és mindenesetre a legkönnyebben megvalósítható intézmény. Dr. Hollós József (Szeged): Kizárás a londoni tőzsdéről. Nálunk mindig mint valami misztikumról beszélnek az angol pénzpiacról. Bajba került pénzintézetek, bukdácsoló iparvállalatok utolsó reménye az angol pénz, amelynek olyan bűvös ereje van, hogy a hitelezők is megnyugodnak ideig-óráig, ha az illető vállalatok vezető emberei azt hirdetik, hogy egy „angol pénzcsoporttal“ megkezdődtek a tárgyalások a vállalat szanálására. Persze, legtöbbször nem lesz a dologból semmi, mert azok, akik mint egy angol pénzcsoport reprezentánsai jelennek meg ahazai gazdasági élet egén, legtöbször közönséges jobberők, szélhámosok, akiknek egyetlen fillérjük sincs, s akik abból élnek, hogy a hiszékenyeket becsapják. Becsapják azokat, akikkel nálunk öszszeköttetésbe lépnek, s becsapják azokat ott, kinn Angliában, akikre az átvett papírokat rásózzák. Az elmúlt esztendőben ezt ismételten kellett tapasztalnunk s nem egy tönkrement vállalatunkat az angol „szanálok“ döntöttek romlásba. A tisztességes angol sajtó időről-időre nyilvánosságra hozza az ilyen álbankok és álbankárok nevét, de nálunk még mindig nem okulnak ezen s ha egy angol ember megjelenik nálunk, hogy angol pénzt akar magyar vállalatokba fektetni, legtöbbször még mindig, minden kritika nélkül ülünk fel neki. Most aztán a londoni tőzsdetanács irtó-hadjáratot indított ellenük. A napokban egy ilyen Jobber-cégnek, az „L. Hancock és társa“ cégnek három tagját öt évre, egy másiknak, az „Abrahams, Jonas és társa“ cégnek egy tagját öt évre, a Grenve, Liehtenstadt és társa cégnek főnökét egy évre kizárta a londoni tőzsdéről. Ezeknek ugyan nálunk nem voltak összeköttetéseik, de ki tudja, hány ilyen bankár kerül hasonló sorsra, aki nálunk mint az „angol tőke képviselője“ szerepel. A kincstári bányák új vezetője, Maty Sándor miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium bányászati osztályának főnöke, nyugalomba vonult. Az osztály vezetését Probstner Alfréd miniszteri tanácsos vette át. A tőzsde jubileuma. A budapesti áru- és értéktőzsde fennállásának ötvenéves jubileumát január 25-én ünnepli egy jubiláns gyűlés keretében. A tőzsde elnöksége a gyűlés programmját most állítja össze. A kormány képviseletében báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter fog az Ünnepélyen résztvenni. Román hajózási verseny. Részletesen írtunk arról, hogy a „Románia*“ hajóstársaság tízmillió frank alaptőkével megalakult Bukarestben és rendes járatokat fog fenntartani az aldunai kikötőkből a levantei kikötőkbe. Megírtuk, hogy itt egy nagy verseny fejlesztéséről van szó, amelynek éle elsősorban a monarchia hajózási vállalatai ellen irányul és hogy ezzel az újajós társasággal a romániai kereskedelemnek az a törekvése jut közelebb céljához, hogy a mi hajóstársaságainktól minél gyorsabban függetlenítse magát. Ez a hajóstársaság, amely mögött Románia nagyobb bankjai, frankárai és exportáló kereskedői állanak, a levantei forgalomban igen érzékeny sebeket készül ejteni a mi tengerhajózási vállalatainkon. Már akkor jelentették Bukarestből, hogy az alaptőkét túljegyezték és máris újabb tőkeemelést terveznek. Mint most Bukarestből jelentik, a vállalat csakugyan elhatározta az alaptőke fölemelését tízmillióról huszonkétmillióra. Az új tengerhajózási vállalat ily nagy alaptőke mellett, mely nagyobb, mint bármely magyar hajózási vállalaté, már legközelebb igen nagy szerepet fog az Aldimán és így Románia tengeri forgalmában is játszani, látjuk tehát, hogy itt céltudatosan törekesznek arra, amit a vállalat alapítási okiratába foglaltak létrehozásának a megindokolásául, hogy t. i. Románia nyolcvanmilliót fizet évente idegen hajóstársaságokna, és ezen az állapoton kell változtatni, ennek kell a jövőben gátat vetni. E cél érdekében állandóan folyik a munka. A románok folyami hajóparkjukat rohamosan fejlesztik, nem kevésbbé az állami tengerhajózásét is és évről-évre fokozottabb erővel veszik fel a harcot a magur és az osztrák folyamos tengerhajózással. Lakásegészségügyi berendezések kiállítása. A Technológiai Iparmúzeum a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával elhatározta, hogy épületegészségügyi berendezésekből kiállítást rendez, hogy az eddigi termelés tanulságait leszűrjék és az ipar fejlődésének jövendő irányait is kitűzzék. A kiállítás január 3-án nyílik meg. A Láng-gyár kisebb osztaléka. Az építkezés pangása, az építőipar általános hanyatlása nyomot hagyott mindazoknak a vállalatoknak a mérlegein, amelyek építési anyagokat gyártanak. Különösen a vas- és fémipari vállalatok helyzete alakult ki ebben az esztendőben kedvezőtlenül, így a Láng L. Gépgyár Részvénytársaságnál is az 1913-ik esztendőben a megrendelések jóval gyérebben folytak be, mint 1912-ben, miért is a gyár az utolsó hónapokban már a tízórás munkaidőt meg is csökkentette. A gyár csekély foglalkoztatása — természetesen — a mérlegre is kihatással lesz és máris tudják tőzsdei körökben, hogy a társaság osztaléka a multévinél lényegesen kisebb lesz. 1912. évben a társaságnak 207.531 korona tiszta nyeresége volt, amelyből 6% osztalékot fizetett. A pozsony—bécsi villamos. Pozsonyból jelentik, hogy az első villamos-lokomotív holnap, szerdán érkezik Pozsonyba a pozsony—bécsi villamos vasút vonalán. A hurokvágány teljesen kész már. Újév után megkezdődnek a teljes vonatokkal való próbajáratok, amelyek két hétig fognak tartani. A vasút építői remélik, hogy január második felében, legkésőbb végén, a vonal átadható lesz a forgalomnak. A pozsony—bécsi villamos vasút üzletkezelésére nézve a magyar és az osztrák társaság közt létrejött szerződés 1.§-a szerint a pozsony— országhatárszéli vasút üzemének kezelését a magyartársaság az osztrák társaságnak adja át, de ugyan a szerződés 2. §-a azt is előírja, hogy a pozsony—bécsi villamos vasút „állomást, műhelyi és kocsiszín szolgálatára a magyar vonalrészen magyar honpolgárokból alkotott személyzetet kell alkalmazni, akik magyarul is tudnak“. A Ganz-gyár osztaléka. Tőzsdei körökben már biztosra veszik, hogy a Ganz—Danubius gép-, vaggon- és hajógyár rt. az ezévi üzletéve után 20 koronával kevesebb osztalékot, azaz a 180 korona helyett 160 koronát fog fizetni. Ennek tudható be az, hogy a társaság részvényeinek árfolyama az utóbbi időben lényegesen csökkent, úgy hogy azok ma 3005 koronán záródtak. A Ganz-Danubius ügye egyébként is sokat foglalkoztatta a tőzsdét Tudvalevő, hogy a társaság bankárja, a Hitelbank, a Ganz terjeszkedését már nem látja szívesen, mert már eddig is több, mint huszonötmillió koronája fekszik benne s a további terjeszkedés olyan tőkéket vonna el, melyek a Hitelbank többi iPArval- 1918. december 31* ÍV VILÄG