Világ, 1913. december (4. évfolyam, 284-308. szám)

1913-12-31 / 308. szám

Szerda KÖZGAZDASÁG A Ferenc József-kórház új elnöksége (Saját tudósítónktól.) A Ferenc József- főkórháznak vasárnap megválasztott igazgató­­sága tegnap este tartotta első ülését a Buda­pesti Kereskedelmi Testület helyiségeiben. A gyűlés tárgysorozata csak egyetlen pontból állott: az elnökség megválasztásából. Az igazgatóság mind a harminchat tagja, kivétel nélkül megjelent ezen a nevezetes gyűlésen. A kölcsönös bemutatkozások után, ó moraviczai Heinrich Ferenc, a kórház eddigi elnöke foglalta el az elnöki széket. Mielőtt ezt a helyet — úgymond —, melyet annyi szere­tettel töltöttem be, végleg elhagynám, szük­ségesnek tartom egy impressziómról beszá­molni. A radikális párt vezető férfiaival foly­tatott tárgyalásaim alatt alkalmam volt meg­győződni, hogy ennek a pártnak csak egy célja van: a pénztárból egy feladata magas­latán álló intézményt teremteni. A pártkere­­tek most már lehullottak és a radikális­ párt, a Kereskedelmi Testület által kiküldött igaz­gatósági tagokkal karöltve, a kisebbségben maradt párt hívei javára is fogja ezt a nagy és szép humanitárius intézményt továbbfej­leszteni. Ezután elrendelte a választást. Közfelkiáltással választották meg elnök­ké: szegedi Lukács Józsefet, a Hitelbank igaz­gatóját, alelnökökké a munkaadók részéről Beimel Sándor udvari tanácsost, az alkalma­zottak részéről Deutsch Jenőt és Biró Jenőt. Választottak továbbá két-két elnöki tanácsta­got, még­pedig a munkaadók részéről Kunz Józsefet és mezőcsát­i Mezey Gyulát, az al­kalmazottak részéről Fejér Gábort és Szántó Bélát. Heinrich Ferenc az igazgatóság zajos tet­­szésnyilvánításai között fejezte be búcsú­szavait és átadta az elnöki széket az újonnan megválasztott elnöknek. Lukács József nagy­szabású székfoglalójában kifejtette, hogy ed­dig nem volt alkalma a kórház ügyeivel foglal­kozni és amit magával hoz az elnöki székbe, az csupán ambíciója, munkakedve és szere­­tete a beteg alkalmazottak ügye iránt. Min­denkor ismerni fogja kötelességét és kéri az igazgatóság támogatását. Beimel Sándor és Kunz József szavai után az ülés lelkes hangulatban véget ért. * A­ Ferenc József-kórház jövője cím alatt a Világ vasárnapi számában Murányi Iván kereske­delmi tanácsos igen életrevaló eszmét vetett föl, amelyhez, bizonyos okokból, érdemesnek vélem a hozzászólást. Arról van szó, hogy a kereskedelmi alkalmazottak s azok családtagjai számára egy nagyszabású dunai uszoda és az újpesti sziget felső csúcsán partfürdő létesíttessék, a munkában elfá­radt hivatalnokok üdülése céljából. Szinte csodál­koznom kell, hogy a fővárosban ezek még mindig nem kész intézmények, hanem csak jámbor óhajok, pedig aránylag csekély befektetéssel nemcsak egy nagy tömeg számára kiváló gyógytényezőt és a leg­olcsóbb nyaralást biztosítanák, hanem még üzleti szempontból is (ha ilyen oldalról akarnánk vizs­gálni a dolgot) elsőrangú vállalkozást képeznének. Egyrészt azért is szólalok föl, mert Szegeden két év előtt létesült kezdeményezésemre a Tisza homokos partján részvénytársasági alapon egy partfürdő,­­ amely már az első évben olyan óriási keresettség-­­­nek örvendett, hogy szinte képtelen volt a nagy forgalmat ellátni. Ezer darab 30 koronás részvény kibocsátása elegendő volt az intézmény létesítésére, amely a lehető legolcsóbb áron juttatott uszodát, nap- és homokfürdőt, pompás játszó- és sporttele­pet éppen annak a közönségnek, amelynek se ideje, se pénze nincs ahhoz, hogy egészségének restaurá­lását drága fürdőhelyeken keresse. Ugyanezen für­dőtelep mellett már a jövő nyáron elkészül egy nem kevésbbé nagyszabású ingyenes partfürdő, me­lyet javaslatomra a Szegedi Munkásbiztosító Pénz­tár csinál meg tagjai számára és pedig elsősorban abból a célból, hogy a levegő és napkura gyógyító­­ hatását a pénztár nagyszámú gümőkóros betegei kiaknázhassák.­Éppen a napkurának, már most tudományos oldalról is elismert és bebizonyosodott kiválóan gyógyító hatása, amelyet a tuberkulózis minden formájára, de különösen a lappangó tuberkulózisra kifejt, teszi szükségessé és sürgőssé az ilyen nap­­kutázó helyek létesítését. Ezek számára pedig va­lósággal a legbecsesebb kincs gyanánt ott vannak a Duna és annak lapályos partrészletei, amelyek ha kissé távolabb volnának is a központtól, hajóközle­kedéssel könnyen megközelíthetők. Az alkalmazot­tak ezrei nyerhetnének e helyeken májustól szep­tember közepéig esetleg teljes és végleges gyógyu­lást is gümőkóros fertőzöttségük ellen. Ily módon a pénztár rendkívül olcsón jutna egy olyan gyógy­­tényezőhöz, amelyet eddig csak igen nagy áldozat­tal és szórványosan tudott tagjainak juttatni. Ma­gától értetődik, h­ogy az ilyen telepeken nemcsak a betegek nyerhetnének gyógyulást, hanem az egész­ségesek is megkaphatnák a nyár folyamán évről­­évre az ellentálló képességnek azt a fokát, amely a folyton ólálkodó gümőkóros fertőzés ellen a leg­jobb biztosíték. A dolog természetéből folyik, hogy ilyen beru­házásokkal a pénztár nemhogy áldozatokat volna kénytelen hozni, hanem anyagi szempontból is elő­nyösebb helyzetbe jut, mert nagy megtakarításokat eszközölhet gyógyszerekben, klimatikus kúrákban és főképpen a prophylaxis útján. Most, amidőn a pénztár úgyis reformok előtt, áll, igazán üdvös volna, ha már rövid i­ő alatt ezt az eszmét megvalósítanák és ezáltal minden más betegsegélyző pénztár számára követendő példát állítanának. Egy létesítendő dispensaire eredmé­nyes működéséhez ez volna egyik legcéltudatosabb és mindenesetre a legkönnyebben megvalósítható intézmény. Dr. Hollós József (Szeged): Kizárás a londoni tőzsdéről. Nálunk mindig mint valami misztikumról beszélnek az angol pénz­piacról. Bajba került pénzintézetek, bukdácsoló iparvállalatok utolsó reménye az angol pénz, amelynek olyan bűvös ereje van, hogy a hitele­zők is megnyugodnak ideig-óráig, ha az illető vál­lalatok vezető­ emberei azt hirdetik, hogy egy „an­gol pénzcsoporttal“ megkezdődtek a tárgyalások a vállalat szanálására. Persze, legtöbbször nem lesz a dologból semmi, mert azok, akik mint egy an­gol pénzcsoport reprezentánsai jelennek meg a­­hazai gazdasági élet egén, legtöbször közönséges jobber­ők, szélhámosok, akiknek egyetlen fillérjük sincs, s akik abból élnek, hogy a hiszékenyeket becsapják. Becsapják azokat, akikkel nálunk ösz­­szeköttetésbe lépnek, s becsapják azokat ott, kinn Angliában, akikre az átvett papírokat rásózzá­k. Az elmúlt esztendőben ezt ismételten kellett tapasztal­nunk s nem egy tönkrement vállalatunkat az an­gol „szanálok“ döntöttek romlásba. A tisztességes­­ angol sajtó időről-időre nyilvánosságra hozza az ilyen álba­nkok és álbankárok nevét, de nálunk még mindig nem okulnak ezen s ha egy angol ember megjelenik nálunk, hogy angol pénzt akar magyar vállalatokba fektetni, legtöbbször még min­dig, minden kritika nélkül ülünk fel neki. Most aztán a londoni tőzsde­tanács irtó-hadjáratot in­dított ellenük. A napokban egy ilyen Jobber-cég­­nek, az „L. Hancock és társa“ cégnek három tag­ját öt évre, egy másiknak, az „Abrahams, Jonas és társa“ cégnek egy tagját öt évre, a Gr­enve, Liehtenstadt és társa cégnek főnökét egy évre ki­zárta a londoni tőzsdéről. Ezeknek ugyan nálunk nem voltak összeköttetéseik, de ki tudja, hány ilyen bankár kerül hasonló sorsra, aki nálunk mint az „angol tőke képviselője“ szerepel. A kincstári bányák új vezetője, Maty Sándor miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium bányá­szati osztályának főnöke, nyugalomba vonult. Az osztály vezetését Probstner Alfréd miniszteri taná­csos vette át. A tőzsde jubileuma. A budapesti áru- és értéktőzsde fennállásának ötvenéves jubileumát január 25-én ünnepli egy jubiláns gyűlés kereté­ben. A tőzsde elnöksége a gyűlés programmját most állítja össze. A kormány képviseletében báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter fog az Ünnepélyen rés­ztvenni. Román hajózási verseny. Részletesen írtunk arról, hogy a „Románia*“ hajóstársaság tízmillió frank alaptőkével megalakult Bukarestben és ren­des járatokat fog fenntartani az aldunai kikötők­ből a levantei kikötőkbe. Megírtuk, hogy itt egy nagy verseny fejlesztéséről van szó, amelynek éle elsősorban a monarchia hajózási vállalatai ellen irányul és hogy ezzel az új­­­a­jós társasággal a ro­mániai kereskedelemnek az a törekvése jut köze­­­lebb céljához, hogy a mi hajóstársaságainktól minél gyorsabban függetlenítse magát. Ez a hajós­­társaság, amely mögött Románia nagyobb bankjai, f­rankárai és exportáló kereskedői állanak, a levantei forgalomban igen érzékeny sebeket készül ejteni a mi tengerhajózási vállalatainkon. Már akkor je­lentették Bukarestből, hogy az alaptőkét túljegyez­ték és máris újabb tőkeemelést terveznek. Mint most Bukarestből jelentik, a vállalat csakugyan elhatározta az alaptőke fölemelését tízmillióról hu­­szonkétmillióra. Az új tengerhajózási vállalat ily nagy alaptőke mellett, mely nagyobb, mint bár­mely magyar hajózási vállalaté, már legközelebb igen nagy szerepet fog az Aldim­án és így Románia tengeri forgalmában is játszani, látjuk tehát, hogy itt céltudatosan törekesznek arra, amit a vállalat alapítási okiratába foglaltak létrehozásának a megindokolásául, hogy t. i. Románia nyolcvan­­milliót fizet évente idegen hajóstársaságokna, és ezen az állapoton kell változtatni, ennek kell a jövőben gátat vetni. E cél érdekében állandóan folyik a munka. A románok folyami hajóparkjukat rohamosan fejlesztik, nem kevésbbé az állami ten­­gerhajózásét is és évről-évre fokozottabb erővel veszik fel a harcot a magu­­r és az osztrák folyam­os tengerhajózással. Lakásegészségügyi berendezések kiállítása. A Technológiai Iparmúzeum a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával elhatározta, hogy épület­­egészségü­gyi berendezésekből kiállítást rendez, hogy az eddigi termelés tanulságait leszűrjék és az ipar fejlődésének jövendő irányait is kitűzzék. A kiállítás január 3-án nyílik meg. A Láng-gyár kisebb osztaléka. Az építkezés pangása, az építőipar általános hanyatlása nyomot hagyott mindazoknak a vállalatoknak a mérlegein, amelyek építési anyagokat gyártanak. Különösen a vas- és fémipari vállalatok helyzete alakult ki ebben az esztendőben kedvezőtlenül, így a Láng L. Gépgyár­ Részvénytársaságnál is az 1913-ik eszten­dőben a megrendelések jóval gyérebben folytak be, mint 1912-ben, miért is a gyár az utolsó hónapok­­ban már a tízórás munkaidőt meg is csökkentette. A gyár csekély foglalkoztatása — természetesen — a mérlegre is kihatással lesz és máris tudják tőzs­dei körökben, hogy a társaság osztaléka a multévi­­nél lényegesen kisebb lesz. 1912. évben a társaság­nak 207.531 korona tiszta nyeresége volt, amelyből 6% osztalékot fizetett. A pozsony—bécsi villamos. Pozsonyból jelen­tik, hogy az első villamos-lokomotív holnap, szer­dán érkezik Pozsonyba a pozsony—bécsi villamos vasút vonalán. A hurokvágány teljesen kész már. Újév után megkezdődnek a teljes vonatokkal való próbajáratok, amelyek két hétig fognak tartani. A vasút építői remélik, hogy január második felé­ben, legkésőbb végén, a vonal átadható lesz a for­galomnak. A pozsony—bécsi villamos vasút üzlet­kezelésére nézve a magyar és az osztrák társaság közt létrejött szerződés 1.§-a szerint a pozsony— országhatárszéli vasút üzemének kezelését a ma­gyar­­társaság az osztrák társaságnak adja át, de ugyan a szerződés 2. §-a azt is előírja, hogy a pozsony—bécsi villamos vasút „állomást, műhelyi és kocsiszín szolgálatára a magyar vonalrészen ma­gyar honpolgárokból alkotott személyzetet kell al­­kalmazni, akik magyarul is tudnak“. A Ganz-gyár osztaléka. Tőzsdei körökben már biztosra veszik, hogy a Ganz—Danubius gép-, vaggon- és hajógyár rt. az ezévi üzletéve után 20 koronával kevesebb osztalékot, azaz a 180 korona helyett 160 koronát fog fizetni. Ennek tudható be az, hogy a társaság részvényeinek árfolyama az utóbbi időben lényegesen csökkent, úgy hogy azok ma 3005 koronán záródtak. A Ganz-Danubius ügye egyébként is sokat foglalkoztatta a tőzsdét Tudvalevő, hogy a társaság bankárja, a Hitelbank, a Ganz terjeszkedését már nem látja szívesen, mert már eddig is több, mint huszonötmillió koronája fekszik benne s a további terjeszkedés olyan tő­kéket vonna el, melyek a Hitelbank többi iPArval- 1918. december 31* ÍV VILÄG

Next