Világ, 1913. december (4. évfolyam, 284-308. szám)

1913-12-31 / 308. szám

Szerda­ ­) Vámbéry Ármin emléke. A Keleti Szemle, dr­. Kanos Ignác és dr. Munkácsi Bernát kiváló tudományos revüje, legutóbbi számát Vámbéry Ármin, a világhírű magyar orientalista emléké­nek szenteli. Pröhre Vilmos ír a revü élén Vám­­béryről tanulmányt, amelyben méltatja a kiváló tudós működését és vázolja egész viszontagságos életét. A revü címlapján is gyászkeret jelzi, hogy­ ez a szám a gyásznak, a kegyeletes megemlékezés­nek aktusa. A Vámbéry-tanulmányon kívül van­nak még ebben a mostani, kettős számban cikkek Babingertől, Paasoventől, Béke Ödöntől, Fuchstól és Schriefltől. (*) Az Operaház műsora. Az Operaházban szerdán, Szilveszter estéjén a Boccaccio kerül szín­re. A címszerepben ezúttal először lép fel Szamosi Elza, Fiamettában pedig Smrák Márta. A harmadik felvonás udvari ünnepélyének keretében nagysza­bású hangverseny lesz. Parvis Taurino olasz, fran­cia és spanyol dalokat fog énekelni. Sándor Erzsi Linda nagy áriáját adja elő Donizettitől és Arditi csókkeringőjét, Nirschy Emilia a Pizzicato-polkát táncolja Delibes Sylviájából és Chopin egy kerin­gő­jét. Újév napján, csütörtökön, a Godunov Bo­­ris-t adják ,amelyet az Operaház múlt héten oly nagy sikerrel mutatott be. Pénteken .4 millaat hmm kerül előadásra. __ (*) Giampietro halála. A budapesti közönség is jól ismerte Giampietro József nevét. Az olasz nevű német színművész, aki csak néhány évvel ez­előtt tért át a varieté-színpadra, Budapesten kezdte színészpályáját. Bécsben született, a technikai fő­iskolán tanult, azután a bécsi Konzervatóriumnak lett növendéke. 1886-ban lépett először színpadra, a régi pesti német színházban. A vasgyáros Bligny hercegének szerepében. Két évadon át játszott Giampietro Budapesten, azután Bécsbe került a Volkstheaterhez, majd Hamburgba báró Berger színházához, végül a berlini Neues Theaterhez. In­nen csábította el a varieté és legutóbb a berlini Metropol-szíknház revüinek volt legdrágább és leg­népszerűbb szereplője. Két esztendővel ezelőtt egyik orfeumban vendégszerepelt Budapesten. Giam­­pietronak most is nagy sikere volt Berlinben, teg­nap hirtelen szélütés következtében halt meg. Ko­porsóját a berlini Szent Hedvig székesegyházban ravatalozzák föl. A­ színész barátai mondják, hogy Giampietro utolsó kívánsága az volt, hogy Bécsben, a hietzingi temetőben akar pihenni, tehát holttes­tét ma Bécsbe szállítják. (*) Munkácsy Mihály kiállítása. Az Ernst­ Múzeumban megindultak a munkálatok a nagysza­básúnak tervezett Munkácsy-kiállítás előkészítésére. Az Ernst­ Múzeum újból felkéri­ a Munkácsy-képek tulajdonosait a képek bejelentésére, kijelentvén, hogy a szállítás és biztosítás költségeit ő viseli. A kiállítás már márciusban megnyílik. (*) Hírek a Nemzeti Színházból. Szerdán, Szilveszter estéjén, a sz­nház legvonzóbb műsor­­darabja, 4 faun kerül színre a Nemzeti Színház­ban. Újév napján délutánra 40 ember tragédiája van kitűzve, este pedig huszonötödik előadását éri­ntei Herczeg Ferenc színműve, az Éva boszorkány. Pénteken a Mária Antónia, Szomory Dezső új szín­műve, a huszonegyedik előadását éri meg. A cím­szerepet ezúttal is P. Márkus Emilia fogja játszani. Szombaton teljesen új betanulással és szereposztás­ban eleveníti fel a színház Gondinet kitűnő vígjá­­tékát, a párisit, amely a régi Nemzeti Színházban ötvenöt előadás ért meg. A címszerepet a szombati reprizen Dezső József fogja játszani. Vasárnap délután 4 konventbiztos, Farkas Pál nagyhatású színműve kerül színre, este pedig a színház leg­újabb nagy sikere, Szép Ernő 4e egyszeri királyfi című gyönyörű mesejátéka. (*) A Nemzeti Zenede közgyűlése. A Nemzeti Zenede tegnap este tartotta közgyűlését gróf Zichy Géza titkos tanácsos elnöklete mellett a tagok élénk részvételével. Gróf Zichy Géza elnöki megnyitójá­ban vázolta az elmúlt év történetének kimagasló eseményeit, majd részvétteljes szavakkal emlékezett meg az ez évben elhunyt tagokról. Takács Mihály­­ról, aki közvetlenül az operai osztály átvétele előtt hunyt el, méltatta továbbá a zenede többi halott­jának, Mészáros Imrének, Reményi Antalnak, Vav­­rinecz Mórnak és Állaga Gézának érdemeit. Az el­nöki beszéd után Kern Aurél, a Nemzeti Zenede tit­kára terjesztette elő részletes jelentését. Bejelen­tette, hogy Boyisich Mihály püspök, aki egykor nö­vendéke, majd titkára volt a Nemzeti Zenedének, ötezer koronás alapítványt tett, melynek kamatait egy kitűnően végzett énekesnövendék fogja élvezni. A közgyűlés nagy lelkesedéssel köszönetet szavazott a püspöknek az alapítványért. Végül a közgyűlés a lelépő választmányi tagokat egyhangúlag ismét megválasztotta. VILÁG 1913.­ december 3!« 13 Minden szemesen © rajt tegyen Vissza az egészségre gyakran károS utánzattal! Wiiwmn « «I « romnos i Tarif­arevmo A Villamos Városi Vasútnak olyan szerző­déses megállapodása van a fővárossal, hogy abban az esetben, ha a vasúttársaság évi mérle­gében öt egymásután következő esztendőn át az osztalék a befizetett részvénytőke 8%-át átlag meghaladja, a vasúttársaság tarifáit a főváros revízió alá veheti, illetve követelheti a tarifák leszállítását. Az az időpont, amikor a főváros tarifarevizionális joga föléled, bekö­vetkezett, mert az utolsó öt esztendő osztalé­kát véve alapul, a Villamos Városi Vasút 8,1%-kal kamatoztatta a tényleg befizetett részvénytőkét. Fizetett pedig a Villamos Városi Vasút. 1912- ben 9%-os osztalékot A Villamos Városi Vasúttal kötött szerző­dés idevonatkozó szakasza így szól: A tarifa, revideálási, illetve leszállítási joga a főváros részére az esetben áll be, ha a vállalkozó részvénytársaság évi mérlegében az osztalék öt egymásután következő éven át átlag a befizetett részvénytőke 8%-át meghaladja. Budapest fő- és székváros közönsége azonban ezen engedmény fejében fenntartja magának a jogot, hogy: a) az átszállási forgalom könnyítésére, b) az egyes útvonalak kiindulási és végpont­jainak megállapítására, és c) a vállalat tulajdonát képező összes vona­lakon az egyes irányokban indítandó közvetlen kocsikra vonatkozólag további követeléseit bármi­kor kifejezhesse és amennyiben erre nézve a vál­lalkozó társasággal egyezség nem jöhetne létre, a kereskedelem­ m. kir. miniszter döntsön. Ha beáll az az eset, hogy az osztalék öt egymásután követ­kező éven át átlag a befizetett részvénytőke 8%-át meghaladja, akkor a viteldijak tekinteté­ben kölcsönösen megállapíttatik, miszerint a vitel­dijak a főváros és a vállalkozó részvénytársaság által öt évről öt évre együttesen állapítandók meg. Amint tehát látható, a Villamos Városi Vasúttal kötött szerződés látszólag igen értékes jogot biztosít ebben a szakaszban a főváros közönségének. Ennek a jognak azonban, a fő­város közönsége, sajnos, semmi hasznát nem veszi. Mióta a Villamos Városi Vasúttársaság­gal szerződést kötött a főváros, immár másod­ízben jut abba a helyzetbe, hogy ezzel a tarifarevízió joggal éljen. Azonban nem élt ve­le. Nem élt vele a múltban és — úgy tudjuk —­­nem fog vele élni ezúttal sem. A múltban nem nyúlhatott hozzá a főváros a Villamos Városi Vasút tarifáihoz, mert akkoriban az volt a vítus, hogy a tarifarevíziót mindkét villamos vasúttársaságra nézve egységesen lehetne vég­rehajtani. Mivel azonban a Közúti Vas­­pályatársaság szerződése nem adott alkal­mat arra, hogy a főváros a Közúti tarifáit megváltoztassa,­ ennélfogva a főváros nem akarta megbolygatni a Városi Villamos tari­fáit sem. Akkoriban, 1904-ben a Kossuth La­jos­ utcában és a Wesselényi­ utcában építendő vasútvonal koncessziójáért akar a főváros a Közútitól tarifális engedményeket kieszközöl­ni, így a főváros azt ajánlotta a Közútinak, hogy a szakaszjegyek árát szállítsa le tíz fil­lérre. A Közúti azonban nem fogadta el ezt a prepozíciót, ellenben a következő esztendőben egy­ja közüli, mint a­­Villam­os Városi Vasút néhány relációban csökkentette a tarifát és az­ két vállalat az átszálló forgalom tekintetében, új megállapodást kötött. A Villamos Városi Vasút most sem akarv­­a leszállítani a tarifákat, sőt arról suttognak, hogy föl akarja emelni. Hogy nem szállítja le, azt valamiképpen még meg tudnánk ér­teni. A dolog úgy áll, hogy az idén a gaz-­­dasági válságot ugyancsak megérezték a köz­lekedési vállalatok, természetesen megérezte a­ Városi Villamos Vasút is. A Városi Villa­­­­mos Vasútnál a forgalmi bevételek idei­ progressziója az 1911—12. évi progresszióhoz­ képest ugyancsak megcsappant, ellenben az­ üzemköltségek és általános kiadások progresz­­sziója a régi maradt. 1912-ben a forgalmi bevétel-többlet az előző esztendő bevételével szemben 1.125.617 korona volt. Az idei be­vétel-többlet feleannyi sem lesz, mint a múlt esztendőben. Ezzel szemben, amint már említettük, az üzemköltségek a tavalyi tem­póban emelkedtek, az általános kiadásokat pedig a függő kölcsön kamatai jelentéke­nyen duzzasztják. Ez az oka, hogy a vasút­társaság az idei üzletév után nem fizetheti tize­nny­olc kor­onás osztalékot. i­s Jászai Mari kérelme. Jászai Mari, a Nem­zeti Színház művésznője, azzal a kérelemmel for­­­dult a tanácshoz, engedje meg, hogy az általa vá­­sárlandó sírhelyet a maga részére fenntarthassa, kifalaztathassa és arra emléket állíthasson. A ta­nács ma tartott ülésében a köztemetői szabályzat­ értelmében a művésznőnek ehhez a kérelméhez hozzájárult. Egyúttal elhatározta, hogy a művész­nő nagy érdemeire való tekintettel, a sírhelyet ré­szére díjtalanul ajánlja fel az általa kijelölt helyen* a Kammerm­ayer Károly­ és Kitaibel Pál­­utca. A székesfőváros felkérésére a fővárosi köz­munkák tanácsa a IV. ker.. Károly-utcát Rdam­i­mermayer Károly-utcának nevezte el. Ezt az elhe­l­yezést kiterjesztette a közmunkák tanácsa a Síiló­­utcának arra a részére is, amely a Károly-utcának­­ egyenes folytatása a Szervita-térig. Ehhez képest ú­ Kammermayer Károly-utca a Szervita-tértől a Ká­­roly-körútig fog terjedni. A fővárosi közmunkáik­ tanácsa továbbá a magyar kultúra egyik úttörőjé-­ nek emlékére, a H. ker., Rókus-utcát Kitaibel Pál,­ a budapesti tudományegyetem világhírű botanikus­ tanárának (élt 1757—1817) emlékére, ki hazánk flórájának első kutatója volt, Kitaibel Pál­ utcának­ nevezte el.­­ A kereskedelmi és rák­ótörvényszék fenn­tartása. Dr. Bihari Mór a közigazgatási bizottság legutóbb tartott ülésén indítványt tett, hogy a köz­igazgatási bizottság írjon át a tanácshoz, hogy te­gyen előterjesztést a közgyűlésnek a budapesti ke-­ reskedelmi és váltótörvényszéknek eddigi hatáskö­rében való fenntartása érdekében és kérje a köz­gyűlést, hogy e törvényszék fenntartása érdekében írjon fel az igazságügyminiszterhez. A tanács ma tartott ülésében foglalkozott a közigazgatási bizott­ságnak erre vonatkozó átiratával és azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a főváros intézzen felterjesztést az igazságügyminiszterhez abban az értelemben, amint azt a közigazgatási bizottságban elhangzott indítvány kívánta. s. Válasz interpellációra. A törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén dr. Bárczy Ist-­­ván polgármester válaszolni fog dr. Havass Rezső­nek a Duna-Tisza csatorna ügyében és Fock Ede tanácsos Petri Ottónak a Széna-téri nyílt piac ren­dezése ügyében előterjesztett interpellációjára.­­ Két gázgyár megszűnése. A Homokos­­dűlőben épült új gázművek üzembehelyezése foly­tán a gázművek igazgatósága azt a jelentést tette a­ tanácsnak, hogy a budai és újpesti gázgyárakat üzemen kívül helyezte. A tanács ezt a bejelentést tudomásul vette és azt javasolja a közgyűlésnek, hogy ennek a két gyárnak véglegesen üzemet kí­vül való helyezését határozza el, egyúttal felhatal­mazást kért, hogy ebben az ügyben a további in­tézkedéseket megtegye.­­ A sakkverseny segélyezése. A Budapesti Sakk-Kör 1914-ben nemzetközi sakkversenyt ren­dez és ebből az alkalomból anyagi támogatásért fordult a fővároshoz. A főváros a kör részére az anyagi támogatást kilátásba is helyezte oly módon, hogy 3000 koronát szavazott meg erre a célra és ennek az összegnek felét 1913-ban, másik felét pe­dig 1914-ben folyósítja. A kör kérelmére az 1913. évre esedékes 1500 koronát a tanács mai ülésében folyósította*. -s 1908- ban 7%­-os 1909- ben 7­2%-os 1910- ben 8%-os 1911- ben 9%-os és

Next